Az élet csak úgy zajlik

Esélytelen, hogy bepótoljam a kimaradt hetek történéseit, de nagy vonalakban jegyzetelek, mert a Memory Planner-ben is el vagyok maradva kb március közepénél tartok, amikor apukám rosszul lett, egyszerűen nem tudom átverekedni magam azon az időszakon, iszonyat megvisel ledokumentálni. 

Június elején futottunk még egy kört járólap ügyben, mert amit kinéztünk, az 30x60-as lap, viszont az előszobában meg 20x60-as van, s miután nincs ajtó olyan hülyén mutatna az eltérő méret még akkor is, ha küszöb is lesz. Elmentünk egy másik helyre, ott találtunk nagyon hasonlót, mint ami az előszobában van, s találtunk a falra is olyan csempét, ami fa hatású és matt is és színben is jó lesz (remélem, mert más bent lámpafényben meg más kint a természetes fény alatt, de amúgy meg majd megszokom). 

A villanyszerelőkre várunk, eljutottunk odáig, hogy a hátralévő munkálatokat csak utánuk tudjuk megcsinálni, s csúszásban vannak. szerencsére nem sokat csúsznak, a múlt hétre mondták, de holnap fognak érkezni. Gábor most úgyis állandóan dolgozik, csak a hét vége felé lesz itthon, igaz, akkor meg áron ballagása lesz. Azért remélem, hogy 2-3 héten belül elkészül a konyha, inkább 3, de nem baj, csak lássam már a végét. 

Gábor június elején elment a haverjaival kicsit kikapcsolódni  Ausztriába, biciklitúrát terveztek. Csütörtöki nap mentek és vasárnapra tervezték az érkezést, de elromlott az idő, így szombaton hazajöttek. A hely nagyon szép volt, remélem egy hétvégére eljutunk kicsit kikapcsolódni, ha vége lesz már itt a felújításoknak, mert gyönyörű helyen voltak. 

Bencének ma volt a szóbeli angol érettségi vizsgája, ami gyorsan lement és jó tételt is húzott meg beszélni is tudott, én annyira nem is tartottam ettől a vizsgától, ő meg pláne nem, könyvet nem is nagyon láttam a kezében, tegnap meg még elment dolgozni is. Még délután vissza kell menni a bizonyítványosztásra.

Itt tartunk most.