Készülődni kellene

Az esküvőre. Olyan feladataim vannak, mint: ruhát beszűkítetni, fodrászhoz, körmöshöz bejelentkezni. Kiegészítőket venni, úgy mint cipő, karkötő, stb. A srácoknak kellene cipő/szandál. És hasonlók.
Nem csinálnék ekkora flancot belőle, ha nem az öcsémről lene szó. De hát mégiscsak közeli rokon....

Végre...

...újra az edzőteremben voltam Petra barátnőmmel. És olyan, de olyan jó volt, hogy elmondani sem lehet.......

Újra munkában

Azt hittem rosszabb lesz visszaállni a rendes kerékvágásba. De nem. Volt olyan gyerek akit én vettem fel és megvárta míg nyaralok. Ma engedtem haza.......egy élmény lehetett neki gondolom......
A jó hír az, hogy közben a csoporttársam és egyben barátnőm is erősíti a csapatot mától. Így nem csak egyedül velem szívnak a "nagyok". Egyébként jófejek nagyon, mert segítőkészek.

Hazafelé

Én mondtam Gábornak, hogy Áront tegyük ki az M7-en...........be nem állt a szája. Nem nézte a mesét, nem akart aludni sem. Csak mondta-mondta és mondta......végül bealudt az utolsó 10 percen......

Ilyen képek is készültek

Nekem a Balaton....

Shoppingolós est

Megbeszéltük csak csajok, hogy jár nekünk egy shoppingolós este. Bementünk Siófokra, hogy bejárjuk az ott lévő mindenféle üzletet. Nem feltétlenül akartunk vásárolni. De aztán Petra kijelentette "addig innen haza nem megyünk míg nem veszünk ruhát az esküvőre"*......
És nem jöttünk.....
Gazdagabb lettem két ruhával, egy napszemüveggel és egy hozzá tartozó tokkal.....



*Az Öcsém nősül 27-én....

Strandolós Képek

Strandolós

Igazából egyetlen egy nap voltunk lent a strandon. A többi nap csak a partra jártunk le fürdeni, ott nem messze. Igaz, a strand sem volt messze csak a gyerekek és a cuccok miatt kellett kocsival menni.
Már a jegypénztárnál kellett volna visszafordulni mikor a nő cseppet sem kedvesen vágta oda, hogy nem tud visszaadni, ha mindenki nagy pénzzel fizet......remek......(csak halkan jegyzem meg, hogy éppenséggel szemben vele volta büfé, simán fel tudta volna váltatni a nagypénzeket......)

A kedvesnek nem mondható fogadtatás után azzal kellett szembesülnünk, hogy kismillió szúnyog rejtőzködik a fűben.......pont erre vágytunk. Találtunk egy lebetonozott részt a játszótér közvetlen közelében, ahová letáboroztunk. A srácok be voltak zsongva a fürdés miatt, aztán meg azért sikítoztak, mert hideg volt a víz........

Én speciel nem vagyok Balaton-kompatibilis......még mindig nincs kicsempézve és még mindig nem látom az alját. Jobb is. Nem tehetek róla, nem szeretem az élővizet. Tudom, hogy sokkal tisztább meg sokkal jobb meg stb, de akkor sem szertem. Ha nem mehettem volna be egész héten, akkor sem haragudtam volna meg. A gyereke elmókáztak benne az apjukkal meg a többiekkel, sőt én is voltam bent velük.

A pasik a nap nagy részét a büfé előtt töltötték sörözés címszóval. Én addig a homokozóban múlattam az időt Áronnal, Bence meg szaladgált ide-oda, eljátszott a többiekkel. Ebédre ettünk egy sajtos-tejfölös lángost. Illetve csak ettünk volna. Mert ilyen rosszat még szerintem én is tudok sütni. Borzalmas volt. A kuka jól lakott vele. Ugyanígy járt a palacsinta is. Az sem volt jobb. És a kürtős kalács sem volt az igazi. Na ezek miatt döntöttünk úgy, hogy elég lesz nekünk a part. Ott ugyan nincs homokozó, de a háznál a kertben van lehetőség más játékra, amennyit meg a vízben voltunk, annyit ott is tudunk teljesíteni.

Az indulás napja

Tegnap Gábor feldobta a labdát, hogy mi lenne ha reggelről indulnánk, Áron csak kibírja az utat. Háháháhá......mondom, az nem létezik, hogy én egy 8 vagy 9 órai induláshoz össze tudom rakni a cuccokat. Ötkor meg ezért nem kelek fel az fix.
Tegnap este nagyjából kikészítettem azokat a ruhákat és egyéb kellékeket amiket mindenképpen vinni akarunk és írtam egy kistát, hogy mi az amit még tuti be kell rakni. Nem volt kétségem affelől, hogy irtó sok cuccunk lesz.....

Délelőtt aztán sikerült nagyon gyorsan teljesíteni a pakolást, 11 körül el is indultunk anyósomékhoz ebédelni, hogy utána aztán a Balaton felé tudjuk venni az irányt. Közben két család nekiindult az útnak. Az egyik visszaszólt, hogy a bort itthon hagyták, vigyük utánuk.....oké......bor berak.....

Ebéd. Telefonos egyeztetés a másik családdal, -akik egy 15 perces kitérő miatt előbb elindultak-, hogy hol találkozunk. Elköszönés a nagyszülőktől. Kocsiba vackalódás. Indulás. Telefon csörög. Itthon hagyták a gyerek cipőjét, vegyük már fel. Felvettük.

Sikerült végre elindulni. Rétságon találkoztunk, ott még tankoltunk majd végre elindultunk a cél felé. Gondoltuk Áron majd bealszik, ezzel letudva a délutáni alvást. Éppen ezért terveztük az indulást így. Ühüm..... Ipolyszögnél (Gyarmathoz tartozik, kb 4 km-re van a várostól) megkérdezte mikor érünk oda.....hejj, de hosszú lesz az út, - gondoltam.......Végig énekelt, magyarázott. Az M7-en egyszercsak bealudt.......és csak a célnál ébredt.
Azt kell mondjam elég jól viselte az utat.
A szobabeosztás, mint a tavalyi, gyorsan elrendezkedtünk, majd lementünk a partra fürdeni.