Cukrosborzalom

Ma reggel 6.30-kor meg kellett innom azt a szörnyűséget. Facsartam bele citromot, ez ugyan egy hajszálnyit javított a témán, de elbírt volna még egy pár citromot. Megittam. A végét higítanom kellett egy pici vízzel mert majdnem visszakacsintott és azt nagyon nem szerettem volna. Lassan összekészülődtem, közben egyszer vízszintesbe kellett vágjam magam, mert majdnem összezuhantam. Amúgy is igen alacsony a vérnyomásom, hát még így, hogy se kávé, se reggeli. Átfutott az agyamon, mi lesz ha nem lesz energiám bemenni. Még jó, hogy az öcsém mindig kéznél van és ugrik, ha kell a segítség. De nem kellett. Összeszedtem magamat és elindultam. Bejelentkeztem majd vártam, hogy méltóztassanak kijönni. Mert itt nincs kecmec, pont 2 óra múlva kell levenni a vért. Bekopogtam. Tudom, hogy utálják és én is utálok kopogtatni, de a muszáj az bizony nagy úr. Persze nem az volt ott akire számítottam, de nem volt gond. Pontban 8.30-kor levettek két kémcső vért. Nagyon kedves volt a hölgy. Utána a másik megírta a papírokat és megbeszéltük mikor érdeklődjek az eredmény után. Nem csak a cukrot nézik, hanem az úgynevezett TORCH vizsgálatot is. Előbbi hétfőn lesz meg, utóbbi 3 hét múlva. remélem inkább a cukrommal van baj, mint az utóbbival. A legjobb persze az lenne, ha egyikkel sem és csak szimplán lógok ki a sorból. Majd meglátjuk. Addig is kezeket - lábakat csuriba értem. Köszönöm!