Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy már március 4-én telefonáltak a Városmajorból, hogy 12-én 10 órára van időpontunk az elektrofiziológushoz. Felhívtam őket, ez még egy konzultáció lesz és majd ekkor fogunk időpontot egyeztetni a beavatkozásra. 

Március 7-én Áron részt vett a Diákolimpián, amit Csongrádon rendeztek meg. Elég hosszú napja volt szegénynek, hajnalban indultak és késő este értek haza, Bence kísérőként ment velük. Ez is csak olyan, mint a többi verseny...azt gondolná az ember, hogy egy ilyen versenyt normálisan meg tudnak rendezni, de mindig kiderül, hogy nem. Fejetlenség van, menet közben változtatják a szabályokat, van aki egyedül indul a csoportjában (mondjuk így nem nehéz első helyen végezni). Nincs objektív pontozás sem. Áron közölte is, soha többet nem megy. Meg is tudom érteni. Ő negyedik helyen végzett, de az edzője szerint vagy második vagy harmadik hely járt volna neki. Ez van, ha olyanokkal kerül egy csoportba, akiknek a bíró az edzője.....

Március 8. Nőnap

Nem kerítünk neki nagy feneket, igazából én azzal is bőven elégedett vagyok, ha személyesen vagy üzenetben felköszöntenek a srácok. Gábor az OMSZ-hoz ment dolgozni én meg éjszakára készülődtem. Gábor üzenetet küldött, mondjuk addig nekem nem is volt eszemben, a srácok pedig személyesen emlékeztek meg rólam ezen a napon. 

Aki meglepett az a tesóm volt. Ő is vagy üzenetet szokott küldeni vagy felhív telefonon. Most is hívott, majd mondta, hogy menjek ki.....meglepett egy csokor tulipánnal. 

Este pedig osztályátadás közben az egyik kis betegünktől kaptam 3 szál tulipánt. Nekem ennyi bőven elég is volt. 

Az éjszakám amúgy elég húzós volt, mert volt bent két picike - egyik 1, a másik 3 hónapos - s mind a ketten RSV-sek, oxigén is kellett nekik. Ilyenkor monitort is teszünk rájuk, de mind a kettő folyamatosan csipogott, mert össze - vissza mérte a pulzust meg az oxigénszaturációt, amit aztán gyorsan meguntam, megbeszéltem az ügyeletes orvossal, hogy a monitort megszüntetem, s inkább sűrűn ellenőrzöm a vitális paramétereiket. A babák amúgy békésen aludtak, szép volt a légzésük, de tény, kellett nekik az oxigén. 

Vettünk fel még 3 beteget az osztályra az éjszaka folyamán, így másnap kellőképpen fáradt voltam, s kb semmihez nem volt kedvem. 

Március 9. 

Azért Mexet elvittem egy rövid sétára. Olyan jó, hogy már süt a nap, de azért még kell a kabát/mellény, mert amúgy nem volt melegem. 

Az udvarunk meg így néz ki: 

Este Áronnak összedobtam egy gyors pizza utánzatot. Láttam egy receptet, de már nem tudom hol, abban volt, hogy a tortillalapot felcsíkozza, formába teszi, felvert tojást elkever reszeltsajttal, majd ráönti a csíkokra, betolja a sütőbe pár percre, aztán megkeni paradicsomszósszal, feltétet tesz rá, vissza a sütőbe és párperc alatt készen is van. Ízlett neki. 

Dínók márpedig léteznek: 

Március 12.

Korán reggel indultunk, hogy ha esetleg dugóba kerülnénk, akkor is odaérjünk időben a dokihoz. Szerencsére nem volt semmiféle fennakadás az utakon, így bőven a megbeszélt időpont előtt odaértünk, bár volt ott 2 épület is, így ki kellett deríteni, nekünk melyikben van jelenésünk. Gyorsan megoldódott ez is. Ott bejelentkeztünk, majd egy kis várakozás után szólították Bencét, készület egy EKG majd újabb várakozás következett. Sokat most sem kellett várnunk, mert hívták is, ide már mentem én is. Egyetlen dolog nem tetszett, olyan érzésem volt, hogy nagyon gyorsan ajtón kívül akarnak látni minket (is). Értem, hogy be vannak táblázva és estig ott lesznek, de a sürgetést nem bírom. Lehet, hogy ez nekik egy a sok közül, mármint a beavatkozás, de Bencének az első és nagyon remélem, hogy az utolsó is. Na mindegy. Gyorsan elmagyarázta a dolgokat - ezeket eddig is tudtuk, majd egyeztettünk egy időpontot: április 15. Reggel fél 8-ra ott kell lenni, nem ehet, nem ihat, és egy éjszakát bent kell töltenie. 

Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar végzünk, én úgy készültem, hogy már nem jövök haza, elmegyünk vásárolni és hazafelé kitesznek Vácon. 

El is mentünk Dunkaszire, de igazából nem kaptunk azt amit akartunk (Bencének kellett nadrág, dzseki meg melegítő, én meg cipőt szerettem volna venni). Visszamentünk Pestre az Arena plázába. Na itt találtunk két farmert, két melegítőnadrágot Bencének, s természetesen zokni nélkül sem jöhettünk ki a Sportdirect-ből. Innen visszamentünk Dunakeszire, na itt vettem két cipőt is. egy utcai Nike-t, mert az Adidas már elég viseletes szegény meg szintén fehér sima cipőt, amiben el tudok járni dolgozni is. Mondjuk feketét akartam, ami elég zárt ahhoz, hogy zoknival vegyem fel és esős időben sem ázik el benne a lábam, de olyat nem találtam. Nem akartam sportosat sem. Egész megbarátkoztam vele, Gábor volt az aki meggyőzött. Gyanítom, hogy ebben még fázni fog a lábam hajnalonta....

Abból is elegem lett, hogy soha senkinek nincs egy zoknija sem...most vettünk fehéreket, s mindenkinek különböző színű cérnát varrtam bele, hogy meg tudják különböztetni. Remélem egy darabig kitartanak vele. 

Tegnap végre megkaptam a csomagomat is. Mármint az alkotósat. benne volt amit rendeltem, meg amit nyertem. Mondjuk a nyereménnyel kapott papírok nem az én világom, de előbb-utóbb felhasználom. 

Ma Gábor folytatta az udvar rendezését, küzdött egy fával, amit ki kellett szedni, délután Áron is besegített neki, s aki nem maradhatott ki a buliból az Mex. Neki mindig ott kell lennie a közelben, s felügyelni a munkát. 

Napok óta kakaós csigát ennék. Volt leveles tészta a hűtőben, míg a vacsit csináltam, addig azt is megsütöttem. Igaz az egyiket alig bírtam elválasztani a papírtól, de azért el fog fogyni..,..

Bence részt vett a MEFOB karate versenyén Miskolcon az egyetemet képviselve. Kisiskolás korában a Shotokan karatéban kezdte pályafutását, s az évek múltával kicsit belefáradtak, majd amikor az ő csoportjukat összevonták egy másikkal, s az az edző tartotta az edzéseket, már nem jártak szívesen. Ekkor ismerkedtek meg a Kyokushin-nal s azóta is ezt űzik. Nem mondom, hogy itt minden rózsaszín csillámpor, ráadásul az elejéről kellett kezdeni nekik, nem számított milyen övet értek el korábban. 

Ezen az egyetemek-főiskolák közötti versenyen a Shotokan karatéban indulhatott, erős koncentrációt igényelt, mert vannak különbségek, s oda kellett figyelnie mikor hogy tartja a kezét. Az erőfeszítés meghozta gyümölcsét, elhozta az első helyet. 😍

 Még októberben volt verseny is a srácoknak. Mind a ketten 2. és 3. helyen végeztek, indultak formagyakorlatban és küzdésben is. Áron két olyan ellenfelet kapott, akik rávertek 10-15 kg-t, így kb az esélytelenek nyugalmával indult. Bence pedig egy III Danos sráccal küzdött, ami elég izgalmasra sikeredett, mert még hosszabbítás is volt, és egy hajszálon múlt a győzelme. Egyrészt nem is nagyon edzett amióta egyetemre jár, másrészt meg volt olyan bíró aki részrehajló volt. Nyilván nem lehet kizárni a személyes kötődést, bármennyire is azt gondolná az ember, hogy egy ilyen versenyen csak objektíven lehet dönteni, mert sajnos nem. Minden versenyen azt tapasztaljuk, hogy bizony a bírók a saját dojo-juk felé húz, de amúgy mindegy is lenne, csak ugye ez a versenyzőket nem érinti valami jól. 

Áron megkapta a kadét ruháját is:

Majdnem befejeztük a felújítási munkálatokat, végre készen van a terasz meg az oldalsó szint is ki van egyenlítve, még lehet a lépcsőt megcsinálja Gábor, de ebben sem vagyok biztos. Minden más jövőre marad. 

Mikulás kupa

 Az év utolsó versenye itthon volt. Mikulás kupával zártuk az évet, mind a két gyerek indult, Áron törött ujjal, gipszelt kézzel. Azért jó, ha itthon van verseny, mert nem kell korán kelni, nem kell sokat utazni és általában időben haza is érünk. 

Tegnap még nem gondoltam volna, hogy ma el tudok menni és még délelőtt is erősen gondolkoztam rajta, mert bár jól voltam, úgy éreztem hamar elfáradok, nem tudok annyit állni. Viszont elég volt délre menni és el is kezdődött időben a verseny. Természetesen a két gyerek a vége felé lépett tatamira. Először Áron, majd a legvégén Bence.

Nagyon ügyesek voltak mind a ketten, amit egy-egy első hellyel jutalmaztak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. 

SBO

 Tegnap az utolsó küzdés után nagyon fájlalta a jobb kezét, főleg a nagyujját, be is volt dagadva neki. Este itthon borogattuk neki. 

kap. 

Ma reggel bevittem Gábort dolgozni az ügyeletre, majd miután megreggeliztem/megkávéztam Áron is lejött. A keze még mindig nagyon fájt, be is volt dagadva és már szép lila színben játszott. Gyorsan konzultáltam Gáborral, hogy egy röntgenre beviszem a gyereket. Mire beértünk G már a röntgenkérőlappal várt, így gyorsan megvolt az is. Ezután a triage nővér felszólt az osztályra a dokinak, hogy várunk rá, persze hozzátette, hogy mentős kollégának a fiáról van szó - abszolút nem kértük, Gábor mondta is, hogy az orvos osztályon van, várnunk kell- de gyorsan odaért a doki. Nagyon cuki volt, megnézte, kapott egy rögzítősínt, mondta, hogy 2 hétig nincs sport ( na Áronnak itt veszett el a szimpátiája😁). Ezzel a lendülettel haza is jöttünk. 

Már épp nekifogtam az itthoni dolgaimnak, mikor hívott a Zuram, hogy akkor fussunk vissza, mert az bizony el van törve, be kell gipszelni. Na ezen a ponton tört el a mécses a 14 éves kiskamasznál. A baj ott van, hogy december 8-án Mikuláskupa lesz itt Gyarmaton és indulni szeretett volna. 

Visszamentünk, gyorsan begipszelték neki a kezét, holnap vissza kell menni egy érzés-keringés vizsgálatra. A gipsz minimum 1 , de lehet 2 hétig lesz rajta, utána pedig majd kiderül milyen rögzítést

Fightin Challenge

 Albertirsán rendezték meg az első Kyo Team Fightin Challenge Day-t. 

A Kyokushin Karate nem csak a Kata- ról szól, hanem a Kumite-ről, azaz a küzdésről is. Az utóbbi időben megcsappant a küzdeni vágyók száma, ezért Tibi Sensei arra gondolt csinál egy küzdő kihívást, ahol a karatékák korcsoportok szerint hívhatják ki egymást küzdésre. Aki 4 küzdelmet végigvisz, azt éremmel jutalmazták. Nem vesztes vagy nyertes, itt mindenki egyformán nyert, felmérhették egymás erejét, tudását. 

Engem meg egy másik anyukát berántottak időt mérni és a részvételi kártyákat aláírni. A küzdelmet bíró vezette. Azt gondoltam nagy lesz a fejetlenség, de nagyon jól lezajlott az egész. 

Bence még nem küzdhet a szemműtét miatt, Áron viszont remekül helytállt. Négyet kellett küzdeni, ő ötöt ment, mert egy srácnak nem volt meg a negyedik ellenfele. Rengeteget fejlődött az elmúlt években, számomra is meglepő volt milyen ereje, technikája van. El nem tudom mondani mennyire büszke vagyok rá. 

Omikron Kupa Baja

 Nem tervezte a versenyen való indulást Áron, de az edzője még az EB-n mondta neki, hogy nevezzen be erre a versenyre is és minden egyéb Kata versenyre ezután, hogy legyen némi rutinja a versenyzésben, mert az EB-n kicsit túlizgulta és ezért ejtett apró hibákat. Eddig minden versenyére mi vittük el vagy legalábbis elkísértük, ez volt az első amin mi, szülők nem voltunk ott. Egyrészt örülök, hogy elmegy nélkülünk is, másrészt meg lelkiismeretfurdalásom van, hogy basszus elmehettem volna, hiszen itthon voltam ma, igaz Gábor ma dolgozik, de csak befértünk volna valakihez. 

Áron nagyon ügyesen szerepelt, a dobogó legfelső fokára állhatott, így újabb kupával gyarapodott a gyűjteménye. Igazán büszkék vagyunk rá.

II KYO TEAM KYOKUSHIN KUPA

 Április 20-án került megrendezésre városunkban a verseny, ahol mind a két gyermekünk indult, ráadásul küzdésben. Bence csak az utolsó pillanatban döntötte el, mert ő már a felnőttek közé tartozik, és ha nincs súlycsoport akkor az azért elég kemény tud lenni.

Az a jó, ha itthon van a verseny, mert nem kell utazgatni, a srácok mentek 10.30-ra, a mwgnyitó 12 után volt, adigra én is odaértem. Viszonylag gyorsan lementek a küzdelmek is. 

Áron harmadik helyen végzett, elég kemény ellenfeleket kapott, és szegény az utolsó másodpercben kapott egy fejrúgást, így az ellenfél nyert. Viszont remekül küzdött, talán még sosem láttam ennyire elszántnak és harciasnak. Mindig mondjuk, hogy nekünk nem az számít nyer-e vagy sem, hanem, hogy részt vesz a versenyen.

Bence az egyik haverjával került össze és egy horvát sráccal, aki ránézésre is elég veszélyesnek tűnt. A szerencse mégis mellé állt. A horvát gyerek P.-vel küzdött először és elég kemény volt. Több határozott ütése volt, majd volt egy igen szabálytalan ütése, amivel P-t padlóra küldte, aki nem is pattant fel, még a versenyt biztosító eü-s is pályára kellett lépjen és azonnal közölte is, nem engedi tovább a küzdelmet. A pálya mellett aztán alaposa megvizsgálta P-t és továbbra sem engedte tatamira lépni.  Bence ekkor már izgatott és ideges is volt, mert tartott a horvát sráctól, valljuk be, igen állatok tudnak lenni a szerbekkel egyetemben a tatamin, másrészt meg aggódott a barátjáért is. A horvát srácot azonnali hatállyal kizárták a versenyből a szabálytalanság miatt - az a baj, hogy ez már nem az első volt neki, én eltiltanám a versenyzéstől - p-t nem engedték tovább versenyezni, így Bence első helyen végzett úgy, hogy egy pillanatot nem küzdött. Sosem nyert még így és nem is örült ennek a győzelemnek, de most ez így alakult. Azért a kupát elhozta és felállt a dobogó legmagasabb fokára.