Szakmai eset

 Szerencsére ritkán van komolyabb eset munka fronton, bár én "szeretem" ha van kihívás, de nyilván nem jó, ha egy gyerek beteg. 

A délelőtt még nyugisnak ígérkezett, bár azért volt tennivaló, de sose lehet tudni mikor pörögnek fel az események, viszont azok mindig felpörögnek, ha máskor nem, akkor a műszakváltás előtt.

Betelefonált az egyik háziorvos, hogy küldene egy 9 éves kislányt, aki bárányhimlős, de felülfertőződött, szerinte vénás antibiotikum kell neki. Mikor megérkezett, megvizsgálta Máté doktor, levettük a labort, kötöttünk branült, tettünk fel infúziót majd bekísértük a szobába. Szegény alig bírt lépni, merthogy az alhasa be volt duzzadva és rettenetesen fájt neki. A szobában meg kellett nézzem a kiütéseit is, ezést kértem az anyukáját, hogy a hasát is mutassa meg. Én úgy értettem, hogy összefüggő kiütés van ott is, ami beduzzadt és azért fáj. Na nem volt ott egy darab kiütés sem, viszont piros és lila volt elég nagy terjedelemben. Szóltam is a kolléganőmnek nézze már meg ő is, mert nekem nem tetszik. Ezután ráugrasztottuk a többi orvost is (Máté doki szeptemberben kezdett, a nyár elején végzett az egyetemen, így még nagyon sok mindent kell tanulnia), ezután aztán pörögtünk ezerrel. Mindjárt csináltunk neki streptoccoccus tesztet is, ami pozítív lett, kapott is gyorsan 3 féle antibiotikumot, vettünk még tőle astrupot is, hogy gyorsan megnézzük az értékeit. Közben elkészült  a labor ( a CRP 300 fölött volt, 0-5 között jó) és elkezdték intézni az áthelyezését. Végül a Klinikákra ment, az infektológiára, bízzunk benne nem kell ITO-ra tenni. 

Miután elvitte a mentő  a kislányt, érkezett egy kamasz srác, apukája tolta tolókocsiban, jégpályán elesett, hátát, fejét ütötte be. Szédült, feje fájt, alig bírt mozogni, meglassult a beszéde, őt felvettük az osztályra.

És a nap híre: érkezett hozzánk egy új kolléganő, aki mellékállásban jött, csak hétvégén, csak nappal, csak havi 72 órában. A főnővért kész tények elé állították, nem kérdezték akarjuk-e, közölték: jön. Már ez sem volt szimpatikus. Vasárnap találkoztam vele, személyesen sem lett az. A két nappalos kollegina sem volt tőle elájulva, olyan kérdései voltak, amin dobtak egy hátast: a főnővér mikor megy nyugdíjba (még nem tervezi), van-e állandó éjszakás (nincs), hol alszanak éjjel a nővérek (sehol, nem aludni járunk oda), s Máté doktor mesélte beteg a barátnője, megkérdezte tőle szokott e a kórházból cuccot hazavinni ilyenlor (nem)? WTF? Tegnap reggel beérve aztán azzal fogadtak, hogy az új kollegina beadta a felmondását :)) Pedig velem még nem is dolgozott :)) Mondjuk lehet én elküldöm  a francba a kérdéseivel együtt....