Ma lesz az első éjszakám, de napközben rengeteg tennivalóm van. vagyis nem rengeteg, csak tortát kell készíteni Áronnak. Reggel korán keltem, mert Bence kitalálta, hogy az 5.49-es vonattal megy Egerbe, s bár felnőtt, a vasútállomás sincs messze, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy ne keljek föl és vigyem el, így reggel 6-kor már vissza is feküdtem egy kicsit. A nap ezután reggel 8-kor indult kávéval és lekváros pirítóssal, majd mosógépet indítottam, s nekiálltam a tortának. A piskóta sütése hamar megvolt, ezután a 3 réteget kellett összeállítani. A rétegek között volt időm a lakást is rendbe kapni, takarítottam is, vasaltam, s még lábat lógatni is volt időm mielőtt indulnom kellett, pedig fél 12 környékén még sehol nem volt a torta. Ha Vácra járnék még dolgozni, már ideges lettem volna, hogy mindjárt indulni kell, de így mindennel elkészültem. Du fél 6-kor indultam, megálltam még a mentőállomásnál, mert Gábornak vittem cuccot, de 17.45-re így is osztályon voltam. 

 Ma sem csináltam sokmindent. Főztem, magamnak krémes gombalevest és paradicsomos bulgurt, Gábor pedig fasírozottat kért hasábburgonyával. Azért is szeretem az air frayert, mert fasírtot olajban sütni nagyon utálok, sütőben szoktam, de most csak pár darabot sütöttem ki - holnap mind a ketten dolgozunk - s ezért előkaptam a forrólevegős fritőzt, s abban sült. Nem volt büdös, nem égett az olaj és nagyon gyorsan készen is lett. 

Nem terveztem elmenni itthonról, de Áron fodrászhoz kellett vinnem, s ha már útra keltem akkor  a pékségbe is beugrottam. Áron haza is jött velem egy gyors zuhanyra, majd az apja visszavitte a táborba. 

Most lenne időm a teraszon ücsörögni, de olyan iszonyat meleg van kint, hogy képtelenség megmaradni. 

Holnap már dolgozni megyek és le is nyomok a 4 nap alatt 3 nappalt. Nem épp a kedvenc összeállításom, de nagyon remélem, hogy hamarosan jobb lesz a munkabeosztásom is. Iszonyatosan nehéz a váltás, hogy mindent előről kell kezdenem, konkrétan a nulláról, pedig ugyanezt a munkát végeztem 13 évig, azt gondoltam csak a helyszín lesz más. Számomra amúgy igen, csak annyi, hogy máshová járok be dolgozni, de számukra én egy idegen vagyok, akit nem ismernek, nem tudják, hogy mit tudok. éNa mindegy, túl leszek ezen is, aztán majd jobb is lesz. 

 Előre tudom, hogy bánni fogom, hogy nem dokumentáltam az elmúlt napokat, de nem volt hozzá energiám. Nem mintha egetrengető dolgok történtek volna...

A tavaszi szezont megnyitottam. lehurcoltam a kerti asztalhoz a székeket is :) Igaz, hogy még kint nem ücsörögtünk, mert azért olyan hú de meleg nem volt, amikor meg lehetett volna, nyilván pont nem voltam itthon. Viszont tegnap Gábor meg Áron kint ebédelt, mert nem akarták a koszt behozni a házba.... 

Vasárnap meghozták a konténert is: 

A múlt hétvégén itthon voltam, nem igazán törtem össze magam, a nagy készülődésben. Szombaton főztem, éhen ne haljunk, s úgy volt jönnek sógoromék, de csak este. Az élet közbeszólt, sógornőm anyukája rosszul lett, mentőt kellett hívni, be is vitték és bent is figták a kórházban, szerencsére nem történt nagy tragédia, jól van, de aznap már nem jöttek, amit -  bevallom őszintén, - én nem is bántam. Helyette megérkeztek vasárnap ebédre, s úgy volt mennek is haza, időben akartak indulni. Csak hát nálunk az időben, az teljesen más, mint nálunk. Én hétfőn nappalra mentem dolgozni, így ahogy közeledtünk az estéhez, már ideges voltam, alapjáraton is okoz egy feszültséget bennem, ha másnap nappalos vagyok, mert csak extrém korán kelek, de nyilván nem kerülök ágyba este 8-kor, ilyenkor rosszul szoktam aludni is...A rokonok még nekiálltak vacsorázni és már a pakolásnál tartottak mikor sógorom egyszercsak eltűnt. Kiderült ő még lefeküdt pihenni (este  8 is elvolt már) . Na itt lettem igazán ideges, mert a többiek is itt ültek vigyázzba, hogy akkor indulnak, de az apjuk még szundikál. Most nem azért, de nem az ország másik felén laknak, kb 2 óra alatt meg lehet járni a távolságot....a vége az lett, hogy én elmentem zuhanyozni, mire végeztem sógorom is kipihente magát, így 9 körül nagy nehezen el is indultak. Most nem rosszból, de ha tudom, hogy a háziak másnap dolgozni mennek és korán kelnek, akkor nem húzom az időt, ha mi megyünk hozzájuk du 6 fele el szoktunk indulni haza, mert mire hazaérünk bőven este lesz, s másnap kelni kell. Nálunk nincs hétvége, ünnepnap, ha be vagyunk osztva, akkor megyünk. Tudják nagyon jól hol dolgozunk, de soha nem is voltak erre tekintettel, simán jöttek volna hozzánk látogatóba este 8 után is....(lett volna rá példa vagy este 11-kor jutott eszébe megbeszélni valamit, de mi akkor már aludtunk - volna )

Hétfőn letoltuk a nappalt, nem volt rossz nap, nagyon nem kellett megszakadnunk a munkában, de azért mozgásban voltunk egész nap. Az egyik nem hazavihető babának bejöttek az örökbefogadó szülei, nagyon helyes házaspár, nagyon szimpatikusak, a babának nagyon jó helye lesz náluk. Örülök, hogy esélye lesz a boldog életre annak a gyereknek. 

A locsolkodás sem maradt el, alig várták, hogy hazaérjek, szinte le sem tudtam vetkőzni, a vizet máris a nyakamba borították. Rendesek voltak, mert nem kaptam sokat, a kölnit meg megtartották másnak. 

Tegnap (04.07.) aztán folytatódtak  a kinti munkálatok. Még vasárnap meghozták a konténert, amit aztán hétfőn tele is pakoltak a srácok, de maradt is még némi sitt. Gábor kitalálta, hogy kellene áram a garázshoz, s ki is ásta Áronnal a vezetéknek való árkot, aztán amíg Áron edzésen volt, addig én segítettem neki, behúztuk, lefektettük, majd be is temettük. Pár vödör sittet is eltüntettünk (reméljük nem kell már ott ásnunk), jó kis délutáni edzésnek is beillett, rendesen elfáradtam. Még el kell tüntetni az udvarról a szemétkupacot, át kell pakolni a farakást, s utána kezdődhet a betonozás is majd. Szóval szépen haladunk.

 

Mex természetesen mindenben segített most is. Leginkább ott szundikált ahol a munka folyt. 

Még az év elején megvettem a hálószobánkra a függönyöket, de most végre ki is lett cserélve, mert a nap annyira szétégette  a másikat, hogy elszakadt. Remélem azért ez majd tovább húzza. 

Bence tegnap ment vissza, anyukám vitte, mert dolga volt Egerben, ma pedig már jön is haza, mert holnap Pestre kell mennie, lesz egy vizsgája. 

Mi is tervezünk Pestre menni, mert Áronnak kell vásárolni, így akkor összeszednénk Bencét is és együtt jönnénk haza. Délelőtt még Gábor elviszi a kocsit a szervízbe, mert valamit be kell állítani rajta, de utána tudunk indulni.

A héten szabadságon vagyok, így van időm végre az MP-re is, ha lassan is, de haladok...

 Ma volt az év utolsó:

- főzése

- sütése

- takarítása

- hajmosása

- vasalása....

holnap munkával zárom az évet, ezért ma előre kellett készülnöm, mert január elsején nem vagyok hajlandó semmiféle házimunkát véghezvinni, azonkívül, hogy enni adok a családomnak. Mondjuk el is fáradtam mire délután oda jutottam, hogy leüljek. 

Tegnap volt időm a MP-re is, igaz bőven el vagyok maradva az évvel, de már lelkesen készülök 2026-ra. Úgy döntöttem nem veszek drága pénzért albumot, magamnak terveztem meg az oldalakat, amiből gyártottam egy oldalpárt, ezt fogom másolni. A januárt már ki is nyomtattam, bedátumoztam és le is fűztem. Tervezem az ideit is folytatni/pótolni. 

Esti séta

 Az utóbbi időben ritkán viszem el Mexet sétálni. Valahogy mindig úgy jön ki a lépés. Napközben már meleg van, reggelről nem tudom elvinni, este meg mindig van valami, így Bence szokott járni vele. Most úgy alakult, hogy időm is meg kedvem is volt. Nem mondom, hogy sokkal hűvösebb lett az idő estére, de legalább a szél fújt, így nem döglöttünk meg. mentünk is 5 km-t, nem tudom ki fáradt el jobban. szerintem én. 

Ez történt...

 Szerdán csak nem indult az autónk, pedig reggel még elvittem áron suliba, a Diegoba is beugrottam, hogy gyorsan ránézzek a tapéta kínálatra, mert lesz a konyhában egy fal vagyis kettő, ahová nem tudom mit kellene tenni. Tapétában gondolkozok, valami szolid mintásban, ami mégis kicsit megtörné a fehér színvilágot. Mondjuk pont ráérek még ezzel, akkor is elég lesz, ha már készen leszünk. 

Kedden volt itt az asztalos, hogy akkor pontosítsuk a dolgokat, Gábornak volt pár kérdése, amit sikerült is megválaszolni, mutatta a rajzot is, hogy legyen elképzelésünk, meg a méreteket is odaírta. Hozott a munkapultból mintát, s épp csempét akartunk hozzá választani meg még a vízvezetékek átrakásához kellett pár dolog, ezért indultunk volna a városba, de a kocsi nem indult. Gábornak azért valahogy sikerült mégis beindítania, de nem a városba, hanem egyenesen a szerelőhöz gurult vele. Még szerencse, hogy anyukáméknak van autója, így azt délután elkértük és azzal mentünk a városba. 

Választottunk csempét vagyis járólapot, mert színben az menne a pult színéhez, de még nem rendeltük meg, mert egyrészt ráérünk (van raktáron), másrészt meg azt lehet nehezebb vágni és ezen még megy a gondolkodás. 

A hét első felében sikerült a vízvezetéket arrébb vinni és megcsinálni a mosogatóhoz és a mosogatógéphez is a kiállást, az előbbi nyilván eddig is volt, csak Gábor kicserélt ott mindent. 

Csütörtökön én dolgoztam, Gábor pedig itthon befejezte a vízvezeték szerelést, ez teljesen készen is van. Délelőtt elvitték a konyhabútort, most jó nagy hely van, de kell is a munkálatokhoz. 

Pénteken éjszakás voltam. Most napok óta én vagyok a babákkal (már marhára unom amúgy az etetést meg a pelenkázást), semmi szakmai munkát nem végzek. valamelyik állandóan sír, nyilván felváltva, a kislány szeret kézben lenni. Szerencsére azért éjjel viszonylag jól viselkednek, bár ébrednek enni, általában gyorsan vissza is alszanak. Most kitalálták, hogy a kisfiút sem lehet hazaadni (esküszöm ez a legújabb divat), bár 2 nagyobb testvére otthon van. Nem a legkiválóbbak a szülők, de szeretik azokat a gyerekeket, el is látják őket, nem bántalmazzák a gyerekeket. Igaz, hogy nincs TAJ számuk, meg anyukának sincs (állítólag folyamatban van már). Apuka amúgy át tud menni agresszívbe, de nem a gyerekek felé. 

A héten új edénykészletet kellett rendelnem, mert bár azt hittem a régi jó az indukciós laphoz, de kiderült, hogy mégsem. Már gondolkoztam, hogy amúgy is lecserélném, a régi mégiscsak 23 éves....

A hétvége az olyan csipp-csupp munkákkal ment el, mint a mosás, takarítás. Főznöm nem kellett, mert maradt még kaja, de több szabadidőm ettől még nem lett....

Május 8-án Bence angol érettségit írt.

Heti beszámoló

 Úgy látszik az április sem a blogírás hónapja. Mióta Apukám rosszul lett és elhunyt, azóta egyszerűen nem érzek magamban motivációt semmihez. Persze a dolgaimat ellátom, főzök, mosok, takarítok, viszem a háztartást, ellátom a családot, dolgozni járok, de a scrapbbokhoz nem ülök le. Sem ahhoz, sem a bloghoz...nem mintha olyan eget rengető dolgok történnének napjainkban.

A Húsvétnak sem volt nagy fenék kerítve, ráadásul váltva dolgoztunk, én meg amúgy sem szívlelem ezt az ünnepet. Ez a kötelező takarítás, sonka főzés meg tojás hegyek....nem is csináltam amúgy semmit. Nem volt nagytakarítás, csak a szokásos, felesleges is lett volna, hiszen hamarosan kezdődik a konyhafelújítás, lesz itt por meg kosz és kupi is. Sonkát főzött anyósom, meg tojást is, de én megmaradtam a pirítóskenyér lekvárral vonalon, ami a reggelit illeti.

Nagypénteken nappalos voltam. Reggel mikor kitettem a lábam az ajtón éppen esett az eső, de olyan szokásos ütemben, gondoltam a kapucnimmal meg egy esernyővel biztonságban leszek. Ahogy kifordultam az utcából át is futott az agyamon, hogy de jó, hogy nem most szakad le az ég....aham....több sem kellett, mire végiggondoltam, már dörgött-villámlott és úgy elkezdett zuhogni az eső, hogy hömpölygött az utcán a víz (volt annyi eszem, hogy még a bokacipőmben indultam el és nem egy kis topánkában), kb 30 másodperc alatt lettem olyan vizes, mintha ruhástul zuhanyoztam volna. Azért szerencsésen leértem a buszmegállóba (kb 12-14 perc), akkor ahogy néztem a telefonomat, láttam, hogy Gábor hívott is meg írt is. Érdeklődött, hogy leértem-e, meg miért nem fordultam vissza és ha kell lejön értem, mert biztos eláztam, hogy át tudjak öltözni és el is visz kocsival Vácra. Tekintve, hogy ekkor már 4.20 volt és a buszt még sehol nem láttam, éltem a lehetőséggel. Fél 5 után ért le értem, de a busz még ekkor sem érkezett meg (amúgy 4.14-re kellene a megállóban lennie). Itthon aztán átöltöztem, majd elvitt Vácra, így pont akkor érkeztem meg mikor szoktam. 

