Tesóm kiskorunkban barna - fehérnek hívta azt a sütit amit nagymamánk sütött mindig. A hivatalos nevét nem ismertük. Ma már persze több néven is ismeretes: Stollwerck szelet, Kakós krémes, stb. ez a recept már megvolt nekem, nem is olyan régen kísérleteztem is vele, de miután időnként nem csak a hajam színe szőke, hanem én magam is, íg nem arattam sikert vele. Őszinte leszek a krém nem sikerült. Nekem minden egyes lépést papírra kell vetni, nem elég csak azt mondani, hogy beelkeverjük a vajat. Nekem az is kell, hogy ki kell e hűteni a krémet vagy olvasztani kell a vajat, stb. Na ennél a receptnél minden le van írva. Én pedig szorgalmasan be is tartottam az instrukciókat. A tetejéről hagytam le a csokit, mert az a mi ízlésünknek már egy kicsit sok lett volna.
Viszont ez a recept is csak azt írta, tegyük hűtőbe és másnapra megpuhul. Na nekem nem puhult meg. Felszeleteltem, egy részét beraktam a tupperes dobozba, a másik részét pedig tányérra tettem. Gábor meg is kritizálta,hogy nem puha. Egy kis idő elteltével megkóstoltam a dobozban lévőt és láss csodát olyan volt, mint a nagymamámé. Most büszkén veregetem vállon magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése