Futni mentem

 Na nem én. Csak a filmet néztük meg. Ma jöttek Gábor tesójáék és sógornőmmel megbeszéltük még az ünnepek előtt, hogy megnézzük a filmet. A gyerekek is odacsapódtak hozzánk. 

Kisvároshoz képest tele volt a terem. A film jó volt, nekem tetszett. 

Follow the Flow

A karácsonyra kapott koncertjegy is beváltásra került szombaton. A nagyobbik gyerektől kaptuk az ajándékot, de az rögtön kiderült, hogy az apja helyett vele fogok részt venni az eseményen. amíg mi  csápoltunk élveztük a zenét, addig Gábor és Áron a moziban nézték meg a Most vagy soha című filmet, ha már az ünnep közelében voltunk. 

Az esemény csak este kezdődött, de mi már dél körül útnak indultunk, mert terveztünk némi shoppingolást is. A mi családunkban ezt az eseményt a pasik élvezik jobban, engem gyorsan kimerít a járkálás, nem is szeretek pénzt költeni  vásárolgatni, próbálgatni, amit szeretnék az úgysincs, amúgy meg nem is igazán van most égetően szükségem bármire is. Sokmindent nem vettünk, de legalább sok pénzt tudtunk költeni, mert olyan ára van már mindennek vagy a mi fizetésünk kevés hozzá. A lényeg, hogy Áron gazdagabb lett egy farnerrel, egy pulcsival és egy pólóval, Gábor pólókat vett magának, Bence melegítőt és kabátot szerzett be - ennyit jegyeztem meg - ja meg vissza kellett menni a  Zarába a parfümért, mert az annyira tetszett nekik. 

Az Aréna Plázában voltunk, innen mi átsétáltunk Bencével a koncert helyszínére a Budapest Arénába. Időben mentünk, arra számítva, hogy nagy lesz a sor, de olyan simán ment a bejutás, hogy alig hittük el. Ülőjegyünk volt, a gyerek okosan választott a sor szélére, így nem kellett senkin átgázolnunk ha ki vagy be akartunk jutni a helyünkre. Büfé és mosdó is elérhető közelségben volt, nem volt torlódás csak a bejárathoz közel, mert mindenki azt akarta használni, pedig egy kicsit arrébb üresen állt minden. 

Az előzenekart nem ismertük, nem volt rossz, bár a Rap nem a mi stílusunk. A FTF viszont hatalmas volt. Nem minden számát ismertem, de nagyon élvezetes vol, gördülékeny, magával ragadott, nem unatkoztunk egy percig sem. Nagy bulit csináltak, Bence meg is jegyezte legközelebb az küzdőtérre vagy kiemelt állóhelyre vesz jegyet. Vendégként Rúzsa Magdi is fellépett és részt vett az eseményen Sub Bass Monster is.

A koncertnek és a mozinak is kb egy időben lett vége, éjfél körül értünk haza. 

 

Welness Egerben

 Karácsonyi ajándék volt a 3 napos pihenés Egerben. Az úgy történt, hogy nekem kellett kiválasztanom a szállást. Az egyik orvos kolléganő nagyon dícsérte EZT a hotelt, ahová végül foglaltam a szállást. A 3 nap 2 éjszaka félpanzióval mellé járt 2 napra fürdőbelépő is.

Délután 14 órától lehetett elfoglalni a szállást, így az indulást sem siettük el, Gábor még délelőtt elment edzeni és én is kacérkodtam az úszás gondolatával, de végül elvetettem, mert akkor nagyon megcsúsztunk volna, merthogy vasárnap kb semmihez nem volt kedvem, nem még pakolni. Amíg Gábor az edzőteremben izzadt, addig én itthon pakoltam a cuccainkat. 

Eger nincs messze, délben bőven elég volt indulnunk. Fél 3-ra érkeztünk meg. A parkolást azt hagyjuk is. Nyilván a hotel parkolójába nem fértünk be, így az első éjjel a fizetős parkolóban állt az autónk. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy  a hotelben való parkolésért is külön fizetni kellett, 2.000 ft/nap. A fizetős parkolóban a 3 óra is 1500 ft volt. A recepciós csaj nagyon kedves volt, flottul ment minden a bejelentkezés terén, megkaptuk a fürdőbelépőket is. Délután már nem volt kedvünk kimászni a fürdőbe, de a belvárost a nyakunkba vettük és sétáltunk egyet.

Megnéztük merre van a Sporttudományi Egyetem, Bence ide (is) készül ha elvégzi a középsulit. A Károly Gáspár Katolikus Egyetem-nek igen sok épületét találtuk meg, már követni sem nagyon bírtuk, valamelyikben zajlik a Sportszervezői képzés. Nincsenek messze egymástól. 

Elég hűvös volt és az eső is hol szemerkélt, hol nem, így nagyon nem andalogtunk. Vacsi előtt jutott idő pihenni is, így belekezdtem egy új könyvbe. 

A vacsora nem volt rossz, de annyira nem is voltunk elájulva tőle. Gábor elég válogatós, így ő kénytelen volt megalkudni. Éhen mondjuk nem halt, de nem is lakott jól. Amúgy szerintem ilyen helyen be kellene vetni egy fix kajának a rántotthúst, mert azzal biztosan nem lehet mellé lőni. Én találtam magamnak megfelelőt, jól is laktam, finom is volt. 

A reggelitől viszont én sem dobtam hanyat magam. Az alap dolgok megvoltak, volt 2 féle felvágott, 1 féle sajt, de pl a felvágott nagyon vastagra volt szeletelve, a vajat azt kitették dobozostul, benne egy kanállal (praktikusabb lett volna valami mini vaj), egyféle lekvár volt, kifli, zsemle, kenyér és kalács volt a felhozatal, natúr joghurt, gyümölcsnek alma, természetesen lehetett tojásrántottát is választani vagy virslit és a gabonapehely sem maradt el. Félreértés ne essék. Nem haltunk éhen, aki akart tudott választani, de voltunk már színvonalasabb helyen is.

Amivel igazából nem voltunk megelégedve az a szoba volt. Nyilván kettőnknek nem kellett egy táncterem, tetőtérben voltunk. A problémánk az volt, hogy kb egy másfél méteres szakaszon tudtál teljesen felállva közlekedni, utána csak lehajolva. Gábor pl az ágyba csak majdnem kúszva tudott bemászni. Nem lehetett a cuccokat sem kényelmesen elpakolni, mert az egy asztalra bírták tenni a kistévét (jó, állandóan nálam van a szemüveg, mert se ide, se oda nem látok már, de pl itthon a nagy tv-hez nem használom). Aztán később rájöttünk, hogy ez a szoba valami raktárból lett kialakítva (a neten a képeket nézegetve amúgy a többi szoba élhető volt), az ajtón is lehetett mindenféle tábla, mert a szobaszám mellett agyon volt furkálva. Azért egy erős felújítás igencsak ráférne a szállodára.

Tegnap sikerült beállni a hotel saját parkolójába, de aztán mikor Gábor ki akart volna állni (lett egy jobb parkolóhely), akkor már nem tudott, mert az egyik vendégnek a nagy autójával sikerült úgy leparkolnia, hogy a miénkkel nem tudtunk kijönni. egy kisebb autó az kifért, de a miénk is elég nagy. Gábor mondta is, hogy direkt nem állt arra a helyre, mert tudta, hogy akkor tőlünk sem fognak be - vagy kiférni.

Tegnap aztán sikerült kimenni a fürdőbe, ott töltöttünk egy pár órát, ücsörögtünk a vízben, pihentünk, olvastunk. Délután ismét sétáltunk egy kört, sokkal szebb volt az idő, mint hétfőn. A vacsora is sokkal szimpatikusabb volt (igen, volt rántott csirkemell). Nem csináltunk semmit, csak pihentünk. 

Az ágy az valami katasztrófa volt. Nekünk itthon kemény a matracunk, de szinte mindenhol puha matrac van, nem is bírtunk aludni, mind a kettőnknek fájt mindene reggelre. 

Miután ma is elég hűvös volt az idő és szemerkélt az eső, így kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltuk és elindultunk haza. 

Azért elég hosszúra sikeredett a kijutás a parkolóból, várnunk kellett míg az autó tulajdonosát előkerítették, csak utána tudtunk kiállni. A búcsúajándékba szánt bort azt harmadik nekifutásra sikerült megkapnunk.  Amikor kijelentkeztünk, akkor nem adta oda a pasi, mi meg úgy voltunk vele, lehet nem jár mindenkinek, nem is vagyunk nagy borosak, annyira nem is bántuk. Másodszor amikor bevittem a parkolókártyát, akkor sem jutott eszébe odaadni. végül mikor Gábor bement másodszor szólni, hogy még mindig szeretnénk kiállni, akkor csapott a homlokára, hogy a bort elfelejtette. 

Összességében egynek elment, de legközelebb biztosan nem fogjuk ezt a hotelt választani. 

Dumaszínház

 Bencétől kaptuk karácsonyra a jegyet és a barátainkkal mentünk, mert ők is ezt kapták ajándékba. Igen, összebeszéltek a gyerekek.

Elek Péter önálló estjére szólt az ajándék. Úgy beszéltük meg, hogy a harmadik hétaspárral majd előadás után találkozunk, ők már nem kaptak jegyet erre az időpontra. 

Az előadás nagyon ho volt, nagyon sokat röhögtünk. Az első rész alatt 3 nő kisétált az előadásról és természetesen, mint azt várni lehetett az elöadó meg is szólította őket. Az idősebb nő annyit mondott, hogy kritikán aluli a közönség viselkedése és ők nem maradnak. Valamelyik szomszéd asztalnál igen jókat kacagott a társaság már az elején is. Nem tudom, hogy vajon ez zavarta -e őket vagy volt még más is a háttérben. Én először azt gondoltam ez benne van a műsorban. A véleményem meg az, hogy ha valaki nem bírja ezt a műfajt, akkor az ne váltson ide jegyet. Mi már azon nevettünk, ahogy a társaság nevetett, mert olyan jóízűen kacagtak. 

Előadás után még beültünk a Kadarka nevű borozóba, ahol tök jó hangulat volt, de igen zsúfolt volt a hely. Szó szerint tömve volt. Éjfél és 1 ora között zártak valamikor, ni voltunk az utolsók akik elhagyták a helyet. 

Fent aludtunk Pesten, bár abban egyetértettünk Gáborral legközelebb inkább hazajövünk. Szeretünk a saját ágyunkban ébredni, meg dolgom is lett volna még itthon ma, de nyilván kb semmihez nem volt kedvem, na meg idegen helyen nem is úgy tudunk aludni. 

Challenge day

 Pihenőnapnak indult a szerda. Éjszaka után nem terveztem semmit, ilyenkor használhatatlan vagyok, aztán ha mégis csinálok valami hasznosat az csak jó.

Délután nekiálltam még pakolni, pár dobozt a padlásra száműztem végre, majd elmentem Áronért, utána beugrottunk anyukámékhoz is egy kicsit, majd hazaérve Bence épp kutyát sétáltatni indult. Kaptunk az alkalmon mi is. A kutyasétáltatásból aztán lett futás és biciklizés is. Bence 4-5 km futást tervezett, Áron bicajra pattant és meg úgy gondoltam, hogy egy kis kocogást bevállalós, legfeljebb séta lesz belőle. El is indultunk a Nyírjesbe, Bence a kerülőutat választotta, mi az erdőn keresztül mentünk. Nem mondom, hogy remekül bírtam, de mozgásnak pont jó volt. Bence végül 10 km-t futott, én csak 3,5-öt kocogtam, hazafelé pedig sétáltunk. 

Mire hazaértünk fáradtak és éhesek is voltunk. Vacsora után megjutalmaztuk magunkat a kertben szedett eperrel amit megbolondítottunk egy kis vaníliafagyival is :)

Vasárnapi menü

Nem gondoltam túl a főzést, de valami olyan kellett ami vagy 3 napig kitart, mert hétfőn és kedden nappalos műszakot húztam. Több okból sem szeretem a dupla nappalt. Hajnali 3-kor kelni nem vicces. Akkor sem, ha másnap éjszakás vagyok, pláne nem, ha ismét mennem kell dolgozni. Akármennyire is nyugis egy nap, a 12 óra az 12 óra és azt tudjuk, hogy a hétfő mindig zürös. Ha van gyerek az osztályon, ha nincs. A ha nincs nem szokott előfordulni, olyan van, hogy egy-két gyerek lézeng és mondjuk azok sem begetek nagyon. Este fél- háromnegyed nyolc mire hazaérek és itthon sem az ágybazuhanás az első dolgom, szóval jól esne kicsit tovább aludni reggel. Szerencsére nekem ritkán jut dupla műszak, bár ezeket is szívesen negálnám, de 1x-1x kibírom. Szoktam mondani második nap nagyon nem kell hozzám szólni :))

Szóval valami olyan kaja kellett, ami sokáig is kitart és nem is kell fél napot a konyhában állni miatta. 

 Zöldborsóleves 

Stefánia vagdalt krumplipürével 

Tiramisu 

Amúgy a fél nap konyhában állás azért megvolt :) de közben elindítottam a mosógépet, majd kiteregettem, elpakoltsm a ruhákat, felsöpörtem, stb, stb...

Délután megpróbálok haladni a MP-vel, de jó lenne ha érkezne már az idei alkotócsomag hozzá :)

Marica grófnő

 Karácsonyra színházjegyeket (is) hozott a Jézuska. Abban nem voltam biztos, Áront mennyire fogja elvarázsolni az előadás, de valahol el kell kezdeni.

Napközben érkezett egy telefon a főnővértől, hogy a hétvégén be kellene ugranom dolgozni - szabadság ide vagy oda - mert 2 kolléganőm is kidőlt a sorból. A vasárnap éjjelt nem vállaltam, délután programunk van és nem szerettem volna lemondani már, de a szombat nappalra rábólintottam. Persze utólag cdapkodtam a homlokomat, mert teljesen kiment a fejemből az esti színházi program és az, hogy onnan bizony késő éjjel fogunk hazaérni. 

Időben indultunk még beugrottunk Vácra is, behoztam a cuccaimat, így reggel nem kell cipelni még annyit sem. Korán meg is érkeztünk, de ez volt a terv, ne az utolsó pillanatban kelljen parkolóhelyet küzdeni és szaladni. Stílusos vagy sem, eladás előtt még egy Mekibe is ellátogattunk a gyerekek legnagyobb örömére. 

Az előadás meglepően hosszú volt, de élvezetes. Nekem nagyon tetszett és rajtam kívül a többieknek is, bár Áron azért unta, de hősiesen nyávogás nélkül végigülte. Igazából szerettem volna valami neki való (Pál utcai fiúk, Dzsungel könyve, A padlás, stb) darabra jegyet szerezni, de nem sikerült. Remélem nem vettem el a kedvét ezzel a színházbajárástól.

Persze későn éjjel értünk haza, ennek megfelelően nem sok alvásra van kilátásom....

Végre péntek

 No nem a hétvége miatt van végre péntek,mert bár ez is jó dolog, a srácoknak végre jön egy kis szusszanás, mert én a héten ugyan szabadságon voltam, de lábat lógatni pont nem volt időm, és holnap viszont nekem munka van. S nem csak holnap, hanem vasárnap is megyek. 

Viszont ma végre eljutottunk Csillával sütizni.  Rendszeresen jártunk sütizni éspervagy kávézni míg a gyermekeinknek edzésidő van, de a Covid is közbeszólt az el últ másfél évben (mondjuk nem éppen alakbarát program). A cukrászda nyitvatartása annyiban változott, hogy csak a hét második felében várja a vendégeket. Nekem elég változó a beosztásom, így ez a barátnőzős idő nem mindig jön össze. Na de ma! Végre be tudtunk ülni egy sütire és forrócsokira. 

Forma 1

 Az OMSZ kapott a Forma 1-re ingyen jegyeket, amire regisztrálni lehetett. Pasiból vannak, így szeretik, bár a rajtot én is szívesen megnézem. A legnagyobb Forma 1-es a családban Bence. Titokban tartottuk, hogy Gábor regisztrált jegyekért, mert nem voltunk benne biztosak, hogy meg is kapjuk őket. Nem volt nehéz a titkolózás, mert épp karate táborban voltak Balatonalmádiban. Pár nap alatt ki is derült, hogy megkaptuk a 4 jegyet, így nekem is intézkednek kellett, mert épp éjszakás lettem volna, de az egyik kolléganőm szívesen cserélt velem. 

Mikor mentünk a srácokért a táborba, be kellett mennünk a védettségi karszalagokért, amit csak személyesen lehetett átvenni. 18 év alatt nem kellett, de azért hazafelé Bencének is felvettük. 

Áronnaknrögtön feltűnt a karszalag a csuklónkon, de elhitették vele, hogy strandolni voltunk.

Beszélgetés közben Gábor mondta nekik, hogy vasárnapra programunk lenne. Mikor rákérdeztem mi az, csak mutattam a karszalagot, ahonnan elolvasták, hogy Forma 1. Először azt hitték csak mi ketten megyünk, pár perc kellett míg leesett nekik, hogy ők is jöhetnek. Hirtelen el sem hitték, de nagyon örültek neki.

A verseny napján persze szakadt az eső, de nem kicsit. Azért elindultunk és szerencsénk volt, mert félúton már kisütött a nap is. Folyamatosan az időjárást lestünk a telefonon. A közelben találtunk parkolót is.  Először jól körbenéztünk, rengeteg ember volt, nagyon sok holland, majd elfoglalták a helyünket a Redbull lelátón. Pont a célegyenes előtti utolsó kanyarban ültünk, nagyon jó helyen. Egy élmény volt mindenki számára. Az időjárás kegyes volt, nagy vihar volt készülőben, de semmi nem lett belőle. Egy pár percig esett az eső, de aztán az is elállt. A verseny izgalmas volt, rögtön a rajt után hatalmas baleset történt, be is jött a safety car, majd újra rajtoltatták a versenyt. A ratjtrácsról csak Hamilton indult, a többiek a box utcából startoltak.

Gyorsan Element a nap, időben el tudtunk indulni és időben haza is értünk, bár hazafelé félúton elkapott egy nagy zuhi, pár percre meg is kellett állnunk. Erről a napról készült egy minialbum is pár képpel.

A minialbum ötlete Steffi Ried-től van.

Minden csak nem scrapbook

 Az volt a célom, hogy a kreatív emlékmegőrzésről írjam a posztokat, de az úgy van, hogy mostanában csak fejben van időm alkotni. A srácok már nagyok ugyan, de még mindig igény van rám. A nagyobbik teljesen önjáró. A suli itt van kb 3 percre, kimegy az utca végére, balra fordul majd átmegy az utca másik oldalára és ott is van. Jó, hogy a középsuli ilyen közel van. Áron most ötödikes, azt mondjuk nem tudom mikor nőtt meg ennyire, viszont öt még visszük és hozzuk, edzésre kísérjük és megyünk érte. Persze, nyilván mehetne egyedül, én ennyi idősen már rég egyedül jöttem-mentem, de egyrészt más világot élünk, másrészt igénye van rá, nekünk meg aztán belefér az időnkbe. A munka, háztartás és család mellett kevés időm jut az alkotásra, de igyekszem kikapcsolódni. Idén elkezdtem a Memory Planner-t is, aminek a lényege, hogy az év minden napjáról írhatok memoárokat, fényképekkel, egyéb kiegészítőkkel dekorálva. Olyasmi, mint a blog, csak papír alapon. Egészen jól állok, szinte naprakész vagyok, igaz egy-egy hét dekorálása el van maradva, de azt tudnám pótolni, ha lenne rá időm...Mellette egy-egy minialbumot készítek, de tervben ebből is van még bőven. 

Az elkövetkezendő időben meg még kevesebb időm lesz, de a család is tudja, ha sokáig nem scrapbookozhatok, akkor sárkány leszek :D

Running Warriors

Tavaly vett részt rajta először Gábor a barátaival, már akkor eldöntötték, hogy idén is beneveznek. Igaz, most nem előztem meg nagy felkészülés a versenyt :) Ami változott, hogy a srácok is beneveztek a gyerek távon, bár készülni ők sem készültek nagyon.

Csináltattunk egyenpólót is nekik, s büszkén viselték a Bacardi Team Junior nevet. Amit sajnálok, az az, hogy a póló fehér (nem volt más opció), bár utólag azt mondom nem okozott gondot a tisztítása :)

Nem volt az a dögmeleg, pont elviselhető volt, nem fáztunk, de nem is csorgott rólunk a víz.

Először a felnőttek rajtoltak el, hasonló feladatok voltak, mint tavaly, picit talán nehezebbek, de a táv is rövidebb volt. Jó időt futottak, mert egy órán belül és a középmezőnyben végeztek. Igaz, nekik nem a helyezés volt a fontos, hanem inkább a részvétel, az erőpróba, ki mennyit bír, s az, hogy együtt lehettek.

Az időjárás kicsit vicces kedvében volt, mert a gyerekek indulása előtt elkezdett beborulni, majd cseperegni, végül mikor elrajtoltak, akkor egész szépen esett. Természetesen a srácokat ez nem zavarta. Áron idén még nem indult, csak Bence, de ő becsülettel végigcsinálta. Ő is a középmezőnyben végzett. Én mindenesetre büszke vagyok rá :) Ami szerintem nagyon jó volt, az az, hogy a felnőtt, ha akart végig tudta kísérni a gyereket a pályán belül is, és segíteni is lehetett, bár  a nagyobbak ezt nem igényelték, de indult olyan is, aki alig látszott ki a földből :) Nagyon cuki kisgyerekek is voltak :)

Az eső csak a gyerekfutam alatt esett, mire célba értek szépen el is állt :)

Verseny után lazításképp beültünk a közeli étterembe egy laza vacsorára. 

Stresszkezelő Konferencia

2017. évi I.

Hétvégi korizós

Már tavaly is szerettem volna, de a Zuram meggyőzött, hogy ugyan minek az, végül idén csak beruháztunk egy-egy jégkorira. Lyánykoromban és sokat koriztam, de miután G. nem, meg nagyon sok lehetőség felénk nem volt az elmúlt években, így elmaradt. Miután megszülettek a srácok, olyan nagyon igazi télről sem beszélhettünk, valahogy nem is hiányzott, bár bennem egy pár éve már felmerült a gondolat, miszerint jó lenne.
Sógornőmék tavaly ráhúzták a srácaim lábára a korit, azoknak meg tetszett is, így idén már nem maradhatott el. S tél is van, ahogyan azt érzékeljük. A városban is összeszedték magukat, s egy koripályának látszó helyet is sikerült összehozniuk, ami ugye több, mint a semmi. A közelben lévő tó is befagyott, bár a minősége nem éppen ötös, de ne akarjunk már nagyot. 

Sógornőmék pont a  Duna holtágánál laknak, amit zsilippel lezárnak, így egy-egy igazi tél alkalmával az bizony befagy. Telefonáltak is, hogy jó a jég, meg is ragadtuk az alkalmat, meglátogattuk a beteg keresztgyereket és összekötöttük egy jó kis korizással.

Nekem kb 18 éve nem volt korcsolya a lábamon, gondoltam, is, hogy majd felnyalom a jeget :D 
És nem. Persze az első pillanatban igencsak inogtam, de nagyon hamar visszatért a tudásom, nyilván versenyen nem indulok, de stabilan meg tudtam állni :)

A srácok is nagyon hamar belejöttek, bár azért ők sokat estek-keltek, be is gyűjtöttek pár kék foltot :)