A tegnapi nap egy fokkal jobb volt. Nem volt szülés, nem volt kapkodás. Délelőtt csak tettünk-vettünk, vártuk, hogy feljöjjön az egyik gyerekorvos és levizitelje a babákat. 

A bentlakók sokáig aludtak, aztán 10 óra felé próbáltuk megetetni őket, de annyira nem voltak éhesek. Mondjuk egyik sem fog elfogyni, ettől nem félek, mert némelyiknek olyan hurkája van....

Később meg is érkezett a doktornő, sorra levizitelte  a babákat, majd kettőt hazaengedtünk. A többi baba jól volt, próbálkoztak a szopizással, több-kevesebb sikerrel, volt akinek szüksége volt egy kis tápszeres kiegészítésre is. 

Még tegnap megírtuk a kiskönyveket az összes babának. Némelyiknek megcsináltuk a hallásvizsgálatot is, volt olyan akinek pedig ma próbáltuk. ezt már én csinálhattam. Nehezebb ám, mint gondolná az ember, mert nem mindegy hová teszed az érzékelőket, persze a gyerek belemozdul. Az egyik babócának csak az egyik fülét sikerült megnézni, a másiknál próbálkoztunk 4-5x is, de nem ment. Igaz ő még alig egy napos volt, így nem jelent ez semmit, majd újra kell próbálni mielőtt hazamegy. 

Kicsit rendezettebb volt a nap, az első 24 órában kb 3 óránként kell vitális paramétereket ellenőrizni, majd 24 órás korában oxigénszaturációt kell nézni neki. 

Délután megfürdettük a babákat, meg is ettetük őket, már amennyire tudtuk, megcsináltuk a dokumentációt is és vártuk a váltást.

Sokkal nyugodtabb volt a nap, nekem is volt már némi fogalmam a dolgokról. Nem rossz amúgy ott sem dolgozni, nyugisabb, mint egy beteg osztályon, úgy szívesen dolgoznék, hogy itt is meg ott is, de folyamatosan csak az újszülöttön nem szeretnék. Majd meglátjuk hogyan lesz. 

Hazafelé beugrottam még a Kék-be is felvágottért. Ma hazajöttek a gyerekek is a táborból, vár rám egy halom mosnivaló meg a vacsorakészítés is. Jól el is vannak fáradva. Most jön pár nap pihenő, aztán indulnak Velencére a nyári táborba. 

 Életem első napja az újszülött osztályon....

...rettenetesen elfáradtam a nap végére. Új hely, új arcok, új információk. Azt mondták alig van szülés, sokszor napokig nincs újszülött. Nos, úgy látszik ahová én megérkezem ott minden van, csak nyugalom nincs. 

Az éjszakás kolléga azzal várt, hogy nehéz napunk lesz, mert van 5 újszülött, 5 nem hazaadható baba és lesz egy sectio napközben. Gondoltam, legalább nem fogunk unatkozni. Rengeteg információ zúdúlt rám, mit, hogyan és mikor szoktak csinálni, természetesen a káoszt láttam magam körül, de biztosan alakul majd ez is, mert egyelőre rendszert nem véltem felfedezni. 

Próbáltuk reggel megetetni az anyátlan babákat, de annyira nem voltak éhesek, inkább csak foglalkozást igényeltek, na arra meg nem volt időnk. 

Délelőtt aztán szóltak, hogy akkor mindjárt lesz a császár, így felmentünk a szülőszobára, ott is új dolgokkal szembesültem, majd hamarosan kiemelték a babát, aki rögtön fel is sírt, majd az orvos kezébe került. Egy magzatmázas-véres kis csomag érkezett. Nagyon formás kislány születését asszisztáltam végig, gyorsan törölgették, leszívták orrát, torkát, köldököt láttak el, aztán odavitték anyukának megmutatni, majd apuka vehette kézbe. Annyira én nem bírom ezeket a véres dolgokat, tényleg csoda egy baba megszületése, de nem annyira fogok verekedni, hogy ott lehessek egy szülésnél. Nekem elég akkor a babát látnom, ha már ellátták :))

Szegény kolléganő nem győzte a sok információt zúdítani rám, mit hogyan szoktak, mit, hol találok, nekem meg már zsongott a fejem. Vártuk, hogy a vizit is megtörténjen, aztán a dokumentálás, de nekem ez is olyan össze-vissza dolognak tűnik, egyáltalán nem látom át elsőre. Délután van a babák fürdetése, mármint a bentlakó babáké, majd etetés még váltás előtt, de olyan borzasztóan esznek, hogy hihetetlen. Én meg annyira utálok etetni, nyammognak a kaján, lökik ki a cumisüveget a nyelvükkel, tekeregnek egyfolytában......

Délután aztán feljött eg másik doktornő is, hogy BCG oltást adjon a babáknak (ezt amúgy péntekre tervezték), úgyhogy ezen is túlestünk. Váltásra azért egyensúlyba kerültünk, de én úgy elfáradtam, hogy szólni nem volt kedvem. 

Egyszerre végeztünk Gáborral, hazafelé még elugrottunk a Lidl-be vásárolni, mert a délutáni vásárlástól csak a péntek délutáni vásárlást utálom jobban. Itthon aztán vacsiztunk és nem csináltunk már semmit, mind a ketten elfáradtunk. S én holnap megyek vissza nappalra....

 Ma sem csináltam sokmindent. Főztem, magamnak krémes gombalevest és paradicsomos bulgurt, Gábor pedig fasírozottat kért hasábburgonyával. Azért is szeretem az air frayert, mert fasírtot olajban sütni nagyon utálok, sütőben szoktam, de most csak pár darabot sütöttem ki - holnap mind a ketten dolgozunk - s ezért előkaptam a forrólevegős fritőzt, s abban sült. Nem volt büdös, nem égett az olaj és nagyon gyorsan készen is lett. 

Nem terveztem elmenni itthonról, de Áron fodrászhoz kellett vinnem, s ha már útra keltem akkor  a pékségbe is beugrottam. Áron haza is jött velem egy gyors zuhanyra, majd az apja visszavitte a táborba. 

Most lenne időm a teraszon ücsörögni, de olyan iszonyat meleg van kint, hogy képtelenség megmaradni. 

Holnap már dolgozni megyek és le is nyomok a 4 nap alatt 3 nappalt. Nem épp a kedvenc összeállításom, de nagyon remélem, hogy hamarosan jobb lesz a munkabeosztásom is. Iszonyatosan nehéz a váltás, hogy mindent előről kell kezdenem, konkrétan a nulláról, pedig ugyanezt a munkát végeztem 13 évig, azt gondoltam csak a helyszín lesz más. Számomra amúgy igen, csak annyi, hogy máshová járok be dolgozni, de számukra én egy idegen vagyok, akit nem ismernek, nem tudják, hogy mit tudok. éNa mindegy, túl leszek ezen is, aztán majd jobb is lesz. 

 Letelt a több, mint 2 hetes 8 órás munkabeosztásom, s ennek nagyon örülök, mert minden nap menni kissé megterhelő volt. A koránkelés annyira nem viselt meg, tekintve, hogy 5 előtt nem sokkal szólt az ébresztő és kocsival jártam, így hamar be is értem, de délután már kb semmihez nem volt kedvem mikor hazaértem. Megszoktam, hogy a bevásárlást, a főzést és egyéb házimunkákat délelőtt végzem el, így nem is nagyon találtam magamra délutánonként. Na meg hiába szólt 14 óráig a munkaidőm, sokszor fél 3 is elvolt már mire elindultam, mert munkát nem hagytam félbe. 

A kollégák és az orvosok is nagyon jó fejek, mindenkivel megtaláltam a hangot eddig, nem tudok senkire sem negatívat mondani, nyilván 2 hét után elhamarkodott is lenne. Maga a munka az kb ugyanaz, ami furcsa még, hogy ismerősökbe is botlok, persze Vácon is előfordult, de ott inkább olyanokkal, akik visszajáró betegeink voltak, itt meg pl a volt szomszédunk hozta a kisfiát vérvételre, de ez nem rossz. Tegnap volt sikerélményem is, mert 2 gyereket is én szúrtam, az egyik egy 1 hónapos baba volt és sikerült levennem a vért tőle is meg a másik gyerkőctől is. 

Tegnap még 8 órában voltam, most van 2 szabadnapom és legközelebb már az újszülött osztályra kell mennem, de már 12 órában. A következő két hónapot az újszülött osztályon töltöm, hogy oda is betanuljak. Eleinte nagyon zokon vettem, egyáltalán nem tetsztett az ötlet, most viszont kezdek megbarátkozni vele, de még mindig azt gondolom, hogy igazából a betegellátás az én hivatásom. Sosem dolgoztam újszülöttekkel ( kivéve, ha fel kellett venni az osztályra a pár napos babát, mert besárgult, vagy nehezen lehetett etetni), de maga az újszülöttellátás sose volt a feladatom. A tankönyvből megtanultam mi a teendő egy babával közvetlenül a születése után, de gyakorlatban sosem csináltam. Ami még zavar, az az anyátlan gyerekek ellátása, akik amúgy nem tehetnek semmiről és nagyon cucik, de csak meg kell őket etetni, tisztába kell tenni és vannak 5-en. Igaz, az egyik lekerült a gyerekosztályra, mert hőemelkedése volt, de csak fogzik, lassan vissza is fog kerülni. 

Ami még fusztrál, hogy rengeteget megyek nappalra dolgozni és kevés lesz az éjszakám, a fizetést pedig a pótlékok dobják meg, de nagyon remélem, hogy ez is változni fog hamarosan. Ha nem, akkor sajnos szóvá fogom tenni. szerencsére a főnővérrel mindent meg lehet beszélni. 

A mai szabadnapomon elhatároztam, hogy semmit nem fogok csinálni és ehhez tartom is magam. Délelőtt elszaladtam üzletbe, mert a srácoknak kellett 1-2 dolog, azt be is adtam a Dojoba. Tegnap megkezdődött nekik a Ronin tábor, itt helyben, így péntekig gyerekmentesek vagyunk. Ma Gábor is dolgozik, főzni nem kellett, mosni, takarítani sem, így kb tényleg nem csinálok semmit. Leszedtem a sütő ajtaját és szét is szedtem, hogy az üveget meg tudjam pucolni benne meg megnéztem a Vészhelyzet Pittsburgh-ben utolsó részét. 

El kellene vinni Mexet sétálni, de ilyen kánikulában ő is a pincében hűsöl, lehet estefelé lesz belőle valami, ha picit hűl az idő vagyis az aszfalt. Múlt héten is este indultam el vele, Áron addig elment futni. 

Még a múltkor vettem egy Air Frayert, amin igen sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán kell-e, de arra jutottam, hogy igen, kell. Ami volt azt Bence elvitte Egerbe. Amúgy imádom. Ez sokkal nagyobb, mint az előző. Csirkecombot sütöttem benne, pillanatok alatt készen lett és nagyon finom ropogós lett kívülről, belül pedig omlós. De csináltam benne bundáskenyeret is magamnak, nyilván nem olyat, mint amit igaziból szoktam, hanem egészséges változatot, de finom volt. 

Kaptam egy zabkorpás "kenyér" receptet is, az sem volt rossz. Nyilván semmi köze a kenyérhez, viszont alacsony a kalória és szénhidrát tartalma, nekem pont megfelel. Ma dupla adagot készítettem, így már formája is van, egy pici édesítőszert is tettem bele, reggelire lekvárral tökéletes lesz. Nekem úgyis majdnem mindig az a reggelim. Kipróbálom pirítva is, hátha úgy is jó lesz. Rászoktam a reggeli zabkorpa kására is vagy minek nevezzem, gyümölccsel, fahéjjal. Ilyet szoktam bevinni reggelire, ami majdhogynem tízórai, mert mire odajutok, hogy egyek, a reggel rég elmúlik. Itt nincs össznépi reggelizés meg ebédelés, mindenki akkor eszik amikor odajut vagy éhes, senki nem vár a másikra, van aki megkérdezi csatlakozok-e. Ez amúgy annyira nem baj. Nincs mindig kitéve édesség, ha kapnak csomagot, az a nővérszobában van a szekrényben, onnan bárki kiveheti. Nem annyira jellemző amúgy a csomag, amit szintén nem bánok, mert így nem esek kísértésbe, magamnak meg szoktam vinni a kávé mellé nasit, ha ehetnékem van ne legyek gondban. 

 Tegnap hamburgert sütöttem vacsorára, nem volt kedvem zsemlét venni, inkább sütöttem itthon. Szerintem finom lett, bár egy kicsit lehetne könnyedebb is, na majd legközelebb kicsit formálok rajta. A srácoknak amúgy nagyon ízlett. 

