Újra munkában

 Ma már főznöm is kellett, na nem estem túlzásba, egy gyors zöldborsólevest csináltam meg rizibizit, de azt már holnapra, mert volt még bolognai meg lencsefőzelék. Holnap meg csinálok meg rántott csirkemellet, az úgy is tavaly volt utoljára 😆

Bence lekísért Mexel, nem volt meleg az időjárás. 

Éjszakás műszakkal kezdem az évet, mikor beért a busz es leszálltam akkor tűnt fel, hogy nagyon kerek a hold. Szóval nincsenek illúzióim. Semmi nem változott, vagyis de, már nem 3 hanem 4 haza nem adható gyerekünk van, a legkisebb most lesz egy hónapos. Tényleg nagyon sajnálom őket, de nekem már annyira elegem van, hogy szociális vonalon mozgunk. Csak mellette meg itt a beteg osztály is. Este jöttek is mentősök, hogy megnéznék a gyerekeket, de mondtam szó nem lehet róla, pont akkor hallgattak el, nekem ne ébresszék fel őket. Nem beszélve arról, hogy valamit mindig összeszednek, aztán ha az egyik beteg, utána a többi is az lesz. 

Elég

 Ma éjszakás vagyok és amikor kiléptem a liftből rengeteg ember várakozott az előtérben, úgyhogy mindjárt meg is lett az alaphangulatom. Az osztály tele, amivel egyébként nincs gond, mindenki egyensúlyban.

Azt kell mondjam még az ambulánsokkal sem volt gond, viszont volt egy telefon, ami kicsit kiakasztott. A 7 évesnek nagyon fáj a füle és csak Algopyrin van otthon. Megjavasoltam még legalább 2 féle fájdalomcsillapítót és elirányítottam a fülészeti ügyeletre, ami ugye Pesten van. Hát nem fogadták kitörő örömmel. Meg is kérdezte, hogy esetleg Vácra, ha behozza....erre azt válaszoltam: fekvőbeteg osztály vagyunk, ráadásul belgyógyászat, az osztályon fül-orr-gégész nincs. De ő csak kötötte az ebet, mert már múlt hét óta lázas. Na itt aztán el is gurult a gyógyszerem. Csak kérdezem, ha egy hete lázas miért nincs otthon gyógyszer? Erre az volt a válasz, hogy volt, de elfogyott...Most komolyan? Azt gondolta ezt el is fogom hinni?Azt már meg sem mertem kérdezni háziorvosnál vajon járt-e. Azon lovagolt, hogy a gyerekosztályon az orvos megnézi-e. Mondtam nem, mert belgyógyász, ha orvos kell akkor Budapest a célállomás. Nem tetszett neki.

Engem meg mondjuk pont nem érdekelt. Tele az osztály, állandóan csörög a telefon, kint az ambulánsok hada....nem érek rá a hülyeségre. Februártól csúnya világ lesz, az már biztos...

Beteg vagy nem

 Munkahelyi poszt következik. Ma nappal hárman voltunk beosztva, volt is gyerek, én reggel 4-et is kaptam, egyik sem volt rosszul. Gondoltam is, hogy na én ma szépen elleszek, az az íratlan szabály, hogy akinek kevesebb gyereke van az a felvételes. Nem is kellett sokáig várni a felvételre. 11 éves kiskamasz lány, magas, vékony, szédülékeny* (értsd: ha hirtelen feláll akkor elsötétül előtte a világ, de nem ájult el egyszer sem). Eleinte nem is foglalkoztam a felvétellel, mígnem a doktornő jelezte, hogy akkor hazaengedi 2 gyerekemet is. Ekkor gyorsan lecsaptam, mert ha valamit utálok, az a műszak vége előtti felvétel. Sokmindent nem kellett a lánnyal csinálni, papírokat kitöltöttem, szobába helyeztem és ennyi kb. Nem is volt semmi baja, nem szédült. Amúgy nem értem ezért miért kell kórházba feküdni: kamasz, hormonváltozás, magas, vékony, ilyenkor életkori sajátosság a szédülés, némelyik háziorvos eztel miért nincs tisztában? Miért kell valami ritka halálos betegségre gondolni, amikor egyéb tünete nincs?  Mindegy, mert amugy a kisnagylány és az anyuka is aranyosak. 

És ha egy üzlet beindul...ha egy felvétel van, akkor biztosan lesz még egy....egy 4 éves kislány, aki már 5 napja lázas, nagyon rosszul van. Hát én olyan nagyon nem estem kétségbe mikor megláttam. Rögtön szóba állt velem, mindent elmondott amire kíváncsi voltam, sőt be nem állt a szája. Láza nem volt felvételkor. Kapott egy palack infúziót, mert attól ugye mindenki meggyógyul. Ő is meggyógyult. Anyukája mondta is, hogy nem hiszi el, hogy ez ugyanaz a gyerek, mint akit délelőtt behozott... 

Közben a harmadik gyerekemet is hazaengedék, így sikerült nekem a legtöbbet dolgoznom. Mondjuk soha betegebb gyerekeket, mint most.

*A mai napig szédülékeny vagyok, ha hirtelen állok fel megszédülök, ha sokáig kell egyhelyben állnom képes vagyok elájulni 

Van ami nem változik

 Két hét szabadság után ujra munkába álltam. A szabadság ugye az, amikor nem jársz be a munkahelyedre. Viszont otthon sem lógatod a lábad, mert még mindig zaljik a felujítás, de mér legalább pislákol némi fény az alagút végén.

