Ma munka után beugrottam az óvodába Áron felvételi értesítőjéért, így most már tuti fix, hogy abba az oviba fog járni ahol Bence is lehúzott négy évet. Remélem, hogy nem a vegyes csoportba tették, ha agyon ütnek sem emlékszem, írtam-e (kellett-e ilyet írni) a papírra. Június 17-én (ha jól emlékszem ) mehetek Áron első ovis szülői értekezletére.
Délután az ovi mellett mentünk el mikor Bencéért igyekeztünk a suliba, Áron meg is jegyezte: " ide fogok járni" és szeretett volna bemenni játszani.....remélem szeptemberben is ilyen lelkes lesz majd.
Azt kell mondjam, hogy amennyire féltem a bölcsibe való beszoktatás után a reggeli sírások miatt (mert Bence az végigsírta a reggeleket míg bölcsibe járt - ritka kivitélekkel- aztán meg az ovodát is), nagyon kellemesen csalódtam. Persze van, hogy azt mondja ne menjünk, de nincs nagy huzavona, sírás meg ilyesmi. Malackát meg a cumit azt minden beviszi reggel a csoportba, meg ha viszünk valami játékot/könyvet, de utána szépen felteszi a polcra, nem kell neki csak alváshoz.
Egyre többet énekelget itthon is, szoktunk is zenét hallgatni, rákeresünk a neten és együtt énekeljük (igen, én is, tudom nem kellene, borzasztó hangom van). Aranyosan kéri, hogy mit szeretne hallani, időnként kódfejtenem kell.....pl kinyújtja a karjait és le-fel mozgatja felfelé nyitott tenyérrel és közli: most ezt...., na én meg ugye találjam ki.......azán közli, hogy a szállj a kenyerembe......igen, így, hogy a kenyerembe, nem ám a tenyerembe.....(Lepke, lepke, szállj a tenyerembe, nem szállok, mert félek, örülök, hogy élek)
És időnként azon kapom magam, hogy gyerekdalokat dúdolok......
