Bacik

Nagyon ragaszkodnak hozzánk a bacik. Bence tegnap este ismét belázasodott, 38.5. Reggel hőemelkedéssel kezdett, így az ovi ugrott. Apa is ma ment vissza az orvoshoz. Még nem mehet ő sem dolgozni, mert még nem gyógyult meg teljesen. Bence sem mehet már idén ovodába, így a jövő héten ketten lesznek otthon. Bence most csak torokfertőtlenítőt és C vitamit kap, apa antibiotikumot is. Remélem hamar rendbejönnek mert egy peteg pasitól csak a kettő rosszabb.

Ajajj

Nem tudom mi van velünk mostanában, de nagyon ránk jár a rúd. Apa múlthéten belázasodott. Vasárnap ugyan bement dolgozni, de kiváltatta magát, mert nem volt jól. Hétfőn a doki mellhártyagyulladást állapított meg. Így ezen a héten betegszabin van. Engem is kerülget megint valami nyavaja. Nagyon unom már. Rossz a közérzetem, fáj a fejem, a gyomrom. Ha eszek azért, ha nem akkor meg azért. Szóval sehogy sem jó. Bence éjjel nagyon rosszul aludt. Hajnalban aztán teát is kért. Nagyon gyanús, hogy beteg lesz, csak akkor szokott inni. Reggelre köhögött is rendesen. Két hétig járt ismét ovodába. Nem hiszem el, hogy megint beteg lesz. Már csak a jövő héten mennek, csütörtökön pedig csak délig. Kibírhatná. Nagyon nem bánnám, ha nem lenne semmi baja. Pedig a vitaminokat eszi, de a drnő azt mondta, hogy van ez így, hogy hiába minden védekezés mégis elkap minden nyavaját. Remélem a legjobbakat.

Lylynek

Lyly születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánok!

Még mindig Mikulás

Ma volt a Volánnál is Mikulás Ünnepség. Na nem nagy, de a gyerekek élvezték nagyon. Volt aki ügyesen verset is mondott. Bence is akart, de mire odakerült volna elment a bátrosága. A Mikulás kérdezgette a gyerekeket hány évesek, hová járnak, Bence az kikapta a kezéből a csomagot és már jött is. Mondta is a Miki, hogy oviban biztos nagyobb a hangja. Ja. Meg itthon is.

Mikulás

2009. December 04. Péntek

Tegnap volt az ovodában a Mikulás Ünnepség. Mindig a Városi Sportcsarnokban van megtartva az összes ovodának, de idén az ANTSZ nem engedte a H1N1 miatt.

10 órakkor kezdődött és a Mikulás végigjárta a csoportokat. Szülők is részt vehettek az ünnepségen, azzal akikötéssel, hogy ha a gyerek utána haza akar menni és sír, akkor el kell vinni. Bence csütörtök este meggyőzte az apját, hogy menjen be ő is az ünnepségre, mert csak akkor megy oda a Mikihez, ha apa is ott van. Lefekvéskor már alkudozott, hogy utána haza szeretne jönni. na ettől féltem. Péntek reggel megígértette velem, hogy én is menjek be. Be is mentünk, az ünnepség nem tartott sokáig. Megkapták a csomagot, ami egy mikulássapkába volt beletéve. Jött volna haza szegényke, de mi úgy voltunk vele, ha el tudunk jönni úgy, hogy nem sír akkor ottmarad. Valinéni pont kijött mikor Bence visszament a csoportba, megkértük terelje el a figyelmét, mi pedig eljöttünk. Nem volt semmi gond, bár az apján számon kérte a dolgot. Hehe.....

Kiss Lara

2009. December 04. Péntek

Délután 14.50-kor 4300 grammal és 61 centivel megszületett Kiss Lara.

GRATULÁLUNK

Mikor megszületik egy várva várt gyermek,

az élet dolgai értelmet nyernek.

Anyaszív, Apaszív dobban meg egy párban,

új fénnyel ragyognak a világra hárman.

Nagyon vártuk már. A nevét senkinek nem árulták el, így meglepetés volt. Gyönyörű nevet választottak a szülők. Hosszú fekete haja van a kisasszonnynak. Képet még nem láttam, de az apukája megígérte, hogy küld majd. Itt a kórházban látogatási tilalom van, még az apukákat sem engedik be. Szerintem ennyi engedményt tehetnének.

Melischnek...

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,

és a szívedet soha ne bántsa meg senki!

Napod is legyen örömnek napja,

kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!

Robinak csak úgy...

Nehéz az élet

A hétvége szokás szerint gyorsan eltelt. Vasárnap délután szembekötősdit játszottunk Bencével. Nagyon élvezte. Hát mit mondjak én is régen nevettem ennyit játék közben. Bence átlátott a sálon amivel a szemét kötöttük be, ennek köveztkeztében minket könnyen elkapott, de az összes létező dolognak aminek lehetett, na hát annak nekiment. Miközben engem, kergetett Gábor ment utána és nem győzte őt elkapni, nehogy nagyot essen. Hehe.
Már az esti fürdéshez való készülődésnél látni lehetett a jeleket, miszerint reggel sírás várható. Egyre csak azt hajtogatta, hogy miért telt el ilyen gorsan a hétvége....Fürdeni sem akart, csak sírt meg hisztizett.
Ma reggel mikor ébresztettem első mondata az volt, hogy "nem akarok Bea nénivel tornázni". Nos, pénteken elmaradt a torna nekik, mert Bea néni lebetegedett. Nekem már nem is volt eszemben a dolog, de a gyerek nem felejt. Hiába mondtam neki bármit is, egyre csak ezt hajtogatta. Mire elindultunk eléggé fel voltam húzva. Tudom, nem kellene ilyenekkel foglalkoznom, de hosszú távon már nem bírom kezelni a dolgot. Miután beértünk az oviba ismét rákezdett a sírásra. Kati néni pont jött ki, gyorsan el is küldött, hogy majd ő átöltöözteti a gyereket. Hát nem sok hiányzott, hogy ne kezdjek el sírni. Nagyon nehezemre esett megállni.
Valaki mondja meg mit tegyek? Mert teljes a tanácstalanság. Miután eljövök az oviból semmi baja nincs neki. Eszik, játszik, jól érzi magát. És reggel kezdődik előről a cirkusz...

Jelentkezem...

Megvagyunk, jólvagyunk. Semmi különös nincsen azért nem írtam. A napok gyorsan telnek, ismét itt a hétvége.
Bence reggelente sírva megy az oviba. Csillanéni már "megfenyegette", azt mondta neki ha sírni fog akkor lelocsolja őt vízzel. Oda is van készítve a kancsó víz a kisasztalra. Na nem azért, hogy a gyerekre borítsa, hanem ha megszomjazik valamelyik. Csütörtökön reggel nem is sírt Bence. Nem mert. Könynes volt a szeme, de a szája mosolygott. Lagalábbis úgy csinált. Örültünk is neki, hogy végre nincs hiszti. Erre ma reggel öltözködés után könnyes szemekkel jött utánam, hogy ő bizony nem megy tornázni egy idegennel. Csütörtökön reggelről torna van nekik. Na nem olyan nagyon komoly, de átmennek a tornaterembe. Azt szereti. Tegnap úgy jött haza az oviból, hogy ma viszik őket versenyre, mert ügyesen tornáztak. Na nem mindenkit a csoportból, csak pár gyereket. Valójában gyógytornász fog velük foglalkozni. Voltak a védőnők és kiszűrték Bencét is. Menni kell neki. Tegnap mondta neki délután Katinéni, rögtön elkezdett sírni, hogy ő bizony nem megy. Ma reggel ismét eszébe jutott a dolog. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólt hozzá. Nem kellett volna előre fekhívni a figyelmét, csak kézenfogni és vinni. Szerintem eszébe sem jutott volna megijedni. Nem biztos, hogy ez jó taktika, de már pár dologgal kapcsolatban bevált. Máskülönben napokig hallgatom a sírást.
A karácsonyi készülődéssel sehogyan nem állok. Egyedül arról van halvány sejtésem, hogy a gyerek mit fog kapni. A többiről pedig lövésem sincs. Gábornak jól kitaláltam az ajándékát, erre ő lelőtte a poént. Minden évben ezt csinálja. Én kitalálom, ő meg megelőz és vagy megveszi vagy közli, hogy olyat szeretne venni. Most is mondta, hogy találjak ki mást, mert ez így már nem meglepetés. Hát köszönöm. Ezt is mire kigondoltam.....És ott vannak a szüleim, a tesóm....Anyósomékkal minden évben megbeszéljük, hogy nincsen ajándék, aztán mégis van. Sógorommékkal szintúgy. Nehéz. Mert én nem tudok csak két pár zoknit ajándékozni...Akkor vagy veszünk valamit vagy semmit csak bonbont, bort. De a zokni nekem nem ajándék. Azt úgyis megveszi az ember. Nem is megyek bele inkább. Szóval még hátravan a találgatás.