 Megkezdtem a munkát az új helyen. Hétfőn 7-re mentem, ekkor már a nappalos kollégák ott voltak. A főnővér is ott volt már, így gyorsan bemutatott, kaptam szekrényt és át is öltözhettem, majd bevetettem magam az osztály megismerésébe. A főnővér véhógigvitt, megmutaott mindent mit hol találok, szabadkezet kaptam, hogy körülnézzek a szekrényekben. Közben a kollégák mellé csapódtam, kérdeztem, figyeltem mit és hogyan szoktak csinálni, amiben tudtam segítettem. Engedtünk haza és vettünk is fel gyereket, mentem a vizitre, szóval mindent csinálhattam. Elintéztem az informatikán a számítógépes rendszerhez való hozzáférésemet is. Nagyon hamar elment a nap, el is múlt 3 óra mire végeztem, s jól el is fáradtam. 

Az orvosok így elsőre rendesnek tűnnek, a főorvos úr azért bemutatta milyen amikor kiakad, de egyelőre ez sem rettentett el. 

Délután mondjuk kb semmihez nem volt kedvem itthon, annyira lefáradtam a rengeteg új információtól. Egész héten 6-14-ig kellett mennem. Nem mondom a harmadik nap után éreztem, hogy ez agy egyműszakos forma nekem nem jön be, nem tudnék így dolgozni. rettenetesen fárasztó. 

A hét további részében egyre inkább ráláttam a munkára, a rendszerre. Szerintem Vácon nagyobb rend, tisztaság volt, sokkal átláthatóbb minden, de ezeken itt is lehet javítani. Itt viszont nem húzzák a vizitet, azt gyorsan lezavarják reggelről, délben van a nagyvizit is. És mindig van nagyvizit. Nem feltétlenül ragazskodnak a nővér jelenlétéhez, de azért jó, ha ott vagyunk. A főorvosúrnak vannak visszahívott betegei, a "szakrendelés" is az osztályon zajlik javarészt, ebbe be is kell segíteni, ha vérvétel van. A héten volt lazább nap is, de olyan is, hogy nem volt időm még enni sem. 

A kollégák javarészt kedvesek, aranyosak, de nem túl okosak. Két olyan kolleginát tudok kiemelni, akik szerintem szaktudásban ott vannak, ahol lenni kell, de nem találkoztam még mindenkivel. Összefutottam váltáskor az egyikkel, aki hamarosan nyugdíjba megy, na ő konkrétan átnézett rajtam miután bemutatkoztam. Annyira mondjuk nem érdekel, pláne, hogy már nem sokáig marad, de a többieknek azért legalább egy kedves mondata volt. 

Az első kiakadásom is megvolt, mikor megláttam a júliusi és augustusi beosztást.....mind a két hónapban az újszülött osztályon leszek, az ottmaradt babákkal de mellette az újszülöttellátásba is bele kell tanulnom. Elvileg ez átmeneti, csak addig szól míg a nyugdíjba menő kollegina vissza nem jön, de erre még rákérdezek. 

A srácoknak ma edzése volt Budapesten, ahová Gábor vitte őket, így én itthon maradtam főzni. Délelőtt be kellett mennem a városba is, mert Mexnek el fog fogyni a tápja és hétfőig nem húzzuk ki. Beugrottam a Lidl-be is, múlt héten beszereztem egy forrólevegős fritőzt, abba kellett sütőpapír. Sokat gondolkoztam kell-e nekem olyan, ami volt azt bence elvitte Egerbe, de az amúgy is kicsi. Múlt szombaton pedig egy nagy készülék volt remek áron, így beruháztam egyre. 

 Reggel elszaladtam vásárolni, miután kitettem a srácokat a sulinál. A héten valahogy annyira szét vagyok esve. Minden nap be kell ugranom valamiért az üzletbe, nem tudok rendszerben gondolkozni sem. Olyan fáradtnak érzem magam, két napj a fejem is fáj. 

Főznöm is kellett, így nagyon gyorsan nekiláttam. Sima pulykaszárny leves készült, stefánia vagdalt meg krumplipüré. 

11 után beszaladtam a kórházba is, végre el tudtam csípni a kórház higiénikusát, aki anno tanított is. Meg is ismert, nem is húzta az időt, gyorsan aláírta a papíromat és már mehettem is. A munkaügyön még aláírtame gy halom papaírt. Hétfőn kezdhetek. 

tegnap hívtak Vácról is, hogy megvannak a papírjaim, megegyeztünk, hogy postázzák. Ha megérkezik, mehetek a munkanélkülibe. Amúgy nagyon utálom ezt a sok ügyintézést, nem nekem való ez :)

Gábor különjáratba ment, este ért haza, a srácok elmentek edzésre én meg végre hozzájutottam, a memory plannerhez is. 

 Szerdán Bence hazajött, lehet most nem is kell neki visszamennie Egerbe, egy vizsgaeredményre vár még, remélhetőleg az is sikerült neki és akkor az első év meg is van neki. 

Gábor az ügyeletre ment, én meg szaladgáltam, hol érte, hol Áronért, hol Bencéért. El is ment a napom, sok értelmes dolgot nem vittem véghez. Ja....főztem narancsos sárgarépakrémlevest. Egész jó lett. 

Csütörtökön vissza kellett mennem az üzemorvoshoz. Szerencsére minden eredményem megérkezett és minden negatív lett. Ismét sokan várakoztunk, köztük volt 3 csaj is, az egyik pont munkaidőben volt. Mikor az egyik próbált volna bejutni, természetesen nem ő következett, akkor jeleztem, hogy előtte még vannak. Na ez annyira nem tetszett nekik, a dolgozó csaj meg is jegyezte, hogy ő munkaidőben van. Nem kommenteltem, hogy akkor viszont pont belefér az idejébe, mert este 6-ig biztos sorra jut. Ha megkér, még be is engedtem volna magam előtt, de más is kivárta a sort, pedig más is munkaidőben volt, lett volna annyi esze, hogy odaszól telefonon (Vácon mindig behívtak, ha odaszóltam előtte, igaz ott nem volt ilyen tolongás sosem). Amúgy meg én sem egy egész napot akartam rááldozni erre, az idő nekem is fontos, az, hogy én nem dolgozom, az nem jelenti azt, hogy ráérek. És a rendelés vége előtt is visszajöhetett volna, ha már annyira dolgozni akart volna. Nem akart. 

A doktornő nagyon kedves volt, most le is esett, hogy én a múltkor az aszisztenst néztem az orvosnak, ő volt az aki kissé flegma volt, de most ő is nagyon kedves volt. Papírjaim rendben vannak, megkaptam az alkalmas pecsétet. 

Még jelentkeznem kellett a kórház higiénikusánál egy aláírásra. Viszont csütörtökönként nincs bent. Ahhh....ez még egy kört jelent.

Este pizzát sütöttem vacsorára, s most nagyon jól sikerült. 

 

 Gábor KMR-be ment Vácra, így rám hárult a gyerekek hurcolása, de ugye munkanélküli vagyok, időmbe éppen belefért. 

Reggel sütöttem amaerikai palacsintát Áronnak, délután az volt a desszertem nekem is. Az időjárás továbbra sem támogatja a kinti programokat, de azért elvittem Mexet én meg közben végigvittem egy kocogós-gyaloglós edzést, de rendesen el is fáradtam tőle. Nem bírom én ezt már...

 Hivatalosan is munkanélküli vagyok. 

A tegnapi nappal megszűnt a munkaviszonyom, s a kórházban csak június 8-án kezdek, így bejelentkeztem a munkanélküli hivatalba, az álláskeresési támogatásra. na nem magamtól lettem ilyen okos, hanem felvilágosítottak róla, hogy ez van és ki lehet használni. Nyilván megvannak a feltételei, úgy voltam vele, max elutasítanak. Be is mentünk Gáborral, majd az egyik ügyintéző javasolta, menjünk vissza délután, akkor kevesebben lesznek, be is ír időpontra. Vasárnap én már nézegettem ezt a lehetőséget és el is indítottam egy előzetes regisztrációt, kaptam is emailt, kiderült, hogy az ügyintézőt ismerem is. 

Délután visszaballagtam, felvette az adatokat, elindította a folyamatot, majd a kilépő papírokat kell bevinnem, van rá 30 napom. Kérdeztem mi van akkor, ha nekem hétfőtől lesz állásom. Azt mondta semmi gond, nyugodtan mehetek, majd kelleni fog a munkaszerződés, de azt sem szokták elkapkodni. 

Így a héten itthon lógatom a lábamat. Nem foglalkozok mással, csak a házimunkával meg ugye a családdal. az időjárás nem annyira barátságos, kb semmihez nem lehet hozzáfogni. Délután pedig sorozatot néztünk Gáborral.