PöttyösÁron

Határozottan javuló tendenciát mutat a gyerek, bár az arca meg a feje még mindig tele van, de legalább már nem vakaródzik ész nélkül.

Nincs ilyen nagy feje a gyereknek, csak rosszul és gyorsan lőttem a képet.

Nehézségek

Alig aludtunk az éjjel. Fél 1 felé áthurcoltam Áront, emrt megébredt és viszketett nagyon. Szegénykém, próbálja tartani magát, hogy nem vakaródzik, de nem megy. Álmában is csak kaparászik folyamatosan. Ő is alig aludt.
Kapja a fenistil cseppeket, van mentholos hintőpor is, körmei tövig vágva.....
Bízom benne, hogy az első 3 nap lesz a nehéz (Bencénél így volt)....

Csak kiteszem a lábam...

Tegnap nem találtam a munkakedvemet, ezt jórészt befolyásolta, hogy a Kisebbik beteg és az sem hatott pozitívan, hogy olyan kolléganővel kellett végignyomnom az éjszakát aki finoman fogalmazva sem a szívem csücske. Igazából mostanában normálisnak mondható, de ha válogatni lehetne, akkor őt kikerülném. De hát válogatni ugyebár nem lehet. 

Épphogy beestem a munkahelyemre, mikoris nem hallottam hogy csörömpöl a telefonom - meg is kaptam érte  a beosztásom a Zembertől - majd mikor végül siekrült kontaktba kerülnünk, akkor megtudtam, hogy bizony a Kicsi láza 39-re szökött fel és egy egész rókacsalád veszett el benne. Én szeretem, imádom a munkámat, de legszívesebben rohantam volna haza a beteg gyerekemhez. Az osztályon hozzá képest mindenki szimulált egészségesnek számított.

Este aztán megnyugodhattam, a Gyerek láza lement, étvágya hatalmas volt és jól érezte magát. 

A bárányok bégetnek

Avagy második felvonás.

Áron a tegnapi napot fejfájással, hasfájással és 37.5-37.8 közötti hőemelkedéssel nyomta végig. Étvágya nem sok volt, de inni ivott. Az orvostól hazaérve fel is fedeztem 3 pöttyöt rajta, amiből kettő volt hólyagos és gyanítottam, hogy ebből bizony bárányok lesznek, de hát biztos nem voltam benne.

Éjszaka jól aludt, hajnalban jött át hozzám, mikor az apja elvonult dolgozni. Akkor éreztem, hogy minimum hőemelkedése van. Ivott, orrotfújt, majd aludt tovább. 

Úgy alakult, hogy Gábor közben hazajött és nem is kell visszamennie, így ő ugrott mikor reggel Áron felébredt és rókázással indított. Tiszta forró volt, szegény gyerek. A sok lecsorgott slejmet küldte ki. Pöttyei száma nemigen változott, ha nagyon akartam akkor még kettőt felfedezhettem rajta, olyan vagy-vagy típusút. Kapott lázcsillapítót, ivott és pihent.

Így dél környékén nagyon úgy néz ki, hogy sikerült megfertőződnie, aminek tulajdonképpen örülök, mert túl lesz rajta végre. Hajas fejbőrén is belebotlottam egybe, így már ki merem jelenteni, hogy ez bizony bárányhimlő. Láza lement, most épp Bence türelmét teszi próbára. Egyelőre jól viseli a megpróbáltatásokat, fenistil hintőpor bekészítve, biztos, ami tuti. 

Desszert

A pasik kiejtették a szájukon, hogy palacsintát ennének. Nos, aki ismer, az tudja, hogy milyen viszonyban állok a palacsintasütéssel, sőt,bármilyen sütemény sütésével. Nem. Tudok. Sütni. Vagyis ez így, ilyen formában azért nem igaz, mert van néhány kipróbált és bevált receptem, amit bevetek, ha valahová vagy valamilyen alkalomra elő kell állni, bár simán el tudok basrontani egy muffint is. 

Kicsit győzködtem magamat, hog ugyan nem tart semeddig összedobni egy palacsintát, a srácok meg örülnek neki. Nos, nem hazudtoltam meg saját magam, nem tudom mit csináltam, de nem ilyen szokott lenni a tészta. Vagy nem kellett volna bele az a csipet só (sosem szoktam bele tenni, enm tudom most miért) vagy kicsit túllőttem az ásványvízzel. A palacsintasütőm sem a legjobb, hiába mondogatom, senki nem hiszi el, azt gyanítják, arra akarom fogni az egészet.

A srácok a kakósat szeretik, bár Áron a lekvárosat és a fahéjasat is tolja befelé, én a túrósat és igen, ez utóbbihoz nem volt itthon alapanyag. Feltettem A Nagy Kérdést Gábornak, ugan nem ugrana-e le az üzletbe érte, de úgyis jó, ha sétál, lehet velem egyezkedni, de nem, nem volt kedve. Viszont mire jó itthon egy tízéves majdnem kamasz?

Még sosem kellett egyedül üzletbe mennie, nem volt rá szükség, igény.....de most.....elmagyaráztuk neki, hol találja az említett árucikket, kezébe nyomtuk a telefonját, ha kell hívjon és navigáljuk, de ha nem találja vagy valami gebasz van, csörögjön és az apja utánamegy. Felhívtuk figyelmét, hogy az eladótól is nyugodtan kérhet segítséget, mi is szoktunk (mániájuk minden üzletben állandóan átrendezni az árukat, hogy még csak véletlenül se tudj megszokásból vásárolni).

Azt kell mondjam ügyesen abszolválta a feladatot én pedig ehettem végre túrós palacsintát.

Beletelt vagy egy órába, ha nem többe, míg megsütöttem, de nem kellett 10 perc, hogy elpusztítsák....hol itt az igazság. Na hol?

Vége

Bence hivatalosan is gyógyultnak van nyilvánítva. Egészen jól és ügyesen viselte a kiütéseit. Megértette, hogy nincs vakaródzás, kap fenistilt, hintőport, zuhanyozhat, sbt.....szépen múlnak a pöttyei, már alig látszanak.

Motocross

Motocross versenyen jártunk. Az egyik ismerős fia indult ifi kategóriában, az ő motorjára ült rá Áron. természetesen mondta: "anya vegyünk ilyen motort"...hátperszekisfiam....

Évzárás

Bence igazoltan maradt távol a tanévzáróról, amit egyáltalán nem bántam, semmi kedvem nem volt órákat állni az iskolában. A ballagással együtt szokott lenni, mint mindenhol. Gondoltam majd csak bevágtatok a bizonyítványért oszt'jónapot.....nahh persze....így is egy órát álltam és vártam, mert ilyenkor felolvasnak mindent, ki mit kapott, milyen versenyt nyert, stb....
Az ünnepség után az osztályteremben került sor a bizonyítványok kiosztására. Elég kevesen voltak ott az osztályból....azt nyilván megértem ha valaki beteg még azt is, ha nyaralni mentek (bár nyilván lehetne úgy időzíteni, hogy nem pont akkor), de azért ha valaki csak úri huncutságból marad távol...nem tudom, de nálunk ez fel sem merült sosem. Annakidején sem, amikor én jártam még suliba....

Ugyan nem kitűnő, nem csupa jeles, de attól függetlenül én nagyon büszke vagyok, mert szinte egyedül érte el, a saját szorgalmának köszönheti az eredményt, nem sokat kellett vele tanulni. 

Rend a lelke mindennek

Vagyis lenne, ha végre egyszer valahára eljutnék odáig, hogy olyan rendet vágjak a lakás minden zugában amilyet gondolatban már legalább ezerszer elterveztem. Csak a megvalósítás, na az akadályozott. 
Jó, ha őszinte akarok lenni, akkor oylan nagy gáz azért nincs, emrt ha lassan is, de azért haladok, viszont a srácok szobája majdnem katasztrófa súlytotta övezetnek lett nyilvánítva. épp csak egy hajszálon múlott. 
Mert azt mindig csak halogattam....egészen máig. 
Biztosan nem vagyok egyedül ezzel, hogy ha itthon vagyok, akkor a szokásos napi teendőkbe beletartozik a felsöprés-felmosás-porszívózás-rendrakás és akkor még ott a mosás, vasalás, főzés....
M ajött az ihlet és nekiugrottam. azt nem modnodm, hogy a végére jutottam (mire oda jutok, ekzdhetem úgyis előről), de határozottan és látványosan haladtam. Nem beszélve arról, hogy egy csomó szemetet kivágtam, mert az én  gyerekeim aztán minden lófszart gyűjtenek....nyilván nem hívtam fel figyelmüket mit óhajtok kivágni. Gyorsan le is vittem a szemetet, nehogy eszükbe jusson beletúrni.

Tesómnak

Tesóm ezt kapta privát üzenetben Bencétől a szülinapjára: