Iskolás lesz...

Tegnap volt a napja, hogy megvettük az első osztályos tankönyveket. Itthon aztán megnézegettük, Bence pedig ceruzával a kezében áltt az apja mellett, hogy akkor ő most bizony megoldja a matekfeladatokat. Majd meglátjuk meddig tart a lelkesedése :)

Ma van a szülinapom...

Supi+

Nem olyan régen vettük észre, pontosabban Gábor vette észre, hogy Áron lába befelé dől. Nem estem kétségbe, pár hete voltunk státuszon, nem volt kirívó a bokája. Úgy gondoltam, majd elviszem a dokihoz, megnézetem, és majd lesz valami. Közben voltunk sógornőméknél, a kisfiának is ez a problámája, egy évvel idősebb Árontól. Volt vele orvosnál, ortopédián (most mondjam, hogy nem igazán foglalkoztak vele? ), aztán eljutottak vele ide,  ahol megnézték a Peti lábát majd megoldást is találtak a problémára. Szerencsére kinőhető, csak oda kell figyelni.
Jelzem a gyerekem lábán eddig is minőségi, (siesta) cipő volt, mégis ilyen problámával állunk szemben.

Hétfőn, hazafelé ellátogattunk a megadott címre, megnézettem Áron lábát, majd hirtelen felindulásból vettünk is egy szandált és egy őszi cipőt neki. Viszlát tizenötezer forint, de inkább most, mint a későbbiekben legyen orvosolhatatlan a probléma. Ja! És egészségpénztár elszámolja, úgyhogy annyira nem vészes a dolog. Lehet neten is rendelni, de én jobb szeretel a gyerek lábán látni. És először elég nehezen megy bele a lába szegénynek, de van neki tartása és ez látszik is.

A gyerek lába:

És a lábbelik

Csónakázós

Sógoroméknál jártunk, akik a Dunaparton laknak, nemrégen vettek csónakot, természetesen ki kellett próbálni. :)

Ablakpucolós

Az úgy volt, hogy már nagyon aktuális lett az ablakpucolás. Olyannyira, hogy már lentről kiszúrtam mennyire gáz a helyzet.  Viszont kevés házimunka van amit utálok, de ez közéjük tartozik. Annyira nehezen veszem rá magam, hogy az csuda.
Csütörtökön Gábor elvitte a srácokat meg saját magát anyósomékhoz én meg gondoltam egyet és nekiugrottam a gyerekszobának. Pikk-pakk megpucoltam, előtte természetesen lemostam a redőnyt, a kereteket, szét is csavaroztam. A függönyöket bevágtam a mosógépbe, s hogy ne forogjanak egyedül leszedtem a hálószobából és a konyhából is. Annyira belejötte, hogy a két másik helyen is megtakarítottam az ablakokat. Tényleg csak minden kezdet nehéz. Ha már egyszer rászánom magam, akkor aztán megy, mint a karikacsapás...

Ezen felbuzdulva beszéltem le anyósommal, hogy péntekről mára kintalszanak  akölykök, így a nappaliban is nekiesek az ablakoknak korán reggelről. Az, hogy korán ugrottam neki, enyhe túlzás, de nekiugrottam. Mire a végére érem megállapítottam, hogy annyira nem is utálom, bár nyilván nem fog a kedvenceim közé tartozni továbbra sem, de ha újra aktuális lesz akkor majd előveszem ezt a posztot, hogy felfrissítsem az emlékezetemet. Persze ilyenkor mindig megfogadom, hogy majd minden hónapban áttörlöm, amiből aztán nem lesz ám semmi.....

Nemcsak az ablakokat pucoltam meg, hanem a polcokról, szekrényekről is leszedtem mindent és áttörölgettem, ezzel megejtve a tavaszi, húsvéti, nyári és karácsonyi nagytakarítást is.

Bence-nap

Nemcsak a mi Bencénknek, hanem minden Bencének boldogat....

Új kedvenc

Tetkó

Még a nyaralás alatt készült egy tetoválás, na jó, csak hennával Bence karjára. Először simán belement, aztán tesóm behülyítette, hogy vérezni és fájni fog, ezért visszalépett, majd hosszas győzködés után mégis elmentek megnézni hogyan is készül. Aztán ő is csináltatott egyet.

Nem azért mondom, de qrva jó órabére volt a kiscsajnak, aki csinálta....lehet ki kellene tanulnom nekem is  :P

Unokatesók

Piros pöttyöset ettek teljes egyetértésben, de nem maradhatott volna el  a huncutkodás, nem is ők lettek volna....

Hazafelé

A szállást délelőtt tíz óráig el kellett hagyni. Jóóó, nem ragaszkodtak mereven az időponthoz, de azért nem húztuk az időt, reggeli után összepakoltunk majd elindultunk. Szerettünk volna Keszthelyen megállni még, de olyan dugó volt a bevezető úton, hogy inkább megfordultunk és a másik irányba indultun, mondván, hgy majd valahol megállunk gyrekeknek volt rágicsa és innivaló is. Igen ám, de a másik úton is dugóba kerültünk. Kilométereken át csak lépésben haladtunk, szerencsére Áron is jól viselte, mert ha egyszer visítani kezd.....

Az M7-esen megálltunk tankolni, kapcsoltunk mesét nekik és reméletük a legjobbakat. Vagyis azt, hogy Áron majd elalszik. De nem. Egy darabig nézte a mesét aztán meg folyamatosan dumált. Mi meg röhögtünk rajta. Egészen jól viselte az utat, Pest előtt kezdett nyűgösködni, már álmos volt. Megálltunk a Régióban - Bence választhatott egy játékot magának - aztán folytattuk utunkat. Áron be is aludt, így zavartalan volt a hátralévő idő. Időben hazaértünk, rögtön anyósomék felé vettük az irányt, Áront Gábor bevitte és letette még, fel sem ébredt rá. Bnece is kintmaradt így jól jártunk mert sikerült a kipakolást is megoldani.

El nem kiabálom, de úgy tűnik, hogy innentől nem lesz gáz a hosszabb utazás sem. Legalábis remélem.