Munka szempontjából nem volt gáz, de dolgoztunk azért egész nap, az idő az kicsit borongós volt, majd délután 4-kor leszakadt az ég. gondoltam is, ha fél 6-kor így fog esni, akkor én el nem indulok, de egy fél óra múlva már verőfényes napsütésben volt részünk. Gondolom Vivaldi egy hasonló napon írta meg a Négy évszak-ot.

Szombaton a láthatatlan munkákat végeztem itthon, egész nap tettem-vettem, nagy látszatja mégsem volt. Kitakarítottam a fürdőben a zuhanyt, s voltam olyan okos, hogy egyszerre használtam a domestost meg az ecetet, nem kevertem össze, csak az egyik helyre ezt öntöttem a másikra meg azt (sose szoktam), aztán ezt jól be is lélegeztem, úgyhogy délután nem győztem köhögni, annyira irritált a gőz. 

Szombat este érkeztek sógoromék, itt is aludtak, de vasárnap du már indultak is haza, sokat nem bandáztunk együtt, de azért a locsolkodás nem maradt el. Gábor egész nap az ügyeleten dolgozott, hétfőn pedig az OMSZ-hoz ment, azért indulás előtt szórt rám egy kis vizet, de legalább nem a nyakamba öntötte. Délelőtt a srácok átvittek anyukámhoz, ők elmentek tesóm feleségét és kislányát meglocsolni, tesóm meg Ádival kijöttek oda, így beszélgettünk egy sort. Később csatlakoztak a gyerekek is, majd kimentünk a temetőbe, leszedtük az elszáradt koszorúkat és virágokat. Olyan üres lett így a sír, de anya mondta majd vesz valami szép művirágot a vázába.

Délután tesóm még kiugrott hozzánk a gyerekekkel, de az este nyugiban telt. 

Kedden nappalos voltam. A héten a főnővér szabadságon van, amit azért annyira nem bánok, nyugalom is volt ilyen szempontól egész nap, igaz rengeteget dolgoztunk. Az egyik kisbabát elvitték Pestre a fejlődésneurológiára, de pénteken már vissza is hozzák, de a másik kettő még ott van. Az egyik kislány már örökbefogadható, már ki is adták a határozatot, remélhetőleg hamarosan szerető családba kerül. Akit elvittek Pestre, ő nevelőszülőkhöz fog majd menni, már meg is van, hogy hová, a szülők még nem tudják. Azt tudják, hogy nem vihetik haza, csak szerintem nem értik ez mit jelent. Az anyuka közölte nem szeretné, ha a gyámüggyel szövetkeznénk....mikor elvitték a gyereket a mentők, akkor pont bejött s mondta lekíséri a gyereket a mentőhöz, a táskáját  a szobában hagyja, majd visszajön. Eltelt pár perc, pont az ablak előtt mentem el, mikor látom, hogy vágtat kifele a kórház kapuján....mondtam is a kolléganőmnek, hogy ez elfelejtette, hogy itthagyta a táskáját. És tényleg. Később persze visszajött érte, de hogy lehet valaki ennyire agyatlan? Azt mondta csak akkor írja alá a zárójelentést, ha elolvashatja. Hát olvassa.....senki nem mondta, hogy nem teheti meg.....majd közölte a doktornővel, hogy semmiféle műtétbe nem egyezik bele....én nem tudom mit olvasott, de műtét fel sem merült....(a fejlődésneurológiára is csak azért ment a kislány, hogy időt húzzunk). Azért megnézném, amikor elviszik a kislányt az ország másik pontjára, hogy akkor vajon felfogja-e a dolgokat. 

A szerdai napom a bevásárlással ment el. A héten még szünet van a srácoknak, így én sem kelek korán, csak olyan 8 körül. Délelőtt összeszedtem magam és elmentem bevásárolni, vettem egy két zónás indukciós főzőlapot a Lidl-ben, pont most volt akcióban, ha szétszedjük a konyhát, legalább egy virslit, tojásrántottát, zacskós levest, tejbegrízt tudjak főzni, a nagyobb kajákat majd anyukám megfőzi vagy átmegyek és ott főzök. Ki is próbáltam, tényleg hihetetlenül gyorsan felforr rajta pl a tej, nem volt 2 perc mire 250 ml felforrt, tökjó. Nekifogtam a pakolásnak is, bár messzire nem jutottam, mert éjszakára mentem. 

Az éjszaka nyugis volt, pár telefont leszámítva, vettem is fel egy gyereket, aki bicajjal esett egy nagyot. 17 éves lesz a nagylány, de olyan sírást rendezett amiért ott kell maradnia.....dohányzik, pasija van, de anyuka aludjon bent vele....még jó, hogy nem az én lányom, amúgy. Ő biztos, hogy másnap haza fog menni. Én meg mondtam, hogy biztos, hogy nem, mert az UH folyadékot írt le a hasában, szóval örüljön, ha nem kell a műtőbe tolni őt. Felhívtam figyelmét, amennyiben elhagyja a kórház területét, nekünk be kell jelenteni a rendőrségen. Amúgy tényleg. Volt akit a rendőrség hozott vissza.

Szerdán még kiszaladtam a temetőbe, anyukám vett virágot, a fedlapot pedig lerögzítették.

Csütörtök délután aztán majdnem teljesen kipakoltuk a spájzot, még egy pár dolog maradt benne, amit minden nap használok, majd kerítek neki helyet a konyhában. Egész gyorsan ment, egy részét a padlásra tettem, ami nagyon ritkán kell vagy épp egyáltalán nem használom (de jó is lesz ez a selejtezésre), amit gyakran használok, az a pincében kapott helyet. Már a konyhaszekrényből is igyekeztem elpakolni azokat a dolgokat, amik nem nagyon fognak most kelleni. Szerintem e gy csomó mindent ki is fogok dobálni, mert van amihez 3 éve nem nyúltam, szerintem akkor tudok nélküle élni...

Úgy volt, hogy ma Gábor nekifog a bontásnak, de aztán elment Tomiékhoz segíteni, mert megígérte nekik, de nem volt benne biztos, hogy már ma is kell-e menni vagy csak szombaton, de kellett úgyhogy a bontás most elmarad. Legalábbis a hétvégén. Majd a jövő héten nekifog. 

Én ma főztem zöldborsó levest, brassóit, sütöttem csirkecombot és készítettem hozzá zöldséges bulgurt, csináltam egy kevert almás sütit és egy babapiskótás pudingos tejszínes desszertet eperrel....mindemellett mostam és ki is takarítottam....és már vége is lassan a napnak...

