És tényleg nem beszéltünk

Az egész ott kezdődött, hogy alapjáraton sincs közöttünk kémia. Ezeddig nem is nagyon voltunk beosztva, legalábbis nem ilyen sűrűn, azért a két év alatt akadt 1-2 - sok műszak mikor együtt nyomtuk. Én nehezen viselem a pörgését, a gumiladbaságát, azt, hogy azt hiszi magáról, hogy X év alatt a tapasztalatai alapján állhatna a neve előtt a Dr. Ha ott állna nem is szólnék egy szót sem...csak épp nem áll ott.

Sokszor belefutottam már vele olyanba, hogy ő intézkedett az orvos helyett. A doki nem is látta a gyereket, de le volt laborálva, csepegett az infúzió vagy épp ő önkényesen eldöntötte kell-e még a páciensnek folyadékpótlás, stb. Én nem szeretem  az ilyet, mert az orvos azért van ott, övé a felelősség és soha nem tudhatjuk mi derül ki.

A másik amit nehezen viselek el, az az, ha jön egy beteg és legyen az akár délelőtt, délután vagy éjjel....rögtön lecseszi a szülőt olyan stílusban, hogy szegény rögtön szaranyának/apának gondolja magát. Igen, sokan nem tudnak lázat csillapítani, sokan nem tudják, hogy hányás után 1-2 óráig nem itatjuk a gyereket, de könyörgöm lehet azt olyan hangsúllyal és stílusban is mondani, hogy az a szegény aggódós szülő meg is köszöni az információt. Nyilván én sem örülök, ha éjjel becsengetnek mindenféle olyan dologgal ami várhat(na) reggelig, és ennek itt hangot is adok, DE soha, egyetlen szülőnek sem haraptam le  a fejét, sőt még csak nem is húzgáltam a számat, hanem meghallgattam, ha úgy láttam jónak elláttam jó tanáccsal és leültettem őket, amíg jön az orvos és megnézi.

Ami még kiveri a biztosítékot az, hogy az én felügyeletem alá tartozó betegeket és szülőket is igazítja....

Na a tegnap este....

Mikor beballagtam dolgozni már két ambuláns volt folyamatban a váróban, Doktorbácsi épp az egyikkel beszélgetett, a másik anyuka kezében a vizeletmintához szükséges anyaggal álldogált. Ha már befelé tartottam, akkor elvettem a kezéből és miután útba estett a kezelő, gyorsan meg is néztem mit produkált a leány. 

Bementem aztán, hogy átvegyem az osztályt. Éjszakás kollegina álldogált már átöltözve, munkára készen, mikor szóltam neki, hogy "te már  a kávén is túl vagy?" Mire azt a választ kaptam ( a hangsúlyt képzeljétek hozzá): " nem kávézok" és mutatta, hogy teát iszik. Erre csak annyit reagáltam: "akár haza is mehetek", mire ő: "haza én megyek, mert nekem nincs gyerekem"...na itt már nem volt őszinte  a mosolyom, mert megint találjam ki, hogy a lófasz baja van. Közeben átvettem azt az egy gyereket, aki maradt az osztályon és elindultam átöltözni. A nappalos kollegina annyit jegyzett még meg,  hogy van folyamatban kint egy nagylány, de még nem tudni fel kell-e venni vagy sem. Átöltöztem amikor megütötte a fülemet, hogy  a Dr mondja a szülőnek, hogy akkor  a csaj itt marad már, míg ő behozza a cuccát. Meg is kérdeztem, hogy akkor felvegyük-e. Hát fel. Bementem összekaptam a papírokat és elindultam, a kolléganőm vígan kötögetett a fotelben ülve. 
Gyorsan elintéztem az adminisztrációt, leengedtem még a nagylányt az anyukájával egy cigire (kiskorúként nem hagyhatja el egyedül az osztályt) mire a kollegina észrevette, hogy szobába kísérem a csajszit. Megkérdezte mit csinálok, én meg közöltem, hogy befektetjük. Mosta, hogy akkor majd ő intézi, de szóltam, hogy elkésett, már megírtam mindent. Akkor átveszi. Na ezt meg én nem engedtem, mert ha már dolgoztam vele, akkor majd én csinálom, ne üljön bele  a készbe. Különösebb teendőm nem volt egyébként vele. Na ezen besértődött és úgy döntött nem szól hozzám. Ja de előtte megjegyezte minek vesszük fel, a crp-je 10-es...na pont ezért nem akartam, hogy ő vigye a beteget, az ilyen beszólásai miatt...minek vesszük fel, nincs is semmi baja...stb...hát azért vesszük fel, mert valami nem kerek, fájdalmai vannak és mert nincs gyerek az osztályon....ahhh

Később leültem vacsorázni, mert az ebéd kimaradt itthon, jött a Dávid is (a doki) annyit nem mondott a kollegina, hogy jó étvágyat. Nem nekem. A dokinak se. Nem szólt hozzánk, nézte  a tv-t, kötött egész este. Csengetett egy ambuláns, meg sem mozdult. Le kellett menni a laborba...meg sem mozdult. Tizenegy óra magasságában meg eldőlt az ülőkén a nővérszobában és szunyókált.

Reggelre sem aludta ki a hülyeségét. Miután megjött a váltás leléptem, hogy elérjem a buszt. Ugyan morgott valamit az orra alatt, ami lehetett köszönés, de éppúgy valami olyasmi is, hogy "dögölj meg".

És még 2 műszakom lesz vele a héten. Kíváncsi vagyok mikor fog panaszkodni rám a főnővérnél.....vagy kitől hallom vissza először....

Azt még meg kell jegyeznem, hogy az a szokás nálunk, olyan íratlan szabály féle, hogy akinek kevesebb gyereke van az veszi fel a következőt, de ez függ attól is, hogy milyen jellegű betegséggel jön. Én nem szoktam számon tartani, hogy kinek hány gyereke van adott műszakban, van, hogy a sajátjaimat sem tudom számszerűen megmondani és ha jön egy felvétel nem szoktam kérdő tekintettel állni, hanem veszem a papírokat és már töltöm is....

Ez a kollegina egy ideje viselkedik ennyire normálatlanul és nem csak velem, hanem mindenkivel szinte. Tavaly leszívatta a hasáról a zsírt, szerintem az agysejtjei is áldozatul estek, tekintve, hogy kb 150 cm magas. Most éjjel is állandóan a gyógyszerszekrényhez mászkált - állítólag vízhajtót szed - meg a mérlegre ugrált egész éjjel, mennyi a súlya ......

Szerintem hétfő reggel hatig lesz még egy-két meccsünk....

Úgy is lehet...

...dolgozni, hogy nem szólunk egymáshoz....

Nem az enyém....

A mai nap sem volt az enyém. A "Kedvenc" kolléganőmmel vagyok összezárva egy műszakban egész hónapban. A két év alatt nem dolgoztam ennyit vele, mint most augusztusban és ez a hét lesz a leghúzósabb, mert négy azaz 4 (!) műszakom van/lesz vele. Már első nap kiakasztott. Mindig mindennel foglalkozik, amivel nem kellene és ami még véletlenül sem az ő dolga.

Mondok egy példát.....van bent egy 4 éves autisztikus jellemű gyermek hányás-hasmenéssel. Reggelről nem is volt probléma, de aztán a délelőtt folyamán nem akart se inni, se enni, aluszékony volt. Vettünk tőle vért, mert a cukorja nagyon alacsony volt és megbeszéltük a Drnővel, hogy ha meglesz az eredmény akkor eldönti milyen infúzió kell neki é lement császárba. Eltelik pár perc, amjd a nagyszülő elkapta a kolléganőmet aki arra járt, hogy akkor mi lesz az infúzióval.....majd  akollegina közölte velem: " szerintem tegyél fel neki egy infúziót, emrt nem akar inni és alszik egész nap az a gyerek, kell neki a folyadékpótlás". Hmmm.....mondtam neki, hogy majd ha visszajön a Zs., akinek a neve előtt ott a Dr és megnézte  a gyerek laborját, akkor majd megmondja mit is tegyek fel neki. Hát a faszom kisnyúlért vauzik bele az én dolgomba.  És akkor ez csak egy példa a sok közül.....

Még három műszak van hátra.....

PixWords

Ismeritek? A Facebookon  bukkantam rá. Egy szókirakós játék, s ha megakadsz akkor a közösségi oldalon kiposztolva lehet segítséget kérni. Kíváncsiságból letöltöttem a telefonra és elkezdtem vele játszani. Nem rossz, de a Fb-re biztos nem fogom kiposztolni, volt amin két napig gondolkoztam, már papír-ceruza volt a kezemben és alkottam a szavakat. Este aztán Gábor is letöltötte, meg is jegyezte, hogy jó hülye játék, de azóta is nyomkodja. Ha megakadunk, akkor telefont cserélünk, de volt, hogy az anyósom jött rá egy-egy szóra. :)

Már megint

Miért kell nekem mindig megnyernem a buliból hazafelé tartó fiatalokat útitársnak? Miért? Nem az a bajom, hogy sokan vannak, hanem egyszerűen nem tudnak kultúráltan viselkedni.

Nem volt egyszerű éjszakánk. Nem volt zűrös, de dolgoztunk, hol egy ambuláns jött, hol a telefon csörgött. Az éjszaka közepén feltámadt a szél, a hetediken pedig borzalmas olyankor nyitott ablaknál, Ha becsukom akkor meg megfulladunk.....

Alig vártam, hogy felüljek a buszra és egy kis csend legyen. Mr akkor tudtam nem lesz sima utam mikor megláttam a rengeteg fiatalt várakozni. Tanultam a múltkori esetből, ezért nem is mentem hátra, hanem elől, a negyedik ülésbe ültem le. De valószínű Murphy is lesben állt, mert én mindig kifogom, hogy egy idiótabarom nemnormális a közelembe helyezkedjen. Persze késéssel indultunk és még ki sem értünk a városból, amikor iszonyatos hangerővel felhangzott valami zene. Na ettől egyből készen voltam, de tartottam magam és nem szóltam. De a mellettem ülő csajszinál is elszakadt a cérna, mert hátrafordult és szólt a tömegnek, hogy legyenek kedvesek kikapcsolni...nyilván tojtak rá....

Valamelyik aztán jó poénnak tartotta a leszállásjelzőt is nyomogatni. A sofőr ekkor unta meg, félreállt és felhívta figyelmüket, hogy jó lenne ha úgy csinálnának, mint akik tudnak viselkedni. Nagyon nem hatotta meg a tömeget, de egy kicsit visszavettek a lendületből. Mondanom sem kell,  alig vártam, hogy hazaérjek. Itthon aztán felhívtam Gábort és elpanaszoltam neki mindent, mondta is, hogy utálja az ilyeneket és Ő fix, hogy lepakolta volna aki nem tud viselkedni, mert nem csak a többi utast zavarja az ilyen viselkedés, hanem Őt is vezetés közben, mert fél szemmel mindig a tükröt kell lesnie mit baromkodnak. Hát kár, hogy nem Ő szokott járni akkor amikor én utazom. Én biztos bevezetném a szondát ilyenkor az utasoknak. Egyszerűen nem engedném felszállni azokat akik ittasak. 

És megkérdeztem...lakott területen bárhol le lehet rakdi a delikvenst, ha zavarja az utazást.

Dorog

Nem tudom mennyire volt hirtelen ötlet, de a haverok kérdezték van-e kedvünk menni Dorogra strandolni  egyet. Én nem vagyok semmi jónak elrontója, csak felhívtam Gábor figyelmét, hogy nekem osztályon kell lennem este fél 6 körül, tekintve, hogy éjszakás leszek. 

kép forrása

11 körül indultunk, dél után értünk oda. Összeverődött a csapat. Én a tavakkal és egyéb élő vizekkel tartom a három lépés távolságot. Nem azt mondom, hogy nem megyek bele, de sokkal inkább biztonságban érzem magam egy olyan medencében, ahol látom az alját, akkor is, ha a lábam nem ér le. Tudok úszni. 
Most is bementem, de csak ott a szélén ücsörögtem, ami arra volt elég, hogy abban a nagy melegben kicsit hűsöljek. Sokáig mi nem maradtunk, mert du 4 után el kellett induljunk, egy óra volt az út és Dorog - Vác távolságon én vezettem. 

Gáborék kipróbálták ezt.

Jó a hely, szerintem fogunk még ott strandolni, de a srácokat is visszük majd. Ha nem kellett volna dolgozni jönnöm, akkor maradtunk volna bográcsolni is. 

Előny

A koránkelés egyik nagy pozitívuma, hogy az ember lánya így augusztus tájékán akár hullócsillagot* is láthat.

* na nem ám kicsit, szép nagy volt.

Igen. Kívántam.

A jóból nem elég

A srácok ma nyaralni indultak Sárvárra a nagyszülőkkel. Tudnak élni, na. 

Vissza a munkába

Ahhoz képest, hogy szabadság után, hétfő és nappal nem is volt vészes. Sokkal rosszabbra számítottam, mert a hétfő nálunk akkor is zűrös, ha alig van gyerek az osztályon. Nem voltak most sem sokan, de azért lézengtek egy páran. Igaz, hogy a nap végére egyetlen egy maradt, ő is csak azért, mert az anyukája a neurológián fekszik - szülés közben zajlott valami agyi történés - és a kiscsaj nálunk van megőrzésen, édesanya szoptatni feljár. Nagyon cuki egyébként a kislány, eszik-alszik, időnként igényli a társaságot.

Kábé ennyi történt az első napon. 

Családi vasárnap

Délelőtt a konyhában voltam, összedobtam némi ebédet és ha már annyira ki volt ürülve a hűtő, hát kipakoltam a maradékot és jól kisikáltam. Öröm rá és belenézni.

Délután a nappaliban heverésztünk, míg a gyerekeink nagy egyetértésben a szobájukban játszottak, addig mi tv-t néztünk, a Gótika című filmet felvételről. Ezután kilátogattunk Anyósomékhoz, hogy azért levegőn is legyünk egy kicsit.

Kb ennyi történt ma.