Hideg az idő

 Szeretem én a hideget. Bentről nézni. Éjszakás szak után öröm volt kitenni a lábamat a hidegbe. Jó, túl lehetett élni, de most van az, amikor bem annyira esik jól kitenni a lábamat a meleg házból. Reggel Gábor lejött értem, őnis akkor végzett és délután meg volt annyira jó fej, higy a srácokért is ő ment. Ebéd után azért kimerészkedtem, Bencével elvittük kutyagyereket sétálni. Dobott a hangulaton, hogy legalább a nap sütött. 

Éjszaka meg kellene álmodnom milyen tortát süssek szombatra, mert a vasárnapi az megvan, de jönnek sógoromék  -neki ma van a szülinapja - Bencével együtt őt is megköszöntjük, csak a sógornőm laktózérzékeny. Holnap meg is kell csinálnom, mert pénteken nappalos leszek, nem lesz időm rá. 

  

Cím nélkül

 Sima hétköznap volt a mai is, a szokásos teendőim mellett viszont jutott időm a scrap cuccaim szortírozására, rendbetételére. Szeretném, hogy átlátható legyen kézre essen minden. Vettem a Lidl-ben ezt az 5 fiókos tárolót, még nem pakoltam tele, de lehet fog még kelleni. A matricákat egy mappába fűztem le, így tudom lapozni és át is látom. Amire valamit ki kellene találnom azok a chipboard tárolása...

Gábor a napokban nekiállt  a fél falat elbontani, ami még a varázslatos verandáról maradt meg (az üveget elbontottuk mielőtt szigeteltünk volna), ki szeretnénk szélesíteni és egy teraszt kialakítani. 

Ma éjszakás vagyok, előfordul, hogy ilyenkor lekísér Mexel a buszhoz, aztán hazafelé tesznek még egy kört, ahol kicsit szabadon szaladozhat. Le akartam fotózni a négylábút, de mindig széttrollkodja. 

Újabb munkanap

 Nem esett jol a koránkelés, de ha már kivergődtem az ágyból, akkor nincs gond. Kicsit nehezíti a körülményt, ha nem alszom jól és nappalos műszak előtt ritkán alszom jól. Most is elég ébren, felületesen aludtam, éjfélkor még az órára ránéztem, de 3-kor már kelni kellett.

A munkában nem történt semmi extra. Egy bosszantó dolog volt, ismét nekifutottam a hormonpotló felíratásának, már decemberben sem sikerült a 3 havi adagot a felhőbe lőni. Ma átmentem a nőgyógyászatra, pint az a doktornő volt, aki decemberben is. Felírta. Mikor lementem a patikába, recept sehol. Utána már az orvos sem, mert kisműtétes nap volt a mai. Szóval már  harmadszor futok neki sikertelenül.  A szakrendelésre szoktam átszólni, meg is oldják hibátlanul, de sem tavaly, sem ma nem működött úgy a dolog.  Holnap éjszakás leszek, pont a doktornő lesz meg az a doki, aki műtött 5 éve és kitalálta, hogy szedjek csak gyógyszert, holnap papir alapú receptet kérek. Csak azért bossza kodom, mert olyan rossz állandóan ezzel zaklatni őket. 

Vége a karácsonynak

 Nem ébredtünk túl korán, de nem is volt semmi között program. Gábor ma dolgozik. 

Reggeli után beindítottam a mosógépet, főztem kaját Mexnek és odatettem a levest is. Mindezekután szétszedtem a karácsonyfát, elpakoltam a díszeket, koszorúkat és kitalarítottam. Éppenséggel maradhatott volna még a fa, de a jövő héten nem lesz rá időm, a következő hétvégén pedig Bence szülinapját tartjuk.

 Ma mindent megcsináltam amit szerettem volna, így ebéd után volt időm a scrapbookra is. Egyrészt próbáltam némi rendet tenni a papirok között (jó sok van), másrészt haladtam az MP-vel. Az első hét majdnem készen van, a képeket, kommenteket beletettem, már csak dekorálni kell, terveim szerint hétközben lesz rá időm.

Át kell gondolnom a jövő hetet, mert tortát kell sütnöm, legalább kettőt, mert sógoromék jönnek szombaton, anyukámék és tesómék meg vasárnap. Azért lesz külön, mert sógoromnak is szülinapja lesz a héten így azt is tartjuk (neki is kellene külön tortát sütnöm, de nem fogok, mert nem fog beleférni). 

Még jó...

 ... hogy csak négyen vagyunk jó, öten, de anyósomat nem mindig szolgálom ki, mert annyifelé csinálom a vacsorát. Oké, nem mindig. Mi hárman megelégszünk a szendviccsel is vacsorára, napközben eszünk főtt ételt, este már nem vágyunk rá. Áron lóg ki a sorból, ő az aki mindig valami különlegességre vágyik, de sokszor ő maga sem tudja, hogy mi legyen az. Idönként a tiktokon küld recepteket. Az utóbbi időben, ha olyan recept jön szembe, akkor azt lementem. 

Ma négyen háromfélét vacsiztunk. Bence tojásrántottát, Gábor zabkását banánnal most épp fogyókúrázik, Áron meg én pedig egy Instagramon látott kaját probáltunk ki. Semmi különös, tortillába kellett sajtot és virslit tekerni, amit aztán tojásba forgatni és kisütni. Nem volt rossz amúgy, de legközelebb annyit változtatok rajta, hogy bundásan csinálom meg, a tojásba teszek egy kis lisztet is majd. 

Az egyik elhatározásom az volt erre az évre, hogy Memory Plannert fogok vezetni. 2021-ben csináltam és tök jó visszanézni hetekre lebontva mi történt. 2022-ben amikor kiköltöztünk elkezdtem, de a felujítás kezdetekor abba maradt, mert el kellett pakolnom a cuccokat. Tavaly szintén a felujitás miatt bele sem kezdtem már, de idén már az alsó és középső szint készen van, már csak berendezni kell és alkothatok.  Ma neki is fogtam, januárra kinyomtattam az oldalakat, mappába tettem, épp a borítót tervezem, remélem holnap az első hetet meg is tudom csinálni, képeket nyomtatni, kommenteket írni, majd díszíteni. 

Minden a régi

 A mai nap már az ünnepek előtti kerékvágásban telt. Reggel elvittem Bencét, beugrottam először 2 üzletbe, utána meglátogattam a gyerekorvost, elhoztam a gyerek papírjait, nemsokára tölti a 19-et, így át kell igazolni őt a felnőtt orvoshoz. Ezután még bementem a Lidl-be is, majd végre hazaértem. 

Hazaérve konstatáltam, hogy nincs kulcsom, mert nálunk mindig van otthon valaki ( mama), de most bement a városba, a gyerek meg azt a kocsikulcsot kapta fel, amelyiken nincs lakáskulcs. 

Áron ma még otthon volt, próbáltam csengetni, hívtam telefonon végül az ablakra való kavicsdobálás (a redőny le volt engedve) vezetett eredményre.  

Gyorsan ki- és elpakoltam, makd nekiálltam főzni, reggelről már elindítottam a mosógépet is.  Közben megírtuk az olvasónapló utolsó fejezetét és felmondta a 2 verset. Mire lógathattam volna a lábam, szedhettem össze az iskolásat, aztán meg indulnom kellett, mert ma éjszakás vagyok. 

Hát így. 

Januárnégy

 Bencének ma már iskola volt, ment is szorgalmasan, pedig gondolkoztam is rajta, hogy ha nagyon akar, akkor maradjon itthon még a két nap, majd leigazolom. Viszont nem erősködött, hogy maradna, s azért jobb is, hogy ment, mert csak érettségizni fog májusban az alaptantárgyakból, potolni meg marha nehéz. Szerintem.

Áron még itthon lógatta a lábát, igaz azért neki is tanulnia kellett. A Himnusz már flottul megy neki, a Szózat utolsó 5 versszakán még van mit gyakorolni, de azért ügyesen felmondta azt is és az olvasónaploból is már csak egy fejezetet kell megírni. 

Az éjszaka munkával telt mind a kettőnknek, Gábor az ügyeleten volt most, mozgalmas volt nekik is. 

Nálunk is mindig volt valami. Volt 1-2 ambuláns, nyilván kb 1 volt indokolt, de aztán őt is haza tudtuk engedni. A telefon sokat csörgött, éjjel volt egy aranyos anyuka, aki a 17 hónapos lázas babával kért tanácsot, merthogy a kúp az már kevésnek bizonyult (kisebbeknek való volt), a nurofent kihányta, a lázmérő tönkrement és a kérdés az volt mit csináljon. Félve ajánlottam neki egy ügyeletes patika felkeresését, de akkora kő gördült le a szívéről, hogy még én is hallottam a robajt.  Azt mondta, csak ez a megerősítés keleltt neki, már ül is az autóba és beszerzi amit kell. Nem is értettem ehhez miért kellett az én véleményem, de ha ennyivel meg tudtam nyugtatni, akkor jó.

Éjjel fél 2-kor becsengetett a mentő is hozzánk, egy 3 hónapos babával, akinek szájpenésze volt. Az első gyerekes szülők szépen beecsetelték a gyerek száját, makd az elkezdte folyatni a nyálát és ekkor hívták a mentőket, mert mi van, ha megfullad (?!).  Ja, meg sírt a gyerek. Szegény mentők sem nagyon értették miért kellettek ezért ők és egyáltalán miért kell ezért kórházba vonulni, de ők nem hagyhatják a helyszínen ( bár Gábortól tudom, hogy mentőtiszt vagy mentőorvos eldöntheti behozza-e). És csak azért nem értettem az egészet, mert állítólag kint volt a gyerekroham is. Na mindegy is, hazamentek ám.

Mikor már minden és mindenki elcsendesült, akkor az egyik gyermek anyukája nwkiállt hányni (szegényt nagyon sajnáltuk és próbáltunk neki segíteni).  De mint mindig csak eljött a reggel 6 is. 

És a nap híre....a scrapbookos játékban nyertem egy mini nyereményt. Sajnos az éves játékra nem tudtam nevezni, mert tavaly lemaradtam a januári alkotásról, de idén mindenképpen szeretnék minden honapban alkotni. Mondjuk, lett 10 nagy oldalam és egy minialbumom a 2023-as évben, szóval ez már maga egy nyeremény.

Surprise

 A tavalyi évben január kivételével lekesen vettem részt a ScrapUp alkotós játékában minden hónapban. 3x nyertem is vásárlási utalványt, bár nem a nyeremény volt a lényeg. Decemberben aztán az utolsó kihívást meghirdető alkotó elkérte a címem, mert mindenkinek aki részt vett abban a játékban kedveskedni akart ehy kis meglepteéssel. Ma kaptam kézhez egyenesen Németországból. Képeslapot és kivágatokat küldött, ami számomra egy kincs. 

Újév

 Mi ma tartottuk a Boldog Új Évet.  Ma koccintottunk gyerekpezsgővel itthon is, makd utána átmentünk a szüleimhez, este pedig a barátainkhoz. 

Laza nap volt, semmi fontos dolgot nem vittem véghez, főzni nem kellett, takarítani sem (bár nyilván lehetett volna), mostam egy adagot és csak a scrap cuccaim között matattam, próbálnám valahogy rendszerezni, de addig ugysem fog menni amíg nem készül el az alkotós részem. Egy hosszú asztalt szeretnék altta fiókos és esetleg polcos tárolóval. Mai árak mellett ez sem fog egyszerre megvalósulni, mert még a hálószobánkba is kell bútor...

2024

 

Hello 2024. Szándékomban áll sok minden nap bejegyzést írni ebben az évben, meglátjuk mennyire valósul meg. Nem szoktam fogadalmakat tenni, de vannak elhatározásaim az évre, ha sikerül véghezvinni jó, ha nem úgy se rossz. 

Az év első napja munkával telik, mert nappalos vagyok. Ebből kifolyólag tegnap nem volt semmi szilveszteri elhajlás, otthon töltöttük az estét, sőt az éjfélt is átaludtuk volna, ha nem tűzijátékozott volna a környéken mindenki, mert nem csak én dolgozom ma, hanem Gábor is lelkesen vagy kevésbé lelkesen kapcsolgatja a szirénát.

A családból egyedül Bence volt bulizni, ő 4 körül ért haza. Mi  filmet néztünk, a Halálos fegyver 3-at (amit bármikor meg tudunk nézni). 

Azt gondolnám, hogy az isten háta mögött lakunk jobbra, ahol a fű sem nől. Aztán éjjel kiderült, hogy dehogynem. Már kora este elkezdték a petárdázást és a tűzijátékot. Szegény Mexet is megviselte, pedig azt hittem nem fog félni, de szegény ott toporgott az ajtóban, kopogott a mancsával és amikor résnyire nyílt az ajtó, már bent is volt a házban. Gyorsan rövidre zártam, beengedtem a pincébe (részemről aztán maradhatott volna a szobában is, de a családfő ellenállt). A pincébe tettem le neki vizet, kapott egy kis tápot és még a gyerekek régi takaróját is ahová lefekhetett. Áronnal felváltva néztünk le hozzá, volt, hogy le is ültem, akkor ő odabújt, igényelte a simogatást. Bence engedte ki hajnalban mikor hazaért.