Tizenegyedik hét

 Pénteken este belebotlottam egy receptbe a neten, egy gyors zsemleféleségbe, annyira guszta volt, gondoltam kipróbálom. gyorsan el is készült és frissen egészen finom is, de ha legközelebb csinálok a túrót kihagyom belőle (azért tettem bele, mert volt kimaradva itthon)

Szombaton, március 8-án a gyerekek Pilisre mentek edzésre. A magasöveseknek kötelező résztvenni 3 szemináriumon a vizsgához. Annyira nem voltak feldobva, mert korán kellett kelni és jól el is fáradtak délutánra, bár időben hazaértek.  Amíg nem voltak itthon gyorsan főztem, zöldséglevest, krumplipürét és rántott csirkemellet, még egy sütit is összedobtam, bár szerintem az első és utolsó alkalom volt, hogy így készítettem. Sima kekszes alapra puding és tejszín keverékét öntöttem, majd még egy réteg keksz, krém következett, aztán a tetejére szintén kekszet tettem és csokival leöntöttem. valószínűleg nem volt türelmünk kivárni, hogy összeálljon, ezért folyt mindenfelé, de én nem szoktam a pudingot a tejszínnel összekeverni, szerintem ezután is a szokott módon fogom készíteni. Délután családi filmezést rendeztünk, így ünnepeltük a nőnapot, mondtam a virágtól eltekintenék, a csokit meg úgyis a fiúk eszik meg Gáborral az élen, így  megnéztünk egy régebbi filmet, az Ál/Arc című filmet Nicolas Cage és John Travolta főszereplésével. Annakidején nekünk az egyik szeretem film volt. Ami csoda, hogy nem aludtam be rajta. 

Vasárnap nappalos voltam, s nem is volt rossz napunk, igaz dolgoztunk, de nem szakadtunk meg, szerencsére az ügyeletről sem érkezett gyerek. Visszakaptuk Pestről Lacikát, a két hónapos nem hazaadható babát, át is kereszteltük Jávorszky MaLackónak, mert állandóan röfög :) Szűkebb a légútja ezért ad ki ilyen hangot. Amúgy nagyon cuki, de ágybetegsége van, ha leér a feneke vagy a háta az ágyra, akkor nekiáll sírni. gyorsan megtanulta, hogy kézben lenni a legjobb. 

Hétfőn szaladgálós napom volt, Gábor dolgozott, így rám maradt a srácok fuvarozása, amúgy meg nem is emlékszem már mit csináltam aznap. Jahh...vasaltam, délután meg Áront vittem fodrászhoz is. 

Kedden ismét nappalos voltam, enyém volt a MaLackó, de a főnővér és az orvosok is besegítettek, dajkálták őt helyettem, míg én végeztem a dolgomat. A szobát átrendeztem, mert sehogy nem fértem el, semmi nem esett kézre, kíváncsi leszek úgy hagyják-e mire legközelebb megyek. Feljött a védőnő az újszülöttről, hogy felkészítsen minket, van egy 28 hetes terhes anyuka, aki ikreket vár (van már 9 gyereke, a legkisebb 3 hónapig volt nálunk mire nevelőszülőkhöz került), s ezek sem lesznek hazaadhatók. én meg mondtam ide biztos nem jön, mert az ajtóra nincs kiírva, hogy: GYEREKOTTHON. Hát a lófasznak is van vége! Nagyon remélem megcsászározzák aztán kiszedik a petefészkét minimum vagy elkötik, de jobb lenne, ha kipakolnák, mert az a tuti. 

Végére értem egy újabb sorozatnak a Netflixen, most az Édes Magnóliákat néztem meg, kíváncsi vagyok lesz e következő évad. Most több olyan sorozatnak is kijött új évada, amiket szoktam nézni: 

- Lídia ügyvédnő

- Az igazság ára

- Virgin River

- Édes Magnóliák

- Éjjeli ügynök 

És még van egy pár....,legalább hamar elmegy az utazással töltött időm, mert csak akkor nézek sorozatot amikor jövök- megyek a munkába.

Tegnap (03.12.) főzős napom volt, Áron gyümölcslevest kért, Bence soktésztás kínai levest, Gábor meg zacskós levest, ezekkel nem is volt nagyon sok dolgom. A fiúk a tejszínes-kukoricás csirkemellre szavaztak pennével, mellé egy brokkolis-tejszínes-csirkés spagettit is csináltam, desszertnek meg egy felfújt féleséget, mint a múltkor, csak ismét összeesett, amúgy ízre finom. Vettem már kukoricakeményítőt, kipróbálom azzal is, de gyanítom, hogy akkor is össze fog esni...

Ma szintén szaladgálós napom van, Áron a szokásos időben ment suliba, Bence csak fél 11-re, de Gábor az ügyeleten 8 után végzett, utána rögtön a fodrászhoz kellett vinni....mára nem terveztem nagy dolgokat, haladni szeretnék a Memory planner-el, de még nem jutottam hozzá, mert közben nyaralást is nézegetek. 

Nyaralás....mindig nehéz ügy, hogy hova menjünk. Egy biztos, belföld. A szállás.hu-n szoktam nézelődni, aztán majd csak alakul valahogy. Olyan árak vannak már....így elkezdtem olyat nézni ami all inclusive ellátással van. találtam is három egészen szimpatikus ajánlatot, de mind messze van, összegben kb 800 ezer ft, négyünknek, Bence pedig már felnőttnek számít. Próbáltam valami közelebbit keresni, így jutott eszembe Cegléd, mert ott a strand is egészen jó. Innen pedig Cserkeszőlő ugrott be és találtam is egészen jó ajánlatokat, igaz itt max félpanziós ellátás van (amúgy ehhez sem ragaszkodunk, szeretünk a saját tempónkban, a saját választott időnkben enni, pláne azt amit szintén mi választunk). Volt már nagyon jó és kevésbé jó tapasztalatunk is félpanzióval, igaz én nem vagyok nagyon válogatós, de rajtam kívül a többiek kicsit nehezebb esetek. Most írtam az egyik hotelnek, hátha lenne egy jó ajánlatuk, ha nem akkor van még miből válogatni. Még azt sem döntöttük el, hogy csak magunk megyünk vagy barátokkal együtt. Természetesen a többieknek: mindegy. Megvárom az ajánlatot, aztán majd gondolkozok még, de szeretném minél előbb lefoglalni. 

Ma beugrottam még az egyik építkezős boltba is, mert lassan ki kellene választani a járólapot és a csempét a konyhához, meg megnéztem a gránit mosogatót is. Találtam szép járólapot és csempét is, bár én ilyen fali panelt szerettem volna, de az asztalos lebeszélt róla, nem zárkózom el az egyéb megoldás elől, s találtam is olyat, ami tetszik. Elvileg jövő héten találkozunk az asztalossal, hogy pontosítsuk a konyhabútor részleteit. Nem is tudom akarom-e ezt az egészet :)). Persze igen, mert vágyom már arra, hogy szép és normális legyen a konyha is, másrészt meg a kupi amivel jár, azt nehezen fogom viselni és még mindig nem tudom hová fogok pakolni. És akkor arról még nem beszéltem, hogy hogyan fogok főzni......

Összefoglalom az elmúlt hetet

 Február 22. Szombat

Megtartottuk Apukám szülinapját, de erről írtam is, viszont délután olyan rosszul éreztem magam miután hazaértünk, hogy kb még a hajam szála is fájt, nem esett jól megmozdulni sem. Egy Rubophen tabletta társaságában feküdtem le. 

Február 23. Vasárnap

Reggel, bár nem éreztem túl jól magam, de elvittem Gábort dolgozni, de még visszafeküdtem pihenni mikor hazaértem. Délelőtt Áront vittem el úszni, de annyian voltak, hogy be sem ment. Én délelőtt kitaláltam, hogy szerintem nem kell nekem dolgozni menni a következő héten, inkább maradnék gyógyulni, ezt a szándékomat meg is írtam a főnővérnek, aki áldását adta - nem kellett helyettest keresnie, mert hárman voltunk beosztva nappalra és éjszakára is - de később jobban lettem, így délután megírtam neki, hogy mégis be tudok menni, nincs semmi gond. 

Február 24. Hétfő

Be is mentem dolgozni, nem is voltam rosszul, egy fájdalomcsillapítót azért vettem be. Napközben sem volt bajom, szerencsére nyoma sem volt a hétvégi rosszullétnek, így a munka is ment rendesen, volt is mit csinálni. Áthelyeztünk egy kislányt, mert tüdőgyulladása volt és folyadék is felgyülemlett, be kellett, hogy csövezzék szegényt. 

Február 25. Kedd

Csak éjszakára kellett mennem, de azért időben keltem, mert Áront vinni kellett a suliba, Bence meg később ment. Délelőtt a szokásos házimunkát végeztem, s mire azzal készen lettem indulhattam is dolgozni. Este már éreztem a nátha jeleit, egyre többet tüsszögtem és fújtam az orromat, de azért nem kellett helyettem dolgoznia senkinek. Volt is mit csinálni, mert jöttek az ambulánsok az ügyeletről és a mentő is megérkezett hajnali 3-kor. 

Február 26. Szerda

Nagyon vártam, hogy hazaérjek, mert ekkor már rendesen küzdöttem a megfázással, egy gyógyszer társaságában le is feküdtem. Jobban is lettem mikor felébredtem. Összeszedtem a gyerekeket, de átrendezték a napomat, mert Áront el kellett vinnem úszni, Bence meg később végzett. Ekkor már ismét nem voltam túl jól, szerencsére Bence el tudott menni Áronért mikor végzett én pedig pihenhettem. 

Szerencsére a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy önállóan le tudjanak feküdni, így én időben ágyba kerültem, szintén Rubophennel. Annyira rázott a hideg, hogy két paplan alatt is majdnem meg akartam fagyni. 

Február 27. Csütörtök

Reggel csurom víz volt az ágyneműm, így azt moshattam ki, valószínűleg sikerült belázasodnom, bár nem mértem. 

Áront elvittem az első 3 órára, majd mikor Bencét kellett vinni, Áront hazahoztam, mert ma volt a felvételi a középsuliba. Délelőtt próbáltam magam helyrehozni, valamennyire sikerült is, így különösebb rosszullét nélkül meg tudtam oldani, hogy ott legyek vele a felvételin. Először az uszodába kellett menni, itt 50 métert kellett neki úszni a választott úszónemben. Mondjuk szerintem ezért az 50 méterért igazán kár volt bevizezni magát....Később a suliban kellett megcsinálni a feladatokat, amit pontoztak is. Nem voltak sokan a felvételin, az edzői és instruktori szakon összesen 24-en jelentek meg, s ebből 4 gyerek nem első helyre írta ezt. Szóval szerintem mindenkit fel fognak venni. Neki még jelenése volt egy elbeszélgetésen is, mert a második helyen a mentőápoló szerepelt, de igazából  egy laza beszélgetés volt csak, a tanár tanítja Bencét meg tanította Gábort is, így tudják hova tartozik a gyerek. 

Szerencsére aránylag időben végeztünk, így délután volt esélyem a scrapbookos játéknak nekiülni. Vészesen közeledett a leadási határidő, s bár kitaláltam, hogy mit alkossak nagyobb falatnak bizonyult. Tudtam, hogy necces lesz, nem biztos, hogy be tudom fejezni. Gondolkoztam is rajta, hogy elengedem a játékot, de csak nem hagyott nyugodni. Végül sikerült befejeznem és neveznem vele, de nem lett életem legjobb alkotása. 

Február 28. Péntek

Sok kedvem ugyan nem volt, de be kellett mennem dolgozni. Majdnem volt egy laza napunk, de aztán mégsem. Délutánra annyira összeszaladt a munka, hogy már nem is tudom hány gyereket vettünk fel, egy egy hónapos ikerpárt meg áthelyeztünk Pestre, mert a kislány nem volt jól, RSV pozitív volt mind a két baba, de az egyiknek nagyon kellett az oxigén, amit nálunk is megkaphat, csak éppen az értékei alapján, jobb ha intenzív osztály közelében van, mert olyan gyorsan romolhat az állapota az ilyen piciknek, hogy végzetes is lehet. 

Hát így

 Egész nap csak szaladgáltam. Mindenkit dolgozni és iskolába vittem, bevásároltam, főztem, vasaltam, mostam, takarítottam utána meg hazafuvaroztam az összes gyereket és levezetésképp elmehetek dolgozni. 

Kezdődik....

Minden évben az utolsó pillanatban szoktam észbe kapni, pedig gondolni időben szoktam rá, lassan itt a december, elő kell szednem az Adventi kalendáriumot, mert hiába nagyok már a gyerekek, nem csak ők, de még Gábor is minden nap várja, mit rejt a zsák. Örök gyerek mindegyik. 

Miután ma nem nagyon kellett vásárolnom, csak felvágottért ugrottam be a Kék Abc-be, de ha már ott voltam, vettem szaloncukrot és megvettem a Mikulás csomagba való édességeket is, na meg már elkezdtem gyűjteni a napi nasinak valót is. Annyira büszke vagyok magamra, hogy most időben kapcsoltam. Az jutott még eszembe, hogy veszek karácsonyi zoknikat is. Meg még pólókon gondolkozom (mint minden évben, csak sosem veszek, mert mindig van más kiadás is, de már egyszer csak vége lesz ennek a felújításnak). Majd még megnézem azt is játszanak-e a moziban valami jó filmet, amire családilag el tudunk menni, az is lehet éppen egy ajándék. 

Reggelről el akartam menni úszni, de aztán eszembe jutott, hogy nem fogok végezni időben, Bencét pedig később kellett ma suliba vinni, így inkább hazajöttem, lenyomtam a hullahoppot, s miután elvittem suliba, elmentem az uszodába. Csak 1500 métert úsztam, s most egy darabig ennyit is fogok, jelen pillanatban elég ez nekem, heti 2x, mellette meg a hullahopp. Egész nap jövök-megyek úgyis.

Korán ebédeltem, mert az úszás után már majd éhen akartam halni. Viszont ebéd után nekiálltam a pakolásnak a padláson, előszedtem egy csomó cuccot, amit a felújítás előtt bezsúfoltunk oda és elpakoltam őket Áron szobájában (annyi játékuk van még kisebb korukból, persze semmitől meg nem válnának és megmondom őszintén nekem sem lenne szívem odaajándékozni őket senkinek, majd jó lesz az unokáknak). Még van hová fejlődni rendezkedésben, de ahhoz az kellene, hogy Bence átvigye végre a cuccait a saját szobájába. Ott majd az egyik szekrényajtót le kell cserélnünk üvegesre és oda tudja akkor tenni a kupáinak egy részét. Kell még irattartó papucsot is vennem neki. 

Ma megkaptam a scrapbook csomagomat is, már nagyon várom, hogy legyen egy kis időm gyorsan befejezni az albumot, mondjuk most mindjárt neki is fogok, hátha van még annyi időm mielőtt Áront vinném edzésre....

Így telik a szabadság

 Iszonyúan élvezem, hogy nem kell dolgoznom mennem, s bár korán kell kelnem a gyerekek miatt, mégis más, hogy tudom, csak az itthoni teendőket kell ellátnom. Bár sokmindent terveztem, na nem kőbe vésve, csak a szokásos ezt is meg kellene csinálni, meg azt is majd, ha itthon leszek....viszont most úgy vagyok vele, hogy amihez kedvem lesz, azt megcsinálom, amihez meg nem, az úgyis meg fog várni. 

Sokat dobna a hangulatomon, ha egy kicsivel jobb lenne az idő is, nem ez a szürke, nyálkás hideg köszöntene minden reggel és tartana ki estig, de nézzük a jó oldalát, legalább utaznom nem kell. Ugye. 

Ma is úszással kezdtem a napot, szigorúan miután elvittem a srácokat suliba és beugrottam üzletbe is. Jött egy kisebb csoport középsulis diák is, na ők aztán kavarták a vizet rendesen mindkét oldalról, meg is kellett osztoznom a sávon egy idősebb hölggyel, szerencsére nem okoztunk egymásnak fennakadást, aztán amikor az egyik sáv felszabadult, ő át is ment oda. leúsztam a 2000 méret. Itthon aztán nem volt sok teendőm, ugye, aki előre gondoskodik az ebédről, annak ma csak a sütőbe kellett tolnia a kaját. Vállon is veregettem magam érte. 

Lazításképp megnéztem a Házasság első látásra című műsor második részét. Tudom-tudom.....az első évadba véletlenül lestem bele, aztán csak ott felejtettem magam a műsor előtt, számomra érdekesek voltak a pszichológusok beszámolói  és észrevételei. Nyilván nem lepett meg, hogy egyik pár sem maradt együtt, pedig volt akinek drukkoltam volna. Érdekes, hogy kit kivel párosítanak össze és milyen meglátásaik vannak. 

Műsor közben azon gondolkoztam, hogy minek is fogjak ma neki. Végül úgy döntöttem, hogy a kisebbik padláson próbálok némi rendet rakni. Egy kupacba toltam a gyerekeke kinőtt ruháit, ezt majd még át kell nézzem és rendbe kell raknom (mi az amit megpróbálhatok eladni, elajándékozni, mi az ami kuka). Összepakoltam az ilyen-olyan cuccokat, rendszereztem őket. Egyik nagy dobozba kerültek a mindenféle táskák (szerintem innen is lehetne mit kidobni), egy másik dobozba pakoltam a papír ajándék táskákat. Összeraktam az üres dobozokat, mert ugye mindent csak úgy lehet visszaküldeni, ha eredeti dobozás teszed vissza. És ami a legnagyobb kihívás volt ma, az a Gábor munkás cuccainak rendbetétele. Szépen összehajtogattam és csoportosítottam őket, volt amit azonnal egy szemeteszsákba tettem, a többit holnap átnézi és eldől a sorsuk. Azt még nem tudom hová tesszük azokat, amik maradnak (ötletem persze van éppen). 

Egész gyorsan végeztem ám, de úgy elfáradtam, hogy azóta rögtön el tudnék aludni. Amúgy én nagyon szeretek a kupiból rendet varázsolni. De tényleg. Buli utáni takarítást kellene vállalnom....

Délután még összeszedtem a srácokat és ma már ki sem akarom dugni az orromat. Most jutok oda, hogy scrapbookozzak egy kicsit. Viszont tök jól haladok visszafelé a hetekkel. Most azt csinálom, hogy a képeket, papírokat, kommenteket megcsinálom, a dekor pedig marad későbbre. 

Csak a szokásos

 Ma főzős napom volt, ezért az úszást is kihagytam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy heti 2-3 alkalmat szeretnék menni és ha lehet ne egymás utáni napra essen. Reggel eldugult orral ébredtem, egész nap az enyhe nátha tüneteit produkáltam, hogy szofisztikáltan fogalmazzak. 

Miután elvittem Áron, megejtettem a bevásárlást is, aztán hazaérve elpakoltam és neki is álltam a főzésnek. Tegnap elfogyott a leves, ezért csontból meg csirkeaprólékból csináltam újat, de főztem hagymakrémlevest is. Készítettem krumplipürét, meg volt még csirkemell a hűtőben, amiből mi más születhetett volna, ha nem rántott csirkemell ( még jó, hogy az összes pasi bármikor meg tudja enni). Viszont, hogy holnap el tudjak menni úszni és utána ne kelljen a konyhában ácsorognom, ma előkészítettem a rakottkrumplit is (még össze kell állítanom, hogy holnap csak be kelljen tolni a sütőbe). Konkrétan a délelőttöm ment el vele. 

Hogy ne maradjon ki a sport ma sem, ezért 50 percet hullahoppoztam. 

Délutánra olyan fáradt lettem (nem aludtam túl jól sem az éjjel), hogy nagyon nem volt motivációm a pakoláshoz. 

Az kimaardt, hogy délelőtt elvittem még Bencét suliba (9.40-re ment, cserébe 17.25-ig volt órája), majd miután nem költöttem még elég pénzt ma, beugrottam a DM-be is, Bencének szemcseppért, meg az összes pasinak tusfürdőért és ha már arra jártam bejelentkeztem egy szemvizsgálatra is, december közepére kaptam időpontot. 

Gábor egy hős, ő vitte Áron edzésre, aztán lehet ő is ottmarad nagyedzésen is, majd meglátjuk. Így nekem jutott időm a scrapbookra is. 

Hétkezdés

 A hetet egy jó kis úszással nyitottam. Leúsztam a 2000 méteremet, kellemesen elfáradtam. Takarítást terveztem, mert úgy volt, hogy Gábor ma az ügyeletről továbbképzésre megy, de ugye Murphy nem alszik, így reggel ki kellett menniük helyszínre, későn végzett, így nem ment továbbképződni, majd megy máskor. Hazajött pihenni. Még aludt mikor hazaértem, nem akartam zúgni, helyette kivasaltam a ruhákat. főznöm nem kellett ma, csak kisütöttem a húst meg maradt még a hétvégéről némi kaja, majd holnap főzök csak. 

Olyan nyálkás, ködös, hideg idő van, hogy kedvünk nincs kitenni a lábunkat, a bevásárlást is holnapra halasztottam, csak pékségben voltam reggel. Napközben a gyerekeket szedtem össze különböző időpontokban. Délutánra pedig scrapbookozást terveztem, haladni szeretnék a MP-vel. 

Elmúlt egy hét

 ...és nem történt semmi különös. Ez az őszi időjárás az esővel és a szürke, hideg napokkal arra jó, hogy ne csináljak semmit. Mondjuk az nem igaz, hogy nem csinálok semmit, de csak a szokásos tennivalóimat végzem. Főzök, mosok, vasalok, takarítok, bejárok a munkahelyemre, itt még dolgozok is és sportolás gyanánt úszni is járok. 

Hétfőn elég mozgalmas napunk volt. Arra mentem be, hogy tele az osztály, az éppen fél 6-kor felvételre váró gyermek elhelyezése némi fejtörést is okozott, de csak találtunk neki ágyat. A lelépő ügyeletes doktornő azt mondta, csak 1 hazamenős gyerek van. Ehhez képest 8-at adtunk haza, nem győztük az ágyakat áthúzni, papírokat írni. Na másnap éjjel aztán elkezdtük tölteni az osztályt, vettünk is fel 3 gyereket reggelig, egész éjjel dolgoztunk, ambulánsok jöttek, az osztályosokkal is volt munka, most megint mindenki fullad. 

Szerda délelőtt telefonált A., hogy megérkezett a rendelés, úgy, mint járólap, csempe, kád, zuhanyfal. A héten nem tudunk érte menni, hétfőre kértük a kiszállítást. Közben G. konzultált egy szakival, a vizes 150 ezret kér, a burkolást végző csávó 450 ezret szeretne 11 sor csempe felrakásáért, úgy, hogy mindent G megcsinál, mint bontás, alapozás, stb ...én elhiszem, hogy ez nem sok, vagy ennyiért mennek ezek, de azt gondolom nonszensz. Én ennyit biztos nem fizetek ki. Úgyhogy G. nekiállt gondolkozni. Arra jutott, hogy a vizes részt meg tudja csinálni, 2-3 anyázás  után rendben is lesz. Burkolni (talán) meg egy volt kollégája fog, aki jár így munka mellett maszekolni és 180-ból kihozza. Hát majd kiderül. 

Elkezdtem felpakolni a scrappbookos cuccaimat a szobánkba, hogy a folyosórészt kiürítsük, mert ott is le kell parkettázni, gipszkartonozni, glettelni és festeni is szükséges.

Ha már mozgatom a cuccaimat akkor megpróbálok rendet vágni közöttük, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Igazából akkor tudom majd ezt kivitelezni, ha lesz alkotós részem, rendes munkapulttal, pakolós felülettel. Minden vágyam teljesülne 🙂

Talán 2 hete végre elkezdtem újra úszni. Az első alkalommal olyan izomlázam volt, hogy be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót, annyira fájt a karom🙈 A héten is voltam már 2x, lehet még szombat délelőtt eljutok, de ez még képlékeny, mert éjszakás leszek. A bajom csak annyi, hogy hétfőtől szerdáig csak du 4-6-ig lehet menni. Csütörtöktől vasárnapig viszont reggel 8-tól már nyitva van. Ha olyan a beosztásom, akkor sajnos nem tudom beiktatni. Jó, olyankor is el tudok menni legalább 1x a héten, de jobb szeretek 2-3 alkalommal menni. Ma pl vizsga is volt délelőtt, a Wellness-fitness évfolyamnak volt gyakorlati vizsgája. Az én gyerekemre is ez vár majd🙂

Jövő héten lagziba megyünk, amihez szerintem senkinek nincs kedve. Áronnak zakót kell venni, nekem felsőt vagy ruhát. Vasárnap tervezünk megejteni egy bevásárló körutat. De kell még sokminden  más is. Bencének is vőrö döt kell még venni meg egy pár cuccot Szicíliára, Áronnak a focihoz ismét focicipőt, de kellene utcai cipő is....ahh..mondom, hogy csomó minden kell. G. azt mondta kapok másfél órát az Ikeában, mert oda is kell mennünk, élvezzem ki minden percét 😁

Mondom, hogy nem történt semmi.

Ki korán kel...

 ....ma csak éjszakára kell mennem dolgozni, de korán ébredtem, mert életem párjának viszont menni kellett. Már nem tudtam visszaaludni meg amúgy is állítottam ébresztőt, terveim között szerepelt a reggeli úszás. Mielőtt elindultam rendre raktam, adtam a négylábú gyereknek reggelit, elindítottam a mosógépet és mérn7:05-kor a medencében voltam. Nagyon jól esett a reggeli úszás.

Már csak főznöm kell meg bemenni a városba elintézni pár dolgot és indulhatoknis dolgozni. Ki mondta, hogy nem szép a mai nap?! :)

Összefoglalva

Terveim szerint naponta szerettem volna beszámolni a családi történésekről, de annyira nincs időm vagy, ha van, akkor erőm nincs. 

A múlt héten végre vége lett az iskolának, nem tudom ki viselte nehezebben az utolsó napokat, én vagy a gyerekek. Áronék szerda délután strandon voltak, Bencének diákjuniális volt. 

Munka szempontjából laza hetem volt, bár hétfőn azért sikerült jó sokat dolgozni, 5 gyereket vettünk fel és cártuk az ikerpárt a Klinikáról, de ők késő este érkeztek meg, már az éjszakásokat érintette a felvétel. Kedden éjjel én voltam velük és volt egy másik 11 napos kisbabám is, így újra átélhettem a 3 óránkénti etetés gyönyörűségét. Szerencsére az anyukák is részt vettek a saját gyerekük ellátésában, én az ikerpárból a fiúcska etetését vállaltam magamra, szorosan együtt dolgozva az anyukával. Miután csak súlyfejlődésre jöttek hozzánk, így az anyuka tervei szerint történt minden én csak asszisztens voltam, persze ha tanácsra volt szüksége, akkor megbeszéltük én hogyan gondolom, aztán vagy alkalmazta vagy nem. Amúgy nagyon jó fej, kellően laza, nem gprcsölt rá a dolgokra, öröm volt együtt dolgozni vele. Az ikrek meg nagyon cukik voltak.

Csütörtökön a városban intéztem Bence pénteki vizsgájára a dolgokat. Bevásároltam, virágot rendeltem, terveztem. El is ment vele a napom. A virágishoz 2x kellett mennem, mert délelőtt áruért volt.

Délután tesómékhiz mentünk, mert szülinapja volt. Végre ő is betöltötte a 40-et.

Pénteken korán reggel szólt az ébresztő, még a mélyhűtött pogit is megsütöttem, aztán egy kávé védelmében bepakoltunk és elindultunk. Bence kicsit nagyon izgult. 4-en voltunk szülők, pikk-pakk megcsináltuk a szendvicseket, rengeteg sütemény jött össze. Sok dolgunk nem volt, csak drukkolni a gyerekeknek. Először az írásbelin estek túl. Erre volt másfél órájuk, majd következett a gyakorlati vizsga. Érdekes, hogy ettől jobban tartottak, mint az elméleti résztől. Névsor szerint mentek. Egy kicsit megkönnyebbültek, mikor kijött az első vizsgázó és látták, hogy a bizottság nem erre meg őket, de mindenkiben ott volt a drukk azért. Bence pont felkészülési szakaszban volt, mikor megéreztem az írásbeli eredmények. Megnéztem, ügyes volt. Jól sikerült neki, és lehetett volna jobb is, ha nem csapja össze 35 perc alatt.

Időben sorra került mindenki, így a dllután nagy része szabad volt. Mindenkinek sikerült a vizsga, még a vártnál jobban is. 3 tanulót kínos elemét az elnökasszony, Bence is köztük volt. Büszke is vagyok rá nagyon.

A szombati nap sem a pihenésről szólt, mert délben kezdődött a IV. Robin kupa itt a városban. Legalább utazni nem kellett érte. 

