Vasárnap Vácon oltunk. Szilvi szerzett jegyeket a Dzsungel Könyve című előadásra. Este 7-kor kezdődött. Először hozzájuk mentünk. Pizzát sütött, sütemény volt. Indulás előtt volt időnk beszélgetni. Nem messze van tőlük a Művelődési központ így sétálva mentünk. A pasik elmentek addig sörözni, míg mi a gyerekekkel művelődtünk. Nagyon tetszett az előadás, bár Bence azárt még kicsi volt hozzá. Élvezte ő is, de egy idő után fészkelődött, hogy mikor lesz szünet. A szünetben kapott rágicsát, majd a második felvonás alatt nyugodtan ült. Fáradt volt már, hiszen napközben nem aludt és ilyenkor este időben elalszik. Egyszer mondta is, hogy mindjárt elalszik, de aztán ugyan laposakat pilogva, de végignézte az előadást. A vége felé mikor Bagira egy szomorú dalt énekelt akkor könnyes szemmel kérte, hogy dajkáljam meg.
miután megkaptuk a kabátokat a ruhatárból és felöltöztünk, két idősebb hölgy nézett rá Bencére, aki persze már álmos volt és az elmaradhatatlan nyunyókat szorította akezében, majd nem túl kedvesen megjegyezték:
- Ilyen kisgyereket elhozni!
A jóneveltségem tartott vissza attól, hogy felvilágosítsam őket, hogy sokkal kisebb gyerekeket is elhoztak a szülei.
Nem mondom, jobb lett volna ha szombatra és délutánra teszik az előadást, de ez volt.
Egyébként meg jól éreztük magunkat. Bence hazafelé rögtön elaludt és másnap nem is ment oviba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése