Valódi beteg egyelőre kevés van, még mindenki nyaral meg élvezi a nyár utolsó napjait, így a munkánk jelentős részét a nem hazaadható babákkal való elfoglaltság teszi ki. Ez kb annyit jelent, hogy etetéstől etetésig etetünk meg pelenkát cserélünk. A ma reggel is a fürdetéssel indult, majd etettünk, de volt aki még nem volt éhesek, na ők a játszószőnyegen bandáztak addig.
A Fitt konyha Fb oldalán jött velem szembe a múltkor ez a recept, én annyira a mákos dolgokért nem vagyok oda, pedig szeretem a mákot, de még sosem sütöttem vele sütit. Jó, mákos gubát már igen.
Ma főzős napom volt, de elfogyott a desszertem, ezért kellett valami ami gyorsan megvan és van is hozzá itthon minden. Olyat kerestem amibe krémsajt kell, mert az volt itthon, már régóta, így el kellett használjam. Első körben átlapoztam ezt a sütit, de jobb alternatíva nem jött velem szembe, s ráadásul gyorsan el is készíthető, igaz egy éjszakát írt a hűtőben való pihenésre, de azt nemes egyszerűséggel átugrottam.
Mire az ebéd elkészült, a süti is megsült. Ami időigényes volt benne az a krém kihűtése, utána pedig egy kicsit hűvösre tenni, de ebéd utánra pont jó is lett. nekem ízlik, de nem aratott osztatlan sikert, viszont így legalább több marad nekem, úgyis egészséges fajta, mert zabpehely és édesítőszer van benne....
A receptet ITT találjátok :)
Én 3:1 jellegű kávét iszom, nem vagyok oda a főzött kávéért, inkább a tejeskávét preferálom, a kapszulásat meg nem igazán szeretem, nekem van egy műíze, bár egyet találtam ami egészen finom.
Gábor nagyon, de nagyon ritkán kávézik, amúgy is magas a vérnyomása. Mostanában előfordul, hogy leszalad neki, olyankor szokott kávét inni. Nincs is itthon kávéfőző, vagyis van a kapszulás, de a padláson van mióta kiköltöztünk, meg van a kotyogós, mi nem kompatibilis az indukciós lappal. Már nézegettem, hogy rendelek egy kotyogósat, ami jó rá, de valamelyik nap Gábor hívott, hogy hogy is kell kávét csinálni? Hát, jó, gondoltam ezt telefonon nem lesz egyszerű, mert ott kezdtük: hol a kávé, hol a pohár? Na, csak megugrotta a feladatot, de mondta, hogy vegyünk már egy kávéfőzőt, mégis, ha jön valaki és kávézna, akkor legyen itthon.
Hosszas keresgélés után végül rendeltem egyet, hasonló, mint a Szarvasi, de mégse harmincezer pénz. Most várom, hogy megérkezzen....
Szinte még be sem fejeztük a konyhát (igaz itt már csak nekem van dolgom a dekorálással, belső rendezéssel kapcsolatban) már bele is fogtunk a következő feladatba. Ez nem más, mint a terasz. Elég sok sitt felhalmozódott az évek alatti felújításból, ami csak ide hátra lett dobálva, de nem ám csak úgy hányaveti módon, hanem tudatosan, hogy majd jó lesz a terasz alapjába. Na ennek a körbe ásásával kezdték a fiúk, most leginkább Áron volt Gábor segítségére, mert Bence a lábát lógatta a barátaival a Balatonba.
Miután körbeásták, ki kellett önteni betonnal, majd erre az alapra ment körbe a zsalukő, amit szintén betonozni kellett. Ez volt az elmúlt egy hétben a munka, egész nap a kánikulában ástak, betonoztak, rakták, töltötték....rengeteget dolgoztak. nehezítésképp a pince lejáratot is át kell tenni oldalra, na ez sem egy egyszerű feladat, töri is a fejét Gábor rendesen hogyan lenne a legjobb és legegyszerűbb. Közben Bence is hazaért, s ő is beállt segíteni.
Én is nagy segítség vagyok, kedden amikor hazahozták a cementet, gondoltam segítek kipakolni, elvettem Árontól és Gábornak adtam át, hogy ne kelljen annyit járkálniuk. Egészen addig ment is a dolog, amíg Mex be nem állt segíteni, pont egyszerre léptünk, én nem láttam, hogy a lábamnál van, ezért konkrétan átestem rajta a 25 kg-os cementeszsákkal a kezemben, amit nem mertem eldobni, nehogy kiszakadjon a zsák, viszont így nem tudtam tompítani az esés. Konkrétan a bal oldalamat nem éreztem pár óráig, bónuszként fájt a csukóm, alkarom, felsőcombom, ez utóbbin akkora kék foltom van, hogy azt is gondolhatnák bántalmazó kapcsolatban élek.
Most abban a fázisban vagyunk amikor locsolgatni kell a betont és várni, hogy száradjon. Gábor úgyis annyit dologozik az elkövetkező napokban, hogy erre pont lesz idő, utána pedig szét lehet teríteni a sittet és feltölteni még az alapot, amire majd egy betonréteg megy. Kb eddig terveztük idén a munkálatokat, az, hogy majd milyen burkolat megy rá az a jövő zenéje. Jut még feladat bőven a következő évekre is.
Mindenképpen szerettünk volna egy pultot a konyhába, amihez oda lehet ülni, ha valaki nem akar bemenni az étkezőbe, de tudtuk nagy semmiképp nem jöhet szóba.
El is mentünk a hét elején Budapestre, hogy majd jól megvesszük azt ami kell még, de csak veszekedés lett belőle😅🙈
A Bauhausban kezdtünk, de már ott is csak a vállát vinogatta a fickó, a bútorlapot nem élfóliázzák le, de nekünk kb egy 40 cm-t kellett volna, azért meg nem akartam volna megvenni egy tekercset 10 ezer ft-ért. Én már itt meg voltam sértődve😂
Ezután a Jyskbe mentünk, ahol a rolót szerettem volna a konyhába, de Gábor ott értetlenkedett egy sort, aztán kiderült kicsit elbeszélünk egymás mellett, aztán meg méretben nem volt olyan amilyen kellett volna….ehhh, innen már erősen duzzogva jöttem ki.
Következő állomásunk az Obi volt, ahol a csávó pont akkor ment el ebédelni mikor mi odaértünk, azt mondta a másik fél óra. Én már fordultam is volna kifelé, de Gábor meg akarta várni. Kb az életről is lejöttem. A fél óra az volt egy óra is, majd nem túl lelkesen válaszolhatott a kérdésünkre, aztán mondta levágni levágja, de az élfóliázás az 5 munkanap….én itt elveszítettem a nem létező türelmemet és az összes kedvemet is. Gábor persze berágott, hogy hisztizek….
Na, azért csak elmentünk az Ikeába is, pedig az nagyon veszélyes terep számunkra. Nem is volt ez sima ügy….eleve célirányosan, rohanva kellett menni, semmit meg nem tudtam nézni, pedig pár dolog fel volt írva, mert bár nem most akartam megvenni, de jó lett volna látni élőben, hogy jó lesz-e.
A szekrény amit a neten kinéztem, élőben nem tetszett es nem is illett volna a konyhába. Ekkor már Gábor is elérte a türelmének a végét, mert nem volt B opció. Össze is morogtunk, hogy akkor mehetünk is, de kifelé még megnéztem a szemetest, mert útba esett. Igen ám, de az nekem olyan formában kicsi is meg bár papíron a mérete jó lett volna, de kiderült, hogy a valóságban mégse jó. Igaz, Gábor azt mondta, ha kell a csövet arrébb teszi. Nem vettem meg, így nem mertem elhozni.
Ekkor már mind a kettőnknek pattanásig feszültek az idegei, de azért a Praktikerbe még bementünk. Találtunk munkalapot, le is vágták pikk-pakk, kaptam hozzá élfóliát 2db-os csomagban, ami nem került egy vagyonba és vettem szemetest is, megfelelő a méret is, tudom szelektíven gyűjteni a hulladékot….
Hazafelé G. kitett a munkahelyemen, mert éjszakás voltam. És volt egy elbaszott éjszakánk….ezt úgy a nap lezárásaként. Egy jó dolog történt: megrendeltem a munkalaphoz a lábakat, mert úgy döntöttünk, hogy akkor az lesz. Amúgy szerintem ez volt a legjobb döntés, most, hogy készen van, azt gondolom nem is illett volna oda más megoldás.
Tegnap össze is szerelte, rögzítette, már csak a két bárszék hiányzik, de már azt is megrendeltem.
Nem is volt vészes visszatérni 2 hét szabadság után, igazából ilyenkor már várom is, hogy újra találkozzak a kollégákkal, a munka is hiányzik valamennyire.
A hétfői meglepetés az volt, hogy a kolléganőm is visszatért, aki a nyár elején eltörte a lábát. Szerencsére kevés beteg volt, nem volt zűrös a nap, így szépen vissza tudtam rázódni.
A kisfiú aki hónapok óta nálunk van, átkerült a Margit kórházba a fejlődés neurológiára és már nem is fog visszajönni, mert onnan egy alapítványi gyerekotthonba megy, ahová az ikreket is vitték.
Sokkoló hírek is érkeztek, miszerint lesz 3 baba aki majd mostanában fog születni és majd nem vihetik haza a szülők. Aztán azt is megtudtam, hogy az ikrek anyja ismét terhes. Ikrekkel. Apuka meg börtönben van. Kövezzetek meg, de komolyan az ilyet hátravinni, agyonlőni kellene. Legalább annyi esze lenne, hogy lemond róla ha már nem tudta összezárni a lábát.
Délután érkezett a hír, hogy a héten 4 babát kapunk Miskolcról, akik nem hazaadhatóak, az ő fogadásukra készültünk fel, berendeztük a hátsó nagy szobát bölcsődének.
Mammográfián is voltam, már csak a nőgyógyász orvosomat kellene előkeríteni, mert aktuális lenne az éves szűrés.
A kedd éjszaka aztán már nem volt ilyen vidám, bár beteg nem volt sok az osztályon, de vettünk is fel meg ambuláltunk is.
Van bent egy 6 hetes baba, akinek amúgy nincs baja, talán picit meg van fázva, nem is akarták felvenni, de anyuka ragaszkodott hozzá, hogy bentmaradjanak. Ezzel még nem is lenne probléma, de a segítséget, tanácsot nem fogadja el és még véletlenül sem enged semmit. Ki volt akadva, mikor a kolléganőm le akarta szívni a gyerek orrát. Még jó, hogy nem én voltam vele, mert biztos megkérdeztem volna, hogy akkor mi a frászkarikáért akart maradni?!
A hab a tortán az volt, amikor a mentő beállított egy 6 éves szír származású gyerekkel, aki nem beszél magyarul, mert a fóti gyerekotthonból beküldték, mondván egész nap nyugtalan volt. Az otthon orvosát nem értesítették, s miért kellett éjjel fél 12-ig várni? Amúgy a gyereknek kutya baja se volt….
És akkor írt a kolléganőm, hogy érkezik egy 2 napos baba, akiről az anyja lemondott. Ennek legalább volt esze, így a gyerek kap egy esélyt a jó életre….
Ma tartottuk a szülinapokat, két torta is készült, tegnap a sóskaramellás fehércsokisat sütöttem meg, ma pedig a málnás csokis mousse tortát. Utóbbi majdnem kifogott rajtam, pedig mindent úgy csináltam, ahogy a recept írta, de a csokis réteg nagyon folyós lett, majdnem ki is folyt a formából ezért gyorsan körbetekertem alufóliával és betettem a mélyhűtőbe. Sikeresen megmentettem.
Miután végeztem történt egy kis baleset. Épp a mosogatógépet pakoltam be, oda akartam lépni a mosogatóhoz, de beütöttem a nyitott gép ajtajának a sarkába, amikor lenéztem a lábamra akkor láttam, hogy rendesen folyik a vérem. Kicsit mélyebben sikerült megvágnom, mint gondoltam. Gábor sietett a segítségemre, gyorsan el is látta a sebet, majd mikor elállt a vérzés, utána tett rá összehúzós ragasztót. Hát nem mondom, hogy nem fáj. A terheléstől még utána is szivárgott egy kicsit.
Na de a torták jól sikerültek és finomak is lettek.
A nagyobbik gyerek. Tegnap reggel mikor felkeltem és némileg magamhoz tértem, Gábor az orrom alá dugta a telefont, hogy aha….
….a nagyobbik gyerekről volt egy cikk a FB-n.
Megpróbálom belinkelni: Itt olvasható a cikk ha gondoljátok nézzétek meg.
Be volt állítva az ébresztő, de már jóval előbb felébredtem, mert mára vártuk a villanyszerelőket, a múltkor is itt voltak még a megbeszélt időpont előtt.
Na, most nem kapkodták el a dolgot, igaz szerintem konkrét óra nem is volt megbeszélve, de negyed 9-kor már ideges voltam, mert annyira beleéltem magam, hogy végre lesz áram a konyhában és végre süthetek meg főzhetek ott. Kínom an elmentem vásárolni, nem kellett sok minden, de jobb ezen előbb túlesni, napközben már nem szokott kedvem lenni nekiindulni. Míg én a vásárlást intéztem, addig Gábor ráírt a csávóra, aki jelezte, hogy 11-12 körül itt lesznek.
Na 11-kor jöttek is vagy 4-en, gyorsan neki is láttak a munkának, ment is, mint a karikacsapás, gyorsan meg is oldották a feladatot.
Ezután gyorsan ebédeltünk majd elpakoltam, majd Gábor kiadta a feladatot: pakoljak ki a hűtőből, hogy ki tudják vinni a nappaliból a konyhába. Végül nem én, hanem ő meg Áron pakoltak ki, majd Bencével a helyére tették a hűtőt. Addig én a fagyasztószekrényből pakoltam ki a pincében, mert az is a konyhában kap helyet, utálok állandóan leszaladgálni oda. Ezt is gyorsan fel tudták hozni. A móka viszont ezután következett. Meg kellett fordítani mind a két hűtő ajtaját, mert sokkal praktikusabb, ha fordítva tudom nyitni. Esküszöm tovább tartott megfordítani az ajtókat, mint az áramot bekötni.
Gábor nem káromkodós fajta, de ilyenkor azért szórja az igét rendesen😂 Most sem volt ez másként, de sok bazdmegelés után sikerült neki mind a kettőt megoldania, már csak vissza kellett pakolnunk. Vár még rám egy kör, mert át kell majd rendeznem a fagyasztót, hogy átlátható legyen.
Este már itt készítettem a vacsorát, rendes lámpafénynél. Már most imádom a konyhát.
