Képek

Hároméves Keresztgyerek

Igazából, hivatalosan 14-én született, és általában a napján tartják, de tekintve, hogy némi távolság lelhető fel a két lakóhely között így kmpromisszumképpen, hétvégén ünnepeltük. Ott. Náluk. Ami azt jelentette, hogy útrakeltünk. Nincsen ebben semmi különös, csak nálunk ez nem olyan egyszerű, mert a legkisebb minimális ideig képes egyhelyben ülni autósülésben, bekötve. Márpedig nálunk addig nem indul az autó míg mindenki be nincs kötve. Legutóbbi hosszú úton is minimum 3x kellett megállni (értsd: Bgy-Pest távolságot sem bírta végigülni) ezért vagy nem megyünk hosszú útra vagy Őt nem visszük.

Most viszont remekül vette ezt az akadályt. Biztosan szerepet játszott az is a dologban, hogy az anyósomék kisbuszával mentünk és a mama meg a papa ültek hátul és szórakoztatták a gyermeket. A lényeg, hogy időben odaértünk és nem kellett pihenőt tartani. Egyetlen egyszer álltunk meg, akkor is azért, hogy a sofőr elővegye a csomagtartóból az energiát adó nedűt.

A nap bár rohanós volt, de azért jól sikerült. Gyerekek élvezték.

Rége(bbe)n és Most

Egy kép

Szombaton Áront lepasszoltuk a másik nagymamáékhoz, mert mi vacsorázni mentünk a barátainkkal. Itt voltak sógoromék is, Peti már 2 éves (a huga meg augusztus elejére várható). A két srác együtt fürdött, aztán Pesti kibérelte magának a csónakot: 

A kép minősége nem a legjobb, mert MMS-ben kaptam a sógornőmtől vacsora közben. :)

Két Kis Törpe

Az egyik barátnőmmel rendszertelen időközönként eljárunk sütizni és kávézni. Egy hét van a fiúk között. Egyik ilyen alkalommal készültek a képek:

Három gyerekkel

Szombaton kipróbálhattam hogyan tudok megküzdeni 3 gyerekkel. Az úgy esett, hogy sógornőm pénteken hívott ugyan mit csinálunk szombaton. Miután Gábor dolgozott így semmi különös programot nem terveztem - a szokásos rendet rakok, főzök, stb -n kívül - mire Ő megkérdezte elvállanám-e a Petit. Peti másfél éves, nagyon sűrűn nem találkozunk, mert nem itt laknak és egyetlen egyszer vigyáztam rá, úgy 3 hónapos korában 2 órát.

Mondtam neki, ha rám meri bízni akkor elvállalom.

Először azt gondoltam egész nap itt lesz, de kiderült, hogy csak 11-kor érkeznek, amiből persze dél lett, de ez már nem meglepő számomra :D

Szval Peti jött, apukája ment. Megmondom őszintén tartottam attól, hogy majd sírni fog és hogyan fogom megnyugtatni, de nagyon jó fej volt, mert erre semmi szükség nem volt. Ugyanis az első pillanattól kezdve nagyon jól eljátszott a megfelelő mennyiségű busszal, autóval, ami nálunk igen sok egy m2-re számolva.

Nagyszerűen eljátszott Bencével, én végezhettemn a dolgomat, persze az egyik szemem állandóan rajtuk volt. Áron mindeközben aludt. :) Ha innen nézzük akkor végülis csak 2 gyerekre kellett felügyelnem :)

Peti ügyesen evett is, örült a desszertnek is ami ezesetben túrórudi volt. Utána kukucsoltunk, élvezte, hogy bemászhatott a fotel és az ágy közé. Nyugodtan mondhatom, hogy jól érezte magát. Még vasalni is segített :DDD

Természetesen mikor meghallotta az apja hangját csak úgy kapkodta a lábát kifelé a hang irányába, de hazamenni eszébe sem jutott. :D

Még beszélgettünk sógorommal, a kicsik addig játszottak. Aztán mikor sógorom szólt, hogy indulás, akkor Peti mondta, hogy NEM.

Tamás (az apja) felállt és az ilyenkor szokásos cselt próbálta bevetni, miszerint közölte a gyerekkel, hogy ő bizony megy és el is köszönt tőle. Peti meg rászólt:

- Apuka! Csüccs!- mindez olyan édesen lágy hangsúllyal és babahangon.

Mikor az apuka rákérdezett, hogy nem akarsz hazajönni a válasz egy nagyon határozott NEM volt. :D

Persze ez a felvigyázás, ami egy pár órára szólt meg sem közelíti azt amikor ténylegesen három gyereke van az embernek, de én azért nagyon örülök, hogy nem volt semmi gond és a keresztgyerek ilyen jól érezte magát nálunk. Gondolom nem annyira az én személyem varázsolta el, mint inkább Bence és a sok autó, busz ami fellelhető a gyerekszobában. :))