Blogháttér

2012. szeptember 11., kedd

Basszameg

Szét vet az ideg. A gyerek nem jár két hete iskolába, de az egyik színes ceruzáját már elfaragtam. Nem, nem a tanító nénik színeztetnek velük ennyit. A ceruza szar. Pedig minőségit vettem: Faber-Castell márkájú. Minden este faragom azokat amelyeket szükséges. Ma pedig úgy jártam, hogy csak faragtam-faragtam és alig van már a ceruzából. Direkt megvettem a minőségit, mégiscsak iskola,  mert itthonra rajzolni majdnemhogy mindegy milyet veszek, hozzáteszem, nem a leggagyibbat szoktam választani akkor sem, most meg ugye pláne.Ha kifizetek 2.800 ft-ot 12 db színes ceruzáért akkor talán joggal várom el, hogy kicsivel tovább tartson, mint 6 nap. És most nagyon mérges vagyok.....

2012. szeptember 10., hétfő

Első nap a bölcsödében

Ma tíz órára mentünk a  bölcsibe. Már várta, beszélegttünk róla itthon is. A kismotorjával közlekedett, mikor odaértünk leparkolt egy másik mellé és meg is állapította, hogy Ádié ( tesómék kisfia-a szerk.). És valóban az övé volt, ez mondjuk utólag derült ki.
Parkolás után szaladt az udvarra, ahol a gyerekek már kint játszottak. Gyorsan megkerestük Katót, és köszöntünk a többieknek is, majd szólt, hogy keressük meg Ádit. Mikor meglátta egymást a két gyerek nagy volt az öröm, rögtön motorra is pattantak ( a bölcsödeire), aztán mentek egy kört a "dudu" autóval (lábbal hajtós kisautó-a szerk.).
Csúszdázott, homokozott, megitta a tízóraira kapott gyümölcslevet. Kommunikált Katóval is, barátkozott, nyitott volt mindenre.
Úgy háromnegyed óra múlva felmentünk a csoportszobába. Választottunk jelet, megmutatta a gondozónő, hogy melyik lesz a szekrénye. A csoportszobában rögtön rányúlt a babára és  a babakocsira, meg is kérte Katót, hogy csatolja be a babát. Jött-ment, tetszett neki.
Már jöttünk el, mikor azt mondta:

- Anya! Játszok még....

Egyszóval tetszett neki, de ugye ez az első nap és egy órát voltunk ott, s én is végig vele voltam, majd meglátjuk mit hoz a holnap....

2012. szeptember 9., vasárnap

Kisfiú nagy ágyban

A mai naptól Áron "nagyágyban" alszik. Vagyis szétszedtük a kiságyat. Helyesbítek. Gábor szedte szét. Kép később....

2012. szeptember 7., péntek

Kezdőőőődik....

....nekem is az iskola. Egészen pontosan kedden. És talán belecsapunk a közepébe. Merthogy tananyagot már kaptunk.

Benceszáj

Szerdán történt:

- Anya! Nnnna  K. néni is szeret ám beszélni!
-? - röhögtem fel nagyon
- Mert egész órán karba tett kézzel kellett ülnünk, Csak Ő beszélt.


Nehéz az iskolások sorsa. Na.

2012. szeptember 6., csütörtök

Az első teljes nap

Ma már egész nap az iskolapadot koptatták. Reggel tartottam is tőle, hogy lesz némi gond, de lekpogom, rendben volt minden. Többször is rákérdezett, hogy mikor megyek érte és hol fogom várni. Kedd óta Áron is elkíséri az iskolába Bencét. Ő is szeretne az iskolapadba ülni és rajzolni. Táskával megy ám, mint a nagyok.
Reggel győzködte Bencét sírós hangon:

- Bence ne menjél iszkolába.....

Reggel nagy ölelés és nagy puszi jár az iskolás tesónak, délután pedig majd kiugrik a babakocsiból, úgy örül neki. Míg várunk százszor megkérdezi:

- Bnece hól van? Bence mikó jön? Anya! Bence hól?

Bence pedig továbbra is jól érzi magát. Ma már tanultak is. Kapott is matekból, magyarból, magatartásból lapot. Ma már élesben megy a áték, nem kap mindenki csak aki tényleg megérdemli.

Tegnap angol órájuk is volt már. Kapott két pirospontot. Olyan jó tanító nénit fogtunk ki. Még én is jártam hozzá angolra annakidején.

Az első hétről pozitívan nyilatkozok. Csak aztán továbbra is így maradjon :)

2012. szeptember 5., szerda

Az első napról

Meg kell mondjam büszke vagyok a fiamra. Igen, mert minden simán ment. Tudom, ez még az első nap és hol van még a vége, de akkor is. Hétfő reggel kettesben voltunk itthon, mert Gábor korán ment el itthonról, Áron meg nem is aludt itthon éppen azért, hogy ne kettővel küzdjek egyedül. De nem kellett küzdeni. Időben ébredt magától, madj mosakodott, reggelizett, öltözködött és indultunk. Még azt is megkockáztatom, hogy örült is. Persze százszor megkérdezte, mit fognak csinálni és tényleg haza jöhet-e délben.

A suliba érve a tanító nénik már az osztályteremben várták őket. Megkerestük a helyét - mert előre elkészített ültetési rend volt, így nem volt vite és veszekedés, hogy ki-hol-kivel szeretne ülni - első sor, utolsó előtti pad. Az egyik legjobb barátja ült átellenben mögötte. Tökéletes. Egy kislány a padtársa. N.-t ismerem, illetve  a szüleit.
Kipakoltunk mindent a táskájából, be  a padba, megkerestük a kabát és kinti cipő helyét, lőtünk pár képet és eljöttem. Természetesen nagy ölelgetés, dícsérgetés után. Kint a folyosóm megálltam még és visszalestem, de nem volt gond. Épp a barátját vígasztalta akinél eltörött a mécses.

Délre mentem érte. Kicsit várni kellett míg visszaértek az ebédről. Örömmel vette tudomásul, hogy ott vagyok és már  a nyakamba akart ugrani, de aztán bement szépen az osztályba. Miután elengedték őket, összeszetük a pulcsiját és miután nagyon jól viselkedett és előre megbeszéltük elmentünka  közeli fagyizóba. Fagyizás közben aztán mesélt. Hogy jól érezte magát, hogy bele sem nézhettek a könyvekbe, hogy az asztalra készített képet színezték és mi-mindenről beszélgettek, mit játszottak. Elpanaszolta, hogy  a padtársa nem hajlandó megfogi a kezét mikor mennek valahová, de a tanító néni rászólt.

Jókedve volt és én örültem, s alig vártam, hogy az apjának is elmesélje az első napját. Kapott mosolygós lapot magatartásból. Természetesen mindenki kapott.

2012. szeptember 4., kedd

Elsőbé

Az iskolapadban:




A három jóbarát:


2012. szeptember 2., vasárnap

Évnyitó

Este hatkor hivatalosan is megkezdődött a 2012/2013-as tanév. Bár kábé fél órás volt az ünnepség, legalább másfélnek tűnk nekem is.
A délután folyamán volt nyávogás meg nyafogás, miszerint demellettemálljál, de fogdakezem, de nehagyjálott és hasonlók. Nem mondom, hogy nem állt égnek a hajam, mert de.Szerencsére az iskolához érve már nem volt gond. Ott aztán kiderült, hogy kár volt izgulni, mert az elsősöket leültették a padra és a szölők ott állhattak körülöttük. Bence leült a leghátsó sorba, egy darabig fogta a kezemet azután megelégedett azzal is, hogy ott álltam mögötte 2-3 lépésre.
Fénykép nem nagyon készült, mert alku tárgya volt, hogy nem fényképezzük őt, de azért titkosban elvittük a gépet és Gábor lőtt egy párat, de pont rossz szögben állt, helyezkedni nagyon nem akart, mert a gyerek így is kiszúrta a gépet, de szerencsére nem volt probléma, csak nem készült jó kép.