Soha ilyen lassan nem telt még el az edzőtábor a srácoknak. Legalábbis nekem tűnt annak. Tegnap aztán végre eljött a nap. Úgy terveztem reggel elmegyek úszni, aztán gyorsan össze készülök és indulhatunk is. Az időjárás közbeszólt, hajnalban esett az eső, ami nem hátráltatott volna, de annyira el volt borulva meg le volt hűlve a levegő, hogy lemondtam a reggeli sportról. Napközben sem volt aztán az a nagyon meleg, így nem volt lelkiismeretfurdalásom.
Már délben megérkeztünk, de nem mehettünk be a táborba 13 óra előtt és a gyerekek sem jöhettek ki, így az egyik ismerős házaspárral beültünk egy kávéra és beszélgettünk.
A srácok már összepakolva vártak és nem is húztuk a hazaindulás idejét nagyon, gyorsan elköszöntünk és már ültünk is az autóba. Áron egyik volt osztálytársát hoztuk még haza.
Mindenkinek sikerült az öv vizsgája, ilyenkor nem csak formagyakorlat van, hanem vizsgaküzdés is, minél magasabb szintre lép a vizsgázó, annál több emberrel kell küzdenie, ahány ember, annyiszor 1 perc küzdés. Pár küzdés után már teljesen ki vannak készülve, mert nincs pihenés közben. Minden tábort kék-zöld foltokkal zárnak, úgy néznek ki, mint akit összevertéek, vagyis nem csak úgy néznek ki, mert tényleg össze vannak verve ilyenkor. De minden évben visszamennek.......házhoz a pofonért
Ahogy beültek az autóba, az első kanyarok után el is aludtak mind a hárman. Ilyenkor nincs élménybeszámolót, mert alig állnak a lábakon, fáradtak nagyon.
Hazafelé még megálltunk enni, na ekkor már azért csepegtettek némi információt a tábor életről, igaz most azért hétközben is sűrűn beszéltünk velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése