Iszonyúan élvezem, hogy nem kell dolgoznom mennem, s bár korán kell kelnem a gyerekek miatt, mégis más, hogy tudom, csak az itthoni teendőket kell ellátnom. Bár sokmindent terveztem, na nem kőbe vésve, csak a szokásos ezt is meg kellene csinálni, meg azt is majd, ha itthon leszek....viszont most úgy vagyok vele, hogy amihez kedvem lesz, azt megcsinálom, amihez meg nem, az úgyis meg fog várni.
Sokat dobna a hangulatomon, ha egy kicsivel jobb lenne az idő is, nem ez a szürke, nyálkás hideg köszöntene minden reggel és tartana ki estig, de nézzük a jó oldalát, legalább utaznom nem kell. Ugye.
Ma is úszással kezdtem a napot, szigorúan miután elvittem a srácokat suliba és beugrottam üzletbe is. Jött egy kisebb csoport középsulis diák is, na ők aztán kavarták a vizet rendesen mindkét oldalról, meg is kellett osztoznom a sávon egy idősebb hölggyel, szerencsére nem okoztunk egymásnak fennakadást, aztán amikor az egyik sáv felszabadult, ő át is ment oda. leúsztam a 2000 méret. Itthon aztán nem volt sok teendőm, ugye, aki előre gondoskodik az ebédről, annak ma csak a sütőbe kellett tolnia a kaját. Vállon is veregettem magam érte.
Lazításképp megnéztem a Házasság első látásra című műsor második részét. Tudom-tudom.....az első évadba véletlenül lestem bele, aztán csak ott felejtettem magam a műsor előtt, számomra érdekesek voltak a pszichológusok beszámolói és észrevételei. Nyilván nem lepett meg, hogy egyik pár sem maradt együtt, pedig volt akinek drukkoltam volna. Érdekes, hogy kit kivel párosítanak össze és milyen meglátásaik vannak.
Műsor közben azon gondolkoztam, hogy minek is fogjak ma neki. Végül úgy döntöttem, hogy a kisebbik padláson próbálok némi rendet rakni. Egy kupacba toltam a gyerekeke kinőtt ruháit, ezt majd még át kell nézzem és rendbe kell raknom (mi az amit megpróbálhatok eladni, elajándékozni, mi az ami kuka). Összepakoltam az ilyen-olyan cuccokat, rendszereztem őket. Egyik nagy dobozba kerültek a mindenféle táskák (szerintem innen is lehetne mit kidobni), egy másik dobozba pakoltam a papír ajándék táskákat. Összeraktam az üres dobozokat, mert ugye mindent csak úgy lehet visszaküldeni, ha eredeti dobozás teszed vissza. És ami a legnagyobb kihívás volt ma, az a Gábor munkás cuccainak rendbetétele. Szépen összehajtogattam és csoportosítottam őket, volt amit azonnal egy szemeteszsákba tettem, a többit holnap átnézi és eldől a sorsuk. Azt még nem tudom hová tesszük azokat, amik maradnak (ötletem persze van éppen).
Egész gyorsan végeztem ám, de úgy elfáradtam, hogy azóta rögtön el tudnék aludni. Amúgy én nagyon szeretek a kupiból rendet varázsolni. De tényleg. Buli utáni takarítást kellene vállalnom....
Délután még összeszedtem a srácokat és ma már ki sem akarom dugni az orromat. Most jutok oda, hogy scrapbookozzak egy kicsit. Viszont tök jól haladok visszafelé a hetekkel. Most azt csinálom, hogy a képeket, papírokat, kommenteket megcsinálom, a dekor pedig marad későbbre.
