Kaptunk év végi jutalmat:

 Mióta kórházban dolgozom nem vagyok hajlandó megszakadni és agyvérzést lábon kihordani december 24-én. Mindig a beosztásom függvényében tervezem meg a tennivalókat. 

Idén abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy maradt még szabadságom, amit így az év végén ki is adott a főnővér. El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok érte. A héten volt időm sütögetni, ajándékot készíteni a kollégáknak. Tegnap este Bence összeállította a fát, én pedig ma feldíszítettem. Az egész napom rá is ment, igaz közben hoztam-vittem a családot. 

Nem a kedvenc elfoglaltságom a karácsonyfa díszítés, mert mindig belebonyolódok. Tökéleteset szeretnék, de sosem az. Vagyis amúgy de, mert aztán mindig tetszik. 

Minden évben veszek díszeket, mert olyan szépek, idén sem volt ez másképp, a család fogja is a fejét. Most érzem azt, hogy elég díszünk van, de nem tudom megígérni, hogy jövőre nem újítok valamit. 

Nincs karácsony...

 ...bejgli nélkül.

És nincs bejgli repedés nélkül. 

Szerintem én már az összeállításkor beleteszem a repedést a mákos bejglibe, mert az rendre minden évben reped. Hiába szurkálom meg.  És még a vágódeszkára is feljelöltem a tészta méretét, hogy ne az legyen, hogy nagyon vékonyra nyújtom. Viszont lehet, hogy most rájöttem hol a hiba. Az alapvetés az az, hogy ahány grammos a tészta, annyi grammos legyen a töltelék is. Nos, ezt kipipáltam, de a mákos készítésekor volt egy halvány gondolatom, lehet nem kellene bele annyi, mert szét fogja nyomni. És így is lett. Szerintem kevesebb töltelékkel kellett volna készítenem. Szóval jövőre tuti kevesebb tölteléket fogok beletenni. Hátha.  Amúgy se kinézetre, se ízre nem lett rossz, bár csak az aljából leesett pici darabot kóstoltam meg. 

Délelőtt nekiugrottam a mézeskalács díszítésnek is. Megcsináltam a cukormázat, ami szerintem egészen jó is lett, de ez nem az én asztalom. Szeretek kreatívkodni meg van némi kézügyességem, de ehhez egyszerűen nincs érzékem. Meg türelmem se. Úgyhogy biztosra mentem, a végeredmény amúgy nekem tetszik. Nem lett elég a cukormáz, így a maradék mézeskalács figurákat csokiba mártottam és megszórtam apróra vágott mandula/kesudió -val. Áronnak aztán meg mindegy, tolja befelé. 

Délután azon gondolkoztam kellene vennem valami apró karácsonyi mintás szilikonformát a gyertyaöntéshez, mert amit a Temuról rendeltem az jó, csak nagy, a kollégáim meg sokan vannak, nem győzöm gyertyaviasszal. Mikor Bencéért mentem volt még időnk, hogy Áron is végezzen, beugrottunk a Pepcoba és ott találtam Mézis szilikonformát. Hát pont jó lesz. Egy formában 6 mézi van, vettem gyorsan kettőt, az első adag gyertyát várom, hogy dermedjen. Szombaton megyek éjjel, akkor bele is rejtem a bögrékbe. Szenteste napján nappalos leszek, akkor a kolléganőmnek meg az ügyeletes doktornőnek készülök valami kis meglepivel még. Szerintem nekik csinálok nagy gyertyát is meg vannak kis üvegeim, abból is alkotok valami kis dekort. 

A tegnapi hópehelygyertyák is jól sikerültek, viszont lehet visszaolvasztom így őket és öntök belőle rendes adagot (csak félig öntöttem a formába a viaszt)

Bajban a Jézuska

 Minden évben listát írunk, ki kit szeretne karácsonyra, aztán vagy az kerül a fa alá vagy valami más, de irányadónak tökéletes. Nincs sírás, ha mégsem azt kapják, bár 1-1-et mindig sikerül a listáról beszerezni. 

Már nagyok. Most látom azt, addig volt jó, míg a Tescos újságban lévő játékok kerültek a listára. Egyrészt könnyű volt beszerezni, másrészt nem került csillió forintba. 

Ma már nem onnan merítenek ötletet, viszont mindennek tudnak örülni. Sokszor kerül a listára ruhanemű, amit nélkülük nem tudok beszerezni, nem mindig egyezik az ízlésünk - bár ez Áronra jellemző inkább - és a mérettel is bajban vagyok. 

Először fordul elő, hogy idén némi gondban vagyok az ajándékokkal, de megugrom a feladatot, csak most nehezebben áll össze a kép. Azért a hét végéig szeretném lezárni az ajándéklistát és leadni az utolsó rendelést is.

Amúgy ma Áront hazaküldték a suliból, mert nem érezte jól magát.  

Ajándék átadó

 Gábor szombaton lagziba megy. Igen, ő egyedül. Én nappalos leszek amúgy is, de nem is vonatkozott a meghívás rám. 

Egyik kollégája nősül és az egész mentőállomást meghívta, ugyan nem kérdeztem, de gondolom senki nem viszi a családját. Ajándéknak egy welness nászutas pihenést választottak, amit Gábor intézett, a nyomtatás és az átadáshoz való lap elkészítése már az én feladatom volt. 

Ez lett belőle:

Nálunk is volt nőnap

 Igaz, hogy nappalos voltam és nagy ügyet nem csinálunk ebből az ünnepből sem, de azért eszébe jutottam a legfontosabbaknak.

Gábor és tesóm már reggelről írt üzenetet, apukám délután hívott, a gyereke pedig este emlékeztek meg róla.

Különösebben nem szokott meghalni a virág, mert sajnálom, hogy hamar elhervad,  cserepeset meg mindig kinyírom, ezért általában csokit szoktam kapni, amit persze a pasik segítségével eszek meg. 

Az egyik bentfekvő gyermek apukájától kaptunk egy szál nárciszt közösen, ami nagyon kedves gesztus a részéről, teljesen meg voltunk hatva. 

És megérkezett a vezeték nélküli fülhallgató is. Szóval teljes volt a nap.

Surprise

 A tavalyi évben január kivételével lekesen vettem részt a ScrapUp alkotós játékában minden hónapban. 3x nyertem is vásárlási utalványt, bár nem a nyeremény volt a lényeg. Decemberben aztán az utolsó kihívást meghirdető alkotó elkérte a címem, mert mindenkinek aki részt vett abban a játékban kedveskedni akart ehy kis meglepteéssel. Ma kaptam kézhez egyenesen Németországból. Képeslapot és kivágatokat küldött, ami számomra egy kincs. 

Lánybúcsú

 A nyaralós barátaink úgy döntöttek, hogy tizenév együttélés és két gyerek után hivatalosan is összeházasodnak. Jövőre tervezték, de közbeszólt az élet, bővül a család, így már idén hivatalossá teszik a kapcsolatot, S erre az ünnepségre minket is szeretettel várnak.

Tartottunk a menyasszonynak egy szolid lánybúcsút. Az általa kiválasztott barátokkal költött el egy fenséges vacsorát. Szolid buli volt, némi kis játékkal. Volt puzzle a leendő férj összemontázsolt képeiből, fogadalmat kellett tennie, kérdőívet töltött ki (előtte a vőlegény is megkapta a kérdéseket). Kapott szalagot, koronát és készítettem neki egy fotóalbumot mi mást

Újabb minialbum

 Nem igazán szokásom albumkészítést vállalni, bár lehet változtatni kellene ezen, mert  alkothatok, ami örömmel tölt el és kikapcsol. És az sem lenne mellékes, ha ezzel pénzt is lehetne keresni. No nem meggazdagodni szeretnék belőle, de ha hobbimra megkeresném vele a pénzt az már tök jó lenne.

A múltkor készítettem az egyik doktornő tesójának egy albumot, s most a tesó szeretett volna egy ilyen albumkét a barátnőjének szülinapra. Az eredeti kérdés az volt tudnék e ajánlani valakit, aki elkészíti. Hát nem tudtam magamon kívül kit mondani és bár rövid volt a határidő (felújítás miatt), de elvállaltam. 

Azt már korábban is tapasztaltam, ha időszűkében vagyok jobban megy az alkotás, mert nem veszek el a részletekben, nem tipródok sokat mit hogyan kellene csinálni.  Mikor késznek nyulvánítok egy alkotást mindig vannak még utólagos ötleteink, mit és hogyan kellett volna vagy még mit lehetne...most sem volt ez másképp, de már átadtam a megbízónak. 

Ajándék nekem

 Készítettem a múltkor egy minialbumot az egyik doktornő kérésére. Nem fogadtam el érte pénzt, de meglepett némi csokival meg egy bögrével. Annyira nekem való:

Apró örömök

 Nincs hivatalos ajándékozás bent a munkahelyen, de 8 éve mikor odakerültem örömmel találtam ki és készítettem sk kis ajándékokat mindenkinek. Mindenki meg örült is. Ez nálam már hagyomány lett és a kollégák többsége is viszonozza valamivel. Nem csak nekem, hanem öknis mindenkinek hoznak valami apróságot: gyertyát, angyalkák, csokit, mézeskalács őt, tavaly az egyik doktornő től forró csokit kaptunk pille ukorral, szarvasnak álcázva. 

Szombaton nappalos voltam és ekkor kaptam az első idei meglepetést: egy karácsonyi szarvaskát és csokit az ügyeletes főorvosúrtól.

Én éjjel csempésztem a bögrékbe a manókat :)

Nyakunkon a Karácsony

 Valahogy mindig december elejére áll össze az ajándéklista a fejemben. Mint minden évben, idén is szóltam már időben, hogy írjanak levelet a Jézuskának, így még is csak könnyebb eligazodni a lehetőségek tengerében. Most valahogy visszasírom azokat az időket, amikor az akciós újságban mutattak egy - egy akciós kisautóra...

Igazából ötletem az végtelen lenne, de az anyagi lehetőségek azok szűkösek. Itt pedig már igények vannak....egy pólót sem tudom már venni ötezer alatt...

Az éjszaka folyamán viszont sikerült majdnem mindent megrendelnem, még egy-két dolgo van hátra, de azt is kipipálom a hétvégéig. 

Mikulás

 Reggel havas táj látványra ébredtünk. Nem is bánnám, ha december végéig ez így is maradna. Van ennek egy feelingje, sokkal jobban ráhangolódnék a karácsonyra.

Természetesen nálunk is jár a Mikulás. Nálunk, gyerekkoromban mindig december 6-án délután érkezett, de G.-vel minden évben megharcolunk, hogy ötödikén este jöjjön...

Már nem kicsik a gyerekek, nem is visszük túlzásba az ajándékozást, idén is "csak" édességet rejtett a zsák.

Közeleg a Mikulás

Azon gondolkozom vajon gyerekként is így repült az idő? Szerintem sokkal hosszabbak tűnt egy év, sokkal hosszabbak voltak a szünetek, sokkal tovább tartott a Karácsony is....ismét a nyakunkon a Mikulás, a Karácsony, a Szilveszter...

Ma a Télapó ajándékaként nagyon sok Milka csokit, csomagot és mandarint kaptunk, amit kiosztottunk a fekvőbeteg gyerekeknek. Nem voltak ma túl sokan és leginkább pár hónaposak, de azért odaadtuk nekik. Ha ők nem is, majd a tesó örül neki. 

A teljesség igénye nélkül:

Mikulás az iskolában

  Középiskola ide, középiskola oda, csak gyerekek, csak szeretik a meglepetéseket és a Mikulásból soha nem lehet kinőni, - nálunk Gábor várja a legjobban az Adventi időszakot, vajon mit rejt a naptár -Bencéék kihúzták egymást Mikulásra. Szerencsém van, mert egy lányt húzott és lányoknak meg nem nehéz valami kézzel készített ajándékot kitalálni. Legalábbis nekem. Ha már így belejöttem a manó gyártásban, úgy gondoltam őt is meglepjük vele. 

Szerettem volna négyszögletes üveg mécsestartót venni a hobby boltban, de nem kaptam. A nagy oakolásban viszont megtaláltam azokat a mécsestartókat, amelyek még az esküvőn alkalmával díszítették az asztalokat. Nos, erre kellett kitalálni valami díszítést. 

Mindezek mellé még egy angyalkás kulcstsrtót is készítettem. Arra gondoltam még veszek mellé csokimikulást és ez egy elég is lesz. Meg esetleg egy kis doboz illatgyertyát is......

Coming soon

 Vitathatatlanul közeledik a karácsony. Már mindenfelé karácsonyi dekorációk a botlik az ember lánya, a város is díszbe öltözik lassan. Már erősen gondolkozom az ajándékokon is a srácoknak, Gábornak. Minden évben listát iratok velük, mert akkor biztos lesz olyan a fa alatt amire vágynak, amit nagyon szeretnének, de mégis meglepetés lesz. 

A kolléganőimet is meg szoktam lepni valami sk készített ajándékkal. Minden évben fejtörést okoz mi legyen az. Volt olyan év, hogy semmi ötletem nem volt és igazából kedvem sem volt semmihez, aztán az utolsó pillanatban csak homlokon csapott az ihlet. Nézegettem egy ideje a manókat, de varrni azt nem tudok, viszont belebotlottam egy tök jó kis manó a az instagramon, s az elkészítése sem nehéz. Tegnap du kipróbáltam az itthon fellelhető maradék fonalból, ma délelőtt pedig elsétáltsm és vettem szürke, piros, fehér fonalat. Gyorsan készítettem is probaképpn3 manót 3 méretben. 

Drift

 Még tavaly kapta szülinapjára Gábor a drift vezetést, de a Covid helyzet és a karantén felülírta az elképzeléseinket, így eltolódott az ajándék beváltása. Idén már egyszer nekiszaladtunk, de az időjárás miatt lemondták. Egészen délig ma sem volt biztos, hogy sikerül összehozni, valami alkatrészt kellett beszerezni, de végül csak sikerült résztvenni a vezetésen. Én csak néző voltam, Gábor volt a főszereplő. Először ő vezetett, volt egy rövid oktatás, közben a pályán is végigmentek, hogy érezze az autót, majd jött a technika. Egész ügyes volt. A végén pedig a srác vitte őt pár kört, pörögtek, forogtak, drifteltek, csak úgy profi módra....én már a látványban is beleszédültem. Gábornak egy élmény volt, bár ő azért nem bírja ezeket a pörgéseket, forgásokat...

Minialbum készült

Egyik kedvenc kolléganőm férjhez ment, terveztem is, hogy elmegyek az esküvőjére, de a műtét közbeszólt. Szerettem volna valami kis személyes ajándékkal meglepni, így összeállították neki egy pár képből álló albumot róluk. Még nem tudom mikor fogok vele találkozni, ugyanis betegállományban van, babát vár, de majd csak kerítünk rá sort 😊
Jöjjenek a képek: