Volt ám kiskarácsony-nagykarácsony nálunk is, csak nem írtam róla bejegyzést, mert egy lusta dög voltam. 

23-án nappalos voltam a csere miatt, de szerencsére nem volt vészes a nap, bár délutánra aztán besűrűsödtek az események, mert az ügyeletről mindenkit az osztályra küldtek, érkezett a mentő is egy ájult nagylánnyal, akinél aztán kiderült, hogy bevett Dormicumot meg még valamit, mert morfint is mutatott a drogteszt. Mindezek ellenére időben el tudtam indulni haza. 

24-én nem volt felfordulás, nyugodtan ébredtem, fejben összeraktam mit szeretnék megcsinálni, a kaját előkészítettem, a nagyrészét anyukám vállalta, így azt csak melegíteni kellett miután megérkezett. A tiramisu készítését elengedtem, mert rengeteg süti gyűlt fel, nem hiányzott a sorból még az is. Sikerült kitakarítanom is, így kapkodás nélkül tudtuk várni a Jézuskát, aki egy késői ebéd után meg is érkezett. Mindenki megkapta ajándékát, mindenki örült is neki. Este filmet néztünk, amin én azért bealudtam :))

25-én éjszakás voltam, eleve fejfájással estem be az osztályra, s amint beléptem hallottam is, hogy az egyik gyerek a nővérpultnál valami hangot adó játékkal mókázik, ettől mindjárt meg is emelkedett a vércukrom, úgyhogy nem is voltam túl kedves az apukával, mikor felhívtam figyelmét, hogy a SZOBÁBAN KELL TARTÓZKODNI! Amúgy nem értem, hogy ennek melyik részét nem szokták érteni, amikor elszajkózzuk felvételkor, hogy belgyógyászati osztály, vannak fertőző betegek, nem sétálgatunk/játszunk kint a folyosón, ha nem bírja a gyerek a bezártságot - bár a gyerek bírja, az anyuka nem szokta bírni - akkor szólnak és lemehetnek az aulába, az udvarra kicsit kiszakadni. 

Enyém volt a bölcsödés szakasz, az esti etetésnél meg is kapták a Flamborin cseppet, mert a háromból kettő nyűgös volt na meg rota vírusos is. Éjjel 3-ig nem is volt gond. akkor ébredtek sorban enni, s ezzel sem volt problémám, azzal viszont már igen, hogy az egyik az nekiállt üvölteni és 2 órán kerseztül abba sem hagyta, de egy piszok malac volt, mert könnycseppje nulla volt, s mikor megálltam a kiságy mellett nekiállt vigyorogni. Én pedig nem voltam hajlandó kivenni és dajkálni. Erre ő tovább cirkuszolt. Annyira elegem van amúgy ebből a babázásból. 

Nem beszélve arról, hogy a gyerekügyeleten nem volt orvos este 6 után, mindenkit hozzánk küldtek én meg mindenkit átküldtem a mentőállomásra. Egyrészt mert nem a mi feladatunk ellátni az ügyeletet, másrészt meg az újszülöttön volt 2 rosszul lévő baba, így az ügyeletes orvos ott volt lent, s órákig fel sem jött. Volt aki ezt megértette, volt aki hőzöngött, engem meg pont nem is érdekelt. Egy olyan 10 hónapos babát küldtek vissza a mentőállomásról, akinek további vizsgálat kellett volna, mert felmerült a tüdőgyulladás, de őt sem küldtük el, elmondtuk megvárhatják az orvost, de nem tudjuk mennyit kell várni, lehet 10 perc, de lehet 3 óra is....helybeli lakosok, a babának nem volt láza, vigyorgott ezerrel, evett, ivott, stabil volt. Mondta anyuka, hogy hazamennek, de megbeszéltük másnap reggel visszajönnek, s ha éjjel bármi van, akkor betelefonál vagy visszajön. Nem sokra rá csörgött a telefon, az egyik orvosunk volt a vonalban, s azért telefonált bejöjjön-e segíteni, mert szóltak neki, hogy hazaküldtünk egy gyereket, mondván nincs orvos. 

