Blogháttér

2009. november 5., csütörtök

Barcinak....

Szülinapodra kívánom neked:
szerencse kísérje végig életed.
Szerencse mellé még egyebet,
sok-sok vidám, örömteli percet,
Sorsod útja legyen mindig egyenes,
Te pedig légy boldog és sokat nevess!



2009. október 30., péntek

Orvosnál...

Csak visszamentem ma a dokihoz. Jól vagyok, már alig köhögök, de fáj a mellkasom. Most, mintha megint jobban fájna. Reggel alig bírtam az ágyból kimászni. Gondoltam visszaballagok, mondjon valamit. Felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek. Nem adtak. A doktor úr szabira megy és már nem tudnak a jövő hétre sem előjegyezni, de 9-től 10-ig érkezési sorrendben vizsgálnak. Elmondtam az asszisztensnek a panaszomat. Erre azt felelte ballagjak be mindenképpen, ketten ülnek a váróban. Beballagtam. A kettőből addigra hat lett. Doktor úr időben meg is kezdte a rendelést. Megvizsgált. Sokáig hallgatott. Annyit kellett sóhajtoznom, a szédülés kerülgetett. Azt mondta minden rendben van, tüdőm tiszta. A fájás a sok köhögéstől van, izomlázszerű. Majd elmúlik, várjak türelmesen. Nem kell szednem semmit. Gyógyultnak vagyok nyilvánítva. Lehet engedélyezek egy pohár bort estére...

Tesóm Száj...

Tegnap este fent volt az Öcsém nálunk. Mielőtt hazament elkérte a melegszendvicssütőnket. Azt a régi hagyományosat. Fent tároljuk a szekrény tetején. Nem volt kedvem felmászni érte, ezért mondtam neki szedje le és viheti.

Tudni kell, hogy jó mgas tesóm van. Áll a szekrény előtt, nyújtózkodik, alig éri el. Nagy nehezen sikerül neki a művelet. Megszólal:
- Tesóm, te hogy szoktad levenni?
- Ráállok egy székre....

2009. október 29., csütörtök

Kardiológiai Kontroll

Már a várandósság alatt kiderült valami bibi van. A doki felsőhatárértékes AFP-vel irányított Pestre. Ott aztán kiderítették, hogy kicsit több a magzatvíz, majd elmagyarázták, hogy ez mitől lehet. Ennek fényében rendeltek vissza szív UH-ra és küldtek el terheléses cukorvizsgálatra. Aki volt már várandós az most tudja, hogy arra a 2dl cukros borzalomra gondolok. Brrrr A mai napig kiráz a hedeg tőle.

A sok vizsgálat során kiderült, hogy valami van. A docens asszony feltette a nagy kérdést. "Ragaszkodok-e, hogy itthon - a mi városunkban - szüljek. " Futottunk rajta pár kört, aztán végül Bence Pesten született. zületése után megvizsgálták, hogy valóban van valami rendellenessége amit úgy hívnak "tágabb sinus coronarius". A vizsgálatkérő lapon mindig a "pitvari sövényhiány" áll. Semmi gond nincs Bencével, teljesen egészséges, de évente kardiológiai kontrollra kell hordani. Pesten is voltunk az Országos Kardiológiai Intézetben tavaly és legközelebb 2013-ban kell menni. Ebből is látszik, hogy szerencsére nincs nagy probléma. A kontroll 3 dologból áll. Illetve most már 4-ből. Reggelről bementünk és megmérték a vérnyomását majd csináltak egy EKG-t. Ezután megvártuk míg jön a doktornő és megvizsgálta. Délutánra pedig visszarendelt egy szív uh-ra.

Ma apa is elkísért minket, mert szabadnapos éppen. Várakozás közben Bence hozta a formáját. Vittünk rágicsát, innivalót, kisautót és mesekönyvet is. Voltunk egy páran a váróban. Nem sokan. Hárman voltak előttünk. Mind nagy lányok már. Persze mosolyogtak Bencén.

Apával játszottak. Bence találóskérdést tett fel:

- Mi a különbség a kettő különbség között?

Na aki ezt meg tudja fejteni........Mondanom sem kell, hogy az én gyerekem nem nagyon tud suttogni, főleg nem ott ahol kell. Ebből kifolyólag mindenki dőlt a röhögéstől.



Aztán Bence apa ölében ült és apa ritmust dobolt a hátán, amit Bencének vissza kellett tapsolnia. Mikor apa kicsit többet ütögetett a hátán elvesztette a fonalat és nem jól tapsolta vissza. Gábor mondja neki, hogy számoljad. Ő el is kezdte, persze hangosan. Erre az apja.

- Halkan számolj.

- De úgy nem hallom! - mondta Bence.



Kicsivel később még mindig a sorunkra várva a kinti folyosón eltoltak hordágyon egy beteget. Mire Bence:

- Apa teherautón tolnak egy bácsit!

Délután az UH rendben lezajlott. Jó sokáig nézte a doktor néni, már azt hittem valami gond van. De nem. Minden rendben van. Kontroll egy év múlva.

2009. október 27., kedd

Melischnek...

Sírj, ha attól jobb lesz!
Nincs abban semmi.
Kapálózz, kiabálj!
Az is belefér.
S ha kiadtál magadból mindent,
szórj minden aggodalmat egy nagy bőröndbe,
zárd le, és így,
megkönnyebbült szívvel vágj bele!

-Donna Fargo-

Jobban vagyok???

Ismeritek az alábbi viccet?

Köhögés
A köhögős beteg elmegy az orvoshoz.
- Doktor úr, nagyon köhögök!
Az orvos véletlenül hashajtót ír fel neki, és hazaküldi.
Pár nap múlva a beteg visszamegy.
- Na, köhög még? - kérdezi a doki
- Nem merek!

Hashajtót ugyan nem kaptam, de valahogy én is így vagyok a köhögéssel. Annyira fáj a bal mellkasom, főleg mikor köhögök, hogy már nem is merek köhögni. Legalábbis eddig így voltam vele. Ma bevettem az utolsó szem antibiotikumot is. Nem merem elkiabálni, de mintha jobban lennék. Köhgök még, de már nem fáj. Annyira. Bízom benne, hogy az orvost mostanában csak az iwiw-en látom az ismerőseim között és személyesen nem kell vele találkoznom. :)

2009. október 25., vasárnap

Vacsora

Ezt a bejegyzést nagyon várják már a barátaink. Sajnálom, hogy nem jutottam hamarabb az íráshoz.

Nagyon szeretünk a barátainkkal programot szervezni, csak ugye nem könnyű. Ahányan vagyunk annyifelé dolgozunk, egyeztetni kell. Most hétvégére sikerült megbeszélni, hogy elmegyünk vacsorázni. Sokan dícsértek egy éttermet Alsópetényben. Mikor sikerült dűlőre jutnunk az időpontot és a létszámot illetően lefoglaltam az asztalt. Ez az étterem félúton van Vác és Bgyarmat között. Mi előbb odaértünk így bementünk. Még nem volt meg az asztalunk, ezért leültünk egy másikhoz. Gábor sört ivott, Kornél bort, mi meg Andival üdítőt. Én nem ihattam alkoholt, pedig egy pohár bor jól esett volna. De hát aki vezet az nem iszik. Na meg gyógyszerre sem lehet. Nemsokat kellett várni az asztalra és Robiék is befutottak. Az étterem nem volt nagy. Egy régi parasztházat alakítottak át. Hangulatos volt. nekem tetszett meg szerintem a többieknek is. Felkapott egy hely, az étlapra is várnunk kellett. Ez nem okozott problémát, örültünk, hogy újra együtt van a csapat. Miután megérkeztek az étlapok hosszas olvasgatás után sikerült választanunk. Nem tudtuk még mire vállalkozunk. Míg vártunk jól elbeszélgettünk, nevettünk. Robi messze ült tőlem, de azt mondta nem baj, ha nem hallja mit mondok, majd elolvassa a blogban...
Elkészült a rendelés, kihozták a kajákat. Háááát mondták ugyan, hoygy nagy adag lesz, de azért ekkorára nem számítottunk. Mi 2 személyes lovagi tálat rendeltünk, de 4 személy simán jóllkaott volna. Nem is bírtuk megenni. Már a látványtól jóllaktunk. Amit meghagytunk azt becsomagolták nekünk. Nagyon jóléreztük magunkat és tényleg igaz amit híresztelnek az étteremről. Finom és sok s az árak sem vészesek. Vacsora után még sokáig beszélgettünk. Állíthatom, hogy mi voltunk a leghangosabbak. Vacsora után még mentünk volna valamerre, de megoszlottak a vélemények. Olyan jó volt együtt, jó lett volna még elmenni bulizni vagy beülni valahova, de ebből nem lett semmi, viszont megbeszéltük, hogy majd legközelebb valami bulit szervezünk.



Mi itthon még benéztünk a Pool Caféba. Felkapott szórakozóhely a városunkban. Sajnos sok lehetőség nincsen, de ez az a hely ahonnan nem nézneki ki, mert elmúltál 16 éves. Összefutottunk tesómmal is, meg még egy sráccal a régi társaságból. Leültünk beszélgetni. Háromnegyed kettő fele kezdtük összeszedni magunkat, hogy elindulunk haza. A fiúk, pontosabban Kornél úgy döntött, hogy jót tesz egy kis séta a friss levegőn, ezért ők gyalog indultak, mi Andival meg a kocsival. Vártuk is őket a ház előtt, de nem jöttek. Gábor telefonja persze az én táskámban, a táskám meg az autóban. Elképzelni nem tudtuk hová lehettek. Van ugyan még egy szórakozóhely, de enm gondoltuk volna, hogy betévednek. Hát betévedtek. Persi csakis "erőszak" hatására. A fiúk haza is találtak hajnali 4-kor.

Történések

Pénteken meglátogatott a két unokahugom. Ők Pest mellett laknak. Anyukám hugának a lányai. Nagyon szeretem őket. Nem csak a két csajszit, hanem a szüleiket is. Mostanában ritkán látjuk egymást. Bence is nagyon csípi őket. Kati - a nagyobbik, tesómmal egyidős - megbeszélte öcsémmel, hogy lejönne pénteken hozzá. Erre aztán a kisebbik, Ancsa - aki nem is olyan kicsi - is kedvet kapott a látogatáshoz. Beszéltünk már róla, de a nyáron elmaradt a találkozó. Bemutatta a barátját is, akit eddig csak hallomásból ismertünk. Pénteken este jöttek át hozzánk. Először úgy volt, hogy ittalszanak nálunk, de miután a Kati pasija nem jött, így elfértek Ákosnál az albérletben. Na meg mentek bulizni és nem akartak hajnalban zavarogni. Mondjuk így jobban jártak, mert Bence ébresztőt fújt másnap kora reggel.

Nekem cserepesvirágot hoztak - szegények nem tudták, hogy nálam nem biztos, hogy megmarad szegény - nagyon szépet, Bencének pedig egy kamiont kisautóval. Rögtön le is ültek vele játszani a szobájában. Teljesen levették a lábáról. Ricsi - merthogy így hívják - nagyon szimpatikus srác, komoly terveik vannak a munka terén mind a kettőjüknek. Ancsa jövő év elején fog államvizsgázni.
Nem voltak túlzottan sokáig és Bence ma, vasárnap szomorúan vette tudomásul, hogy már elutaztak tegnap. Megígértem neki, hogy felhívom őket és megbeszéljük mikor tudnak ismét meglátogatni minket.






Míg itt voltak nálunk történt igen kellemetlen eset is. Kati kocsijával jöttek, amit anyukámék utcájában parkoltak le és tesóm kocsijával jöttek hozzánk. Mikor elszaladt Ákos meg Kati anyáékhoz a cuccokért akkor jutott tudomásukra, hogy Kati autóját összetörték. Szegény embert az ág is húzza. Nemrégiben törte össze ő is. Akkor éppen egy körforgalomban ment bele az elé bevágó autóba. Nem az volt a baj, hogy bevágtak elé. hanem hogy rá is fékeztek. Ő meg szépen beleszaladt. A biztosító pedig nem fizet, mondván ő volt a hibás, nem tartott követési távolságot.
Most pedig parkolt az utca végén, mikor egy terepjáróval egy csajszi a behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva behajtott az utcával. Szerintem több, mint 10 éve egyirányú az utca. ha már behajtott ment volna végig, de neeeem. Ő megfordult. Volna. Illetve meg is fordult, csak nem látta a Kati autóját és meghúzta. talán elég szépen, én nem láttam, de tesóm azt mondta, hogy lezúzta. A bal oldali visszapillantót elvitte. Amit becsülni lehet benne, hogy megkereste kihez tartozik az autó és megvárta tesómékat. elismerte a felelősséget, kitöltötték a papírokat. Ilyenkor ez kevéssé víasztal ám. Én már csak tudom. Volt nekünk is igen kellemetlen élményünk 2 évvel ezelőtt. senkinek nem kívánom. A mai napig elönt a harctéri ideg. De ez egy másik történet...
Szegény unokahugomnak már a bosszankodás sem ment. Egy dolog jó a rosszban, hogy így meg tudja csináltatni az előző baleset kárát is.

2009. október 21., szerda

Orvosnál

Csak eljutottam a dokihoz. Több, mint két hete vagyok benne a kórban. Nyugi, nem H1N1 csak sima megfázás. vagyis azt hittem, hogy az. Nagyon tudom az észt oszatni ha arról van szó, hogy dokihoz kell menni bárkinek a családban, csak hát magammal szemben ennyire nem vagyok szigorú. Úgy gondoltam ki tudom kezelni magam. De a köhögés és az orrfolyás csak nem akar múlni. A múlt héten már a bordám és a bal oldalam is fájt. Megoldottam villanypárnával és megmagyaráztam azzal, hogy a köhögéstől fáj. Jobban is lettem. De ma délelőtt éreztem, hogy újra fáj a bal oldalon a bordám. Anyukámnak volt időpontja, felmentem vele. mit ne mondjak örült nekem az orvos. Hétfőn Öcsém volt Apukámmal. Megvizsgált, s a hátam hallgatásánál elidőzött. Mondta is, hogy ott van valami és alaposan meghallgatott. Már a sok sóhajtástól szinte szédültem. Gratulált. Szépen összeszedtem egy hörgőgyulladást - mint Apukám - és egy hajszál választ el a tüdőgyulladástól is. Írt fel antibiotikumot - egy lónak elég lenne egy szem - és igyam az ACC-t. Ha nem javulok irány vissza. S mindezt olyan hangsúllyal mondta, hogy van egy olyan érzésem tallkozunk mi még a rendelőn belül.