Variációk az alvásra

AnyaPötty

Nemrégiben vettük észre, hogy Bence hátán az anyapötty nagy és sötét és a felszíne is olyan érdekes. Az oviban van egy kisfiú (másik csoport) akinek az anyukája a bőrgyógyászaton dolgozik, neki szoktam gyorsban megmutatni ha valami problémánk van hol máshol, hát az oviban.

Múlt héten is ránézett, majd tanácsolta, hogy mindenképpen mutassuk meg a drnőnek is. Biztos ami biztos. Mára volt időpontunk. Kellemesen csalódtam, mert pontban 10-kor be is hívtak. Drnő megvizsgálta, nemcsak azt hanem a nyakán és arcán lévőt is. Mindent rendben talált, de adott beutalót a Heim Pálba, mindenképpen mutassuk meg, valószínűleg leveszik majd a hátán lévőt. Az ok nem más, minthogy az anyajegy nőlni fog és a felszíne is ki fog domborodni előbb-utóbb és fiú, s mint ilyen könyebben/előbb felsértheti valamivel.

Gyorsan végeztünk. Már hívtam az érintett kórházat időpont miatt, de egyelőre nem vették fel a telefont. Holnap újra próbálkozom. Jó lenne minél előbb túlesni rajta.

Ő sem tökéletes

Volt már nehezebb éjszakánk, igaz nem sok, de volt. Nem fényezés képp, de Áron  6 hetes korától átalussza az éjszakát, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ekkor még éjfél körül volt egy álometetés.
Sajnos a Manó sokat van megfázva. Hála a jó égnek komolyabb baja nincs neki, de Bence minden szrt hazahoz az oviból, ő meg elkapja.

Már elég régóta nem bír kimászni belőle, mindig vissza-vissza esik. Mondjuk nem csodálkozom, hogy ennyire nincs immunrendszere. Mikor megszületett két napra rá antibiotikum - kúrát kapott mert összeszedett valami fertőzést. No mindegy.

Elvittem a héten a drnőhöz, mert úgy tűnt a füle fájt neki, de mindent rendben talált. Azt még hozzátette, hogy  ő nem lát a fülébe annyira mélyen. Kiváltottam tegnap az antibiotikumot, mert csütörtök este felment a hője és pénteken is úgy ébredt. Egész nap nem volt vele gond, így hezitáltam adjam vagy ne adjam. Nem adtam.

Éjszaka sokszor voltam nála. Este vacsora nélkül  aludt el (későn uzsonnázott), így álometetésben kapott tápszert, de nem evett valami sokat. Először éjfélkor voltam nála. Akkor teával kínáltam, de utána is csak kukucskált kifelé, így elhelyezkedtem a földön és álomba simiztem őt. Ezután 3/4 3-kor jelzett, na ekkor úgy voltam vele, hogy nem kínozom sem őt, sem magamat, készítettem neki tápszert, be is húzta és minden gond nélkül visszaaludt, igaz ott kellett legyek mellette.

Még 2x voltam nála. Először 4-kor majd 5-kor. Igaz, ekkor ő aludt, csak a cumit toltam vissza neki, de annyira panaszosan nyünnyögött és hüppögött, hogy meg kellett néznem. Reggel aztán 6.45-kor ébresztőt fújt, vidáman magyarázott az ágyában.

Ráadásul azokban az egy órákban amit aludtam annyira nagy marhaságokat álmodtam, hogy szerintem abban fáradtam ki. Na meg olyan szél volt az éjjel, nem is csodálom, hogy rosszabbul aludt a gyerek is.

Viszont miután kimásztunk az ágyból, akkor láttam, hogy az egyik füle váladkozik és ez már nem mintha kategória volt, hanem határozottan meg tudtam állapítani. Hezitáltam-hezitáltam, majd végül elkezdtem neki adagolni az antibiotikumot is. Rácsörögtem a drnőre, aki mondta vigyem el hozzá megnézi. Igazam volt, a ygereknek be van gyulladva a füle. A bal már kifakadt, a jobb még csak piros, de az is ki fog folyni. Kapott pezsegtetőt az egyikbe, a másikba meg fülcseppet és az antibiotikumot is adni kell.

Remélem ez már a végjátéka a megfázásoknak és jó ideig elfelejthetjük a náthát. Mondjuk inkább a nátha, mint a hányás-hasmenés ami most fut.....

A beteg egyébként köszöni szépen jól van. A rosszaságért nem kell a szomszédba mennie.....

Tudtam....

....hogyha nem keresem majd előkerül. Így is történt. Ugyan már nem kerestem olyan lendülettel, mint az első nap, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat vajon hová tűnhetett az a bizonyos cumi.

Reggel álltam a fürdőszobában, épp a reggeli mosakodást kiviteleztem mikor átfutott egy gondolat, hogy meg kellene nézni  a szennyestartóban is. De aztán gyorsan elhesegettem, mert a gyerek oda nem tudta bedobni, mivel magasabb, mint ő.

Péntekenként szoktam általában bevásárolni és takarítani is. Anyukám vigyázott Áronra míg intéztem a bevásárlást (hajj de utálok boltba járni) utána megetette majd elvitte sétálni, hogy ki tudjak takarítani (megjegyzem akkor is tudok takarítani ha itthon van mind a kettő, de ráért így elvitte sétálni). Nekiálltam rendet rakni majd átválogattam a mosniuvalókat és egyszercsak megpillantottam a CUMIT . Jó volt a megérzésem, amire m,egint nem hallgattam. Valószínűsítem, hogy én voltam a ludas. Szerintem összefoghattam egy kupac gyerekruhával amit a mosásba szántam. A lényeg, hogy előkerült.
Így van összesen 4 db cumi

 Mostmár nem lesz gond éjszaka ha valamelyik eltűnik a kiságy környékén, mert VAN MÁSIK

Mert az anyja azt hitte a füle fáj....

Úgy tűnt fáj a füle szegénynek és mintha némi váladékozást is tapasztaltam volna annak ellenére, hogy a drnő mindent rendben talált úgy gondoltam melegítek egy kis sót rá. Gondoltam majd elalszik. Aha. Persze. Ugyan sokáig nem tűrte meg magán (kb 45-60perc) de olyan aranyos volt, hogy megörökítettük.

Azóta a füle tiszta. Kopp-kopp-kopp.....

GPS-t a cumira

Még születése előtt beújítottam 2 azaz kettő darab cumit a gyereknek. Gondoltam már mégsem adom oda azt ami Bencéről megmaradt. Az is igaz, hogy azok szét vannak rágva, nem is tudom miért tettem el anno, hacsak nem azért, mert nem volt szívem kidobni.

Szóval vettem kettő darabot. Egyik van forgalomban azóta is. A másikat pedig készenlétbe helyeztük a pelenkázóra ha éjszaka elkavarodik az egyik akkor csak rácsapok és alhatunk is tovább. Előfordul ugyanis, hogy a cumi a legképtelenebb helyekre bír esni.

Tegnapelőtt elől volt mind a kettő, márnem emlékszem, hogy miért is. Miután hazajöttünk a délutáni sétból Áron olyannyira nyűgös volt, letenni nem lehetett, ezért G, foglalkozott vele míg én vacsit készítettem, fürdővizet engedtem, stb. Kerestem a cumit ( a másikon még rajta volt a póráz  értsd: cumilánc) és nem találtam. Olyan sokáig nem nyomoztam utána, kiszabadítottam a lánc fogságából a másikat majd letettem a gyereket aludni a cumival együtt. Akkor este már nem volt energiám alaposan végignézni mindent, így csak azért fohészkodtam, hogy éjjel ne legyen szükség rá.

Tegnap aztán miután végeztem a szokásos teendőimmel nekiálltam a cumit megkeresni. Nem találom azóta sem. Már megnézetm olyan helyeken is ahol tuti nem lehet. Felforgattam mindent de az a piszok cumi úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Éjszaka persze kellett volna, de miután a föld nyelte el kénytelen voltam kómásan megkeresni az eredetit.

Nem tudom hol lehet, de hihetetlen, hogy 62m2-en így eltűnjön a gyerek cumija. Biztos ami tuti ma vettem egy párat   Nem lenne baj ha a cumi is el lenne látva egy olyan kütyüvel ami ha tapsolok jelez merre van....

Cseberből-vederbe

Már nem számít újdonságnak, lassan pedig meg is szokom és már fel sem tűnik majd. Áron éppenhogycsak kilábalt az egyik megfázásból beleesett egy másikba. Vagy ugyanazt húzza már mióta. A múlkor - valamivel több, mint egy hete - elkezdtem neki adni az antibiotikumot, mert másképp nem bírt kimászni belőle. Pénteken kapta az utolsó adagot és már éppen fellélegeztem. Aztán konstatáltam, hogy Bence ismét köhög, majd meg akar fulladni. Persze orrfolyás is társult hozzá. S ha ez még nem lenne elég Áronnak ismételten folyik az orra. Ez még nem is lenne gond, ha nem lenne olyan bágyadt hozzá.

Tegnap a délutáni sétából hazaérve - menet közben szundikált saccperkábé 30 percet - nyűgös volt. Először azt hittem éhes ezért gyorsan megkészítettem neki az uzsonnáját. Nem kellett neki. Gondoltam sebaj, kap tápszert. Na az sem kellett neki. Fáradtnak tűnt, megpróbáltuk letenni aludni. Gábor átvette tőlem míg én csináltam a vacsorát. Míg Bence és az apja vacsiztak addig gyorsan megfürdettem Áront, kapott egy kúpot (mert amíg én a konyhában szöszöltem, ő addig sírt) és elaludt. Késő este még álometettem, majd mikor én is vízszintesbe kerültem elkezdett nyöszörögni. Aztán sírdogálni is. Kivettem, nyugtattam, kapott inni, visszatettem, sírt. Kezdtem előről. Készítettem neki tápszert hátha éhes még. de nem. Végül fél 1 felé ismét kapott egy kúpot. Na ezzel aludt reggelig.

Miután este fürdés közben mintha a fülét fájlalta volna úgy döntöttem megnézetem. Szerencsére semmi nincs, viszont mire hazaértünk hőemelkedése lett. Egész nap nyűgös, hamar fárad. Nagyon jó lenne már ha végre rendbe jönne mind a kettő.

Bencéért anyósomék mennek az oviba és hozzák haza. Hát kíváncsi vagyok ő hogy van. Remélen nem lesz betegebb.

Végszóra kicsi felébredt, bepróbálkozom némi tejpéppel. Hátha....

Nesze neked Fisher Price

Mindig is tudtam, hogy felesleges drága játékokat venni a gyerekeknek. Bencének sem volt. Nem vagyok márkafüggő. A gyereknek meg a legjobb játék a:

-telefon

-távirányító

-ásványvizes flakon

-cipő/papucs

-fakanál

-stb....

Szóval a Fisher Price nem belőlünk fog meggazdagodni, de még megélni sem 

Kettőből kettő

Balesetek eddig is történtek és biztos vagyok benne, hogy ezek után is történni fognak. Tegnap reggel készítettem a reggelit és Áron jó szokásához híven ott sertepertélt a lábam alatt. Nem zavar, megszoktam, Bence is ezt csinálta annakidején, figyeltem is rá, nemhogy véletlenül rálépjek. Mostanában fedete fel, hoyg ki tudja húzni a sütő alatti fiókot amiben a tepsiket, szűrőket és egyéb ilyen-olyan dolgokat tartok. Éppen átfutott az agyamon,  nehogy becsípje az ujját. Abban a szentséges pillanatban elkezdett sírni a gyerek. Hát nem becsípte?
Kihúzta a fiókot ami szerintem visszacsukódott és miután otthagyta két ujját, beszorította. De az a sírás! Persze rögtön eldobtam mindent a kezemből (képletesen) gyereket felkaptam, megnéztem a sérülést - két ujján a bőr lehorzsolódott - megnyugtattam.

Ezek után eljátszott szépen a szobában, ment minden a megszokott rend szerint.

Este éppen némi rendet és tisztaságot próbáltam varázsolni a konyhába, mert rántott májat (is) sütöttem és - ilyen még soha nem volt - pattogott. Ennek megfelelően csupa olaj volt minden. Áron trappolt kifelé szigorúan négykézláb. Lerótta a szokásos köröket : gabonás tartót leverte (még jó, hogy tupper és nem ömlött ki), megfogdosta a hagymát (délelőtt a héját alig bírtam kibányászni a szájából), krumplit, stb és közelített a fiók felé. Még rá is szóltam:
- Nem szabad, mert megint becsípi az ujjadat!

Igen, abban a pillanatban sikerült megismételnie  areggeli balesetet csak épp most a másik kezén. Ezen mondjuk nem hagyott nyomot a dolog. Persze sírás az volt.

Igaz a mondás: ismétlés a tudás anyja. Na de még hányszor fogja becsípni a kezét mire megtanulja, hogy nem szabad? :)

Áronnak

Ez életében az első......