Nem megy mostanában a napi bejelentkezés, telefonról annyira lusta vagyok. Na nem mintha sok dolog történne....
Mondjuk a héten éppen van említésre méltó szösszenet...
A nagyobbik gyermekünk, akinek volt mersze betölteni a 19. életévét hétfőn megkezdte az Érettségi vizsgákat. Szerintem mi jobban izgultunk az apjával, mint ő maga, sőt bátran ki merem jelenteni, hogy az apja még nálam is jobban izgult. Vasárnap késő este, amikor én már aludtam, felriasztott, hogy SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY! Gondoltam, már csak van a gyereknek annyi esze, hogy nem felejti el, meg amúgy is nála vannak az iratai.
Az biztos, ha nekem kellene most vizsgáznom, inkább világgá szaladnék, biztosan elhasalnék rajta, annyira meg van variálva az egész. És még annakidején azt hittem bonyolult dolog 3 elemzésből kiválasztani egyet. Nyilván a gyerek most jár iskolába, ezeket tanulta és nem csak a meleg miatt koptatta az iskolapadot, valamiért 4,5 feletti átlaga volt. A három közül a matektól tartott a legkevésbé és a törire mondta azt, hogy szerinte az lesz a legnehezebb.
Most, hogy túl van az írásbeli számonkéréseken, azt mondta összességében nehezebbre számított, de azt azért nem jelenti ki, hogy könnyű volt. Igazából, én csak annyit szeretnék, hogy kb mindenből meglegyen neki a 4-es és akkor már elégedett leszek, de nyilván, ha rosszabbul sikerül, sem fogom elzavarni a háztól. Van még egy éve, akkor lesz a szakmai vizsga, aztán reméljük bejut az egyetemre is.
Hétfőn elvittem Mexet sétálni a szokásos útvonalon, és az egyik kanyarban egyszercsak feltűnt egy rohad nagy óriás szarvas amint sétálgatott felém. Egy pillanatra lefagytam én is, ő is, majd amíg én a kutyára igyekeztem a pórázt rátenni - aki amúgy észre sem vette, mert épp valami fontos szaglásznivalója akadt a fűben - de mire sikerült volna, az állat már meg is fordult és elszaladt. Én ekkora szarvast, ilyen közelről még nem láttam. Kár, hogy nem volt időm lefotózni.
Kutya, aki így szurkol a gazdájának:
