Mexet általában hárman szoktuk sétálni vinni, Áron ritkán csatlakozik hozzánk, akkor szokott jönni, ha mindannyian megyünk. Most, hogy napközben felmelegszik az idő, meg szoktuk várni a délutánt, mert Mexnek melege van. Hétfőn is délutánra terveztem a sétát, áron kérdezte is mikor megyek, mert kedve lenne csatlakozni. Így du 6 körül indultunk és kisétáltunk Nyírjesbe. Bő másfél órás program lett belőle, jól is esett, Mex pedig bemehetett a vízbe is. 

Tegnap nappalos volta, s régen fáradtam már el így egy nap, pedig nem volt fejetlenség. A délelőtt túl nyugalmas is volt, nem szeretem, mert akkor délután biztosan bepótoljuk a lazaságot. 

Reggelről levetettem a véremet meg átballagtam tüdőszűrésre is, elintéztem a beutalót a mammográfiára és voltam a fontos folyosón is megkérdezni, hogy mi is a pontos teendőm a felmondással kapcsolatban. majd az utolsó héten kell bemennem a munkaügyre, ott kapok egy papírt, amivel végig kell járnom a különböző pontokat, ahol kapok pecsétet, ruhaleadás, informatika meg nem tudom mi. Időarányosan ki kell vennem a szabadságokat, maradt még 7 napom, de azt már nem tudom kivenni májusban, illetve nem akarok kiszúrni senkivel, hogy helyettem kelljen dolgoznia, pedig akkor még másfél hetet kellene dolgoznom ezen kívül, de azt mondták kifizetik. Így is tökéletesen megfelel, mert június első hetében úgyis itthon akarok maradni, elintézni még egy-két dolgot mielőtt kezdek az itteni kórházban. Szerintem Gábor jobban várja, mint én, tegnap este ahogy jöttem hazafelé hívott, aztán kérdezte: na, hány műszakod van még? De én ezt így nem számolom :)

Délután természetesen minden is a nyakunkba szakadt, a mentő jött, 3x is, két alkalommal sérült gyereket hozott az otthonból, az egyik testileg sérült inkább, neki allergiás reakciója volt, de őt el tudtuk engedni, a másik egy somatomentálisan retardált gyerek volt, aki járt már nálunk többször is. Nem voltunk boldogok, mert ez egy nagyfiú, aki azért önállóan tud jönni-menni, nem tudjuk felügyelni 0-24-ben, a branült kiszedi magából. Kíváncsi leszek ott lesz-e még éjszaka, ha megyek (mondjuk majd kap valami nyugtatót éjszakára, hogy aludjon). 

Felvettünk egy 10 hónapos gyereket, aki 5 hónapja minden éjjel sír és nem tudják megnyugtatni. Háziorvos küldte kivizsgálásra. Hogy mi a bánatot fogunk rajta kivizsgálni, azt ugyan nem tudom, mert szerintem inkább alváslaborba kellett volna küldeni, de gyanítom, hogy anyuka van kiborulva az éjszakai nem alvásoktól és már előre feszült, hozzáteszem én is kiborulnék és feszült is lennék. Emlékszem nekem Áron egy időben fél - 1 óránként ébredt éjjel, de nálam az lett a megoldás, hogy kivittem anyósomhoz, mondtam, aznap éjjel ottalszik, majd másnap megyek érte, hogy legalább 4 órát tudjak egyben aludni. Én kipihentem magam, a gyerek meg jól elvolt a nagyszülőknél, senki nem nyírt ki senkit. 

Ma délelőtt nem volt különösebb dolgom, így elvittem Mexet sétálni, 5 km lett a vége. Jó meleg volt már mire hazaértünk, be is feküdt a hűvösbe. 

 A péntek éjszaka nem volt ugyan vészes, de a doktornőt többször is ébresztenünk kellett, a mentő is 2x jött. Első alkalommal indokolt is volt,  a második alkalom viszont nem. ott azért a doktornő is kiborult. 2 éves gyereket hoztak, mert lázas. Tény és való, hogy a mentő kiérkezésekor 40 fokos volt a láza, de előtte nem tudták megmérni, mert nem volt lázmérő, ettől függetlenül kapott gyógyszert a gyerek, valami tablettát anyuka összetört és belekeverte krémtúróba. Amúgy Rotterdamban élnek, csak most hazajöttek pár napra. Az volt az elképesztő az egészben, hogy ez az anyuka teljesen vakon van a gyerek betegellátását illetően. A mentőktől is kapott gyógyszert és teljesen ki volt akadva, hogy a 38 fokos hőjére mi nem adtunk semmit (épp lefelé ment a láza). Nulla gyógyszerrel utaztak haza, eszében nem volt ügyeletes patikát keresni. Azon is csodálkozom, hogy a gyerek még életben van. Én nem beszéltem vele meg nem is láttam, de ha a doktornőt kiakasztották az azért sokat elmond, mert nem könnyű kibillenteni őt az egyensúlyából....

Egy 5 napos baba anyukája betelefonált - nem én beszéltem vele - hogy nem tudja ébreszteni a babát, őt mi hívtuk be. Mikor aztán megérkezett már árnyaltabb volt a kép, kiderült, hogy 2 óránként kelti és eteti, de Chat GPT azt mondta, az 5 napos babának már 60 ml-t kellene ennie. Na de nem 2 óránként.... s az is kiderült, hogy ez a baba, köszöni szépen 2,5 óránként jelentkezik, hogy éhes....ő hazamehetett, s megkértük ne a Chat GPT-vel beszélgessen anyuka, hanem inkább velünk. 

Szombat délután Bencével elvittük Mexet sétálni, s kigyalogoltunk Nyírjesbe, amit a négylábú nagyon élvezett. Arra mondjuk nem számítottunk, hogy Majális féle lesz kint, több emberrel, mint megszoktuk, így keresnünk kellett egy nyugis helyet, ahol kicsit bemehetett a vízbe. Kicsit belefeküdt meg forgott, de úszni nem volt hajlandó. Hazafelé aztán talált egy nagy botot, illetve Bence dobta el neki, aztán azt húzta-vonta, nem akarta elengedni meg otthagyni sem. 

A nap zárásaként tortillában sült virsli volt a vacsi. nagyon bejött ez a kaja, gyors, egyszerű.laktató és finom is. 

Ma ebéd után átszaladtunk anyukámhoz Anyáknapja alkalmából, de nem időztünk sokáig, mert Bence ment vissza Egerbe és haza sem jön a jövőhéten....

 A héten nem sok minden történt ám. Kedden végre eljutottam fodrászhoz, mellett egész nap szaladgáltam. Bementem végre a Meszk irodába, mert már 4 éve megváltozott a lakcímem, de eszembe nem jutott, hogy ott is át kell íratni. Egyszer már nekiszaladtam, de annyiban hagytam, mert nem jutottam be az irodába, online meg nem tudtam elintézni. Most viszont kénytelen voltam ismét rávenni magamat, hogy elintézzem. Kinyomtattam itthon az adatlapot, ki is töltöttem, majd bementem a városba.. Már a kapun sem jutottam be, 9-12-ig van ügyfélfogadás. Csengettem. Nagy nehezen kivánszorgott egy csaj, hogy miben segíthet, nem nagyon akart beengedni, de végül sikerült bejutnom. Bent aztán a másik ügyintézőtől meghallgattam, hogy ezért nem kellett volna befáradnom, igazán küldhettem volna egy emailt. Aha, csak ez a honlapon nem volt fent. Amúgy meg, ha heti 2 vagy 3 alkalommal van ügyfélfogadás 9-12-ig, akkor miért nem mehetek be? Nekem lenne a legkönnyebb, ha mindent el tudnék intézni online, a francnak sincs kedve állandóan mászkálni, nem beszélve arról, hogy parkolóhely meg nincs a városban. 

Itt gyorsan végeztem amúgy, el is szaladtam üzletbe, majd mentem a fodrászhoz. Ez most 2 és fél órás hadművelet volt, mert festeni és melírozni is kellett meg egy picit vágni. Ezután gyorsan hazaszaladtam, megcsináltam az ebédet és mehettem Áronért. Miután megebédeltettem, elpakoltam, indulhattam dolgozni. ha valami, akkor ez nem fog hiányozni, hogy a gyerekkel alig találkozok ilyenkor. 

Az éjszakás műszak majdnem nyugalmas volt, éjfél előtt jött a mentő, de azt a gyereket hazaengedte az orvos, utána meg a bölcsisek csinálták az éjszakai munkát, de csak eljött a reggel. 

Itthon aztán nem volt pihenés, mert Gábor kitalálta, hogy betonozni fogunk. kialakította a lépcsőt a terasznál, így azt kellett kibetonozni. Nagyon ügyesek voltunk, aránylag gyorsan végeztünk is. Az éjszakai alváshiány megtette hatását, délután már sem energiám, sem kedvem nem volt semmihez. 

Tegnap délelőtt főztem és délután neki tudtam fogni az áprilisi kihívásra való alkotásnak, igaz du 4-kor még tanácstalanul ültem az asztalomnál, hogy akkor most egy egész oldalt vagy inkább albumot alkossak. Végül az utóbbira esett a választásom és cirka 2,5 óra alatt el is készültem vele. A végeredmény nekem tetszik. 

Este Bence is hazaért, szerencsére el tudott jönni időben, így nem későn kellett érte mennem. 

ma pedig Gábor nekifogott a szalonnasütő renoválásának, mert az még 2023 januárjában összedőlt, s bár tervben volt, de csak tolódott. Most jött el az alkalom, amikor időszerű lett, így a srácokkal most azon ügyködnek, én meg megint indulhatok nemsokára dolgozni....

 Pénteken robbantottam a bombát. A főnővér is 6-ra jött, meg is lepett, azt hittem lesz még időm felkészülni, mert általában 7-re jár. Épp az irodában voltam, be is jött én meg mondtam neki, hogy majd beszélni szeretnék vele. Rögtön kérdezte is, hogy te is kiesel? Mikor bólintottam, hozzátette: végleg?  Mondtam, hogy igen, kaptam egy ajánlatot, kicsivel több a pénz, de helyben van, nem kell utaznom. Kérdezte mikortól, mondtam, hogy amikor el tud engedni, a májust mindenképpen végigcsinálom, már készen van a beosztás, azt már nem akarom megkavarni. 

Tudom, hogy nagyon rossz az időzítés, mert a nyári szabadságok jönnek, de azt mondta, magamat nézzem, ő is így döntött volna, tudja, hogy mennyi időt elvesz az utazás. Biztos vagyok benne, hogy rosszulesett neki, mert egyrészt a felmondással kapcsolatban nem volt túl segítőkész, másrészt meg én szerettem volna elmondani a kollégáknak, de ő volt az akinek rögtön eljárt a szája. Van egy viber csoportunk, ott szerettem volna megosztani, hogy mindenki egyszerre értesüljön róla, de az orvosok, akik aznap ott voltak tőle tudták meg. Ez egy kicsit rosszulesett nekem, de nem csináltam belőle gondot, gyorsan megírtam az üzenetet. Persze kaptam ám a fejemre az orvosoktól, nővérektől, mert nem szeretnék hogy eljöjjek, sokat tartottak is tőle, mondogatták is, hogy eszembe se jusson, de mindenki érti az indokot. Amúgy jólesik, hogy ragaszkodnak hozzám és biztos vagyok benne, hogy nem csak illendőségből mondják, mást is ugyanígy hiányolnának.

Napközben aztán elvittem a felmondásomat a fontos folyosóra, de az ápolási igazgató aznap nem volt, így a titkárnőjének adtam oda, mondta, ha kell még valami, majd szól. A héten nem megyek nappalra, de majd a jövő héten lemegyek, úgyis van még kérdésem, hogy akkor ez hogyan működik. 

Szombaton éjszakás voltam, Virág ügyelt, ő a héten szakvizsgázott le. Szerencsére nem volt átjáróház, igaz éjjel jött 3 gyerek is, de egyik sem igényelt osztályos felvételt, ráadásul egyszerre jöttek, így csak egyszer kellett felkelteni őt. 

Ma bementem a leendő munkahelyemre és beszéltem a főnővérrel, aki nagyon kedves, szimpatikus, találkoztam 2 kollégával is, de a nevüket nem jegyeztem meg, pedig annyira koncentráltam. Az orvosírnokot ismerem is, míg panelben laktunk, ők laktak alattunk. Az osztály kb ugyanaz, mint nálunk, a betegösszetétel is hasonló, itt több a kisebbségi. Viszont a nem hazavihető babák az újszülöttön vannak fent. Általában egy szakápoló dolgozik egy segédápolóval, mert kevés a szakvégzett nővér, de van aki most fog levizsgázni. Két kolléga a nyáron megy nyugdíjba, a többi fiatal, de ők meg majd szülni mennek előbb-utóbb. A főnővérnek van még 2 éve, de nem akar maradni. A munkarend ugyanaz, itt van egy kezelős nővér,aki napközben segít az ambulánsok ellátásában vagy a vérvételekben, mert itt gyereket nem szúr a labor. 

Szerintem nem lesz gond, helyismeretet kell szereznem, a többiben nincs sok különbség. 

 Beadtam a felmondásomat.

 Tegnap reggel munka után még gyorsan hazaszaladtam, átöltöztem, felmarkoltam a papírokat, majd elvittem a srácokat suliba, utána pedig a kórház felé vettem az irányt. 

Először az orvosigazgató irodáját kellett megkeresnem, elég nagy a kórház területe, így szédelegtem egy sort, majd bekopogtattam a munkaügyesekhez - ezek nem a főépületben vannak, hanem a kórház területén külön épületekben - majd kiderült, hogy sikerült összefutnom a HR vezetővel, aki el is kísért a megfelelő helyre. Ott aztán kicsit várakozni kellett, ráadásul többen is voltunk, igaz nem a gyerekosztályra pályáztak. 

Gyorsan sorra is kerültem, bent volt az ápolási igazgató, a HR vezető meg az orvosigazgató is. Gyorsan a lényegre tértek, Bea megnézte a bérbesorolásomat, majd gyorsan tett rá egy egy ajánlatot, ami megdobta kicsit az alapomat. Kb esélyem nem volt nemet mondani, nagyon határozottan közölte ott a helyem, köztük és pont. Amúgy meg nagy tervei vannak velem, az ápolási igazgatóval, ekkor már sejtettem, hogy a főnővéri pozícióra célozgatnak, gyorsan le is hűtöttem a kedélyeket, miszerint nekem nincs diplomám és nem is lesz, mert nem szeretnék már iskolába járni. Ők meg gyorsan tisztázták, hogy nem feltétlenül kell ám ehhez diploma, így nyitva hagytuk a kérdést, mert nem az 1-2 éves tervben van benne.  Nagyon rendesek, kedvesek mindannyian, Bea meg is ölelgetett, majd mondta, hogy a HR vezető átkísér a munkaügyre és kezdjük intézni a papírokat....ennyit a "majd gondolkodok még rajta" elméletemről. Végülis még semmit nem írtam alá, így vissza tudok lépni, de nem akarok. Egyrészt egy ideje már nagyon sokat gondolkozok a váltáson, s Gábor ezt csak erősíti bennem, hogy időnként felhozza a témát, másrészt meg ha most nemet mondok, akkor legközelebb vagy nem lesz lehetőségem vagy nem lesznek ilyen feltételek, lehet kevesebb bérért jöhetnék csak. Nekem meg az volt a lényeg, hogy minimum ennyit kapjak. 

A munkaügyön összefutottam sógornőmmel is, aki nemrég kezdett ott, volt is nagy meglepetés. Kaptam egy csomó papírt és elintéznivalót, egy részüknek már neki is kezdtem, de előbb mindenképpen megvárom, hogy bent mit fognak szólni. 

Holnap megyek nappal, ekkor áll szándékomban tájékoztatni a főnővért, nem lesz boldog. Egész éjjel nem aludtam, olyan gyomorgörcsöm volt meg lelkiismeretfurdalásom, hogy a nyár elején jól kicseszek mindenkivel, már azon gondolkoztam, inkább visszalépek. Napközben már nem láttam ilyen sötéten a helyzetet, amúgy meg jogomban áll bármikor felmondani és eljönni, nyilván van egy felmondási idő. Ha nagyon nagy lenne az ellenállás meg éreztetnék is ezt velem, akkor még mindig elmehetek betegállományba. Nem hinném, hogy amúgy ez előfordulna. Aztán lehet csak én csinálok ebből lelkiismereti kérdést, a főnővért meg pont nem is fogja annyira érdekelni. vagyis de, de csak azért, mert nem fog tudni beosztást csinálni....

 Ma volt a napja, hogy felhívtam az itteni kórház orvosigazgatóját. Természetesen ahogy hazaértem a reggeli gyerek-iskola-üzlet körből gyorsan kipakoltam, majd írtam egy üzenetet Gábornak egy  "demitmondjakbeának?" kérdéssel, majd gyorsan megbeszéltük, hogy mit is. Attiláéknál csak felmerült, hogy jönnék-e, nem tudtam, hogy Ati beszélni is fog vele. Gondolom nem emiatt hívta fel, hanem eszébe jutott és rákérdezett. Nem volt ez nálam közeli tervben, bár ugye elég régóta hezitálok rajta. 

Vettem egy nagy levegőt és benyomtam a hívás gombot. Már majdnem letettem mikor Bea felvette a telefont és szinte semmit nem kellett mondanom, mert egyből úgy nyitott:   "Szia! Na  mikor jössz hozzám? " 

Egyrészt gyorsan meg is könnyebbültem, hogy akkor a telefon kijelezte én keresem, s nem kellett magyarázkodnom sem. Éppen az ápolási igazgatóval volt, így megbeszéltük, hogy holnap 11-re bemegyek hozzá és meglátjuk milyen feltételek lesznek. 

 Nem mondom, hogy nem izgulok, mert de. Szeretem a mostani helyemet, ott biztonságban érzem magam, tudom, ha eljövök, akkor kitolok velük, mert a főnővér már most hangoztatja, hogy nem tudja hogyan fog nyáron beosztást csinálni, mert szabadságokat kell kiadni, az egyik kolléganő lombik programozik, egy másik kolléganőt a héten műtenek pajzsmirigy miatt, szerintem ő 6 hétre ki is fog esni. Egy harmadik kollegina a vállát akarja megműttetni - mondjuk szerintem ez ráért volna ősszel is, mert elhiszem, hogy fáj a válla, de biztos vagyok benne, hogy semmi akut nincs benne (évek óta fáj és tavaly a másikat műtötték neki, akkor elég sokat szenvedett azzal, most nem hallom annyit jajjgatni) pont ráérne még. Van még egy kolléganő aki augusztusban nyugdíjba megy, igaz marad majd félállásban...szóval biztos nem hiányzik, hogy én is dobbantsak....na meg majd hogyan közöljem....ahhh....majd meglátjuk...

 Áron lába fáj. Külsőleg nem látszik rajta semmi, de nem tud ráállni vagyis letenni le tudja a lábát, de már ránehezkedni fájdalmas. Mind a két mankót elővettük, azzal közlekedik a házban, de igyekszik a fenekén maradni, s pihentetni, jegelni a lábát, van amikor fájdalomcsillapítót is vesz be. Azt még nem tudom hogyan fog iskolába menni, de majd kitaláljuk. 

Bence jól van, lépcsőn való közlekedéskor fáj még neki a lágyékhajlata, de amúgy nincs panasza, hétfőn készül vissza Egerbe, a hétvégén pihent és tanult is, szombat este pedig bandázott a barátaival is. 

Tegnap délután eljutottam Mex-el sétálni, az elmúlt napokban el volt hanyagolva ezen a téren. Élvezte, mint mindig, zöldül a táj, jól is esett a séta. 

Miután nem kellett ma főznöm, így főztem. Volt ebédünk, de Bencének kell kaja, amit visz, én is megyek nappalra dolgozni, így nekem is kell valami ebéd. Készítettem a Bettisdailykitchen recept alapján egy krémes gombalevest, s kivettem a fagyasztóba dobott penne tésztát, s csináltam hozzá egy paradicsommártást, tettem bele sonkát, összekevertem, megszórtam sajttal s bedobtam a sütőbe egy kicsit.

Desszertnek egy kakaós piskótát sütöttem, s epres mascarpones krémmel kentem meg, a tetejére epret szeleteltem, csokival áthúztam. 

Még vasalnom kellene, de csak húzom az időt.

Valamelyik este Gábor kiment Attilához és este én mentem érte, nem jöttünk haza rögtön, még beszélgettünk egy kicsit, Evi is otthon volt már. Szóba került a munka is, s felmerült a kérdés nem akarok-e Gyarmatra jönni. Akarni akarnék, csak még nem jártam utána, hogy a fizetésem mennyi lenne, mert hiába van itt egységesítés, azért kórházanként igen eltérő tud lenni. Az itteni orvosigazgató az egyik nagyon jó ismerősünk lett, a férjével Gábor is szokott bandázni, ritkán, de szoktunk összejárni is. Mondtam is viccesen, hogy fel kellene hívnom Beát, van-e valami titkárnői/kávéfőző állás mellette jó pénzért...aztán ez ennyiben is maradt. 

Erre Gábor ma mondja, hogy elfelejtette mondani, de Attila beszélt Beával, át tud venni a  gyerekosztályra, hívjam fel, ha gondolom.

Most aztán fel van dobva a labda igen rendesen. 

Egyrészt nálunk jó a kollektíva és az orvos gárda is, attól függetlenül, hogy van nézeteltérés vagy nem értünk mindenben egyet. Jó az osztály, jó a munka is, ha épp kevés a munka, senki nem problémázik, hogy miért nem keresel valami tennivalót, lehet leülni, olvasni, telefont nyomkodni, igaz nappalos műszakban mindig akad valami amit csinálni kell, én max telefont nyomkodok, ha nagyon ráérek, de inkább beszélgetek a többiekkel.  Egyetlen dolog van, ami miatt váltanék és az az utazás. rengeteg időm elmegy vele és vannak időszakok, amikor nehezen bírom. Irtó korán kell kelni, késő este érek haza, fárasztó. nem beszélve arról, hogy a buszon milyen válogatott társaság szokott utazni, s utazási kultúra az meg nincs. A kórház kint van a dombon, 25 perc gyaloglás társul még az 50 km úthoz, s azt még nem is említettem, hogy át kell szállnom egyik buszról a másikra is. 

Ha helyben dolgoznék, igaz, hogy itt is a város másik felén van a kórház, de kocsival kb 10 perc, gyalog meg 35, de ugye mehetnék bicajjal is. Reggel minimum másfél órával alhatnék többet.....

Egy ideje amúgy már gondolkozok ezen, csak eddig lusta voltam utánajárni, most viszont, ha már Bea is tud róla és felajánlotta a lehetőséget, akkor csak élnem kellene vele. Nyilván amíg nem tudok pontos dolgokat (milyen fizetési besorolásban leszek, nekem az a lényeg, hogy ne keressek kevesebbet), addig nem tudok dönteni. Viszont, ha most adott a lehetőség és a feltételek is megfelelnek, s én nemet mondok, akkor nem biztos, hogy legközelebb is lesz lehetőségem átjönni. Ami még visszatartó erő vagyis inkább úgy mondanám, hogy amitől tartok az itteni kollektíva és az orvosi gárda. Nem ismerem őket vagy csak hallomásból, s amit hallottam az meg nem túl jó....de ugye nem barátokat keresek. 

Gábor nagyon szeretné, ha átjönnék. 

Április 15-én kora hajnalban indultunk útnak, hogy fél 8-ra biztosan ott legyünk a Városmajorban. Sose lehet kiszámítani a forgalmat, inkább mi várakozzunk, mint elkéssünk. Úgy is lett, hogy bőven volt időnk. Arra sem számítottunk, hogy a kórház előtt találunk parkolóhelyet. beletelt pár percbe mire megtaláltuk hová kell mennünk, ott sorszámot húztunk és csak várakoztunk. Volt egy segítő nő a sorszámhúzó gép mellett (nekünk akkor már volt sorszámunk), de ő részletesen, pontosan mindent elmondott, mikor hová kell menni, attól függően ki milyen vizsgálatra/beavatkozásra jött. Bencét is szólították először a betegfelvételre, ezután az osztályon kellett jelentkeznie. Nagyon kedves volt mindenki, senki nem mordult ránk, hogy minek kísérjük a felnőtt gyereket, sőt, mondták nyugodtan várakozzunk a kijelölt helyen. Kitöltötte a papírokat, maj újabb várakozás után vért vettek és branült kötöttek neki, ahol, mint jó egészségügyis gyerek rosszul is lett. Mikor gyorsan kérték a kinyitható fotelt a fiatalembernek, már tudtuk, a mi gyerekünkről volt szó. Kapott vizet, feküdt kicsit és gyorsan jobban is lett. A szúrástól stresszel, bezzeg a fejenrúgást bírja...

Várakozás közben az egyik beteg szintén rosszul lett, egy középkorú pasi, aki pacemaker cserére jött, na itt már Gábor is beállt segíteni lefektetni, én gyorsan kiugrasztottam Bencét a fotelből, s azt toltam oda.

Gábor közben aztán kiment a kocsiba tanulni, addig sem kellett parkolást fizetni. Bencét 10.30-kor tolták be a műtőbe, őszinte leszek, azért könnyes volt a szemem. Nyilván tudom, hogy ez egy rutin eljárás, de kockázata akkor is van. Az első másfél órában olvastam, s nyugodt is voltam, majd az utolsó fél órában kezdtem izgulni, mert egy fiatal srácot előtte másfél óra után már hozták is. Szerencsére nem volt gond Bencével sem, bár a doki mondta neki, hogy különleges egy gyerek, azért nem ment ez sem simán....elsőre nem sikerült a problémát megoldani, de aztán csak megszüntették neki azt a plusz ingervezető köteget. 

Kiderült, hogy dupla Vena Cava Superiorja van, a bal oldali nem sorvad el neki magzati korban, ahogy kellett volna, bár ez nem befolyásolja a szívműködést és teendő sincs vele. Ez egy ritka dolog, egészséges emberek 0,3%-át érinti, jellemzően szívbetegséghez társul. Amúgy ahogy utána néztem, emiatt van neki tágabb Sinus Coronariusa, amit mag



zati korban már kiszűrték, de szintén nincs vele teendő. 

A műtét megviselte, kellemetlen volt neki, csak stimulálták a szívét és hiába volt érzéstelenítve, azért az ablációt érezte, fájt utána a mellkasa, meg a lágyékhajlata, ahol felvezették a katétereket, azért csak az artériáját szúrták. Szigorúan feküdnie kellett meg fáradt volt, így miután konstatáltuk, hogy minden rendben van, el is jöttünk, nem álltunk felette, hagytuk pihenni. Délután többször is váltottunk vele üzenetet. Minden rendben volt. Este bement az egyik orvos és megkérdezte, bemehetnek - e hozzá a hallgatók és tehetnek-e fel neki kérdéseket.

Csütörtökön délelőtt haza is engedték, minden rendben volt a kontrollvizsgálatokon is, így nem is húztuk az időt, kora délután itthon is voltunk. Beszaladtam a háziorvoshoz a zárójelentéssel, majd épp Mexet akartam elvinni sétálni, mikor Áron hívott, hogy menjek érte, mert edzésen rosszul lépett aláfordult a bokája, nem bír ráállni és bicajjal ment. Hazahoztam, majd gyorsan megszakértettük, hogy be kell mennünk a sürgire, kell egy rtg. Ugyan a felvételen nem látható, de nem is kizárható a külső boka törése,így 3 nap szigorú ágynyugalom, majd 4 hétig rögzítő viselése és mankó használata az előírás, torna alól 2 hónapig felmentve.....

A héten kimaxoltuk a kórházakat.