Megszakadni nem kellett, amit azért annyira nem bántam, majd ráérünk még arra szeptembertől. 

Ma hajnalban érkezett egy kislány, olyan 1 év körüli, azzal, hogy 40 fokos láza van a gyereknek és nem tudják csillapítani sehogysem.

A kislány a babakocsiban feküdt egy szál pelenkában, semmi más nem volt rajta még egy ujjatlan body sem. 3.45 perckor csengettek. Kérdéseimre válsszolva 40 perce mérték a lázát, akkor kapott nurofent és még feljebb ment neki, nem hatott a gyógyszer. 

Konkrétan egyetlen percet dem vártak, hogy hat e a lázcsillapító, hanem fogták magukat és bejöttek. 

Csak ez az egy (❗) lázcsillapító van otthon🥴 

Nem mentem bele a részletekbe, nem kezdtem el mondani nekik, mert ugysem fogják fel soha, hogy

1. Mindig legalább 2 hatóanyagú lázcsillapító legyen otthon, hogy váltva lehessen adni akár 2 óránként

2. A láz nem betegség, hanem kísérőtünet.  Egy adag lázcsillapítóval nem gyógyítjuk meg a gyereket.  Az visszajön. És nem az ördögtől való, nem is feltétlenül csillapítjuk, hanem a gyermek közérzetét javítjuk vele.

3. Egy 40 fokos lázat nem csillapítunk 36 fokra, ha már lemegy 39-re, az is szuper dolog.

4. Nem fog 10 percen belül leláztalanodni a gyerek.

5. Nem úgy működik, hogy beadjuk a gyógyszert és az rögtön lejebb viszi. Bizony előfordul, hogy a beadás után akár fél orával is mérve még magasabbat mutat a hőmérő.

6. A lázgörcs nem a magas láznál jelentkezik, hanem a felmenő láznál, tehát, ha hajlsma van a gyereknek vagy olyan vírust nyalt be, akkor 37,6-nál is jelentkezhet. Nehéz, de nem kell megijedni, pár másodperc -pár perc után spontán oldódni szokott. Arra kell figyelni, hogy a gyereke ne üsse be/meg  magát, érdemes figyelni van-e végtagi rángatózás, feszülés, a szemével fixál-e valamerre, történik-e bepisilés, bekakilás. Nem feltétlenül kell görcsoldót adni, de ha van otthon és megkapja, az  is jó. 

Ezeket minden alkalommal, személyesen vagy akár telefonon is elregélem abban bízva, hogy valamennyi információ átmegy és tudok segíteni, hogy esetleg legközelebb már jobban tudja kezelni a szülő sz esetet. Megdöbbentő, hogy mennyire nincsenek ezzel (sem) képben a szülők és nem csak az első gyerekesek. Mert egy lázas gyereknek sokszor az a legnagyobb baja, higy a szülő kirángatja az ágyból és bevonszolja hozzánk, pedig ha megkapja a gyógyszert, kap inni és hagyják pihenni, sokkal többet javít vele a gyerek közérzetén.  Volt olyan anyuka aki betelefonált, hogy akkor ő most behozza a gyereket, mert lázas, kapott gyógyszert és csak alszik, még jó, hogy mindig rákérdezek mennyi idős gyerekről beszélünk...16 volt. Mondtam neki, hagyja azt a szerencsétlent aludni, a legjobb amit  ilyenkor tehet.

Még várom a csodát, hogy egyszer ez magátol értetődő lesz. És nem, én sem dolgozztam mindig eü-ben, de valahogy mégis evidens volt mi a teendő. 

Ahogy kezdődik - úgy végződik

 Amikor reggel negyed 7-kot megáll a mentős kolléga a pultnál, akkor már tudjuk, hogy nem lesz egyszerű a nap. Az ügyeletes orvos is felettébb boldog volt mikor megtudta miért ébresztem fel. 

14 éves srácot hozott a mentő, aki állítólag 1 sört ivott és nem keltette részeg benyomását, de hogy valamit szedett mellé az tuti (vicces cigi vagy valami móka tabletta, de ha nem, akkor erősen baj van a fejében). Zavaros volt a történet. Reggel mikor leszálltak a buszról, láttam, hogy a rendőrök az út másik oldalán valakivel foglalkoznak, de amihez nincs közöm, annak a közelébe sem megyek, nem érek rá bámészkodni. Na később kiderült ezzel a sráccal voltak elfoglalva. 

Nem tudom pontosan mi történt, ami kiderült, hogy valakikkel konfliktusba keveredett és azok lefújták paprika spray-vel és fáj a szeme. Ő hívta ki a rendőröket, a rendőrök a mentőt, azok meg behozták. Mondjuk szemészeti probléma az Kistarcsához tartozik, meg is mondta a doktornő, ő mint belgyógyász nem tud vele mit kezdeni.

Azért zavaros a történet, mert állítólag péntek du 4-kor járt arra ahol az incidens történt, csak akkor mi történt reggel fél 6-ig, mert akkor voltak kint a rendőrök. Állítólag valami ballagásra jöttek az anyukájával, de anyuka sehol, telefonon nem elérhető, mert nem kapcsolható (nem tűnt fel neki, hogy a 14 éves gyerek nem aludt otthon?)

Míg a mentős kolléga vázolta az esetet nekünk, addig a páciens meglógott. Mindenki fellélegzett, probléma megoldva, lepapírozták, hogy önkényesen távozott, senki nem sírt érte. Már köszönt el a mentős mikor 2 beteghordó kíséretében megjelent a srác. Mondtam is a beteghordóknak, hogy amikor kellenek, akkor sehol nem lehet őket elérni, most bezzeg beleavatkoznak a dolgokba. Doktornő átvette a "beteget". Próbáltunk hozzátartozót keríteni, de vagy ki volt kapcsolva a telefon, vagy nem vették fel. Kb 3 perc után már az agyanra ment a gyerek a hülyeségeivel, úgyhogy kénytelen voltam kicsit határozottabban rendre utasítani. A vége az lett, szóltunk a rendőröknek, segítsenek előkeríteni valakit a családból. Ki is jöttek, mikor meglátták kiről van szó csak legyintettek egyet, jól ismerik a családot. 

Közben (állítólag) anyuka betelefonált, hogy akkor jön a gyerekért. Kértem egy telefonszámot, amin a doktornő vissza tudja hívni. Pár perc múlva hívta is, de  a szám nem volt kapcsolható. Közben a rend őrei telefonáltak párat, kiderítették, hogy anyuka dolgozik (wtf? Nekem azt mondta elindul a gyerekért, de lehet nem is az anyuka telefonált), de a nagykorú tesó otthon van, így jó fejek voltak, kocsiba ültették és hazavitték.

A nap zárásaként fél 5 után pár perccel megállt az ajtóban egy család, 12 éves nagylánnyal, akinek ki voltak sírva a szemei, hogy otthon 30-as cukrot mértek. Na azonnal ráugrottunk. Én már nem tudtam neki megmérni, gyorsan vettünk egy vérgézt, amiben 35,9 volt a cukros. Szerencsére teljesen hol kompenzálta, mert éber és orientált volt, csak nagyon félt. Flottul pillanatok alatt elláttuk, cénát biztosítottunk, unfuziót és inzulint indítottunk és a doktornő szervezte az áthelyezését. 

Éjjel 3

 Nem. Soha nem fogom megérteni mi visz rá egy szülőt, hogy éjjel 3-kor berángassa a gyereket a kórházba, mert az EGY azaz 1 napja köhög. Egyéb tünet nélkül. 🙄

Felpörögve

 Igen mozgalmas napot zártam ismét a munkahelyen. Reggel 9 gyereket vettünk át, gondoltam is, hogy na jól elleszünk, de hamarosan kiderült lábat logatninnem sokat fogunk. 

Már 6 óra környékén becsengetett egy ambuláns, aki hányt, fájt nagyon a hasa. Nem is volt kérdés, hogy megszúrjuk és megy az ultrahangba. A gyulladásos paraméterei közül a fehérvérsejt volt emelkedett, a CRP az alig, az UH semmitmondó volt, S miután fájt a hasa, fektettünk egy infuziót lórúgásnyi fájdalomcsillapítóval. Kicsit jobban érezte magát, de azért mondta, hogy fáj a hasa, sápadt volt, bágyadt, aluszékony.  Nem volt kérdés, hogy fel is vesszük, van már annyi rutunom, hogy előre láttam ezt, így már úgy dokumentáltan mindent. Feltettem még egy palack infúziót neki, közben be is lázasidott, majd hányt egy oltári nagyot, még rám is jutott, át is kellett öltöznöm. Leküldtük mégegyszer ultrahangba, S láss csodát ki is nőtt a vakbélgyulladása. Innentől azonnali mentős szállítást szerveztek az orvosok, közben intéztem a dokumentációt, az átadólapot, S mellett infundáltam még egy gyereket, egy másiknak az antibiotikumot tettem fel, közben egy csomóan hazamentek (kiürült az osztály), szóval prögnünk kellett. Mire lélegzetvételhez jutottunk, addigra megjelentek az ambulánsok szépen sorban...

Éjszakai történet

 Tegnap éjszakás voltam. Nem számítottam nagy nyugalomra, de arra sem ami volt. Most nagyon sok a beteg gyerek. Vagyis relatíve, mert nem volt ugyan tele az osztály, de elég, ha egy olyan beteg gyermek van, aki izgalomban tartja az egész műszakot. Nem is tudom pontosan  mennyi beteget vettünk át, de vettünk is fel 3 gyereket, egyet ugyan elengedtünk, de másnapra visszahívtuk. Megint sok a kisbaba, akik hörgőcskegyulladással kerültek felvételre. Emellett volt egy 3 éves kislányunk, aki szombaton került be hozzánk tüdőgyulladással. Oxigén igénye is volt, kapta az antibiotikumot, de nagy javulást nem értünk el vele. Antibiotikum váltás is történt és átmenetileg ugyan észlelhető volt némi javulás, de aztán ismét rosszabbodott. Magas lázai lettek, növelni kellett az oxigén mértékét. A vége az lett, hogy hajnalban áthelyeztük Budapestre, olyan helyre ahol van gyerek intenzív háttér, mert a mi eszköz és gyógyszerkészletünk és személyi feltételeinek nem felelnek meg hosszútávú intenzív ellátáshoz. Már csak azért sem, mert ha pl altatni kell egy gyereket, azt felnőtt anesztes nem is vállalja...

