Orsinak...

Barátnőmnek:

Ugy áldjon meg isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.

Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,

Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.

Bánat ha ér, legyen az rövid éj,

S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,

Lépésidet emlékünk kövesse.

S rokon érzet tartson köztünk hidat:

Te se felejtsd távol barátidat.

-Vörömarty Mihály-

Képek

Gondolom akinek van ovodába járó kisgyermeke az tudja, nagy divat mostanában az, hogy a fényképészek járják az ovodákat és ha kell, ha nem fényképezik a gyerekeket. Nálunk, most arcfestéssel, ugrálóvárral egybekötött fényképezés volt. de lesz még szerintem karácsonyi, húsvéti, anyáknapi és gyereknapi fényképezés is, csak győzze a szülő kifizetni a képeket. Mert nem muszáj kérni a képeket, de ugyan melyik szülő nem kéri? Bencének ráadásul nagyon jó fényképarca van - szerintem. Íme a nemrégen készült képek:

Megygógyult

Bence meggyógyult, tegnap óta újra jár ovodába. Mondanom sem kell, hogy szívesebben mradt volna még itthon. Nem igazán értem Őt, mert alapvetően szeret oviba járni. Délután alig lehet hazavontatni. Még egyet csúszok, még egyet játszok, stb. Gondolom van így ezzel más is. Aztv hittem nehezebben fog indulni a hét. Már vasárnap este sírt, hogy ő nem akar menni, itthon akar maradni, de ígérjem meg, hogy nem hagyom ott. Előre féltem mi lesz másnap reggel. Gábor dolgozott, így annak a lehetősége sem merült fel, hogy segít, ketten mégiscsak könnyebb. Hétfő reggel aztán ahogy kinyitotta a szemét már mondta is, hogy ő bizony nem megy. Inkább jön velem dolgozni. Sírt is. Aztán alkudozott, hogy ebéd után hozzam el. Végül megállapodtunk abban, hogy mire felkelnek ott leszek. Elég szaladós napom volt, hamar elment az idő. Éppen öltöztek mire odaértem. Még olyan kómás fejeket! Azt sem tudták hol vannak. S voltak akik még aludtak. Örült nekem.

Nem tudom mennyiben köszönhető Bence megfázásának, de a tágabb család felét sikeresen ledöntötte a betegség a lábáról. Bence után én is beteg lettem és még vagyok is. Már több, mint 2 hete kaptam el és nem bírok kimászni belőle. Aztán Öcsém is ledőlt a lábáról majd Apukám. Szegény papának hörgőgyulladása van. Ő járt a legrosszabbul. Anyukám meg is parancsolta nekünk, hogy megyünk apukánkkal a dokihoz. Neki volt időpontja, menjünk mi is, biztos ami tuti. Én mégsem mentem, de tesóm igen:D Egyrészt jobban éreztem magam tegnap reggelre, másrészt be kellett ugranom a kolléganőm helyett az üzletbe 2 óra hosszára és nem értem volna oda leváltani őt. Szerencsére mind a ketten jobban vannak, Apukámnak tovább kell szedni az antibiotikumot, tesómnak meg írt fel gyógyszert. S miután nekem is az a bajom, mint öcsémnek, le is informáltam őt. Acc-t írt neki, meg Amoxicilint. Megmaradok a teánál. Már csak az orrom folyik és van eldugulva. Majd csak jobban leszek én is....

Gyerekszáj

Hétfőn este, a hadművelet első alkalmával Bence nem találta a helyét. Én kijöttem, ő meg tekergett, forgott az ágyában és kiabált nekem:
- Anya ne csináld már!
Kicsi szünet...
- Any miért csinálod ezt velem?
- Bence tedd le a fejed, csukd be a szemed és fogok menni.
Csend....kis idő múlva:
- Anya nem viselkedsz szépen!
Hmm, vajon hol hall ilyet ez a gyerek? Nem szólok, csend van, majd egyszercsak:
- Anya! Azt akarod , hogy elköltözzek???
Na, most erre mit mondjak? Felröhögtünk Gáborral.

Altatás

Bence születése óta a szobájában alszik. Nagyon jó alvókája van - a szüleinek is - soha nem volt gondunk. Persze előfordult egy - egy éberebb vagy át nem aludt éjszaka. Csecsemőként altatni sem kellett, mert mikor itt volt az ideje akkor betettük a kiságyába, bekapcsoltam a Halász Judit CD-t és ő szépen elaludt. Az altatási szertartás akkor kezdődött amikor már fel tudott térdelni/állni. na ekkor "rontottuk" el. Mert innentől kezdve ott voltunk mellette míg el nem aludt. Meséltünk neki, simogattuk a hátát. Aztán eljött az az idő mikor már egy órát is igénybe vett ez a művelet. Na ekkor követtük el a második ballépést. Bevittük a mi ágyunkba, a nagyágyba. Könnyebb volt mellette feküdni és úgy elaltatni. Miután elaludt szigorúan átvittük a saját ágyába. Nem is volt ezzel gond, tudta ő is, hogy a mi ágyunkban alszik el, de a sajátjában ébred. Természetesen este, mert napközben általában valamelyikünk vagy mindketten vele aludtunk s alszunk a mai napig is. Aztán visszaszoktattuk arra, hogy a helyére feküdjön le, mi mesélünk és ott vagyunk vele. Már gondolkoztunk rajta, hogyan kellene rászoktatni arra, hogy egyedül aludjon el. Kapóra jött az új ágya. Merthogy ha leülök akkor nem érem fel, állni meg nagyon fárasztó lenne míg elalszik. Szépen elmondtuk neki, hogy már nagyfiú, s a nagyfiúk már egyedül alszanak el, főleg ha új ágyuk van. Mi itt vagyunk a másik szobában, vigyázunk rá. Bevettettük a Mikulást és a Jézuskát is a cél érdekében. Hétfőn kezdtünk. Meséltem neki, vártam egy kicsit, majd kijöttem. Az éjjeli lámpát égve hagytam, ajtót pedig nyitva. Forgolódott, szólongatott, hol én, hol Gábor ment be hozzá. Apa a határozottabb és következetesebb ilyen téren. Lekapcsolta nála a lámpát is. Mikor szólt nekünk mindig válaszoltunk neki és be is néztünk hozzá. Kicsit megsimiztük a hátát aztán kijöttünk. Nagyon nehezen, de elaludt. Másnap reggel nagyon megdícsértük, mondtuk, hogy nagyon büszkék vagyunk rá. Ő is büszke volt. AZnap Gáborral volt itthon, kapott is ajándékot, egy kisautót amit örömmel mutatott nekem mikor hazaértem. Mondta is, hogy aznap is egyedül fog elaludni. Na a nagy bátorsága addig tartott míg el nem érkezett a lefekvés ideje. Miután elolvastam a mesét már görbült a szája. Gábor bement hozzá, aztán én is. Kicsit pityergett is szegénykém. Ha nincs Gábor akkor én ezen a ponton lehet feladtam volna. De sikerült kitartani, Bence pedig ügyesen elaludt. Reggel büszkén mondta, hogy ő milyen ügyes volt. Tegnap este nagyon könnyen ment a dolog. Mese után csak kétszer kellett bemenni hozzá és már aludt is. Ma viszont nem alszik itthon, hanem anyósoméknál, mert ők vigyáztak rá ma és holnap is fognak mivel mi mind a ketten dolgozunk. Remélem azért nem lesz nagy visszaesés az ügyben.

És még mindig betegen

Bence a héten nem volt oviban. Hétfőn voltunk a doktornőnél aki nem engedte őt. Semmi komoly, megfázott csak. Egész héten szedte a vitaminokat, köhögéscsillapítót este, napközben köptetőd, de csak nem javult szegénykém. Még én is elkaptam tőle. Nem fáj semmim csak be vagyok rekedve, és köhögök. Szegény szomszédok meg hallgatják a műsort. Délelőtt még úgy-ahogy tudok beszélni, de délutánra elfogy a hangom meg az energiám is a család nem kis örömére. legalább nem szekálom őket.
Pénteken kellett visszavinni Bencét orvoshoz. Én már sejtettem, amit aztán Klári néni meg is erősített, vagyis, hogy még egy hét kényszerpihenő itthon. Na nem mintha Bence nagyon bánná a dolgot. Írt most neki antibiotikumot, mert piros lett a torka. kezdődő gyulladás. Ezt is sejtettem, mert a jobb oldalon a füle alatti nyirokcsomó mindig egy kisebb dió nagyságúra duzzad mikor begyullad a torka. Aranyos volt Bence. Csak úgy volt hajlandó kinyitni a száját, ha Apa is nagyra tátotta. Versenyeztek ki tudja nagyobbra nyitni. Klári néni meg is dícsérte és megkérte nyújtsa ki a nyelvét is közben. De az én gyerekem becsukta a száját és kinyújtotta a nyelvét. na ezen jót mosolygtunk a rendelőben. Aztán sikerült ez a művelet nagyra nyitott szájjal is. Miután végeztünk a fiúk kitettek az ovodánál, mert alá kellett írnom egy nyilatkozatot, miszerint hozzájárulok ahhoz, hogy Bencét gyógytornára vigyék ott az oviban.
Minden szülőin elmondják, hogy kéretik jelezni de 10-ig, ha a gyermek másnap nem megy oviba. Úgy érzem ez mindig nekem szól, mert én pénteken csak 11 után szoktam telefonálni ha megy, ha nem megy. Na nem azért, mert elfelejtem, hanem mert a rendelés 10.30.kor kezdődik. Ezt fel is vázoltam az ovónőknek és most pénteken pedig a vezetőnőnek, mert ő vette fel a telefont. Nem azon a kb 400Ft-on fog múlni az anyagi jólétünk, bár szerintem ha délig odastólnának a Gameszbe akkor tudnák korrigálni a rendelést.
Délután kiváltottam a receptet, vettem még vitamint a gyerekenek, magamnak valamit köhögésre meg normaflort az antibika mellé. 6.500Ft körül volt a végösszeg, de ebben a hónapban már voltam 2x a gyógyszertárban, szerintem 10-15ezer körül járunk már. Még jó, hogy van egészségkártyánk és arról fizettem. Mondtam is a csajszinak, nemhogy ebben a hónapban, de a következőben sem szeretnék menni hozzájuk. Mosolygott is egy sort, hogy megérti.

Hízelgős...

Tegnap este szokás szerint nehezen ment Bence fürdőszobába való beterelése. Az úgy volt, hogy este mesét nézett az interneten, majd szóltam neki, hogy gyerünk fürdeni. Könnyes szemekkel jött utánam, hogy ő nem akar fürdeni. Nem és nem. Nem voltam valami túl jól, fájt a fejem, amúgy sem viselem jól, mikor könyörögni kell egy fél órát egy 3 perces zuhanyzásért. Tegnap odaült/feküdt az ölembe és meg mondtam neki:

"Megengedtük, hogy mesét nézzél, játszottál is, miért nem fogadsz szót? Mindig könyörögni kell. Nem vagyok rád büszke, most nem viselkedsz szépen." S mindehhez nagyon komolyan néztem a gyerekre. Erre Ő átölelte a nyakamat, adott egy puszit és sírós hangon súgta a fülembe: "Szeretlek".

Ilyenkor elfelejt minden rosszat az ember. Elmondtam neki, hogy akkor is szeretem, ha nem fogad szót, a szeretet nem függ ettől. S ő jött szépen fürdeni.

Szerelős...

Apa tegnap rövidben dolgozott ami azt jelenti, hogy du 5 körül itthon volt. Azzal a lendülettel ahogy hazajött nekiállt ágyat összerakni. Befutott Öcsém is segíteni. Még jó, hogy két napja csak takarítok, pakolok, rámolok, csináltak olyan felfordulást....Tudom ez ezzel jár. Csak sikerült nekik összerakni. Szomszédok gondolom örültek az akkus fúrónak.....Jó, nincs nagy hangja, de este 8 után nem biztos, hogy örültek nekünk. Remélem nem haragszanak. Jó lett nagyon az ágy, csak egy baj van, rettenetesen nagy helyet foglal. Ha lesz egyszer kistesó nem tudom hová fogjuk tenni. Illetve tudom. Már régen foglalkoztat a gondolat, hogy a beépített szekrényt ki kellene szedni. Oda beférne a nagyszekrény és az állópolc, így nyernénk helyet. Nem is keveset. Egyelőre jó lesz így is, mert ha kiszedjük a szekrényt akkor tapétázni kell - már nem ártana amúgy sem - meg parkettát cserélni. Van bőven mit csinálni a lakásban.

Beteges...

Bence ismét meg van fázva. De most nemcsak az orra folyik, hanem frankón köhög is. Tegnap mikor beértünk a városba annyira köhögött, hogy szegénykém hányt is. Miután felhurcolta Gábor a cuccokat beindítottam a mosógépet este, mert a gyerekülést ki kellett mosnom. Na meg a ruháit. Meg is beszéltük, hogy nem viszem oviba pénteken, hanem megmutatom a drnőnek. Amúgy is csak délig lett volna ovi, mert szüreti mulatság volt a Ligetben.

Reggel felkeltünk, a rendelés csak 10.30-kor kezdődött. Nem én lettem volna, ha nem takarítok ki. Gyorsan elpakoltam a vásárolt cuccokat is. Aztán kocsiba ültünk és elindultutnk. Mi nem ide a városba járunk dokihoz, hanem a harmadik faluba. Egy jó orvos után messzebbre is elmennénk és Klári néni nagyon jó orvos. Csakhogy Klári néni konferenciára ment....a helyetteshez nem vittem, mert nem szeretem. Sikerült beszélni az asszisztenssel, elmondta mit adjak a gyereknek és megbeszéltük, hogy hétfőn visszük ismét. Nagyon úgy néz ki, hogy a jövő héten nem fog oviba menni. Már jól van, szedi az ACC-t, meg az Occillococcinum-ot, na meg mézes tea, orrfújás..

Délután kinéztünk a Ligetbe a műsorra, ittunk mustot, Bence préselt szőlőt, kicsit játszott aztán jöttünk is. Jó volt, csak nagyon kis helyen rendezték meg és nagyon sokan voltunk, én meg utálok lökdösődni....

Shoppingolós...

Régóta terveztük már, konkrétan hónapok óta, hogy veszünk másik ágyat Bencének. Mielőtt Bence született kompletten vettük neki a bababútort. A kiságya átalakíthatós, azon aludt már régóta. Úgy gondoltuk megérett az idő egy másik ágyra neki, ami nagyfiúsabb, a régit meg eltesszük, ha lesz, a kistesónak.

Csütörtökön elhoztuk Bencust ebéd után az oviból és felmentünk Perstre. Először a Kikába mentünk. Ott nézelődtünk. Találtunk is ágyat. Olyat is amilyet elképzeltem. De hát amit én elképzelek az egy dolog, és, hogy mi valósul meg az egy másik dolog. Bence rögtön kinézett magának egy csúszdás ágyat. Igen ám, de a hely adott, nem igazán fért volna be a szobába a csúszda. Ez volt az egyik ellenvetésem. A másik meg az, hogy ugyanaz az ágy csúszda nélkül 12.000Ft-tal olcsóbb volt. Végül a sima mellett döntöttünk. Egy pár évig tökéletes lesz. Vewttünk még matracot bele. Nem tudom ki hogyvan vele, de szerintem szemétség, hogy az ágykeretet, a rácsot és a matracot is külön kell megvenni. Ebben az árban igazán benne lehetne. Jó, oké, itt a rács meg a hozzá való játékfüggöny benne volt az árben, de a matracot külön kellett megvenni. Ajánlott is a hölgy matracot, 28.000Ft-ért. Köszöntük szépen nem kértük. Vettünk neki egy sima, snassz matracot 10.000Ft-ért. Így került az ágy 40.000Ft-ba. Vettünk még két gurulós nagy játéktárolót is.

Innen átmentünk az Auchan-ba. Na itt is sikerült jó sok pénzt elkölteni. Pedig olyan nagy dolgokat nem is vettünk. Jól elfáradtunk mire hazaértünk. Ilyenkor mindig megállapítom, hogy évente 1x - 2x elég nekem a pesti nagybevásárlásból...