Ajjajj....és ismét eltelt egy hét. Nagyon sokminden nem történt a házunk táján, valahogy nem találom a ritmusomat. Olyan jól össze tudom hangolni a dolgaimat, de most valahogy nem megy. Látszólag összeszedett vagyok, de amúgy meg inkább össze-vissza kapkodok, mindig elszalad az idő és azt veszem észre, hogy ezt se csináltam meg, azt se csináltam meg...Nem nagy dolgokról van ám szó, csak nem tudom maximálisan kihasználni az időmet. Most minden másnap nappal megyek dolgozni, ez sem a kedvencem épp, mert utálok korán kelni, de majd túl leszek ezen is. A szabadnapjaimon végzem az itthoni dolgaimat. Gábor épp ma reggel kérdezte meg, hogy mi lesz a mai programom (ő ment dolgozni OMSZ-hoz, majd holnap reggel jön haza), majdnem felröhögtem, mert ugyan mi is lehetne a programom? Elindítottam a mosógépet, nekiálltam főzni, kivasaltam, felporszívóztam, kitakarítottam a mosdókagylót, wc-t, letörölgettem, teregettem majd mehettem a srácokért a suliba.

 Áron osztálytársát/barátját is hozom-viszem, amikor pedig mi dolgozunk, akkor Noémiék hozzák-viszik őket. Miután hazaértünk Áron megebédelt, elindítottam a mosogatógépet is. Délután neki kellett állnom gyertyát önteni, mert tegnap megérkezett a csomagom és ki kellett próbálnom a szilikonformámat, amit rendeltem. Csináltam egy őszi asztaldíszt, de nem az igazi, majd még alakítok rajta, csak nem tudom, hogy türelmem nem volt hozzá vagy az alapanyaghoz hiányzik még egy pár dolog. Kitettem egy ajtódíszt is, azt is most csináltam, de csak egy egyszerűt dobtam össze, abból amit itthon találtam hozzá. 

Mostanában leülök a MP mellé is, lassan, de haladok, többet, mint az elmúlt hónapokban, csak kevés időm marad rá, de hátha egyre jobb lesz.

Kint készül a terasz, Gábor ügyesen megcsinálta a pincelejáróhoz a lépcsőt, le is van betonozva, most még hozat sódert meg cementet és vasárnap betonozni akar, gondolom a terasznak az alapját. Ha ez készen lesz, szerintem idén befejezettnek nyilvánítjuk a felújítási munkálatokat, folytatása majd csak tavasszal lesz. A pénzünk is megcsappant mostanra, kezdhetünk ismét gyűjtögetni. 

Valamelyik nap sütöttem egy szilvás zabsütit. Hát nagyon finom lett! Áron is rákattant, ami nem baj, sőt örülök is neki, ha ízlik, mert nincs benne cukor és teljes kiőrlésű lisztet vagy zabpelyhet használok általában a sütikhez. 

A tegnap érkezett csomagomban volt egy tejhabosító is, amit alig vártam, hogy kipróbálhassam, egyelőre meg vagyok vele elégedve, remélem sokáig tudom majd használni. Tölthető, így nem kell a madzaggal bajlódnom. Hosszú évek során rájöttem, hogy nem szeretem a tejszínes kávét, általában tejjel iszom, viszont a tejhabosat szeretem. Reggel tejeskávét iszom, délután pedig tejhabosat. Élni tudni kell, na. :)

Vendégalkotói oldal

 Nem mondom, hogy a kisujjamból ráztam ki, majdhogynem “megszenvedtem” vele, de csak elkészült az oldal, amivel a havi kihíváson nem indulhatok, mert bár a feltételeknek megfelel, de blog poszt lesz belőle. A hónap végéig még lenne időm alkotni, majd meglátom időkerettel hogy fogok állni (el vagyok maradva az alkotós terveimmel).

Süti volt a kihívás megálmodója és ő mindig olyan színes,harsány oldalakat készít, olyan igazi rá jellemző módon, ami neki fantasztikusan áll, de a saját munkámban nem tudok azonosulni vele. Azért próbáltam a szivárvány színeit megjeleníteni, sőt magát a szivárványt is. Én elégedett vagyok a végeredménnyel, bízom benne, hogy másnak is tetszeni fog. 

Fényképtartó és lekváros üveg új élete

 Még messze van a felújítás vége, de most éreztem azt, hogy hiányzik a dekor. Tervezem majd szépen lassan beszerezni ezeket a dolgokat, csak még nem jutottam odáig, hogy kitaláljam mi lenne az ami ide leginkább illik. Ez van, mikor többféle stílus is tetszik.

A héten azt éreztem kell valami őszi dekor az asztalra. Ki is találtam, hogy a kiürült lekváros üveg jó lesz mécsestartónak. Nem bonyolítottam túl, tegnap délután neki is láttam. Egy kis madzag, egy kis potpuri, teamécses és kész is.

Este aztán azon gondolkoztam, hogy kellene valami tálca féle amibe beleteszem. Ma el is ugrottam a Pepcoba hátha találok valamit. Nos, tálca az nem volt, viszont találtam olyan fényképtartót ami akár beillik alátétnek is, így meg is vettem. Vettem még egy kisebb fényképtartót is, persze azt sem eredeti funkciójaként használom. 

Még jó, hogy van itthon mindenféle kellék hozzá, így azt csak elő kellett szednem a padlásról.

Haladás

 Sokkal lassabban haladok a képpel, mint szeretném, de időm az nem sok van ilyen kikapcsolódásokra. A többi hobbimról meg már nem is beszélek... 

Kikapcsolódás

 Még a szülinapomra kaptam a barátainktól egy számfestős képet. Gondoltam majd ha nagyon sok szabadidőm lesz esténként nekiállok. Tegnap aztán úgy döntöttem nem várom meg a sok szabadidőt, mert olyan sose lesz, hogy én majd olyan marha nagyon rá fogok érni, úgyhogy neki is álltam. Valamiért azt gondoltam egyszerű lesz feszegetni a számokkal jelölt mezőket az azonos jelölésű festékkel, de basszus nem az! Nyilván a látásom is közrejátszik (szemüveg nélkül semmit nem látok élesen). Azért remélem elfogadható lesz. 

Pörögnek az események

 Oltás 

Megkaptam a harmadik oltást még kedd délelőtt. Harmadszorra is Pfizerrel oltottak. Akkor nem tulajdonítottak neki jelentőséget, de tegnapra világossá vált, hogy a kiütések és a viszketés az bizony oltási szövődmény, mellékhatás nálam. Igazából látni nem látszik, csak az, hogy piros a bőröm a vakarózástól a nyakam körül és a kulccsontomnál az egyik nyirokcsomó duzzadtabb egy picit és az nyomásértékeny is. Némi hisztamin javít az állapotom, aztán gondolom pár nap és elmúlik.

Éjszaka 

Az éjszakai műszak ismét csodálatos volt. Igazából az ambulánsok voltak jó páran, volt aki indokolt is volt, de volt akin kiakadtam. Úgy indítottunk, hogy rögtön nekiláttunk ambulálni, az osztályos betegeimről kb semmit nem tudtam és volt egy nagyfiú aki szarul volt. Becsengetett egy apuka a tizenegynehány éves gyerekével, hogy másfél (MÁSFÉL) hete beteg (nálam már itt leszállt a vörös köd) és a háziorvos küldte őket be kivizsgálásra (wtf? Este fél 7-kor?). Úgyhogy mondtam is az ügyeletes orvosnak, hogy én értem kell a laborvizsgálat, de ügyeletben 1 azaz 1 darab orvos van aki 3 (!) helyen tartja a frontot és mostanában bizony az osztályon is van munka bőven. A kérdésem csak annyi volt, hogy ha már ki kell vizsgálni akkor miért nem várhatott másnap reggel 8-ig? Az a vérvétel pont ezért volna akkor is. Plusz ha kell még valami sokkal nagyobb esély van bármilyen más vizsgálatra rendelési időben. Szegény gyerek tiszta stressz volt, nem is tudtuk megszúrni, nem volt látható vénája és annyira félt, hogy az a maradék is eltűnt. Úgyhogy jól megdzírtuk 4x eredmény nélkül....ma reggelre lett visszarendelte. És csak azért vagyok mérges a háziorvosára, mert az az orvos az osztályon is dolgozott pár éve, szóval pontosan tudja mi hogy működik.

Szemüveg 

Bencének új szemüveget kell csináltatni. Romlott a szeme és nem csak lencsét cseréltünk, hanem keretet is. Dobtam egy hátast...60 ezer Ft...tudom....tudom ez lehet, hogy nem is vészes, de engem sokkolt.

Creative Time 

Pár éve már gondolkozok rajta, hogy másik adventi koszorú kellene, de annyira tetszik a régi, hogy nem volt szívem lecserélni. Tavaly kicsit felújítottam. Tegnap viszont elöszedtem a kellékeket az újhoz és ma délután gyorsan össze is raktam. Még némi szalag hiányzik a gyertyársnés késznek is fogom nyilvánítani 

Forma 1

 Az OMSZ kapott a Forma 1-re ingyen jegyeket, amire regisztrálni lehetett. Pasiból vannak, így szeretik, bár a rajtot én is szívesen megnézem. A legnagyobb Forma 1-es a családban Bence. Titokban tartottuk, hogy Gábor regisztrált jegyekért, mert nem voltunk benne biztosak, hogy meg is kapjuk őket. Nem volt nehéz a titkolózás, mert épp karate táborban voltak Balatonalmádiban. Pár nap alatt ki is derült, hogy megkaptuk a 4 jegyet, így nekem is intézkednek kellett, mert épp éjszakás lettem volna, de az egyik kolléganőm szívesen cserélt velem. 

Mikor mentünk a srácokért a táborba, be kellett mennünk a védettségi karszalagokért, amit csak személyesen lehetett átvenni. 18 év alatt nem kellett, de azért hazafelé Bencének is felvettük. 

Áronnaknrögtön feltűnt a karszalag a csuklónkon, de elhitették vele, hogy strandolni voltunk.

Beszélgetés közben Gábor mondta nekik, hogy vasárnapra programunk lenne. Mikor rákérdeztem mi az, csak mutattam a karszalagot, ahonnan elolvasták, hogy Forma 1. Először azt hitték csak mi ketten megyünk, pár perc kellett míg leesett nekik, hogy ők is jöhetnek. Hirtelen el sem hitték, de nagyon örültek neki.

A verseny napján persze szakadt az eső, de nem kicsit. Azért elindultunk és szerencsénk volt, mert félúton már kisütött a nap is. Folyamatosan az időjárást lestünk a telefonon. A közelben találtunk parkolót is.  Először jól körbenéztünk, rengeteg ember volt, nagyon sok holland, majd elfoglalták a helyünket a Redbull lelátón. Pont a célegyenes előtti utolsó kanyarban ültünk, nagyon jó helyen. Egy élmény volt mindenki számára. Az időjárás kegyes volt, nagy vihar volt készülőben, de semmi nem lett belőle. Egy pár percig esett az eső, de aztán az is elállt. A verseny izgalmas volt, rögtön a rajt után hatalmas baleset történt, be is jött a safety car, majd újra rajtoltatták a versenyt. A ratjtrácsról csak Hamilton indult, a többiek a box utcából startoltak.

Gyorsan Element a nap, időben el tudtunk indulni és időben haza is értünk, bár hazafelé félúton elkapott egy nagy zuhi, pár percre meg is kellett állnunk. Erről a napról készült egy minialbum is pár képpel.

A minialbum ötlete Steffi Ried-től van.

Tökjó

Még a múlt hónapban, egy scrapbook csoportban volt szerencsém megnyerni egy kihívást, ami a jutalom mellett azzal járt, hogy az ehavi feladatot nekem kellett kitalálnom, megalkotnom, majd inspirációként feltöltenem a galériába. 

Ezt műveltem:

Mert ez is kellett

Mostanában kicsit sűrűn vannak a név- és születésnapot a kollégák körében, az ihlet meg az utolsó utáni pillanatban jön, de azért sikerül mindig kívánom magam 😊

Este lőttem a képeket, a fények nem az igaziak... 

Vizes oldal

Amíg lehet

Birtokba vettem a srácok íróasztal át. Alkotni támadt kedvem, s úgy gondoltam itt nem zavar senkit, ha szét pakolok 😊

Persze úgy nem lehet elmerülni, ha valakinek mindig kell valami...

Ettől azért sokkal jobban szétpakoltam, csak a kép már egy rendezettebb állapotban készült.

Azért az alkotás belefért

A közelmúltban ünnepelt egy-két kolléganőm, akiket sk ajándékkal léptem meg. Mindegyik alkotásról nem készült fotó, de kreáltak két új "virágot".

Összerakta meg egy scrapbook oldalt is:

Ez is Anyák napjára készült

Egyik nagyszülő sem maradt ajándék nélkül. A másik mamának is készült meglepi, igaz kicsit csúszásban voltunk vele. Áron lerobbanása miatt is el kellett napolni. De a lényeg, hogy megszületett, s örömet is okozott.

Anyák napja

Meglepi

Csilla kolléganőmet leptem meg névnapjára: