Blogháttér

2025. december 4., csütörtök

 Elkészült a kopogtató és az adventi koszorú is alkalmas betölteni szerepét. Idén minimálban toljuk, jövőre lehet csinálok másik ajtódíszt. Mondjuk az adventi koszorút is minden évben le akarom cserélni, de nincs szívem kidobni. Ezt még 2002-ben kaptuk anyukáméktól, az alapot azóta már dekoráltam, de még az eredeti díszítés is rajta van, én csak egy pár elemet tettem hozzá. 






Sikerült némi karácsonyi hangulatot is becsempészni az étkezőbe: 





2025. december 2., kedd

 És máris december van....nem mintha történne bármi említésre méltó, csak úgy pörögnek a napok, azt veszem észre, hogy már megint egy újabb hét van. 

Voltunk Szülők-nevelők báljában még november 22-én. Szerintem én már ebből is kiöregedtem. Annyira nem vágytam elindulni itthonról, de úgyis csak évente 1x járunk, már ha el tudunk menni. Amúgy nem volt rossz, nem tartott sokáig, bár ez inkább annak köszönhető, hogy volt némi balhé nézeteltérés és az igazgatóasszony lefújta a bulit olyan fél 2 magasságában. Mi még segítettünk összepakolni meg utána még beszélgettünk egyik-másik tanárral, végül fél 2 környékén értünk haza és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elmentünk egy kört sétálni, de vittük Mexet is. Nem is tudta elsönteni, mi történt, bár a sétának nagyon örült, jöhetett póráz nélkül mellettünk, úgyhogy nem is győzött ugrálni meg szaglászni. 

Áronéknak volt nyílt nap a suliban, az egyik osztály- és sporttársával karate bemutatót tartottak, csak a bátyja nyomdokaiba fog lépni, bár teljesen más személyiség. Ő nem szeret középpontban lenni, kitűnni, de van amikor kénytelen. 




Túl vagyunk a Fightin Challenge napon is, ami Albertirsán volt idén is. Mind a két gyerek küzdött meg is kapták az érte járó érmet. Azt hittem gyorsan végzünk, de végül majdnemhogy velünk zártak. Áron tavaly itt törte el az ujját, mert volt egy bónusz ötödik küzdelme. Idén is bevállalta az ötödiket, mert az egyik karatékának nem volt meg a 4 ellenfele, mondtam is neki, hogy tavaly is így kezdődött. Szerencsére idén megúszta nagyobb sérülés nélkül, a térdét fájlalta kicsit, de az jegelésre jól gyógyul. 











Nem nagyon szoktam dekorálni a házat az ünnepek alkalmával, s idén valahogy teljesen ki is esett a fejemből, hogy elő kellene szedni azt a minimális karácsonyi hangulatot idéző cuccokat, úgyhogy azt hétfőn hoztam le a padlásról. Még vegyesen van kint az őszi meg a téli dekor. Az adventi koszorúnk is félig kész, mert nyáron a padláson megolvadtak a gyertyák, nem vettem újakat, de beolvasztottam a régieket és most öntöm őket fenyő formára, 2 készen van, egy épp a dermedés állapotában tartózkodik, egyet meg még este fogok a formába önteni, holnapra tökéletes is lesz. Kitettem az adventi naptárat és dugtam bele csokikat, de pl a kopogtató a bejárati ajtón az még az őszi, pont ma érkezett meg a fenyő koszorú, a héten azt is megcsinálom. 



Végre volt némi időm az MP-re is, pár kép meg komment belekerült na meg némi dekor papír is, jó lenne utólérni magam vele, de még a tavalyi is félkész csak. 

Vasárnap fényvonattal mehetett volna Bence vissza, de ő csak hétfő reggel utazott. Hihetetlen, hogy némi fényfüzér hogy fel tudja dobni a régi kis piros vonatot. Rengetegen voltak kint megnézni, mondjuk én egy lépést nem tettem érte, de tele volt vele a FB :)




A munkában pozitív változás nincs. Mondjuk most kevés a beteg gyerek, de egy percig nem bánom. A 3 kis anyátlan még mindig ott van, de a héten nyílt Miskolcon valami 70 férőhelyes gyerekotthon, állítólag azt a kettőt aki onnan származik, azt majd átveszik. Hát hiszem, ha látom. Egyre inkább megnehezítik az életünket a digitális dokumentálással, már kivezették a felvételi lap papír alapú töt+ltését, de amit digitálisan töltünk, azt utána ki kell nyomtatni. Szóval nem igazán értem a koncepciót, mert elvileg a papírpazarlásra fogták az egészet, de nekem gyanús, hogy inkább csak mindent is ellenőrizni akarnak....lesz még ebből káosz, én mondom. Az egész rendszer úgy szar, ahogy van, átláthatatlan, kíváncsi leszek mikor akasztják az első pert a kórház nyakába....

Működik a beléptető rendszer is, infó még nincs róla, hogy mikor fogják az időintervallumot meghatározni, miszerint műszakonként figyelik a ledolgozott órákat vagy havi, esetleg negyedéves szinten. 

Nahh, hát kb ennyi történt az elmúlt hetekben....

2025. november 19., szerda

 Tik Tok-on találtam egy máglyarakás receptvariációt, amit ki is kellett próbálnom, természetesen egészséges verzióban készült és azt kell mondjam nagyon finom lett. 


A vacsora viszont kicsit kalóriadúsabbra sikeredett, mert Áron kitalálta, hogy héjában sült krumplit enne, így én is azt ettem.






Délelőtt jutott időm a négylábúra is, de a hidegre való tekintettel nem mentünk messzire. Itt éppen azon morfondírozik van-e valami a zsebemben. Volt. Csak a másikban. Itthon megkapta a jutalomfalatot. 


2025. november 17., hétfő

 Az kimaradt, hogy elvittük a kocsit egy belső tisztításra, mert az évek alatt nagyon elkoszolódtak benne az ülések, s bár rendszeresen takarítva van, a kárpitot nem tudjuk úgy kitisztítani. Reggel elvittem a srácokat, elmentem Gáborért, majd leadtuk a kocsit, onnan meg hazasétáltunk, szerencsére nem volt rossz az idő, s ugyan hideg volt, de sütött a nap is. Délután lehetett is menni az autóért, a srác szabadkozott egy sort, hogy sajnos csak ennyit tudott kihozni belőle, mi meg konkrétan hasra voltunk esve, mert csak úgy csillogott meg villogott. Nem is értem miért nem előbb jutottunk el ide, pedig 1-2 éve én már gondoltam rá. 







Megvolt az első munkanap szabadság után, ami egészen nyugisan telt, csak a három ki béka ( a negyedik nevelőszülőkhöz került, mondjuk pont a legnyugisabb, legaranyosabb, aki ha sírt, ott tényleg baj volt) bontotta a rendet, de szerencsére a kolléganőm volt velük (mondjuk ma éjjel meg az enyémek lesznek). nekem nincs hozzájuk türelmem. Elfogyott. Nincs időm és nem is akarok babysitter lenni meg a pótanyjuk sem és tudom, sajnálom is őket, mert nyilván abban a korban vannak, amikor igénylik a dajkálást meg a foglalkozást, de nekem egyszerűen ez nem megy. Persze, kicsit játszok meg foglalkozok velük, de van más dolgom is, ők meg egymást túlkiabálva ordítanak. Na és amit éjszaka művelnek....kritikán aluli. Az orvosok segítenek, de éjjel elmennek és alszanak, mi meg küzdünk a három ordító gyerekkel. Jó lenne, ha a rendszer kicsit csipkedné magát és nevelőszülőt kerítene nekik, mert már mindannyiunknak elege van belőlük. Még ha csak egy gyerek lenne, azt talán elfogadnám. 

Tegnap várt rám egy csomó aláírni való papír és megérkeztek a belépő kártyák is, ma már használni is kell be- és kilépéskor. Egyelőre nem ez alapján fogják nézni a munkaidőt, de ha szigorúan veszik a 6-6-ig műszakot és levonják a bérből, ha csak egy pár perccel is előbb kiteszed a lábad, akkor másik állást kell keresnem. 



2025. november 15., szombat

 A héten ez már a második bejegyzés....wow! Nem mintha olyan sok minden történt volna. 

Megérkezett a Temuról egy újabb csomagom, amiben csupa rendkívüli, életbevágóan fontos cuccok voltak. Leginkább kreatív cuccokat rendeltem, úgy, mint a viaszolvasztáshoz edényt, szilikon formákat, kézi fúrót a gyertyákhoz, határidőnaplót, filctollat a törölhető tábla naptárhoz(ez van a hűtőn, ebbe (is) bele van írva ki-mikor dolgozik és az egyéb fontos dolgok), egy sál, felíró tábla. Mondom, hogy mind nélkülözhetetlen, ezek nélkül nincs élet. 

Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem agyalni idén mivel lepjem meg a kollégáimat karácsonyra, valami kis jelképes dologgal, de amit én készítek. Tavaly kis Mézi figurás gyertyákat kaptak, idén is valami gyertyafélére vagy illatviaszra gondoltam, ehhez kerestem szilikon formát. Aztán egyik hozta a másikat....ahogy az lenni szokott.

Beléptem egy kézműves csoportba, hogy inspirációt gyűjtsek, de több a siránkozás a csoportban, mint a kézműves termékek. Én értem, hogy valaki ebből szeretne megélni, de ez már pár évvel ezelőtt is hamvába holt ötlet volt. A kézműves termékeket nem fizetik meg. Ezért sem vállalok - ritka kivételektől eltekintve - rendelésre pl scrapbook albumot, mert ha annyit kérnék, hogy nekem megérje, az túl sok. Én sem fizetnék meg minden kézműves terméket, pl az illatgyertyákat, amiért elkérnek 5-6 ezer forintot, mert igazából én is meg tudom csinálni. A szójaviaszt hobby boltban veszem, de egy szilikonformáért nem fogok 4-5 ezer ft-ot adni, ha olcsóbban is megvehetem pl. Szerintem sokszor irreális árakat kérnek egy-egy termékért, de nem nyürrögök a poszt alatt, simán tovább görgetek. Van, hogy nem is tetszik a termék, amivel nincs baj, mert nem egyforma az ízlésünk, de nem teszem szóvá, ha nem tetszik valami, simán továbblépek. 

Most rendeltem gyertyatartó formát is, ehhez be is szereztem a kerámiaport, az első már elkészült. Hamar megköt, de a teljes kiszáradás 2-3 nap. Utána lehet festeni és mehet bele a gyertya. 



Bence már szerdán hazajött, igaz tegnap vissza is ment, mert koncertre mentek. Délelőtt főztem, hogy tudjon kaját vinni, de most nem is fog hazajönni csak 27-én, mert szombaton órája lesz. Azt hittem a hétvégére megoldottam a főzést, de rá kellett jönnöm, ha elviszi a kaját, akkor kezdhetem előről, így ma is főztem, remélem hétfő-keddig kitart. 

Mostanában Áronnak kell segítenem a tanulásban, illetve csak 3 tantárgyat kell szorosabban követnem, mert ebből kettőben nem indult valami fényesen, most fel kell húzni egy kicsit, s még mielőtt nagyobb gebasz lenne belőle, inkább segítek. szerencsére elfogadja, sőt kéri is a segítséget. A töri az egyik, amiből a tanárnő ugyan írat velük vázlatot, de néha még én sem értem hogy halad az anyaggal. A könyvben a fele nincs benne és még nem sikerült rájönnöm honnan szerzi az információkat és egyáltalán milyen logika alapján halad. A másik az edzéselmélet, aminek az eleje elég értelmetlen még a számomra is, de majd csak lesz abban is logika. Az anatómia az amiben még segítek, bár az megy neki, de ki szoktam kérdezni belőle.

Egész héten nyomott a fejem, aztán egyik nap megmértem a vérnyomásom….

                 Nekem ez már magas


A héten olyan ramaty idő volt errefelé, hogy senkinek nem volt kedve kimozdulni, ha nem volt muszáj. Így a Mex-el való séta is ritkult. Ma sem volt valami szabadba csalogató idő, csak már annyira sajnáltam szegényt, hogy erőt vettem magamon délután és felkerekedtünk. Messzire nem terveztem menni, már du 3-kor elkezdett sötétedni, így csak a közelben jártunk egyet, mondjuk ő ezt is élvezte. 

Mikor elkezdtem öltözni az előszobában megsejtett valamit, mert épp nagy ugatásban volt a szomszéd kutyákkal, de egy pillanat alatt az ajtóban termett és csak várt szorgalmasan.



Majd mikor kimentem, azt sem tudta, hogyan ugráljon örömében. Jól is esett egy kis friss levegő nekem is. 




Véget ért a szabadság, holnap már dolgozni megyek, ráadásul nappal, de legalább a buszon nem lesznek sokan - legalábbis remélem - így, hogy a hét utolsó napja lesz. 

2025. november 10., hétfő

 Na, hát jól elszaladtak a napok. el is telt az első hét a szabadságomból, s bár szeretem a munkámat, azért most valahogy nem sírok, hogy nem kell menni, sőt meg tudnám szokni, hogy mindig itthon legyek. annyi dolgom van, pedig a gyerekek már nagyok, mégis valahogy igénylik, hogy jelen legyek az életükben. 

Az egyetemista általában vasárnap szokott visszamenni és csütörtökön már jön, de az elmúlt két alkalommal is hétfőn reggel tettem fel a vonatra. Bánni éppen nem bánom, hogy picit tovább van itthon, nekem is nyugisabb a vasárnap így. 

Áron erősen küzd a középiskola első osztályával és egy kicsit sem irigylem, mert rengeteg tanulnivalója van. szegény gyerek olyan, mint én: nehezen tanul, könnyen felejt...

A szabadságra tervezett teendőkkel jól állok, bár nagyon kőbe vésett terveim nem voltak, csak kilátásba helyeztem pár dolgot: ablakpucolás, Áron ruhásszekrényének rendbe rakása - igazából még tavaly kerültek bele olyan dolgok, amiket majd elpakolok, ha lesz helye, nahh, most ezeket pakoltam el, hogy tényleg csak a ruhái legyenek benne - amúgy nagyon rendet nem kellett raknom, mert rendet tart a gyerek, meg is dicsértem őt. S ha már arra jártam, akkor ki is takarítottam, mert porszívózni ugyan szokott, de a portörlést azt mindig elfelejti (szerencse, hogy kevés olyan felület van ahol a port kell törölgetni). Még az iratos szekrényünkben kellene rendet varázsolni, de van még pár nap a hétből, csak sor kerül rá...

Kicsit jobban nyomonkövetem a tanulását, van amiből segítek is neki meg kikérdezem, egyáltalán nem ellenzi, sőt kéri is. Ilyen pl a töri, edzéselmélet, anatómia, a többivel megbírkózik egyedül is. A töri az egy külön fejezet...a tanár diktál vázlatot, illetve PPt-t szokott kivetíteni és valószínűleg magyaráz közben, de ugye azt nem tudják leírni, a vázlat meg tényleg csak egy vázlat. Úgy kell utánaolvasni legalább 3 helyen, mert a könyvükbe sincs benne minden....én mondjuk szeretem a törit, de Áronról ez nem annyira mondható el....

Ma egész jó idő volt, időnként  a nap is megmutatta magát, délelőtt el is vittem a négylábút sétálni. Olyan kis kajla volt, mindenbe is beleütötte az orrát, utána meg kergetőzni akart, úgyhogy futkároztunk is egy kicsit. 








A náthám köszöni szépen, nagyon jól érzi magát, most nem tudom, hogy még mindig beteg vagyok vagy már megint az leszek. Fáj a fejem, monduk más nem, de köhögök meg az orrom folyik....remélem legkésőbb tavasszal elmúlik...


A múlt héten vettem egy szőnyeget a konyhába is. Én általában papucs nélkül szaladgálok a lakásban, a konyhában pedig fázni szokott a talpam, a múlt héten meg belebotlottam a Lidl-ben egy rongyszőnyegbe, ha lesz még veszek mégegyet.




Pénteken hot-dogot kértek vacsira: 



2025. november 5., szerda

 Cirka 3 éve készülök szőnyeget venni a nappaliba, de fogalmam sem volt róla milyet szeretnék, meg mindig volt valami fontosabb ami kellett. Nézegettem én a kínálatot, ha jártunk olyan helyen, akkor ott is nyitva tartottam a szemem, de csak nem jött velem szembe az igazi, ráadásul úgy voltam vele, hogy amíg nincs kész a teljes belső felújítás, addig lehet felesleges is, mert volt itt kosz bőven, sajnáltam volna, ha pár év alatt tönkremegy. 

Na a héten jutottam oda, hogy kell végre egy szőnyeg, mert a másik már gyalázatosan nézett ki és kicsi is volt a nappaliba. Igen ám, de közben a hálóban az egyik függöny is tönkrement, a kettőre együtt beruházni most nem szeretnék, mert erősen spórolni kell a következő projectre is, s próbálom beosztani minden hónapra ezeket a kiadásokat. A függönyt végül elengedtem egyelőre, legkésőbb tavasszal lecserélem, csak ugye a nappaliba is szeretnék másikat meg a srácok szobájába is. 

Elmentem a Diegoba megnézni a kínálatot, neten ki is néztem egyet, ami aztán élőben nyilván nem tetszett, így hosszas tanakodás után elhoztam egy másik fajtát, egy nagyobbat meg egy kisebbet. Már többször belefutottam abba, hogy a megérzéseimre kellene hallgatnom, de nyilván most is figyelmen kívül hagytam. Miután hazaértem és leterítettem a szőnyeget rögtön láttam, hogy ez bizony nem illik ide. Se színben, se fajtában, baromi rondán mutat. Színben konkrétan sötétlilának látszott az amúgy szürke szőnyeg. Miután összedobtam az ebédet vissza is vittem és kicseréltem egy másikra, természetesen rá kellett fizetnem, mert az drágább volt pár ezer forinttal, de ez legalább passzol a környezetbe. Hát így lett végül a nappaliba szőnyegünk. 




2025. november 4., kedd

 …és az ablakpucolás ma is folytatódott. Reggel gyorsan nekiugrottam a nappalinak és az étkezőnek, majd ha már annyira belelendültem, akkor a hálószobában is megpucoltam. Amúgy az egyik legutálatosabb munka a számomra. Mindig nehezen állok neki, de aztán mindig rá is jövök, hogy annyira nem vészes. Olyan jó illat lett a házban a frissen mosott függönyöktől. A hálóba függönyt kell vennem, mert az egyik fal az csupa ablak és eléggé odatűz a nap, szét is égette az igen vékony anyagot, így az egyiket ki is dobtam.

Mondjuk a nap végére el is fáradtam.

2025. november 3., hétfő

 Szabadságom első napja igen mozgalmasra sikeredett. Bence ma hajnalban ment vissza Egerbe, így kelhettem 5-kor, hogy levigyem az 5.50-es vonathoz. Miután hazaértem rendet raktam, előkészítettem a reggelit és vihettem Gábort a mentőállomásra, mert ő is dolgozni ment ma. Ezután eljutottam a kávéig és végre reggeliztem is, majd elvittem Áront a suliba, ami után beugrottam az üzletbe meg a temetőbe. 



Közben Bence írt, hogy lerobbant a vonat, de végül egy óra késéssel sikerült odaérnie. Én először kivasaltam, azután pedig célba vettem az emeletet és kitakarítottam a srácok szobáját, a fenti fürdőt és megpucoltam az ablakokat, kimostam a függönyöket, az sem tartott vissza, hogy esett az eső. Délre készen is voltam vele. Délután aztán összeszedtem az iskolásokat, majd levittem a kocsit a mentőállomásra, mert Gábor késő este fog végezni, ne kelljen akkor érte mennem. Elvittem Mexet is, így hazafelé kimaxoltuk a kutyasétáltatást is. A ligetben elengedtem őt, de nem szaladozott, csak körbeszimatolt, így nem is időztünk sokat. 





  Még kikérdezem Áront, mert holnap angolból dolgozatot írnak meg átnézem milyen tanulnivalója akad még....

2025. november 2., vasárnap

 Még októberben volt verseny is a srácoknak. Mind a ketten 2. és 3. helyen végeztek, indultak formagyakorlatban és küzdésben is. Áron két olyan ellenfelet kapott, akik rávertek 10-15 kg-t, így kb az esélytelenek nyugalmával indult. Bence pedig egy III Danos sráccal küzdött, ami elég izgalmasra sikeredett, mert még hosszabbítás is volt, és egy hajszálon múlt a győzelme. Egyrészt nem is nagyon edzett amióta egyetemre jár, másrészt meg volt olyan bíró aki részrehajló volt. Nyilván nem lehet kizárni a személyes kötődést, bármennyire is azt gondolná az ember, hogy egy ilyen versenyen csak objektíven lehet dönteni, mert sajnos nem. Minden versenyen azt tapasztaljuk, hogy bizony a bírók a saját dojo-juk felé húz, de amúgy mindegy is lenne, csak ugye ez a versenyzőket nem érinti valami jól. 





Áron megkapta a kadét ruháját is:





Majdnem befejeztük a felújítási munkálatokat, végre készen van a terasz meg az oldalsó szint is ki van egyenlítve, még lehet a lépcsőt megcsinálja Gábor, de ebben sem vagyok biztos. Minden más jövőre marad.