Volt ám kiskarácsony-nagykarácsony nálunk is, csak nem írtam róla bejegyzést, mert egy lusta dög voltam.
23-án nappalos voltam a csere miatt, de szerencsére nem volt vészes a nap, bár délutánra aztán besűrűsödtek az események, mert az ügyeletről mindenkit az osztályra küldtek, érkezett a mentő is egy ájult nagylánnyal, akinél aztán kiderült, hogy bevett Dormicumot meg még valamit, mert morfint is mutatott a drogteszt. Mindezek ellenére időben el tudtam indulni haza.
24-én nem volt felfordulás, nyugodtan ébredtem, fejben összeraktam mit szeretnék megcsinálni, a kaját előkészítettem, a nagyrészét anyukám vállalta, így azt csak melegíteni kellett miután megérkezett. A tiramisu készítését elengedtem, mert rengeteg süti gyűlt fel, nem hiányzott a sorból még az is. Sikerült kitakarítanom is, így kapkodás nélkül tudtuk várni a Jézuskát, aki egy késői ebéd után meg is érkezett. Mindenki megkapta ajándékát, mindenki örült is neki. Este filmet néztünk, amin én azért bealudtam :))
25-én éjszakás voltam, eleve fejfájással estem be az osztályra, s amint beléptem hallottam is, hogy az egyik gyerek a nővérpultnál valami hangot adó játékkal mókázik, ettől mindjárt meg is emelkedett a vércukrom, úgyhogy nem is voltam túl kedves az apukával, mikor felhívtam figyelmét, hogy a SZOBÁBAN KELL TARTÓZKODNI! Amúgy nem értem, hogy ennek melyik részét nem szokták érteni, amikor elszajkózzuk felvételkor, hogy belgyógyászati osztály, vannak fertőző betegek, nem sétálgatunk/játszunk kint a folyosón, ha nem bírja a gyerek a bezártságot - bár a gyerek bírja, az anyuka nem szokta bírni - akkor szólnak és lemehetnek az aulába, az udvarra kicsit kiszakadni.
Enyém volt a bölcsödés szakasz, az esti etetésnél meg is kapták a Flamborin cseppet, mert a háromból kettő nyűgös volt na meg rota vírusos is. Éjjel 3-ig nem is volt gond. akkor ébredtek sorban enni, s ezzel sem volt problémám, azzal viszont már igen, hogy az egyik az nekiállt üvölteni és 2 órán kerseztül abba sem hagyta, de egy piszok malac volt, mert könnycseppje nulla volt, s mikor megálltam a kiságy mellett nekiállt vigyorogni. Én pedig nem voltam hajlandó kivenni és dajkálni. Erre ő tovább cirkuszolt. Annyira elegem van amúgy ebből a babázásból.
Nem beszélve arról, hogy a gyerekügyeleten nem volt orvos este 6 után, mindenkit hozzánk küldtek én meg mindenkit átküldtem a mentőállomásra. Egyrészt mert nem a mi feladatunk ellátni az ügyeletet, másrészt meg az újszülöttön volt 2 rosszul lévő baba, így az ügyeletes orvos ott volt lent, s órákig fel sem jött. Volt aki ezt megértette, volt aki hőzöngött, engem meg pont nem is érdekelt. Egy olyan 10 hónapos babát küldtek vissza a mentőállomásról, akinek további vizsgálat kellett volna, mert felmerült a tüdőgyulladás, de őt sem küldtük el, elmondtuk megvárhatják az orvost, de nem tudjuk mennyit kell várni, lehet 10 perc, de lehet 3 óra is....helybeli lakosok, a babának nem volt láza, vigyorgott ezerrel, evett, ivott, stabil volt. Mondta anyuka, hogy hazamennek, de megbeszéltük másnap reggel visszajönnek, s ha éjjel bármi van, akkor betelefonál vagy visszajön. Nem sokra rá csörgött a telefon, az egyik orvosunk volt a vonalban, s azért telefonált bejöjjön-e segíteni, mert szóltak neki, hogy hazaküldtünk egy gyereket, mondván nincs orvos.
Na így terjed a pletyka.
Felvilágosítottam, szó sincs arról, hogy nincs orvos meg arról sincs, hogy bárkit is elküldtünk volna. Később aztán a 10 hónapos gyerek anyukája visszatelefonált, hogy ő csak bejönne. Mondtam semmi akadálya. Meg is vizsgálta az ügyeletes orvos. tegyétek meg tétjeiteket...volt-e tüdőgyulladása a gyereknek? Nos aki a NEM-re voksolt az nyert.
26-án Gábor az ügyeleten dolgozott, de csak nappal. Sógoromékat vártuk ebédre. Fél 12-kor küldtek üzenetet, hogy csak késnek, csak délután fognak érkezni, mert épp akkor keltek fel. Nálam már ez kicsapta a biztosítékot. A délutánból aztán 17.41 lett. Nem mintha hiányoztak volna, de egy évben egyszer kellene időben megjelenni egy karácsonyi vacsorán, de képtelenek. Még jó, hogy nem nekem kellett készülni.
27-én éjszakás voltam, de ez az éjszaka sokkal nyugisabban telt szerencsére. Az év utolsó napjaiban pont váltva dolgozunk, amiben semmi meglepő nincs, egész évben így toljuk. Nyugisak az itthon töltött napok is, nincs kapkodás, nem feszülök a mit főzzek kérdésen, én szendvicsen is elélnék, annyira tele vagyok, pedig nem ettem többet, mint szoktam. Jó, a sütiből azért több csúszott le, de majd januártól újra szigorúság lesz.