Na így terjed a pletyka.

Felvilágosítottam,  szó sincs arról, hogy nincs orvos meg arról sincs, hogy bárkit is elküldtünk volna. Később aztán a 10 hónapos gyerek anyukája visszatelefonált, hogy ő csak bejönne. Mondtam semmi akadálya. Meg is vizsgálta az ügyeletes orvos. tegyétek meg tétjeiteket...volt-e tüdőgyulladása a gyereknek? Nos aki a NEM-re voksolt az nyert.

26-án Gábor az ügyeleten dolgozott, de csak nappal. Sógoromékat vártuk ebédre. Fél 12-kor küldtek üzenetet, hogy csak késnek, csak délután fognak érkezni, mert épp akkor keltek fel. Nálam már ez kicsapta a biztosítékot. A délutánból aztán 17.41 lett. Nem mintha hiányoztak volna, de egy évben egyszer kellene időben megjelenni egy karácsonyi vacsorán, de képtelenek. Még jó, hogy nem nekem kellett készülni. 

27-én éjszakás voltam, de ez az éjszaka sokkal nyugisabban telt szerencsére. Az év utolsó napjaiban pont váltva dolgozunk, amiben semmi meglepő nincs, egész évben így toljuk. Nyugisak az itthon töltött napok is, nincs kapkodás, nem feszülök a mit főzzek kérdésen, én szendvicsen is elélnék, annyira tele vagyok, pedig nem ettem többet, mint szoktam. Jó, a sütiből azért több csúszott le, de majd januártól újra szigorúság lesz. 

 Folyamatosan készülnek a kerámia dekorok, illatviaszok, előbbinek ki kell száradnia, kicsit meg is kell majd csiszolni és festeni. Ki kellene találni a csomagolást is. 

Ma a bejglinek fogtam neki, már száradnak kint a teraszon, sütni viszont csak holnap fogom. Idén a Rupáner Margó receptjét használtam, s ő repedésmenteset ígért, majd meglátjuk. Szerintem az enyémbe mindig beleesik a repedés. Legalábbis a mákosnak szokása, gyanítom, hogy egy picivel több folyadék kellene bele, mert nem annyira egynemű, mint a diós, de most igyekeztem úgy elegyengetni a tölteléket.

A tegnap sült mézeskalácsok pedig kaptak némi díszítést, mert anélkül snassz - mondta Áron. Végül csak úgy “díszítettem”, mint tavaly, a cukormázat egyszerűen rácsorgattam. Nekem ehhez se tehetségem, se türelmem nincs, de a gyerekeknek meg így is jó.  

 Lassan sikerül az összes ajándékot beszerezni. Azt gondoltam mindent megvettünk, de csak hiányzott még 1-1 dolog, pláne, hogy sógoromék nevében is én veszem meg a srácoknak. Nem ragozzuk túl, tavaly pl minden gyerek zoknit és csokit kapott, idén póló lesz, a csoki marad. 

Készülök a kollégáknak is egy kis meglepetéssel. Idén illatviasszal próbálkozok, mellette szereztem be kerámiaport is és abból is alkotok egy kis meglepetést, majd meglátom melyik lesz a befutó. 

Szerettem volna egy új fényfüzért a fára, mert a másikat rövidnek ítéltem meg, nagy nehezen ki is választottam, megrendeltem, kifizettem, majd közölték, hogy az sajnos már nincs, keressek helyette másikat. kerestem. erre is azt írták nem tudják beszerezni. Azért most erősen gondolok az anyukájukra, úgyhogy visszakérem a pénzt. Futok még egy kört a Tescoban, ha nem találok színeset veszek fehéret és akkor mind a kettőt felteszem a fára, s hol ez-hol az fog világítani. 

Ma megsütöttem a mézeskalácsokat is, már csak díszíteni kellene, de az nekem sose megy, tök béna vagyok a rajzoláshoz, úgyhogy vagy terülőmázat teszek rá vagy láttam egy másik technikát a mázzal való díszítéshez, lehet azt próbálom ki. 

