Elvittem már az ebet sétálni, mert a kánikulában nem voltunk, mikor meg az idő volt barátságosabb, akkor nem értünk rá. Szegénynek már hiányzott egy nagyobb kör.
Már majdnem a séta végére értünk, mikor gondoltam egyet, hogy akkor még egy kicsit hagy szaladozzon, ezért lekanyarodtam még a földútra. Komótosan ballagott körülöttem mikor észrevett egy nyulat, nosza neki is iramodott. Úgy elszaladt egy pillanat alatt, én meg fütyülni nem tudok, kiabáltam neki, hogy Mex meg Hozzám!...aztán egyszercsak megláttam a kalja fejét ahogy jött visszafelé. Jól megkergette a nyulat, ki is fáradt a nagy rohanásban, azt se tudta hogyan lihegjen. Ezután már szépen ballagott mellettem hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése