Kyrának

Friends

Meggyógyult

Hmm. Tegnap visszavittem Bencét a dokihoz aki gyógyultnak nyilvánította. Jövő héten mehet oviba. Na nem mintha akarna. Még köhög szegényke, de már nem vészes. Megkérdezte a dokinéni, hogy mi a helyzet az oltással. Mármint a H1N1-el. Én meg mondtam, hogy háááát nem nagyon szeretnénk. Ami számomra meglepő volt az az, hogy az asszisztens szólalt fel mellette. Merthogy jó lenne, hiszen Bence kardiológiai gondozásban részesül - évente 1x kontroll - és talán be kellene adatni. na most ha mindezt a doktornő mondja akkor rá is bólintok. De ő sem ellene sem mellette nem érvelt. Annyit mondott, hogy beszéljük meg apával. Hmmm. Elgondolkodtató. Most akkor mi legyen? Felhívtuk az egyik rokont, aki házidok mellett asszisztens. Ő sem tud mit mondani ezzel kapcsolatban. Azt hiszem nem oltatjuk a gyereket sem és magunkat sem.

Hettulinak....

Öröm és boldogság legyen mindig veled,

arcod mosolyogjon, ne lásson könnyeket.

Erő és egészség kísérjen utadon,

nagyon boldog légy minden szülinapodon!

Barátok Közt

Hétvégén ismét baráti találkozó volt. Most nálunk. A múlt héten beszéltem Szilvivel MSN-en, hogy jó lenne valamikor találkozni, de semmi különöset nem szervezni, csak együtt lenni, társasozni, beszélgetni. Gyorsan megnéztem Gábor hogyan dolgozik és a mostani hétvégére esett a választás. Gyors telefon a többieknek és kész is a szervezeés. Ebédre vártuk Szilviéket és úgy beszéltük meg, hogy itt is alszanak. Na az ebéddel kicsit megcsúsztam, de nem volt gond. Ebéd után beszélgettünk, a fiúk a számítógépen játszottak valami lövöldözős játékkal. Mi Szilvivel boroztunk, ebből kifolyólag jól éreztük magunkat. Sajnos az egyik házaspár nem tudott eljönni, mert lebetegedtek, de a másik pár jött. Miután megérkeztek nekiálltunk társasozni. Nagyon szeretjük az Activity-t. Kisorsoltuk a párokat, hogy ne legyen vita. Rengeteget röhögtünk. Jól éreztük magunkat. A Szilvi - Gábor páros nyert, de mi sem sokkal voltunk lemaradva.

Társasozás után lenéztünk a városba. Beültünk az egyik Pub-ba, beszélgettünk, iszogattunk. Gondoltunk felnézünk az egyik Club-ba is, mert Magyar estet hirdettek - ez olyan disco féle - de éjfélkor még alig lézengtek , így nem maradtunk, hanem hazajöttünk. Itthon aztán még beszélgettünk, de miután mindenki álmos volt lefeküdtünk aludni.

Reggel nem ébredtünk korán. 10-kor reggeliztünk. Utána sajnos Robiék elindultak hazafelé. Szerintem jól sikerült a hétvége. Én legalábbis nagyon jól éreztem magam. Remélem a többiek is.

És ismét....

Bence ismét beteg. Olyan régen volt már. Alig két hete. Csütörtökön mikor hazaértem az aerobicról, azzal fogadott Gábor és anyukám, hogy Bence lázas. 38. Bágyadt volt szegénykém, be volt rekedve is. Reggel még semmi baja nem volt, mikor elvittem oviba. Mit szedhetett össze megint, nem tudom. Kapott lázcsillapítót, ami le is vitte neki a lázát. Másnap pedig irány a doktornéni. Kicsit piros a torka, kicsit köhög, kicsit folyik az orra, de semmi különös. Azt mondta nem kísérletezik, kénytelen felíri az antibiotikumot neki. Pedig ha valaki akkor ő a legnagyobb ellensége az antibiotikumnak. De most nem volt más választása. Miután végeztünk anyukámék vigyáztak Bencére, mert nekem tartanom kellett a frontot a munkahelyemen. Bence imád náluk lenni és tudom, hogy jó helyen van. Amúgy is náluk lett volna hétvégén, mert nekünk programunk volt. Péntek este ismét belázasodott és nehezen sikerült csak levinni neki. Azóta jól van. Oviba nem mehet a jövőhéten, úgyhogy a család megint sorban áll, hogy mikor ki vigyázzon rá.

Szilvinek...

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,

De az emlék már a holnap poharát tölti,

És a holnap most még csak álomvilág,

Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,

Hogy legyen erőd, legyen hited,

Amíg utadon terhedet viszed,

És tudj nevetni, játszani örömmel,

Hogy a holnap szeretni jöjjön el,

Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,

A szívben tűzzel, a kertben száz virággal,

S hogy legyen aki szeret,

S ott van Veled,

Boldog névnapot kívánok Neked!

Szösszenet

Tegnap este már elkezdtem, de nem jutottam a végére. Most megpróbálok nekifutni mégegyszer.
Kedden szülői értekezlet vol az oviban. Hosszú napnak néztem elébe. Kedd az ugyebár a tornászós napom. Reggel már úgy készültem, hogy tudtam csak késő este érek haza. Mert a szülőit mindig nagy érzékkel vagy keddre vagy csütörtökre rakják. Most megfogadtam, ha törik, ha szakad én bizony aerobicra is eljutok. Még szerencse volt, hogy Gábor aznap szabadnapos volt, így Bencét ő rendezte. Simán indult a reggel, Bence sem sírt az oviban. Végre. Rajtam kívül Csilla néni örült a legjobban. Délután készülődtem a szülőire, cucc felpakol, Dianna szalad oviba el ne késsen. 16.00-ra mentem. Csodálkoztam is, hogy még milyen sok gyerek van ott, szülők sehol. Aztán kiderült a turpisság is. Ki volt ugyan függesztve a faliújságra a papír amin szerepelt minden információ. Csak hát én ugyen nem mentem ám közelebb, mert szemüvegben látok ám messziről is. Na ja. Csak nem jól. Mint utóbb kiderült. Hát nem 16.00-kor kezdődött a szülői, hanem 16.30-kor. Nagy targédia nem történt ám. Közben jött egy másik anyuka is. Szóval nem én voltam az egyetlen aki elnézte az időpontot.
A szülőin főleg a H1N1 oltásról volt szó. Teljes a tanácstalanság mindenkinél. Én is szkeptikus vagyok. Ha legalább az orvosok egyet beszélnének, de ők sincsenek tisztábn a dologgal. Van ismerősünk aki az egészségügyben dolgozik és megkapták az oltást. Egyik sem adatta be a gyerekének. Mi is megbeszéltük, hogy nem kérjük. Aztán reméljük nem lesz semmi gond.
Szó volt még a kompetencia programról is. Hát az ovónénik nem nagyon vannak elájulva tőle. Mi szülők sem. Jó lesz majd ez hosszútávon, de egyelőre csak a hátránya van meg. Bencééknél ez most az étkezés formájában jelenik meg.
beszéltünk még a Télapóünnepségről és a Karácsonyról is. Miket kell majd vinni, mikor lesz, stb. Mi Andival - a szintén korán jövő anyukával - 17.45-kor felálltunk és eljöttünk. Én siettem az edzőterembe. Kár lett volna kihagyni azt az edzést. Nagyon jó volt. Igaz jól ki is fáradtam. Hazafelé pedig nagyon kellett az a kis séta. Lélekben készültem a küzdelemre, hogy Bencét rábírjam a zuhanyzásra lehetőleg rövid időn belül. De és itt jön a lényeg, mire hazaértem Bence már pizsamában nézet a mesét az ágyában. Húúú. Ez nekem olyan jól esett, hogy elmondani nem tudom. Mióta megszületett mindig én fürdettem, tettem tisztába - amikor még kellett -etettem, stb. Persze Gábor is megcsinálta, ha nem voltam otthon, de ha igen akkor ez mind rám hárult. Nem panaszkodni akarok, bár az igaz, hogy mikor megkérem valamire és ő húzza a száját az nekem rosszul esik. Ezért örültem, hogy már nem nekem kellett ezzel huzakodnom. Gyakrabban meglephetne ilyennel. Hehe. Viszont az is igaz, hogy a gyerek elbolondításában, lefoglalásában ő a jobb.

Semmi különös

Semmi különös nem történt velünk az elmúlt héten. Anyukámék Hajdúszoboszlón pihennek, 2 hétr mentek, de már hétfőn jönnek haza. Rájuk fért a pihenés. Itthon úgysem tudják gyakorolni. Apukám beteg volt. Hörgőgyulladást szedett össze. S bár rossz volt a közérzete mégsem tudott egész nap feküdni. Mert munka volt. Jó persze megértem én, hogy egy vállalkozó nem mehet betegszabadságra. Anyukámnak meg a talpán levő tyúkszemet vagy mi a szöszt lézerezik le folyamatosan. Már 4x volt, mind a két talpát 2x műtörrték. Mégsem tökéletes a dolog. na neki sem megy valami jól a láblógatás. De most, hogy elmentek itthonról, így kénytelenek voltak visszavenni a tempóból. Jobban is vannak mind a ketten. Amíg ők lábat lógattak, addi apukám üzletének felügyeletét tesóm vette át, míg ugye a ruhaszalonét én. Nem volt több dolgom, mint egyébként.

Bence viszont a héten az agyamra ment. Reggelente az cirkusz amit művel....Hát attól kivagyok. Minden reggel kreált magának valami okot amiért sírhatott az oviban. Mert itthon még nem volt gond. Viszont azért sírt, mert
hétfőn - Dani, a legjobb barátja nem volt ott
kedden - a tejbekását nem eszi meg, ha mazsola van benne
szerdán - apa siessen érte.
Csütörtök volt a csúcs. Olyan nyakatekert történetet adott elő, hogy csak pislogtam Viszont ezen a reggelen már itthon sírt. Semmivel nem tudtam hatni rá. Mikor beértünk az oviba már semmi baja nem volt ám. kati néni mondta is, hogy milyen aranyos gyereket vittem oviba. Ja, igen. Csak előtte másfél órát cirkuszolt itthon............
Pénteken pedig azért volt oka a hisztire, mert nem az ő csoportjukban voltak.
Elegem is lett péntekre. Pedig szeret járni, jó kedve van egész nap, sőt reggel is csak pár percig tart ez a cirkusz. Nem értem.
Gábor persze könnyen beszél. El kell terelni a figyelmét. Hát reggelente erre aztán végképp nincs időm. Néha könnyebb mikor nem dolgozik és itthon van, mert akkor segít. De aztán ő visszafekszik aludni én meg hallgatom a sírást. Az is igaz, hogy bele szokott rázódni Bence a reggelekbe és volt már olyan is, mikor beszaladt a csoportba..........

Haslinak...

Nem tudom, mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
s őrizd meg a boldog perceket.

- Ernest Hemingway -