Hetedike

 Tegnap annyi hó esett, hogy végül abban maradtunk, hogy Tomi apu viszi a srácokat suliba meg el is megy értük, így Gábor el tudott menni autóval dolgozni, nekem meg nem kellett kocsiba ülnöm. 

Reggelről gyorsan oda is tettem a levest főni meg bepácoltam a húst, előkészítettem a krumplit, mostam egy adagot, ki is teregettem, kivasaltam a megszáradt ruhákat és elvittem Mexet sétálni. A hóesés már megállt, a nap is szépen sütött, hideg volt ugyan, de jól esett a  friss levegő, Mex meg imád sétálni, így neki is vágtunk. Sikerült 5 km-t megtennünk cirka másfél óra alatt, közben azért sokszor meg is álltunk. Mex nagyon élvezte a sétát, azt sem tudta hogyan hemperegjen a hóban, állandóan belefeküdt. 

Hazaérve befejeztem az ebéd elkészítését, nem sokkal később Áron is megérkezett. Megebédelt, pihent kicsit, most épp tanul. Bence is hívott, hogy túl van a mai vizsgáján is. Még jóval a vizsga előtt megkapták a feladatokat amik az előző vizsgán voltak, aztán kapott egy másik feladatsort is, majd végül egy harmadik volt a vizsgán. :)) Nem volt könnyű, de azért nem üresen adta be a lapot. Még holnap van egy vizsgája és jön is haza. Hamarosan kiderül kell-e valamelyikből még egy kört mennie. Az a baj ezekkel a tantárgyakkal, hogy ezek ilyen tölteléknek vannak, igazából semmi köze a szakhoz, de nyilván kell, s van aki igen komolyan is veszi a saját tantárgyát - mondjuk ez már inkább "baj", de hát nem tudunk mit csinálni, jó lesz ebből az "átment" is. 

Kutyaséta hóesésben

 Télen meg hidegben ritkulnak a sétálós alkalmak, igyekszünk azért gyakran vinni Mexet, ha más nem csak egy kis körre. Tegnap a reggeli szokásos kör után - mert nagyon fötnöm nem kellett - ráértem egy hosszabb sétára vele. Az idő sem volt túl hideg, a hó is esett, ilyenkor olyan szép a táj.

El is indultunk, arra nem számítottam, hogy senki nem járt aznap azon a környéken, volt, hogy a bokám teljesen elveszett a hóban. Jól esett a séta, Mexnek a futkározás, harapdálta a havat, túrta magát bele . 

Azt szeretem ilyenkor, hogy őzikékkel lehet találkozni. Múltkor is bóklászott egy és nem inalt el rögtön, ahogy észrevett. Mexet pórázra tettem mikor felfigyeltem rá, begogy nekem meginduljon, az özike meg csak hegyezte fülét, nézett, makd elugrált az erdő széléhez, ott megállt, onnan is figyelt még, majd mikor bement az erdőbe még onnan is nézett egy darabig.

Most 2 őzike sétált át az egyik kiserdőből a másikba, nagyon nem izgatták magukat a látványunkra. Most is sikerült Mexet időben megfognom. Aztán ahogy sétáltunk tovább, a tisztáson csak azt láttam, hogy 4 őzike szalad keresztül, majd később még egy nagyobb is utánuk iramodott. Szerencsére Mex okos, ekég volt annyit kiabálnom neki, hogy marad és ott is maradt egyhelyben. 

Hogyan vegyünk 5 perc alatt bakancsot.

 Az úgy volt, hogy nincs bakancsom. Van olyan bokacsizma amit ilyenkor hordani tudok, bár fázik benne a lábam, hiába van némileg bélelve. Egy talpbetétet terveztem venni bele, hogy ne fagyjon le reggel a lábam. 

Napközben hívtak az optikából, hogy elkészült Bence szemüvege. Gondoltam összekötöm a kettőt, mikor megyek Áronért beugrok a Tescoba. Az optikus is és a CCC is ott van, lerendezem mind a kettőt. Aztán, ha már ott voltam gyorsan körbe néztem bakancs ügyben is. Láttam én a múltkor a Deichmann-ban egy Tom Tailor bakancsot, de sajnáltam érte 20 ezer forintot, na meg a gyereknek fontosabb volt a bakancs a lábára. Úgy alakult, hogy pont belebotlottam egy jó kis barna bakancsba, olyan a amit hóban is fel tudok venni és még méretben is passzolt, s miután siettem és nagyon kiabált, hogy "vigyél magaddal" nem volt szívem otthagyni. Hát így lett bakancsom és talpbetétem is egyszerre cirka 5 perc alatt. 

És a gyerek szemüvegét is elhoztam. 

Hétvégi korizós

Már tavaly is szerettem volna, de a Zuram meggyőzött, hogy ugyan minek az, végül idén csak beruháztunk egy-egy jégkorira. Lyánykoromban és sokat koriztam, de miután G. nem, meg nagyon sok lehetőség felénk nem volt az elmúlt években, így elmaradt. Miután megszülettek a srácok, olyan nagyon igazi télről sem beszélhettünk, valahogy nem is hiányzott, bár bennem egy pár éve már felmerült a gondolat, miszerint jó lenne.
Sógornőmék tavaly ráhúzták a srácaim lábára a korit, azoknak meg tetszett is, így idén már nem maradhatott el. S tél is van, ahogyan azt érzékeljük. A városban is összeszedték magukat, s egy koripályának látszó helyet is sikerült összehozniuk, ami ugye több, mint a semmi. A közelben lévő tó is befagyott, bár a minősége nem éppen ötös, de ne akarjunk már nagyot. 

Sógornőmék pont a  Duna holtágánál laknak, amit zsilippel lezárnak, így egy-egy igazi tél alkalmával az bizony befagy. Telefonáltak is, hogy jó a jég, meg is ragadtuk az alkalmat, meglátogattuk a beteg keresztgyereket és összekötöttük egy jó kis korizással.

Nekem kb 18 éve nem volt korcsolya a lábamon, gondoltam, is, hogy majd felnyalom a jeget :D 
És nem. Persze az első pillanatban igencsak inogtam, de nagyon hamar visszatért a tudásom, nyilván versenyen nem indulok, de stabilan meg tudtam állni :)

A srácok is nagyon hamar belejöttek, bár azért ők sokat estek-keltek, be is gyűjtöttek pár kék foltot :)

Beszerezve

Ha már van hó

Reggeli torna helyett

Vasárnap...

Vasárnapra jó kis hó esett, s mivel apa sem dolgozott délelőtt kimentünk egy kicsit. Hát kutyahideg volt odakint, pedig rendesen felöltöztünk. Sokáig nem voltunk, Bence is majd megfagyott. Bencének jó dolga volt, hol apa húzta, hol én....