Nem, nem festettem be a hajamat zöldre. Az marad szőke. Viszont a neten böngészgetve ráakadtam egy blogra amibe belekukkantottam és hát ott is ragadtam. Nagyon hasznos és praktikus dolgok vannak itten, és környezetkímélő mind. Na ezrt zöld. És nem vagyok fanatikus környezetvédő, de igyekszem. Pl szelektíven gyűjtöm a hulladékot, már amennyire ezt meg tudom tenni 62 m2-en. Sokkal szelektívebben is gyűjtené, csak helyhiány miatt akadályoztatva vagyok ebben. Viszont igencsak hülyét tudok kapni attól ha a kukában meglátom a pet palackokat, mert az út másik oldalán található az erre szolgáló kuka. És hasonlók.
Ebben a blogban olvastam arról is, hogy az ecet mennyire jó hatással van a mosogatásra. És tényleg. Az edényeim majdhogynem cseppmenetesen száradnak. De komolyan. És ez tök jó, mert edényt szárazra törölni nem szoktam (csak ha muszáj), utálom is és időm sincs erre. Sőt. Készítettem az egyik kiürült spriccelőmbe mosogatószer plusz ecet kombinációt és ezzel takarítom a csapokat, a tűzhelyet és pikk-pakk csillivilli mindegyik. Ha véletlenül odaégetek valamit (kerámialapos tűzhelyen kifut a tej pölö vagy ha olajban sütök valamit és kifröcsög) akkor is könnyen le tudom tisztítani, nem kell hidegzsíroldó plusz fél nap hozzá.
Beszereztem ám a mosószódát is és azzal is meg vagyok elégedve. A csempét sűroltam vele, meg egyik-másik edényem alját, azóta csak úgy ragyog. Nem hiába, valamit csak tudtak annakidején nagyanyáink.
2012. április 28., szombat
2012. április 27., péntek
A zumba meg én
A kedvenc aeobik oktatóm jelenleg - és már elég régen - nem tart aerobik edzést különböző okok miatt, amit meg is értek. Illetve tart csak ott ahol dolgozik és oda sajnos külsős nem mehet.
Egy ideig lejártam a terembe akardiogépekre és jó is volt, aztán, a gyerekek folymatosan betegek voltak, hol egyik, hol másik, hol meg mind a kettő így mindig csak halogattam majd végül nem mentem. A sport viszont hiányzik nagyon. Persze, tornázhatnék itthon is, de az nem olyan ugyebár. Futni is eljárhatnék, ha nem utálnék futni.
A szomszéd csajszival beszélgettem éppen mikor említette, hogy ő jár zumbára. Gondoltam, na egye fene kipróbálom, bár sok reményt nem fűztem hozzá, ismerve azumbát (már amit láttam belőle) és főleg, ismerve magamat.
Csütörtökön suli után a fitnessbe vettem az irányt. Beálltam a helyemre (csak onnan látok), majd vártam a kezdést. A pasi aki tartotta bejött, köszönt, aztán indította a zenét. Semmi hellósziaszevasz, jártál e már valami hasonlón és egyebek. Hát jó. Kezdjük. Ühüm....hát ez nem olyan, mint a koreografált step aerobik. Nagyon nem. Itt blokkok vannak, minden zenére megvan a koreográfia. Azt meg vagy tudod. Vagy nem. Nem mutatja meg lassan, nem mutatja meg az alaplépéseket. Lesd el oszt táncolj. Hát köszi. A ritmusérzékem amúgy is olyan amilyen. Annyira tisztelem a ritmust, hogy még csak véletlenül sem lépek rá. Na jó, enniyre nem gáz a helyzet, de a zumba az nem az én világom, ez az első negyed óra alatt lejött.
Nem mondom, volt olyan blokk amit egész jól elkaptam, de a többi.....
Lehet, hogy eleve negatívan álltam hozzá, bár az esélyt megadtam neki. Egyszerűen nem nyűgöz le. Hát van ilyen.
Egy ideig lejártam a terembe akardiogépekre és jó is volt, aztán, a gyerekek folymatosan betegek voltak, hol egyik, hol másik, hol meg mind a kettő így mindig csak halogattam majd végül nem mentem. A sport viszont hiányzik nagyon. Persze, tornázhatnék itthon is, de az nem olyan ugyebár. Futni is eljárhatnék, ha nem utálnék futni.
A szomszéd csajszival beszélgettem éppen mikor említette, hogy ő jár zumbára. Gondoltam, na egye fene kipróbálom, bár sok reményt nem fűztem hozzá, ismerve azumbát (már amit láttam belőle) és főleg, ismerve magamat.
Csütörtökön suli után a fitnessbe vettem az irányt. Beálltam a helyemre (csak onnan látok), majd vártam a kezdést. A pasi aki tartotta bejött, köszönt, aztán indította a zenét. Semmi hellósziaszevasz, jártál e már valami hasonlón és egyebek. Hát jó. Kezdjük. Ühüm....hát ez nem olyan, mint a koreografált step aerobik. Nagyon nem. Itt blokkok vannak, minden zenére megvan a koreográfia. Azt meg vagy tudod. Vagy nem. Nem mutatja meg lassan, nem mutatja meg az alaplépéseket. Lesd el oszt táncolj. Hát köszi. A ritmusérzékem amúgy is olyan amilyen. Annyira tisztelem a ritmust, hogy még csak véletlenül sem lépek rá. Na jó, enniyre nem gáz a helyzet, de a zumba az nem az én világom, ez az első negyed óra alatt lejött.
Nem mondom, volt olyan blokk amit egész jól elkaptam, de a többi.....
Lehet, hogy eleve negatívan álltam hozzá, bár az esélyt megadtam neki. Egyszerűen nem nyűgöz le. Hát van ilyen.
2012. április 26., csütörtök
Még mindig...
...a gyakorlatról lesz szó. Harmadik napunkon megismerkedhettünk egy új gondozónővel. Csak nekünk volt új, nem a gyerekeknek. A dolgok menetét, a napirendet már ismertük. Tudtuk azt is mit végezhetünk és mit nem. De új gondozónő, új nap, nagyon nem mertünk rutinosan cselekedni, inkább mindent megkérdeztünk. Mentalitásban ég és föld a két gondozónő - és akkor a másik kettőt még nem is láttuk- ezt egész dlelőtt tapasztalhattuk. Az idő szinte csak vánszorgott,a fő feladatunk a megfigyelés volt.
A vizit a szokásos módon zajlott, végigszaladtunk a pavilonokon, sehol semmi különösebb vagy mélyebb kezelést igénylő betegség nem ütötte fel a fejét.
Most a rácson túli fogyatékkal élőkhöz is bementünk....hát mit mondjak, előttünk a drnő, mögöttünka főnővér, hogy biztonságban legyünk, mert az ott élő egyik-másik ember igen mókás kedvében szokott lenni. Nem, nem bántanak, csak próbálnak ölelgetni meg ilyenek....
Délelőtt főleg játszottunk a nagyobacskákkal, más teendőnk nem volt, a gondozónő meg örült neki, hogy ott vagyunk és figyelünk a gyerekekre - khmmmm....az, hogy a kávéfőző elromlott igencsak lekötötte a gondozónőt, khmmm, khmmm...
Míg zajlott az ebédeltetés, összepakoltunk a csoportszobában, majd betettük a gyerekeket az ágyukba, betakartuk őket és szép álmokat kívántunk nekik, majd kijöttünk, mert ha bennmaradunk a nagyobbaknak eszükben sem lett volna aludni. Az idő sajnos elég szeles volt, így szó sem lehetett a kinti szundiról, ami amúgy általános.
A nővérszobában beszélgettünk az ott dolgozókkal, erről-arról, főleg az ottani gyerekekről, az anyaszállón lévő leendő vagy már anyukákról, élettörténetekről.
A gyakorlatunk itt ért véget. Illetve egyetlen dolgo van hátra, elkészítenia a gyakorlati naplót.
A vizit a szokásos módon zajlott, végigszaladtunk a pavilonokon, sehol semmi különösebb vagy mélyebb kezelést igénylő betegség nem ütötte fel a fejét.
Most a rácson túli fogyatékkal élőkhöz is bementünk....hát mit mondjak, előttünk a drnő, mögöttünka főnővér, hogy biztonságban legyünk, mert az ott élő egyik-másik ember igen mókás kedvében szokott lenni. Nem, nem bántanak, csak próbálnak ölelgetni meg ilyenek....
Délelőtt főleg játszottunk a nagyobacskákkal, más teendőnk nem volt, a gondozónő meg örült neki, hogy ott vagyunk és figyelünk a gyerekekre -
Míg zajlott az ebédeltetés, összepakoltunk a csoportszobában, majd betettük a gyerekeket az ágyukba, betakartuk őket és szép álmokat kívántunk nekik, majd kijöttünk, mert ha bennmaradunk a nagyobbaknak eszükben sem lett volna aludni. Az idő sajnos elég szeles volt, így szó sem lehetett a kinti szundiról, ami amúgy általános.
A nővérszobában beszélgettünk az ott dolgozókkal, erről-arról, főleg az ottani gyerekekről, az anyaszállón lévő leendő vagy már anyukákról, élettörténetekről.
A gyakorlatunk itt ért véget. Illetve egyetlen dolgo van hátra, elkészítenia a gyakorlati naplót.
2012. április 25., szerda
2012. április 24., kedd
Gyakorolunk csak gyakorolunk
A mai nap hasonlóan telt, mint a tegnapi. Különbség csak annyi, hogy kissé rutinosabbak voltunk már. Tudtuk a menetrendet, mikor ki és mi következik, stb.
A vizit seperc alatt zajlott ma is. Végigszáguldottunk a pavilonokon. Egyedül az "ovis"* csoportnál időztünk, itt megvizsgálta a gyerkőcöket a drnő, mert mindegyiknek folyt az orra, köhögtek, fájt a torkuk. Nagyon ügyesek voltak, eyik sem nyávogott meg nyafogott, hogy aúúú, meg jajj, de fáj. Bezzeg az én gyerekem....cak meglátja a fehér köpenyt és már visít....
Hamar eltelt az idő. Sokat játszottunk a gyerekekkel, nem csak ők, de mi is kifáradtunk.
*: az ovisok nem éppen ovisok csak már nem lehetnek a csecsemőknél, mert képesek bemászni a kiságyakba :)
A vizit seperc alatt zajlott ma is. Végigszáguldottunk a pavilonokon. Egyedül az "ovis"* csoportnál időztünk, itt megvizsgálta a gyerkőcöket a drnő, mert mindegyiknek folyt az orra, köhögtek, fájt a torkuk. Nagyon ügyesek voltak, eyik sem nyávogott meg nyafogott, hogy aúúú, meg jajj, de fáj. Bezzeg az én gyerekem....cak meglátja a fehér köpenyt és már visít....
Hamar eltelt az idő. Sokat játszottunk a gyerekekkel, nem csak ők, de mi is kifáradtunk.
*: az ovisok nem éppen ovisok csak már nem lehetnek a csecsemőknél, mert képesek bemászni a kiságyakba :)
2012. április 23., hétfő
Gyakorlat teszi a mestert
Megkezdődött a soron következő gyakorlatunk. Elvileg gyermekorvosi szakrendelőben kellett volna letölteni, a miértet, hogy mégsem így történt nem tudom. A gyermekotthonba lettünk irányítva (már januárban jártunk itt), az ottani doktornőt kísérhettük vizitre reggelente.
Maga a vizit az kb 5-10 perc volt. Végigszaladtunk a pavilonokon oszt jónapot. Szerencsére senki nem volt beteg, egy kis orrfolyást, hasmenést leszámítva. Dolgunk végeztável a csecsemőkhöz mehettünk gondozási műveleteket megfigyelni.