Mind a két gyerek indult a küzdésen. Nagyon jól szerepeltek, nem csak a mieink, hanem az egész dojo. Bence első, Áron második helyen végzett. Szerintem Bencének élete egyik legjobb küzdése volt ez. Remélem ez ad neki egy kis lendületet a továbbiakban. 

Vasárnap én már dolgoztam és nem csak vasárnap, hanem hétfőn is nappal és megyek még holnap meg péntek nappal is, szombaton meg éjjel. Hát a hétre elegem is van a koránkelésből.

A gyereknek edzőtábor kezdődött tegnap, itt a Dojo-ban. Ma elugrottunk Dunakeszire, hogy megvesszük a 2 beltéri ajtót, de hát nem úgy van az...már kiért lenne jó ide a szabványméret. Ettől borulok ki, hogy ide soha semmi nem passzol ... Nemcsak a pénz az ami zavar, mert ugye még véletlenül sem ússzuk meg jó áron, hanem mind-mind idő is. Esküszöm nyugodt életem volt a panelban...egyelőre nem élvezem ki a xsaládi ház és a kert adta lehetőségeket, mert vagy a munkahelyemen dolgozom vagy itthon robotolok, a pihenés szót a P betűnél találom csak a szótárban....

Még mindig ügyet intézek

 Ma főzést és sütést terveztem, mert este szülinapi buliba vagyunk hivatalosak, de aztán rohanglós nap kerekedett belőle. A buli este 6-kor kezdődik, de én már most fáradt vagyok és káé semmi kedvem hozzá....

Reggel szokás szerint elvittem Áront, Bence eljött velem vásárolni, majd kitettem az uszodánál, mert első 2 órában úszás van neki péntekenként. Miután hazaértem odatettem a levest és nekikezdtem a majonézes krumplisaláta összeállításának. Előtte még bszéltem telefonon a vízműves csajszival, aki nagyon kedves és korrekt volt, én már itthon töltöttem ki nyomtatványt, úgyhogy mondta bármikor allagjunk be és akkor meg is csinálja. Így is történt. Addig a mama felügyelte a levest és kifőzte a tésztát is hozzá. 

A vízművet viszonylag gyorsan el is intéztük. A Városüzemeltetési KFT-hez is elmentünk, mondván, ha már úgy is úton vagyunk....ott közölték, hogy ezt a város másik végén kell intézni. Kimentünk oda is, de ott csak keddenként van ügyfélfogadás.....

Ezután még elmentünk megrendelni a pácot a fa anyaghoz, a cserépkályhához fugát és a Diegoba is beugrottunk, megnézni a parkettákat. Miután most akció van  március 10-13 között, meg is rendeltük. Parkettát, szegélylécet, toldót, zárót, kutyafülét....sok pénzért...

Ebéd után nekiálltam sajtos kockát sütni. Lassan indulnunk is kell, úgyhogy ideje kitalálnom mit vegyek föl....

Péntek

Nehezemre esett felkelni reggel, mikor megszólalt a telefon, volt is minden bajom, de csak ki kellett másznom az ágyból,  a gyerekeknek reggelit készíteni, tízórait, elvinni őket.....

Erre is rácsodálkozott valamelyik ismerősöm a múltkor. Mert ő ismer olyan szülőt, ahol nincs leültetve a gyerek reggelizni - és most tekintsünk el attól, hogy esetleg a gyerek nem szokott reggelizni, mert pl később eszik - és nem csomagol tízórait/uzyonnát (és nincs befizetve neki az iskolában sem). Nem tudom, nálunk kicsi koruktól kezdve - mikor bölcsibe jártak akkor is - volt reggeli. Lehet csak egy kinder pinqin vagy kakó vagy gabonapehely, de valamit akkor is ettek. És ezt az oviban már kérték is, hogy otthon valamit egyen a gyerek mielőtt indul, mert folyamatos reggeliztetés van, ne akarjon éhen halni már reggel 7-kor, ha ott csak később kapják. Na nem nagy dolgokat esznek reggelire itthon sem. Általában gabonapelyhet, péksütit, tejbegrízt, kalácsot. Ritkábban pirítóst vagy szendvicset. Mindig csomagolok nekik, mert a suliban nincs befizetve (nem ennék meg, Bence meg középsuliban már csak ebédet kapna) nekik. Szendvicset általában (egysíkúan esznek ilyenkor), krémtúrót, joghurtot, péksütit, attól függ, mit kérnek. 

Vasárnapra terveztem főzést, de a család nagy része nem eszi a brokkolikrémlevest (tegnap a másik része kapott zacskós levest), de aztán úgy voltam vele, hogy időmbe éppen belefér - éjszakára megyek - úgyhogy találtam a mélyhűtőben csirkeaprólékot, oda id tettem, jó sok zöldséggel. Betoltam a sütőbe még a megkészített fasírtgolyókat is és ha már a konyhában tébláboltam, sütöttem megint Lusta asszony rétesét mert Áronnak nagyon ízlett és hamar elfogyott.

Gábor volt kontrollon, kedden kell ismét mennie, eddig ahányszor volt, annyi orvos látta mennyi traumás doki van itt  és természetesen mind mást is mond. lehet keresek neki Vácon is majd egyet, nézzen rá a kezére ő is, de remélem nem lesz rá szükség és szépen fog gyógyulni neki. 

Hétfő

 Szokásommal ellentétben nem feküdtem le reggel amikor hazaértem, hanem elvittem Gábort a kontrollra. Míg ő bent várakozott - és mint utóbb kiderült, sorra is került - én elugrottam üzletbe kenyeret venni és mert eszemben volt, így a CCC-be is eljutottam talpbetétet venni. Még tavaly vettem egy Batz bebújós papucsot, mert a réginek eltört a talpa a másik papucsom meg már igen viseletes (de az a legkényelmesebb, mert lapos és nem lehet kapni az utóbbi időben, pedig sima kínai). Viszont nem annyira szeretem a Batz-ot, mert fáj benne a lábam, miután nekem az magas. Legutóbbi műszakomban viszont sikerült kioperálnom belőle a magasított talpbetétet, így már éppen jó is lenne, de így meg kicsit nagy rám, egy vékony talpbetét viszont hiányzik belőle, na ezt vettem meg most. 

Miután ezt a két dolgot elintéztem, gondoltam visszamegyek a kórházhoz és a kocsiban megvárom így Gábor végez a dokinál, addig majd nézem a sorozatomat telefonon, de ahogy ezt kigondoltam már hívott is a Zuram, hogy készen is van. Itthon a mosógép elindítása után le is dőltem aludni. Sokára aludtam el és nem is aludtam jól, de arra eég volt, hogy estig kibírjam. 

A gyerekeknek edzés volt, nekünk ilyenkor Csillával "énidő" van, de a cukrászda nincs nyitva csak a hét második felében, így shoppingoltunk egy kicsit. Na sok mindent nem vettünk, én meg pláne nem, de végül jutott idő egy forrócsokira, ami inkább forró puding volt és egy sütire, na ez sem volt nagy szám. Hiába a Jagyutt sütijét semmi nem pótolhatja.

Este még itt voltak sógoromék mikor hazaértem Áronnal, mi másról beszélgettünk volna, ha nem a felújításról. Volt egy-két ötletük, Gábor ki is adta sógornőnknek a feladatot: nosza rajta tervezze meg :) Most várjuk a rajzokat.