Mindmelett egész éjjel sorban csöngettek be az ambuláns ők, akik ilyen-olyan panasszal érkeztek hozzánk. Voltak indokolt és indokolatlan esetek is. Ami vitte a pálmát az a "nagyon sír" 11 hónapos volt, aki amúgy cuki gyerek, de a szüleit nem értem. Nincs láza, nem folyik az orra, nem fáj a fülem, nincs hasmenése, nem hány. Iszik, eszik, jön a foga. DE fájdalomcsillapítót, na azt ugye nem kapott. Helyette éjjel fél 3-kor behozták, hátha mi csodát teszünk. Tettünk is. Kapott egy fájdalomcsillapító kúpot. Hozzáteszem mire beértek a sírást is abbahagyta és érdeklődve tekingetett körbe :) Azt már sajnos nem volt türelmük kivárni, hogy papírt is kapjanak a látogatásról, mert közben nekünk vagyis a Doktornőnek intézni kellet a szállítást és miután az a gyerek rosszul is volt, értelemszerűen nem hagyta ott.  A váltással együtt megérkezett a gyermekmentő is. 

Munka

Olyan sem volt még, hogy műszak kezdetekor nem jutott nekem gyerek. Az osztályon 2, azaz kettő gyerek volt, mi pedig hárman voltunk beosztva nappalra. Na de nem maradtam sokáig munka nélkül.... Nekiestem a kezelő takarításának, s mire a Főnök bejött és mondta volna, hogy rendbe kellene kapni, már túl voltam a nagyján, épp a gyógyszereket ellenőriztem. 
Ezután megérkezett egy beteg, akit, tekintve az osztály létszámát, fel is vettem, így nekem is jutott egy gyermek, aki amúgy nagyon cuki volt :)

Idén sem változott semmi

Bár  még csak a tizenkettedik napnál tartunk az évben, azt meg kell állapítsam, nem változott semmi. Már ami az ügyeleteket érinti. Ugyanolyan banális dolgokkal jönnek sokszor, ami nem ránk tartozik.

17 éves nagyfiút sem kell a kórházba behozni, éjjel 3.30-kor, mert fáj a torka. 

Valamelyik nap keringett egy felháborodott poszt a Facebookon, s este a Híradóban is foglalkoztak vele, hogy 9 órát feküdt egy nő a padlón gerincfájdalommal. 
Csak annyi megjegyzésem lenne, hogy ha az emberek tisztában lennének mikor kell SBO-ra szaladni, akkor nem lenne ilyen hosszú a várakozási idő. 
Nem érkezési, hanem sürgősségi sorrendben történik az ellátás. 
 Szilveszter éjjelén én dolgoztam, s nálunk nyugi volt, pedig azt gondoltam OMSZ egymásnak adja majd a kilincset a részegnél részegebb fiatalokkal, de nem. Viszont lent az SBO-n megjelent egy nő 22.45-kor, mert 3 nappal azelőtt megszúrta az ujját és felhólyagosodott. Tényleg sürgős ellátást igényelt? Ugye, hogy nem.....

Nem fordulnak háziorvoshoz, mert az úgysem csinál semmit. Nem mennek szakrendelésre, mert sokat kell várni. Fel vannak háborodva, hogy a csipp.csupp bajaikkal órákat ülnek a sürgősségin....a 3 hete, meg 6 hónapja bajokkal nem SBO-ra kell fordulni, pláne nem éjjel.....Na ezt nem érti az emberek többsége...

A Gyerekosztály az meg egy külön történet ám. Háziorvoshoz nem megy, mert délelőtt volt rendelés és a gyerek aludt....
Nem az a bajom, hogy bejön, de ne éjjel kettőkor....Nálunk van szakrendelés minden nap, 8-14-ig vagy 8-16-ig. Mégis éjjel kelnek útra, amikor sokszor a gyerek legnagyobb baja, hogy nem hagyják aludni. 

Hát hol az igazság?

Tudom...Odaát. 

Orvoshiány van. Pláne gyerekorvosból. Olyan ritka manapság, mint az a bizonyos fehér holló. 
Adva van két szakorvosjelölt, akik idén novemberben eljutottak a szakvizsgáig. Azt hinné az ember, hogy aki idáig eljut, az sikeres vizsgát is tesz, vagy ha mégsem, akkor ahhoz már nagyon hülyének  felkészületlennek kell lenni.

Hát nem.

Az egyik Doktornő nemrég jött át az osztályunkra, s először nem is akart jelentkezni a szakvizsgára, mert nem nagyon volt ideje tanulni, aztán az esélytelenek nyugalmával mégis nekivágott és szerencsére sikerült is neki :)

A másik  Doktornőnk, aki GYES-ről jött vissza hozzánk - 2 fiú gyermeke van - már nem szándékozik szülni, rengeteget tanult, egyedül ügyel (azt most ne feszegessük, hogy ez mennyire szabályos vagy sem), határozott, jól felkészült szakorvosjelölt nem tudott sikeres vizsgát tenni. 


Ha nem mondvacsinált okból nem engedték volna át, egy szavunk sem lenne. DE. A három professzor közül az egyik annyira ganaj szemét módon olyat kérdezett, amire szerintem taknyos szakorvosjelölt korában ő sem tudta volna a választ.

Első két nap gyakorlati vizsga volt, azon jól teljesített, bár a papírra rávésték, hogy " Jól felkészült, de bizonytalan". Nos....vagy jól felkészült vagy bizonytalan. A kettő üti egymást. Magyarból egessel leültetném a professzor urat. Merthogy izgul? Igen. Ki ne izgulna egy szakvizsgán?  Viszont a tudása megvan a Doktornőnek, s ráadásul alapos is, s mindemellett meg még kedves is.

A szóbeli vizsgán mindent tudott, 3 tételt kellett húzni, tök jól elmondott mindent. Csak a nagyokos szerint kihagyott egy betegséget. Egy olyan betegségről beszélünk, amit a professzor úr is egyet ha láthatott a pályafutása alatt. 

S ha ehhez még hozzácsapom, hogy a 6 vizsgázóból 4 várandós kismama volt, akik természetesen átmentek....tipikusan a "mindenki nem tehet sikeres szakvizsgát" eset áll fenn. 

Most nem azért, de a kismamák közül vajon hányan fognak pályára lépni? És mikor? A mi orvosunk viszont aktív dolgozó lenne. 
Tehát...ha már meg kell buktatni valakit, akkor azt tegyék már úgy, hogy ne legyen ennyire feltűnő. Nem hiszem, hogy ne tudtak volna több olyat kérdezni, amit nyilván nem tud. Merthogy olyan nincs, hogy mindenki mindent tud. Még a professzor úr sem.

Ezért háborít fel olyan nagyon az eset. Mert egy olyan embertől vesznek el egy évet, aki nem érdemelte meg. Félév gyakorlat a kötelező ilyenkor, de ezzel kicsúszik a következő vizsga idejéből, mert az tavasszal van, így sajnos csak jövő őszire jelentkezhet újra...

Nekem is van tetkóm

Van egy öt éves kiscsaj az osztályon, aki sikeresen összeszedett egy szép kis fülgyulladást, ami a kisebbik baj, csak párosult mellé egy bal oldali arcidegbénulás is. Szegény kapja az antibiotikumot, jó nagy adagban. Nagyon ügyes egyébként, mert biztosan nagyon fájhat neki, de nem panaszkodik, jól le lehet kötni. Megígértem neki, hogy legközelebb viszek körömlakkot és kifestem a körmét.

Na, vasárnap éjszakás voltam, vittem is három féle színt, végül a kéket választotta. Nagyon tuti lett. Cserébe pedig választhattam egy csillogós tetkót. Kihagyhatatlan ajánlat volt. Íme a végeredmény:

Tizenötperc hírnév

Megjelent a Nők Lapjában a cikk az osztályról. Várakozásaimmal ellentétben betették a képet rólunk :)

Uhhh

Megkérdőjelezem annak a háziorvosnak a szakmai tudását, aki beküldi osztályos felvételre a 4 hetes csecsemőt lázzal és tüdőgyulladás gyanújával, aki a rendelőjében 37, 1 fokot mér fülben a babának.

Először is...egy éves korig popsiban mérünk hőt, de egy ilyen picinek mindenképpen.

A 37,1 fok az nem láz.

Osztályos felvételre nem küldünk olyan babát, akit nem muszáj, mert ha megfázáson kívül nincs baja, majd lesz.

Nem, nincs tüdőgyulladása a babának. Köhög, orra folyik és nem lázas. Szerencsére. 

Igen, ha egy ilyen picike lázas, az kórházi megfigyelést igényel, mindig gyanakodni kell húgyuti fertőzésre, tanuljuk már meg mi a láz és mi nem az. 

Hánydogálós

A hörgőgyulladással küzdő kislány egész délután hányogatott, s ezt folytatta nekem estében is. Igaz, hogy csak a slejmet küldte kifele, de végül kapott egy palack infúziót. Kicsit később a szobatársa "megirigyelhette", mert ő is beszállt a "játékba". Vénás antibiotikum kezelés alatt áll, nem szoktak hányni, gyanítom, összeszedett valamit mellé, mert hiába szajkózzunk, hogy "anyuka/apuka tessék a szobában tartózkodni, mert még összeszed valamit a gyerek", a szülők csak vonogatják a vállukat, hogy "demostmitcsináljonagyerekkel"....

Ezekután a különítős kislány is folyamatosan kergette a rókákat, már mondtam neki, hogy ha így folytatják, akkor bizony én is beállok a sorba...

Viccnek szántam, de hajnali 2 óra felé a viccből valóság lett. Beszélgettünk a kolléganőmmel, mikor éreztem, hogy egyre rosszabbul vagyok, forgott velem minden, fájt a fejem, majd egyszercsak nekilódultam....utána jobban éreztem magam, de a gyomrom továbbra is forgott, gyanítottam itt még nincs vége a bulinak.

Szerencsére az éjszaka hátralevő részében nem ismételtem meg a műveletet, igaz se enni, se inni nem mertem, majd kicsit tartottam a hazaúttól, tekintve, hogy a buszok állapota siralmas és mintha minden gödörbe kötelező lenne belehajtani.

Végül mázlim volt, minden gond nélkül jutottam haza, majd 3 óra alvás után futottam neki a délutánnak

Már megint dolgoztam

Még át sem öltöztem, mikor már megérkezett az első ambuláns, egy cuki 6 éves kislány, aki nehezen vette a levegőt. Na, ha valakinek, akkor neki ott volt a helye. Gyorsan néztem egy légzés-pulzus-oxigénszaturációt, majd szóltam az ügyeletes doktornőnek. 

Amíg megvizsgálta, addig gyorsan elvégeztem a reggeli adminisztrációt, konstatáltam milyen vizsgálatok esedékesek aznap. két kamaszlányt menedzseltem, egyiknek a mellkasa, másiknak a hasa fájt. Mondanom sem kell, "iszonyú beteg" volt mind a kettő. Pszichológus konzílium volt az egyiknek, a másiknak meg diéta....

Közben szólt a doktornő, hogy akkor kúp és körpuff, majd ugye felvétel. 

Tegnap az egyik kolléganőm a "kedvencem" volt, a másik az az, akivel tényleg szeretek dolgozni, mert soha nem tolja rám a munkát, segítünk egymásnak. A "kedvencem" meg sem mozdult, kavargatta a kávéját bőszen és nem szólt egy mukkot se, nehogy véletlenül neki kelljen felvenni a gyereket, pláne puffolgatni a nap folyamán...

Kávézgatás közben megjegyezte, hogy az éjszakásoknak biztosan nem volt ideje hűtőhőt írni. Csak annyit reagáltam, hogy ez legyen a legnagyobb bűn vagy probléma az életben.....ő a vénás gyógyszereket felejtette el a múltkor átírni másnapra...  :/

Gyereket felvettem, szobába bepakoltam, elláttam, megbeszéltük a gyógyszerelés menetét....sok gondom nem volt vele, együtműködött, lecsepegtettem neki egy infúziót. Meg is táltosodott, sokkal élénkebb lett és jobban is érezte magát :) 

A nagyobb lányokkal sok gondom nem volt, igaz nem zavartam a  köreiket, ilyen esetben csak akkor megyek, ha szükséges. Ugyanis mindig kérdezésre fáj a hasuk/mellkasuk. Hát én meg nem szoktam kérdezni :) Így nem is fáj. A hasfájdalmas mondjuk szólt, hogy fáj a hasa, kisvizit után kapott egy tabletta Rutascorbint (c vitamin), meg is gyógyult tőle......

Szintén ő bepróbálkozott a maga 16 évével, hogy lemenne cigizni...hát sajnos kiskorúként nem hagyhatja el az osztályt egyedül, így legnagyobb sajnálatomra (nem) nem engedtem le. Nem is tetszett neki, de különösebben nem hatott meg a kínja.

A másikhoz meg jöttek az osztálytársak, na őt meg nem engedtem ki az előtérbe hozzájuk, mert a másik is ment volna vele (unokatesók), én meg nem most jöttem a 6.20-al....felhívtam fegyelmüket, hogy a látogatók kettesével bejöhetnek a szobába.

Kicsivel később jött a mellkasfájós bátyja, hogy: helló...én meg: csípőbőlanyád - gondoltam magamban. Nem szeretem, ha valaki letegez, pláne, ha olyan stílusban teszi....előadta magát egy lekezelő hangsúllyal, hogy mi az,hogy én nem engedem ki a hugát a barátaihoz és egyébként is tegnap meg lett neki engedve. Nos, erre felhívtam figyelmét, az tegnap volt, ma meg ugye már ma van, és én nem vagyok a tegnapi orvos, amíg az én felelősségem a gyerek, addig sajnos a házirend be lesz tartva. És egyébként meg nem tetszik a stílusa. Igen, ezt is megmondtam. Így. Nem volt több kérdése. 

Komolyan gondolkozok azon, hogy az ilyenek figyelmet felhívom, el lehet menni pesti kórházba körülnézni, milyen helyzet uralkodik ott, nálunk meg körbe vannak ugrálva ahhoz képest. 

Nem bírom mikor lekezelően  beszélnek velem, velünk, amíg én megadom a tiszteletet, addig elvárom, hogy megkapjam. Tudok én kemény is lenni, ha kiharcolják.

A kolléganőm is felengedett, bár volt még egy beszólása...épp  a gyerekemnek kerestem anyagot a neten, mikor közölte munkaidőben nem gépezni kellene. Na megosztottam őt is, amíg elvégzem a munkámat és sokszor más helyett is dolgozom, addig be lehet ám fogni, hogy mit keresek a neten meg mit nem. Nem is szeretek munkaidőben netezni, napközben nem is lehet odaférni az orvosoktól, éjszaka meg lusta vagyok hozzá. Olvasok vagy színezek, ha olyan a kollegina akkor beszélgetünk. 

Hát ilyen volt a tegnapi napom :)

És a kiscsajtól, du, mert lemehetett sétálni, ezt kaptam: 

Csúcs éjszaka

Úgy látszik az ősz beköszöntével megszűnik az osztályon a nyugodt műszakok száma. Az éjszaka mindig nyugisabb szokott lenni, de ezt most nem mondhatom el a mostaniról. Mert minden volt, csak nyugodt nem. Volt éjjel fél 3 mire elcsendesedett mindenki. 

Ha nem az egyik, akkor a másik az amelyiknek problémája van. És itt nem arra gondolok, hogy beteg a gyerek. Mert legtöbbször nem a gyerekkel nehezebb, hanem a hozzátartozó szülővel. 

A neten nem kevés cikket lehet olvasni a kórházakban uralkodó helyzetről, panaszkodnak a szülők, milyen körülmények között lehetnek a gyerekeik mellett. Nálunk ehhez képest Kánaán van és sokszor azt gondolom, szobalánynak néznek a szülők. Azt hiszik a welness szállodában vannak és nem a kórházban. 

Türelmetlenek  a gyerekük gyógyulásával kapcsolatban is, persze vannak kivételek, mint pl az az anyuka aki csütörtök óta bent van a kisfiával (Másfél éves. A gyerek. Nem az anya.) Egyetlen problémája már csak az, hogy belázasodik és 24 óra láztalanság után lehet tőlünk hazamenni. Minden más probléma megszűnt és bár nagyon menne haza a szülő mégis megértéssel viseli, hogy nem mehet. Nem sír, nem nyafog, kellő humorral kezeli a helyzetet.

Azt is elhiszem, hogy rossz nézni a gyerek szenvedését és a tehetetlenség érzésénél talán nincs is rosszabb, de attól, hogy én adom be a gyógyszert/kúpot, attól sajnos nem hat előbb. Ki kell várni, én sem tudok jobbat. Az én gyerekem is szokott inger köhögni, nem tud aludni, bevetek itthon én is mindent és sajnos vagy sem, hát olyankor én sem alszom. Az meg nem segít, ha a szülő a gyereke előtt vagy épp azzal együtt sír. 

Kezelnem kellett azt az apukát is, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem ment a fűtés. Jelzem meg lehetett dögleni az osztályon és kint sem volt hideg....éjjel meg kitakarózva aludt, szóval no comment....

Jutott mindenből éjszakára, na. A csúcs az az volt amikor besétált egy család azzal, hogy a 12 éves srác este valami csempészős filmet nézett, majd gondolt egyet, s a látottakat átültette gyakorlatba is. Egy 8-10 cm-s műanyag lekerekített végű valamit dugott a végbelébe....csak aztán nem tudta kiszedni.

Főorvosnő megvizsgálta, nem tapintott idegen anyagot, de ki tudja hova csúszott az föl, így továbbküldtük Budapestre, előtte telefonon odaszólt a főorvosnő, de a vonal másik végén is csak nagy hümmögések voltak vajon hová tartozik sebészet vagy trauma.....kíváncsi lennék mi lett vele...

Feszültség

A szerdai délután után már csak az hiányzott ami pénteken volt délelőtt nálunk...
...alig vitték el az egyik fogyatékkal élő kislányt a pesti kórházba fogászati műtétre, jött a telefon, hogy a fogyatékkal élők otthonából küldenek egy somatometálisan retardált, vízfejő leányt 70%-os oxigénszaturációval. Ójeeee.....egyetlen kérdésem lett volna csupán...vajon miért hozzánk? 

Beteg megérkezett, mentősök levitték a röntgenbe, majd  a beteghordók felhozták, oxigén kellett neki folyamatosan, anélkül nem lehetett. Tüdőgyulladás. Ejtette a vérnyomását, pulzusa ingadozott, oxigén maximumon ment neki....nem volt jól. 

Volt némi kommunikációs zavar a rezidensek és a Főorvos között. A rezidensek tovább akarták küldeni, a Főorvos marasztalta volna, mondván, hogy sajnos itt a vége, nem tudjuk megmenteni, el kell engedni....

Az intenzívnek is ez volt a véleménye, de a rezidensek ragaszkodtak a továbbküldéshez,  adjuk meg a lehetőséget arra, hogy olyan helyen menjen el, ahol van lehetőség a fájdalomcsillapításra is. 
Nos, mi nem rendelkezünk intenzíves háttérrel, nem tudjuk megoldani sem a lélegeztetést, sem az olyan fokú fájdalomcsillapítást, amihez morfium szükségeltetik....

Már fent volt az ITO vezetője, dolgoztunk rajta mindannyian, akik az osztályon aznap voltunk, megérkezett a MOK is (gyermek mentő). Végül sikerült átszállítattni, az egyik ITO-ra, ahol palliatív ellátásban részesült, majd este elhunyt. 
Megoszlottak az orvosi vélemények, a Főorvos szerint és az egyik Főorvosnő szerint (aki konzíliumba jár hozzánk, gyermek neurológus), nem érzett már semmit elég régóta és valljuk be, ez az élet, nem volt neki élet, nem volt tudata sem, még a szemével sem tudott reagálni, ha szóltál hozzá, a rezidensek pedig állították, hogy nem lehet azt tudni milyen fájdalmai lehettek. Hajlamos vagyok a Főorvosoknak hinni, már csak azért is, mert nemrégiben volt hasonlóan fogyatékkal élő nálunk, igaz ő nem volt vízfejű, aki bár nem kommunikált, de ha szúrtuk őt, akkor bizony jelezte, hogy az fáj neki...Ugyanakkor meg abban a rezidensekkel értek egyet, hogy ők még soha nem engedtek el így egy beteget, nem tudják a protokollt és a Főorvos délelőtt 11-kor lelépett, otthagyta volna őket egy haldoklóval. A jogi háttér sem volt tisztázott, ilyenkor újraélesztendő avagy sem.....

Azt gondolná az ember, hogy ilyen esetben hagyni kell eltávozni a  beteget. De nem. Sajnos bonyolultabb ez az egész, mint amennyire elsőnek tűnik. Bent vannak az otthonban az ilyen beteg gyermekek, a szülő nem látogatja, nem is foglalkozik vele, évente 1x betelefonál, így a szülői joga megmarad. A múltkor is amikor kétséges volt, hogy életben marad-e az egyik gyermek, kiderült, hogy a szülő kérte a gyermek gyógyszerelését, újraélesztését, pedig az a gyerek nem keveset szenvedett. Ő tényleg érzett fájdalmat és mégis mindent meg kellett tenni, hogy nem az életét, hanem a szenvedését hosszabbítsuk meg, mert gondolom a szülő elesett volna valamiféle állami támogatástól....de nemhogy nem jött be  a kórházba, de be se telefonált egyetlen alkalommal sem, pedig elég sűrűn feküdt nálunk az a gyerek. (azóta ő is elment már, békésen elaludt).

Nem egyszerű történetek ezek és az egész napra rányomta a bélyegét a délelőtt, feszült is volt a hangulat.

Dolgozós

Annyira vártam már ezt a napot, mert hárman voltunk beosztva, s bár elő szokott ez fordulni elég sűrűn, a kivételt a másik két kolléganő személye jelentette. Mind  a kettő utánam jött oda, jóval fiatalabbak is, de bírjuk egymást. Az idősebbekkel sincs bajom, de némelyik egy hisztispicsa. Ők mindig mindent jobban tudnak, ők dolgoznak a legtöbbet, ők dolgoznak a legjobban...stb...

Az osztályon fekvő betegek száma igencsak megemelkedett a hétfő éjjelhez képest. Mindannyiunknak 5-5-5 gyerek jutott. Az én 5 betegemből 4-nek hugyuti fertőzése volt/van. Ez ugyebr vénás gyógyszerelést igényel, kivétel az egyik, akinek a branülje cserére érett, de miután nem volt lázas, szépen javult átállították per os gyógyszerre. Na az 5 betegem 3 doktornőhöz tartozott. Ezt nagyon szeretem (nem). Mindegyiknek más a becsípődése, azt se tudtam melyiknek ugorjak. 

Van bent egy nagylány (15 és fél éves), aki kb egy hónapja esett át abortuszon, élettársi kapcsolatban él egy pasival. Neki ülőcsont gyulladása van. De qrvára nem gyógyul, MRI-n is volt, ott tályogot véltek felfedezni. Ezen diagnózissal  az okos nőgyógyász meg leállt vitatkozni. Merthogy esélyes, hogy az abortusznál csesztek el valamit. Mert ugye egy nőgyógyásznak aztán ám röntgen szeme van...belelát a gyerekbe....A probléma csak annyi, hogy szerintem ez a feladat túlnőtt rajtunk, azt gondolom nem nálunk kellene kezelni, hanem vagy felnőtt osztályon vagy Budapest megfelelő intézményében. Mindenféle vérvétele, leoltása egyébb vizsgálata zajlott, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a vége...

Közben érkezett egy másfél éves forma gyerek, aki általános tisztítószert ivott. Szerintem nem, mert annak ritka szar íze van, fix, hogy nem nyelte le, max a szájához emelte. Azt hagyjuk, hogyan jutott hozzá....Na meg kellett figyelnünk, elvileg 6 óra a kötelező ilyenkor. Nos a gyerek evett-ivott-nem hányt, élénk volt, jött-ment, alig lehetett az ágyon tartani, végül el lett engedve.

Nehezítette a mai napot, hogy bár  naagyvizit délelőtt 11-re megvolt, a zárójelentések mégsem készültek el csak du....ezt sosem fogom megérteni, hogy mi a jó francért nem lehet azt időben megírni és kiadni, elengedni a beteget. Nekem sem jó, ha ott van késő délutánig és hiába magyarázom az orvosnak, nem érti miről beszélek, de egyszer befogom őt  a munkába oszt' majd rájön...

Természetesen déutánra indult be a buli...költöztettük egyik-másik gyereket A-ból B-be...felvettünk kettőt, jött a szokásos gyógyszerelés és egyébb teendők, ráadásul a legokosabb rezidens meg be is szólt, na de engem sem kell félteni, megmagyaráztam neki miért nem tudok a gyerek mellett ülni és az infúzió csepegésére figyelni, mert amíg ő a telefonján zombikat gyilkolt, addig én bizony dolgoztam és olyan úri huncutságokkal voltam elfoglava, mint vérnyomásmérés a pár hónapos kislánynak, mert nyilván életbevágóan fontos volt (nem) egy teljesen jól lévő, élénk, jól szopizó , láztalan gyereknek kínlódni a vérnyomásával, mint inkább arra figyelni aki tényleg beteg is. Olyannyira kiakasztott (ez a drnéni szereti ám a fődokit játszani...tipikusan az, akinek ha szólsz, hogy oda szúrjon, mert az egy jó véna, ő csakazért se, mert nehogymár egy nővér mondja meg), hogy mikor mondta  a másik rezidens milyen jó, hogy ma ennyien voltunk nővérek, mert sok volt a munka, erre helyeseltem. majd mikor azt mondta mekkora szerencse, hogy ők is ennyien voltak, na akkor mondtam: nem-nem...ez volt a baj...mert egymást viszik bele  a hülyébbnél - hülyébb dolgaikba. :D

Ettől függetlenül szeretem őket, mert mindegyikkel jól lehet dolgozni. Külön-külön. Együtt nagyon kiakasztóak tudnak lenni. Megváltás volt mikor megérkezett az ügyeletes doki :)

Éjjeli történet

Naná, hogy dolgozom.

 Story:

Idő: 2016.03.26. 00:33

"Tegnap délelőtt jobb heréjét megütötte, ma pirossá és duzzadttá vált, fájlalta. Láza nem volt, gyógyszert nem adtak neki."

Mikor kikérdeztem nekem a bal herét mondta, de mindegy, s azt, hogy fürdés közben vették észre. Most komolyan..

- mikor van a fürdetés?
- miért vártak éjfélig?