Tervezek még bejglit sütni, szerintem a héten neki is fogok, jövő hétig úgyis eláll. 

Vége a karácsonynak.

 Nem tudom ki hogyan van vele, de én január 6-án szétszedem a karácsonyfát. Szívesen elnézegetném még, s miután műfenyőnk van, nem is hullik, viszont bár nem vagyok nagyon babonás, csak kicsit, ezért biztosra megyek. Még lánykoromban egyik évben nem lett otthon szétszedve a fa, na abban az évben hirtelen meghalt a nagymamán. Azóta biztosra megyek. Valószínűleg semmi köze  a kettőnek egymáshoz, de akkor is. Gondolkoztam is nekiálljak-e, aztán csak megcsináltam, mert tudtam, hogy a héten amúgy sem lesz hozzá kedvem és több időm se lesz rá. 

A másik ilyen becsípődésem az újévi babona: nem dobunk ki szemetet a házból. Ezt mondjuk az anyósom gyorsan elintézte idén, mert kivitte, az amúgy nem sok szemetet, s itt el is veszítettem az idei jóindulatomat irányába. Valami fétise lehet, mert állandóan azzal hurcolkodik, pénteken viszik az utcábó, de már szerdán ezen pörög és gyűjti össze a házból. 

December 26

 A hagyományoktól eltérve most nem sógoromék jöttek, hanem mi mentünk hozzájuk. Kényelmesen felkeltünk, összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Én hátra szorultam, mert Bence vezetett, de kihasználtam a lehetőséget és kiolvastam a könyvet.

Miután megérkeztünk a gyerekek gyorsan eltűntek az unokatesók szobájában és elindult a pingpong verseny és ebédig abba sem hagyták, majd utána folytatódott. Egy-egy fordulóra én is beálltam és nem voltam ugyan különösebben ügyes, de annyira béna sem. Kellene itthonra is egy asztal...

 

Mi csajok aztán befeküdtünk a tv elé és karácsonyi filmet néztünk, majd lassan készülődtünk hazafelé. Áron ott maradt egy pár napra vagy busszal jön haza vagy majd hazahozzák. Hazafelé is Bence vezetett, nagyon ügyes amúgy. 

December 25

 Ma a szüleimhez mentünk át karácsonyozni és jöttek tesómék is, aki igazoltan távol maradt az Gábor, mert ő dolgozott.

Délelőtt még gyorsan összeraktam

 az ajándékba szánt minialbumot, szerettem volna, ha több időm van rá, mert akkor sokkal jobb is lehetett volna, de mindegy. Délre mentünk, mert tesóméknak késő délután programjuk volt Pesten. Ilyenkor csak a gyerekek kapnak ajándékot, mi felnőttek megmaradunk az ital-csoki vonalon. Én készítettem pár gyertyát meg egy-egy fényképes karácsonyfa gömböt, amit jól itthon is hagytam, így azt majd utólag kapják meg.

Nem voltunk nagyon sokáig, ebéd után még beszélgettünk, öcsémék előbb elmentek, mi még maradtunk kicsit. Este Jött haza Gábor is, a srácok még xboxoztak apukájukkal az élen én meg olvastam.

December 24

 Nappalos voltam és naivan azt gondoltam mindenki otthon készülődik és várja a Jézuskát, ehelyett rengeteget dolgoztunk. Reggelről igyekeztünk mindenkit hazaengedni, akit csak lehetett, összesen két gyermek maradt az osztályon, egy 1 hónapos és egy majdnem 18 éves, mind a kettő indokolt volt.

Délutánra nyugalmat terveztünk, de a telefon folyamatosan csörgött, érkezett pár ambuláns, akit a megfelelő helyre irányítottunk, aztán az ügyeletről érkezőket meg elláttuk. Tényleg indokolt betegeket küldtek át, egyiket fel is vettük, mert tüdőgyulladása van neki, tényleg beteg és elesett állapotú volt. 

El nem tudom mondani mennyire örültünk a váltásnak, amikor megérkezett, de ők is munkával kezdték, mert az OMSZ is beállított egy kamaszgyerekkel.

Félútig elhozott a kolléganőm, oda meg értem jöttek a fiúk. Itthon már csak az asztalhoz kellett ülni, mert Gábor anyukájára bíztam a vacsora tálalását. Vacsora után ajándékot bontottunk, aztán filmet néztünk. 

Elmaradt a családi fényképezés itthon, de majd valamelyik nap pótoljuk :) Remélem. 

Boldog Karácsonyt!

 Mióta kórházban dolgozom nem vagyok hajlandó megszakadni és agyvérzést lábon kihordani december 24-én. Mindig a beosztásom függvényében tervezem meg a tennivalókat. 

Idén abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy maradt még szabadságom, amit így az év végén ki is adott a főnővér. El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok érte. A héten volt időm sütögetni, ajándékot készíteni a kollégáknak. Tegnap este Bence összeállította a fát, én pedig ma feldíszítettem. Az egész napom rá is ment, igaz közben hoztam-vittem a családot. 

Nem a kedvenc elfoglaltságom a karácsonyfa díszítés, mert mindig belebonyolódok. Tökéleteset szeretnék, de sosem az. Vagyis amúgy de, mert aztán mindig tetszik. 

Minden évben veszek díszeket, mert olyan szépek, idén sem volt ez másképp, a család fogja is a fejét. Most érzem azt, hogy elég díszünk van, de nem tudom megígérni, hogy jövőre nem újítok valamit. 

Ezt szeretem

 Szeretem azokat a napokat, amikor összeszedett vagyok. Mikor fejben összerakom mit szeretnék/kell csinálnom/elintéznem és ezt meg is tudom valósítani. Nos, a mai az egy ilyen nap volt. Már tegnap este átgondoltam, mit fogok ma csinálni. 

Reggel elvittem a srácokat, beugrottam üzletbe és a pékségbe, majd itthon neki is fogtam a dolgomnak. Begyúrtam a fasírozottnak valót, majd utána a bejgli tésztát állítottam össze. Bebepiskóta receptjét szoktam megsütni, ami nagyon finom és ami nekem mindig megreped, legalábbis a mákos. Amíg a tészta a hűtőben pihent, addig a Rupáner féle mézeskalács receptet is kipróbáltam. Tegnap sütöttem karácsonyi kekszet, ami nekem nagyon ízlik, de Áron nehezményezte, hogy mézeskalácsot nem csináltam. Hát rajtam ne múljon a gyerek boldogsága, ha mézeskalács kell neki, akkor azt fog kapni. A recept nagyon egyszerű és azonnal süthető, nem kell pihentetni egy percet sem. 1 kg lisztből álltam neki, jó sok is lett és ízre is finom. Gondolkodtam a díszítésen is, de nekem a cukormázhoz se türelmem, se kézügyességem, így arra gondoltam, hogy terülőmázzal fogom bevonni és teszek rá dekorgyöngyöt meg apróra vágott magvakat. Szerintem úgy pont jó lesz. Szoktam venni dekortollat, de azzal is nagyon béna vagyok. Ez van, nekem sem megy minden. 

Mézeskalács sütés után összeállatottam a bejgli töltelékét is és amikor kihűlt, meg is töltöttem és fel is tekertem a tésztát, most ott pihen a hűtőben, már 2x lekentem tojássárgájával, még egyszer átkenem a fehérjével, de azon gondolkozom, hogy csak holnap fogom megsütni. 

Nem bírtam ki és tegnap este kiszedtem a formákból a gyertyákat is. Nem is lettek rosszak, sőt egészen vállalhatóak lettek, úgyhogy annak is nekiállhatok és gyárthatom őket. 

A tegnap sütött karácsonyi kekszeket azért kidekoráltam a dekortollal. 

Bajban a Jézuska

 Minden évben listát írunk, ki kit szeretne karácsonyra, aztán vagy az kerül a fa alá vagy valami más, de irányadónak tökéletes. Nincs sírás, ha mégsem azt kapják, bár 1-1-et mindig sikerül a listáról beszerezni. 

Már nagyok. Most látom azt, addig volt jó, míg a Tescos újságban lévő játékok kerültek a listára. Egyrészt könnyű volt beszerezni, másrészt nem került csillió forintba. 

Ma már nem onnan merítenek ötletet, viszont mindennek tudnak örülni. Sokszor kerül a listára ruhanemű, amit nélkülük nem tudok beszerezni, nem mindig egyezik az ízlésünk - bár ez Áronra jellemző inkább - és a mérettel is bajban vagyok. 

Először fordul elő, hogy idén némi gondban vagyok az ajándékokkal, de megugrom a feladatot, csak most nehezebben áll össze a kép. Azért a hét végéig szeretném lezárni az ajándéklistát és leadni az utolsó rendelést is.

Amúgy ma Áront hazaküldték a suliból, mert nem érezte jól magát.  

Advent

 Megkezdődött a készülődés a karácsonyra. Én nem nagyon szoktam díszíteni a házat, bent sem esek túlzásba. Amit ki szoktam tenni az az Adventi Kalendárium, egy-két gyertya/mécses, párologtató, az ajtóra egy dísz meg az adventi koszorú. 

Az első évben mikor ideköltöztünk vettem hangulatgömböket, de mire felaplikáltam a függönyre majdnem el is ment a kedvem tőle. Nagyon sokszor nem is kapcsoltuk be. Leszedni is egy művészet volt, tavaly már fel sem tettem. Az egyik Bence szobájában van hangulatfénynek. Viszont tegnap láttam az emagon nem is drágán fényfüggönyt, azt lehet megrendelem, még tipródok rajta egy sort. 

2023 Karácsony

 Idén mind a ketten dolgoztunk karácsony előtti éjszaka, így 23-án délelőtt elő tudtam készülni, nem kellett 24-én megszakadnom.

Próbáltunk időben vacsorázni, de nem annyira sikerült, ajándékbontás után azért még volt idő játszani az x-boxhoz kapott ajándék kormánnyal. 

25-én Gábor dolgozott az ügyeleten, mi a srácokkal átmentünk anyáékhoz, jöttek tesómék is. 

26-án sógoromék érkeztek, de én éjszakás voltam aznap, így majdhogynem váltottuk egymást nekemezígytökéletes 

Boldog Karácsony

 Munkánkból adódóan nehéz összeegyeztetni a családdal való ünneplést. Az alapkoncepció az volt, hogy December 24-én szűk családi körben, azaz négyesben ünnepeltünk, a családdal pedig az első vagy második napon találkozunk, egyik nap az én szüleimnél gyűlünk össze, másik nap Gábor szüleivel és tesója családjával ünneplünk.

Az egészségügyben  (és még sok más szakmában is) nincs ünnep, a betegség ilyenkor sem megy szabadságra, muszáj dolgozni. Idén úgy jött ki, hogy 24-én mind a ketten itthon voltunk, Gábor 25-én -azaz ma-, én 26-án dolgozok.  

Szenteste napján korai ebédre vártuk a szüleimet és tesómékat, majd este már mindenki otthon várhatta a Jézuskát. Rutintalanok vagyunk még ebben (én másképp csináltam volna), kicsit összevissza volt a Karácsony, de hát nálunk nem megy ritkaság számba, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezzük. A gyerekek élvezték, főleg tesómék kislánya, ő a legkisebb. 

Családi karácsony

 A 25 éjjel meglepően csendesen sikerült, 2 gyermek volt az osztályon, egyet pedig felvettük, bár nagyon nagy baja nem volt, gyanítom 26-án haza is engedték.

Gábor is reggel ért haza a munkából, így először oihentünk, majd utána kimentünk a szüleihez. A gyerekeink ott töltötték az éjszakát. Nem sokkal később megérkezett G. tesója a családjával, így neki is ültünk az ebédnek. Ebéd után a gyerekek kimentek játszani, addig mi bepakoltuk pár ajándékot nekik a fa alá. Csak pár apróságot kaptak, aztán nem is azokkal játszottak, de elvonultak és jól szórakoztak, addig mi felnőttek is beszélgettünk. Főleg a felújításról, miután mind a ketten építészmérnökök, mégis szakmabeliek. 

Este volt már mire hazaértünk, Áron kint is maradt,Bence viszont edzőtáborba indul reggel.

Szenteste napja

 Szenteste napjának reggelén még volt egy utam az üzletbe, de már csak kenyeret vettem meg némi rágcsálnivalót Bencének, mert 27-én téli edzőtáborba megy. 

Reggeli után a srácok felkerekedtek az apjukkal és kimentek a mamáékhoz, nekiláttak gardrób szobát parkettázni. Nem egy karácsonyi program, de legalább én is haladtam itthon. Odatettem a halászlevet, megcsináltam a krumplipüré, bepaníroztam a húst, összetakarítottam, elpakoltsm, hajat mostam, vasaltam és az ajándékcsomagolást is befejeztem, s elláttam őket ajándékkártyákkal is. 

Késői ebéd volt miután hazaértek a nagy munkából, nem is nagyon voltunk éhesek vacsorára. Ajándékbontás után közös filmezés volt a program, valamelyik adón ment a Horgász a pácban című film. 

Gábor ma már ment 24-be, én éjszakás leszek, gyerekek a mamáéknál alszanak. 

 

Véghajrá

 Volt még egy köröm ma az üzletekben. Azt nem mondom, hogy korán nekiindultsm, mert fél 8-kor ébredtem és még kényelmesen megreggeliztem, kávéztam, s csak ezután kerekedtem fel. Viszonylag jó időt futottam, bár érezni lehetett, hogy mindenki vásárolni akar. Gondolom holnap még többen lesznek, pedig lehet még kenyérért be kell ugranom. 

Mire hazaértem a fiúk már javában szerelték szét az edzőgépemet és pakoltak még össze pár dolgot,amit aztán kihurcoltak a házba. Közben bedobta egy adag misnivalot, rendet raktam a gyerekek szobájában meg a miénkbennis, elpakoltsm a ruhákat, beindítottam a mosógépet, helyet csináltam a nappaliban a karácsonyfának, porszívóztam. Ebédre hazajött Bence, Gábor és Áron kintmaradtak fát vágni, rendezkedni. Addig mi itthon nekiálltunk fát díszíteni, közben elkészítettem a majonézes krumplisalátát, a tiramisut, majd késő délután nekiugrottam a zserbónak is. 

Mozgalmas napunk volt és a holnapi is az lesz...

Bejgli

 Idén sincs Karácsony bejgli nélkül. Tavaly nagyon egészséges változatban sütöttem meg, nem is volt rossz, de most a hagyományos változatot választottam. Bebepiskóta receptjét használtam. Szeretem a receptjeit, mert videóban mutatja is mit és hogyan kell. Maradtam a hagyományos ízesítésnél is, diós és mákos változatban készült. A tésztát tegnap állítottam össze, ma délután pedig kisütöttem. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de ízre nagyon finomra sikerült. Igen, szétrepedt direkt csináltam amúgy de már akkor tudtam, hogy így lesz mikor feltekertem őket. Kicsit vastagabbra kellett volna hagyni a tésztát, de utólag mindig okosabb az ember lánya és hiába írom le, jövőre pont el fogom felejteni. No nem baj, azért szépen tudtam szeletelő, mert naná, hogy meg kellett kóstolni. 1-1 rudat felvágta, 1-1-et pedig eltettem az ünnepekre bár ki tudja, még a végén képes leszek nekiállni sütni   Tiramisut tervezek még esetleg zserbót, de utóbbihoz mindig csak gondolatban jutok el. Majd meglátom lesz e kedvem hozzá.