7 Hónapos

A fiatalember 7810 gr és 70 cm.

Feltérdelt

Még 03.04-én készült ez a kép: 

Ezek pedig tegnap reggel:

Nőnapi Nap

Ezzel kedveskedett nekem a kisfiam a Nőnapi Napra ( a gyerekek mondták így):

Átlagos hétvége

Semmi különös nem történt ezen a hétvégén. Mentünk volna Vácra a barátainkhoz, de betegség miatt elnapoltuk. Így a szokásos dolgokkal telt a két nap. Főztem, mostam, takarítottm,.......

.      

Igaz  ezt csinálom hét közben is. Gábor is itthon volt. Annyi szabadságom volt tegnap, hogy a srácok kint voltak anyósoméknál, így a rendet, tisztaságot kis ideig élvezhettem is.

Bence anyukáméknál aludt, Áron viszont időben ébredt ma reggel. Napközben sem vitte túlzásba az alvást. De elvan. Rosszalkodik. Mert mindig az kell neki amit nem szabad. A játékai nem kellenek, annál inkább a dvd távirányítója, a zsinór, az újság, stb.....El vagyunk szokva már ettől.....

Fűztem is a félben hagyott karkötőt (még most sincsen készen), üvegmatrica festékkel festettem a gyerekszoba ajtóra Micimackót, Malackát és Fülest (szárad jelenleg).....
Szóval mindenfélét tettem-vettem. Viszont vasalni nem vasaltam és nem is érzek késztetést rá. Pedig muszáj lesz, mert holnap szaladgálós napom lesz, kedden meg kirándulni megyünk az ovis csoporttal.

Most pedig adok e legkisebbnek enni, hátha utána szundikál még egy kicsit....


Sógoromék voltak fenn, Peti (2éves lesz májusban) folyamatosan azt mondogatta:

-Ott van Álon!- de az a hangsúly és mosoly utánozhatatlan......

Adós vagyok...

....azokkal a képekkel amelyek a fotózáson készültek. De nem szeretném csak úgy idebiggyeszteni, megszerekszteni viszont jelenleg nincs sok időm. Vagyis inkább türelmem. Szóval lesz majd képdömping csak türelem....

Derékfájós

Kedden Gábor nem bírt megmozdulni annyira fájt a háta. Jót mosolyogtam rajta. Nem kellett volna mert visszaütött. Na nem Gábor. Tegnap rosszul mozdultam edzés után, ma alig bírtam felkelni.....

Márciuskettő

Villámgyorsan jöhetne már a tavasz és a felmelegedés, mert nyűgös vagyok, nincs energiám és különben is....Áronnak ismételten folyik az orra. Elértem azt a pontot amikor elegem van. Most éppen azért mert a számlák csak jönnek és egyik sem nullás csekk a fene enné meg. Az állam elveszi az összes kedvezményt, ezzel adókedvezmény újítással is csak a mi zsebünkből vesznek ki. Ráadásul megint kommunális és gépjárműadót kell fizetni, most jött az Émász elszámoló számlája is, a fűtés számla is az egekben........az agyamra megy. Tudom mindenki így van ezzek, de évente 1x elegem van. Asszem a közeljövőben sűrűn fogok a bank környékén sétálgatni......hátha rám szakad......

Jövő héten kirándulni megy Bencéék csoportja Budapestre. A Kolibri Színházba szól a látogatás és miután a Természettudományi Múzeum keddenként zárva tart (téli időben) így a Közlekedási Múzeum lesz az uticél. Természetesen szülők is részt vehetnek a kiránduláson. Gábor dolgozik, így én megyek. Áront pedig lepasszintjuk a Mamához.

A képek készen vannak amit a fotóssal csináltattunk, meg is kaptuk őket csak még nem volt időm/energiám megszerkeszteni egy válogatást. 100 képet csak nem biggyesztek ide.....

Szülői volt az oviban, ott elmondták milyen események lesznek még  júniusig. Kaptunk házi feladatot is, úgyhogy nem unatkozom. :)

Achtung! Achtung! Képek következnek

Én szóltam......

Kontroll

Túl vagyunk rajta. Sikerült időben odaérnünk. Áront előtte lepasszoltuk anyukámnak.

Miután bementünk rögtön odamentem a betegirányításhoz. Egy idősebb hölgy volt a pult mögött. Odaadtam a beutalót majd a tb kártyát is és köszöntem illedelmesen. Erre a hölgy mogorva arccal:

- Sorszám? Nem szólítottam senkit!

Én meg csak lestem. Aztán G. mutogatta, hogy ott a sorszámosztó gép. Benyoimtam. Kaptam egy jegyet. Rögtön villogott a számom a kijelzőn. Odafáradok, mire az előbbi hölgy kedvesen:

-Jónapot kívánok! Miben segíthetek?

Orra alá nyomtam a papírokat, majd nyájasan:

-Jajj! Gyerekkel vannak? Akkor nem itt kell bejelentkezni. - itt útbaigazítás következett - Még jó, hogy nem kellett várni....


Nem akartam mondani neki, hogy ha az előbb nem förmedt volna rám, hanem megkérdezi mit akarok akkor most nem lenne róla kissé lesújtó véleményem.

Sikeresen megtaláltuk az irodát ahol be is jelentkeztünk, majd beentün a váróba. Nem voltak vészesen sokan, de azért jócskán kellett várni.

Először EKG-t készítettek. Na ez a nő sem volt különb az előzőnél. Komolyan mondom olyan fa arca volt, hogyx az hihetetlen. Egyetlen félmosoly vagy egy jó szó sem volt a gyerek felé. Teljesen kiakadtam rajta, mert azért ide nem egy egyszerű megfázással járnak az emberek akik ráadásul még gyerekek, nem is nagyon értik, hogy mi történik. Mert hiába mondtam én is Bencének, hogy ez nem fáj meg stb, azért lehetett látni az arcán, hogy kicsit fél és meg van illetődve. Próbáltuk oldani a feszültségét, G. poénkodott is vele a nő meg rezzenéstelen arccal tette a dolgát.

Elhiszem, hogy unalmas neki, meg elege van a gyerekekből, a folyosóról beszűrődő hangoktól (mert ugye a gyerek majd nem ül meg nyugodtan), de akkor is.

Ezután következett egy hosszabb várakozás. Bence nehezen bírta. Pedig vittünk mesekönyvet, kártyát is. Közben a mellettünk ülő csajszival szóba elegyedtünk. Egy éves kislányát hozta aki elkezdett incselkedni velem. Aranyos volt nagyon.

Miután végre sorrakerültünk már a doki fogadott minket. Nagyon jó fej volt, kedves, szimpatikus, a gyerekkel rengeteget viccelődött. Az asszisztens is nagyon kedves volt. Megnézte uh-n, mondta, hogy minden rendben van, nem lát semmi kórosat vagy olyat ami kezelést igényelne. Kérdezte a gyerektől:

-Bence! 5 év múlva akarsz jönni?
Mire a kérdezett:

- Nem.

Így csak panasz esetén kell megjelenni nála. Még ráhallgatott a szivére meg a feje búbjára (persze csak viccből) Bence meg mosolygott nagyokat.

Elköszönésnél is mókázott a doki, Bence pacsit akart neki adni ő meg elrántotta a kezét. Ez persze tetszett a gyereknek és magyarázott is a dokinak.


Fél 11-re volt időpontunk, délután 1-kor végeztünk.

Ezután felugrottunk Csibucékhoz. Olyan jó volt találkozni velük élőben is. Eddig csak a fórumon "beszélgettünk" meg telefonon. KOrinna nagyon aranyos, bájos szép kiscsajszi. És meg is dajkálhattam. Szívesen jött hozzám és cirógatott a kezével. Bencét jól felpakolták édeséggel, Betti sütött buktát is ami isteni finom volt. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak. Sietnünk kellett így nem sokat beszélgethettünk. De majd legközelebb. Akkor már Áron is benne lesz a csapatban.

Hazafelé megálltunk még a repülőtéren (az egyesen). Kb egy órát voltunk. Iszonyatosan drága a parkoló. A teraszra sem tudtunk kimenni mert ilyenkor le van zárva, de az ablakból jól láttuk a felszálló gépeket. Vagy 4-et néztünk meg. Volt ott tűzoltó, rendőrautó, mentő.....Bence nem győzte mersezteni a szemét. Csodálatos látvány egy felszálló gép. Szerintem. Én nagyon szeretem. Egész nap el tudnék bámészkodni ott.
Hazafelé két gép is leszállóban volt, az egyik közvetlenül az autó felett szállt. Bence azóta is emlegeti.
Megígértük neki, hogy legközelebb tovább leszünk majd. Csak legyen jó idő.

Ha minden igaz.....

.....akkor holnap eljutunk Pestre a kardiológiai kontrollra.  Eddig nem mondták vissza az időpontot, remélhetőleg semmilyen rejtélyes betegség nem tör elő Bencén és bízom benne több méteres hó sem fog esni.

Kérek minden kedves olvasót, hogy holnapra tegyék szabaddá mind a két kezüket és tessék csuriba  hajtogatni az ujjakat, így szorítani nekünk, hogy minden rendben találtassék. Köszönöm.

Ma délután tervezek még egy villámlátogatást a doktornéninél, egyrészt lepecsételtetném a beutalót, nehogy aztán visszafordítsanak a célegyenesben. Másrészt pedig megmutatnám Bencét. No nem azért mert még nem ismeri, hanem a gyerek arcán és a kézfején rejtélyes kiütések lettek. Nem tudom mi okozza őket, pedig nagyon rákoncenrtáltam a dologra és próbáltam visszaidézni mit evett/ivott a kiütött gyerek, de semmi olyat nem tudtam felkutatni amit eddig ne evett vagy ivott volna.

Ráadásul ezek furfangos kiütések ám, mert amint elhatározom, hogy "naaakorholnapmegmutatjukadoktornéninek" a kiütés egyszerűen elmúlik.