A csoportban jelenleg 6 gyermek van, az egy hónapostól a tizenhat hónaposig. Hát élettörténetek aztán vannak....a brazil szappanopera kutyafüle egyik-másikhoz képest.
Az éppen ügyeletet teljesítő gondozónő gyorsan leültetett minket míg etette az egyik kislányt és közben megismerkedtünk, majd megkaptuk a gyermeket büfiztetésre, de bőven volt benne dajkálás is.
Sorra megismerkedtünk a gyerekekkel is. Az egyik kissrác (ő a legidősebb), megijedt tőlünk, fél az idegenektől, így nem is erőltettük a közeledést, de délre már haverok voltunk. Próbáltunk segíteni, bár az nyilvánvaló volt, hogy a gondozási műveleteket nem végezhettük mi, a gyerekek érdekéből kifolyólag. De játszottunk velük, hempergőből ki, kiságyba betettük. Segítettünk az ebédeltetésnél (nem etethettük őket, de ezt-azt arrébb tehettünk), majd kivittük őket aludni.
Délben eljöhettünk, mert a gyermekek úgyis aludtak, sokmindent nem csinálhattunk már. Alapvetően a megfigyelésről szól a gyakorlat. A gondozónő nagyon aranyos és kedves volt, velünk is, amibe tudott bevont bennünket.
Azt hiszem jó lesz ez a három nap....
Maga a vizit az kb 5-10 perc volt. Végigszaladtunk a pavilonokon oszt jónapot. Szerencsére senki nem volt beteg, egy kis orrfolyást, hasmenést leszámítva. Dolgunk végeztável a csecsemőkhöz mehettünk gondozási műveleteket megfigyelni.
A csoportban jelenleg 6 gyermek van, az egy hónapostól a tizenhat hónaposig. Hát élettörténetek aztán vannak....a brazil szappanopera kutyafüle egyik-másikhoz képest.
Az éppen ügyeletet teljesítő gondozónő gyorsan leültetett minket míg etette az egyik kislányt és közben megismerkedtünk, majd megkaptuk a gyermeket büfiztetésre, de bőven volt benne dajkálás is.
Sorra megismerkedtünk a gyerekekkel is. Az egyik kissrác (ő a legidősebb), megijedt tőlünk, fél az idegenektől, így nem is erőltettük a közeledést, de délre már haverok voltunk. Próbáltunk segíteni, bár az nyilvánvaló volt, hogy a gondozási műveleteket nem végezhettük mi, a gyerekek érdekéből kifolyólag. De játszottunk velük, hempergőből ki, kiságyba betettük. Segítettünk az ebédeltetésnél (nem etethettük őket, de ezt-azt arrébb tehettünk), majd kivittük őket aludni.
Délben eljöhettünk, mert a gyermekek úgyis aludtak, sokmindent nem csinálhattunk már. Alapvetően a megfigyelésről szól a gyakorlat. A gondozónő nagyon aranyos és kedves volt, velünk is, amibe tudott bevont bennünket.
Azt hiszem jó lesz ez a három nap....
2012. április 19., csütörtök
Kép helye
Tulajdonképpen ide képeket szántam, csak épp még nincsenek a gépen. Bencéről készültek az oviban fényképek és előbb vagy utóbb el is juok oda, hogy beszkenneljem. Szóval hamarosan.....
2012. április 18., szerda
Angyal-bárányok hete
A héten zajlik a minden évben megrendezésre kerülő Anyal-bárányok hete. Ekkor kiválasztanak egy népmesét, ezt elolvasák, feldolgozzák, színpadra viszik. Idén Bence is fő(bb) szerepet kapott. Teljesen büszke vagyok rá, mert nagyon jól szerepelt és a várakozásommal ellentétben nem nyávogott, nem nyüszögött előtte, hogy deőnemakarszerepeliéssatöbbi .........
2012. április 17., kedd
2012. április 16., hétfő
Papírja van róla
Immáron hivatalosan is felvették Bencét a kiválasztott iskolába. Hurrá. Papírunk is van róla.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)