Bencének ma már iskola volt, ment is szorgalmasan, pedig gondolkoztam is rajta, hogy ha nagyon akar, akkor maradjon itthon még a két nap, majd leigazolom. Viszont nem erősködött, hogy maradna, s azért jobb is, hogy ment, mert csak érettségizni fog májusban az alaptantárgyakból, potolni meg marha nehéz. Szerintem.
Áron még itthon lógatta a lábát, igaz azért neki is tanulnia kellett. A Himnusz már flottul megy neki, a Szózat utolsó 5 versszakán még van mit gyakorolni, de azért ügyesen felmondta azt is és az olvasónaploból is már csak egy fejezetet kell megírni.
Az éjszaka munkával telt mind a kettőnknek, Gábor az ügyeleten volt most, mozgalmas volt nekik is.
Nálunk is mindig volt valami. Volt 1-2 ambuláns, nyilván kb 1 volt indokolt, de aztán őt is haza tudtuk engedni. A telefon sokat csörgött, éjjel volt egy aranyos anyuka, aki a 17 hónapos lázas babával kért tanácsot, merthogy a kúp az már kevésnek bizonyult (kisebbeknek való volt), a nurofent kihányta, a lázmérő tönkrement és a kérdés az volt mit csináljon. Félve ajánlottam neki egy ügyeletes patika felkeresését, de akkora kő gördült le a szívéről, hogy még én is hallottam a robajt. Azt mondta, csak ez a megerősítés keleltt neki, már ül is az autóba és beszerzi amit kell. Nem is értettem ehhez miért kellett az én véleményem, de ha ennyivel meg tudtam nyugtatni, akkor jó.
Éjjel fél 2-kor becsengetett a mentő is hozzánk, egy 3 hónapos babával, akinek szájpenésze volt. Az első gyerekes szülők szépen beecsetelték a gyerek száját, makd az elkezdte folyatni a nyálát és ekkor hívták a mentőket, mert mi van, ha megfullad (?!). Ja, meg sírt a gyerek. Szegény mentők sem nagyon értették miért kellettek ezért ők és egyáltalán miért kell ezért kórházba vonulni, de ők nem hagyhatják a helyszínen ( bár Gábortól tudom, hogy mentőtiszt vagy mentőorvos eldöntheti behozza-e). És csak azért nem értettem az egészet, mert állítólag kint volt a gyerekroham is. Na mindegy is, hazamentek ám.
Mikor már minden és mindenki elcsendesült, akkor az egyik gyermek anyukája nwkiállt hányni (szegényt nagyon sajnáltuk és próbáltunk neki segíteni). De mint mindig csak eljött a reggel 6 is.
És a nap híre....a scrapbookos játékban nyertem egy mini nyereményt. Sajnos az éves játékra nem tudtam nevezni, mert tavaly lemaradtam a januári alkotásról, de idén mindenképpen szeretnék minden honapban alkotni. Mondjuk, lett 10 nagy oldalam és egy minialbumom a 2023-as évben, szóval ez már maga egy nyeremény.