November 6

 Tesóm jól van. Még tegnap este felhívtam őt, mintha nem is történt volna semmi. Kiderült, hogy miután felkelt belenyilalt a fájdalom a lágyékába és ettől veszítette el az eszméletét. Ő azt hitte egy pillanatra becsukta a szemét, valójában ez egy kicsit több volt. mikor magához tért minden olyan filmszerű volt, a homályos kép lassan világosodott ki, azt látta, hogy a felesége beszél, de nem hallott hangot, majd mikor az is megérkezett akkor tudatosult benne, hogy épp a mentőket hívja. Mondta is neki, hogy jól van, nem kell mentő. A fia fölötte állt, majd annyit mondott neki: Apa, nem vagy jól! Mire a mentő megérkezett már jól volt, de a biztonság kedvéért bevitték őt egy kivizsgálásra. Na de szerencsére jól van és letette a nagy esküt, hogy oda fog figyelni az étkezésre meg az ivásra is.

Éjszakás voltam, igazából nem volt semmi különös, az ügyeletről érkezett pár ambuláns, de egyiket sem kellett felvenni osztályra. Megérkezett az éjféli beteg is, egy kruppos kisfiú, de őt is csak megkezeltük bár hivatalosan fel kellett volna venni és ezt a telefonban jeleztem is az anyukának, de doktornő végül hazaengedte őket. 

Hazaérve hezitáltam, hogy lefeküdjek-e, de fáradt voltam. Mire el bírtam aludni eltelt vagy 2 óra és nem is aludtam jól, mondjuk ritkán szoktam. Azon kattogtam, hogy főznöm kell, mert nincs ebédünk. Azt már éjjel kitaláltam mit fogok az asztalra varázsolni, ami nem volt más, mint a Jolly Joker tejszínes-kukoricás csirkemell és a bolognai spagetti. Ebből Gábor is tud holnap vinni és péntekre is marad ebéd, mert holnap Dunakeszire viszem a srácokat a fogszabályzásra és úgyis Meki lesz belőle. 

Délután iszonyatosan elkezdett fájni a fejem, s miután úgy ébredtem vettem is be gyógyszert, de nem igazán segített rajtam, úgyhogy elértem arra a szintre mikor le kell feküdnöm 10 percre, mert a létezés is fájt. Gábor persze kapott volna az alkalmon, hogy belém ynomjon egy algopyrin injekciót, de hát azt azért  már mégsem hagytam. Utána alkudozott, vénásan is jó lesz az, mindenáron meg akart szúrni, de nekem csak látványra vannak vénáim, gyorsan szét is mennek. Nehezen ugyan, de sikerült meggyőznöm. 

Srácok elmentek edzésre, bundáskenyeret terveztem vacsira, lassan neki is kell állnom. A Memory Plannerrel meg megakadtam, mert valahogy a színes papírok valahogy nem akarnak összeállni....

Kezdésnek kicsit erős

 Már hajnalban, ahogy megébredtem és fájt minden porcikám az járt a fejemben, hogy ma kihagyom az úszást, viszont a héten már nem fogok tudni menni....mikor felkeltem akkor már hezitáltam, alkudoztam magamban- Gábort el kellett vinnem reggel, mert bevállalt egy különjáratot, mire hazaértem vihettem Áront is suliba.

 Ma nem kellett üzletbe menni, csak a pékségbe ugrottam be, holnapra nekik szendvicsalapanyagért, majd itthon leültem és átgondoltam a napomat. Ekkor már hajlottam az uszoda látogatására, de éjszakás leszek, ilyenkor az a majd két óra sok. Főznöm nem kellett hogy holnap mit eszünk, azt még nem tudom, viszont Bence ma később kezd, de csak este fog hazaérni, ergo Mexet senki nem fogja tudni elvinni sétálni. Ebből aztán az következett, hogy egy nagyobb sétát terveztem Mexel, gyorsan fel is kerekedtünk és nekiindultunk. Nagyon hideg volt, pedig felöltöztem rendesen, hazafelé viszont már volt ereje a napnak. 

A séta vége 6,6 km lett és meglett volna a7 km is, de útközben hívott Gábor - szerencse, hogy akkor már a közelben voltam - hogy tesómat (öcsém van, 42 éves, egészséges, sportos) reggel a mentő bevitte a sürgire. Persze mindjárt megállt bennem az ütő, hogy mi történt, de nem volt időm gondolkozni, mert mondta is, hogy minden oké, otthon elájult. Jó, persze, egy ájulás miatt nem esünk kétségbe, na de mitől ájult el? Fel is hívtam azonnal sógornőmet, hogy akkor mondja el mi történt. 

Tegnap este tesóm focizni volt, jár amúgy Bence is, tegnap is volt, de nem mondta, hogy tesóm lesérült, meghúzta a combtövét vagy mi, hallott is egy pattanó vagy szakadó hangot, fájt is neki a lába. Éjjel rosszul aludt, fájt a lába, reggel felkelt és elájult. Ráadásul hanyatesett, rá a dohányzóasztalukra, még jó, hogy nem üvegasztaluk van, ami szét is tört egyébként. sógornőm egy csattanást és egy hörgést hallott. Mikor beért a szobába azt látta, tesóm fekszik a széttört asztalon, feje hátrahanyatlott, szemei fennakadtak, de szinte abban a pillanatban magához is tért. Kihívták a mentőket, akik be is vitték. Gábor is, a mentők és én is azt kérdeztük volt e végtagrángása vagy megfeszülése, de szerencsére nem volt. 

Amikor Mariannal beszéltem tesóm már jó volt, mert kommentelt a háttérből, épp infúzió csepegett neki. Rettenetesen alacsony volt a vérnyomása, elsőre nem is tudták levenni a labort tőle. Miután meglett a laborja csináltak egy UH-t, mert az egyik értéke magas lett és az utalhatott vérrög jelenlétére, de az UH negatív lett. 

Az okos testvérem amúgy tegnap délelőtt evett utoljára és inni se nagyon ivott, így rendesen ki volt száradva is, ez és a fájdalom okozhatta ezt az ájulást. Rettenetesen fáradtnak érezte magát, ami amúgy ájulás után így szokott lenni. Remélem odafigyel magára ezután, mert megcsapkodom.

Séta közben akartam fotót készíteni a deres falevelekről, de Mex úgy gondolta modell lesz belőle és beugrott a képbe és lefeküdt. 

A hét első napja

 Hosszú hónapok kihagyása után végre összeszedtem magam és elmentem úszni. Rögtön belecsaptam  a medencébe és leúsztam a szokásos 2000 méteremet. Azt gondoltam biztos botrányos lesz az időm, de nem. A szokásosat hoztam, igaz jól elfáradtam. Egyenletesen úsztam, lassúnak éreztem magam, de nem volt az olyan rossz.  Hazaérve aztán már fájt a karom és a vállam rendesen.

Reggel amúgy amerikai palacsintával indítottuk a napot, a gyerekek szeretik, ráadásul egészséges változatban szoktam csinálni, így nekem sincs bűntudatom, ha eszek belőle. 

Ma még takarítani is volt energiám, igaz főznöm nem kellett.

Villásreggeli

 Tegnap este a gyerekek azzal fogadtak, hogy ma reggel 9-re apukám reggelire vár minket, a reggeli pedig nem más lesz, mint héjába sült krumpli. Ez az a kaja, amit amúgy szeretek, de nem bírom kivárni, hogy elkészüljön, ha nekem kell csinálni. 

Ma reggel 8 körül ébredtem, a gyerekek is sorban utánam, Gábor elment dolgozni, így egy kávé után át is mentünk a szüleimhez. Reggeli előtt még beszélgettünk, majd nekiláttunk. Késői reggeli volt, megérkezett tesóm is, igaz, hogy mi már addigra jól laktunk, de lelkesen néztük, ahogy ő is eszik, közben pedig megváltottuk a világot mindenféléről beszélgettünk. 

Már majdnem ebédidő volt mire hazaértünk, de senki nem volt még éhes. Áronnal verset tanultunk, vasaltam, ők játszottak az X Boxon (hétközben nincs játék), későn azért megebédeltünk, már lassan a vacsorához készülhetek, de haladni szeretnék még a MP-vel is. 

Alakult nemrég egy csoport a FB-n, ami igen motiválóan hat rám, bár most nem pörög a csoport, de azt leszűrtem belőle, hogy más is ugyanúgy csinálja, mint én szoktam. A görcsölést kellene elengednem, meg azt, hogy "tökéletes" legyen, mert amúgy rajtam kívül max a gyerekek nézegetik majd, nekünk meg bármi is kerül bele és bárhogyan van dekorálva, az mindenképpen tökéletes és az sem baj, ha csak a fényképek és kommentek kerülnek bele, de dekor nem. 

Naplemente a hetediken

 Azért is jó a hetediken dolgozni, mert valami csodálatos a napfelkelte meg a naplemente is. Nincs két egyforma. Gyönyörű színekben pompáznak. 

Emlékezünk

 Gábor ma az ügyeleten dolgozik holnap reggelig, így mi tegnap délután voltunk gyertyát gyújtani. 

Először Varsányba mentünk a nagyszüleimhez. Sok rokunknál lehetne mécsest gyújtani, de a nagyszüleimen kívül csak két helyen szoktunk még megállni a többiek sírját sosem találom. Most összefutottam az egyik volt középiskolai osztálytrársammal, jó pár percet beszélgettünk is. Gyakrabban kellene kapcsolatot tartanunk, de valahogy mindig elmarad…

Gyorsan végeztünk, innen visszajöttünk Gyarmatra, de itt sem látogattunk el sok helyre, pedig egyre több sírhoz mehetnénk. Itt sem időztünk órákat, az elveszített szeretteinkre úgyis minden nap gondolunk. Legalábbis nekem sokszor eszembe jutnak, ehhez nem kell a temetőbe mennem. 

Nemrégiben a nagyapámmal álmodtam, miután felébredtem nem nagyon tudtam megfogalmazni mi is volt, pedig álmomban olyan valóságos volt minden. 

Ugatás az éjszakába

 Múlt éjjel jól belenyúltunk a melóba. Éjszakás voltam és nagyon bíztam benne, hogy lesz egy kis nyugalom, de nem volt. Elég sok gyereket vettünk át, de mindenki egyensúlyban volt, legalábbis így gondoltuk. 

Azzal kezdtük a műszakot, hogy már felvételre várt egy nagylány (16éves) tüdőgyulladás miatt, elég rosszul nézett ki, ráadásul az oxigén szintje 85% volt. Vérvétel, branülkötés után 10liter/percen indítottunk neki oxigént, majd kétféle antibiotikummal is meglőttük, ezután stabil volt az állapota egész éjjel.

Ha a műszak úgy indul, hogy fel kell venni valakit és még a mentő is jön, akkor abból sejthető, hogy egész éjjel munka lesz. A mentő egy 3 éves gyereket hozott mellkasfájdalommal, de nem vagyok benne biztos, hogy egy 3 éves tudja mi az, hogy mellkas… igazából valamit összeszedett, mert mire beértek belázasodott. Őt haza tudtuk engedni. 

Ezután sorba  érkeztek a kiskutyák, akik beleugattak az éjszakába, s mint olyan szinte művelte, hogy meg is invitáltuk őket pár  napra. Mindenki megkapta az ellátást, az ilyenkor szokásos gyógyszereket, majd behelyeztük őket az ágyba, de egyik-másik igényelt még egy kör kezelést. Rendesek voltak, mert felváltva csinálta, de reggelig elvoltunk velük. Aztán hajnali 4-kor ismét becsöngettek a mentők egy újabb kruppos gyermekkel, akit szintén fel kellett vennünk, viszont helyünk már nem volt, így a kezelőben helyeztük el, úgy egyeztünk meg, hogy lesz úgyis hazamenős gyerek, annak a helyére fogjuk betenni őket, viszont hajnalban nem szedünk ki senkit az ágyból, majd reggel. A kezelőben le tudtak feküdni, mert a vizsgálóágyon kívül is van még egy ágy ahol infundálni szoktuk a gyerekeket. 

Az éjszakát 5 felvétellel zártuk. 

Őszi minialbum

 Az októberi kihívás az őszről szólt. A szokásos nagyoldal helyett ismét egy minialbumot készítettem, ez ilyen 2 in 1, mert alkotok is, de készül egy album is. Ráadásul a csoportban az egyik alkotó tett fel egy album készítési technikát, amit nekem feltétlenül ki kellett próbálnom. Egész gyorsan el is készültem vele, elég volt egy szombat délután hozzá. 

Ha választanom kellene egy kedvenc évszakot, akkor az az ősz lenne. Szeretem, hogy már nincs az az elviselhetetlen hőség, de a nap még tud melegen sütni, gyönyörű színben pompáznak a fák, lehet nagyokat sétálni Mex-el. 

Az albumba az őszi képeinkből válogattam párat, s ezeket dekoráltam. Szeretem albumka lett, bár nekem mindegyik az.

Október

 Ha valamikor, akkor ebben a hónapban rengeteg minden történt, amiről érdemes lett volna írni, de annyira fáradt és lusta voltam, nem volt erőm telefonról bepötyögni, a laptopot meg nem kapcsoltam be. Ugyan rendesen el vagyok maradva a naplózással is, de a héten ihletet kaptam és azt vezettem, így meg van örökítve pár említésre méltó sztori is:

- elkészült a fürdőszoba, igazából már csak a kiegészítők beszerzése van hátra, hogy picit otthonosabb legyen

- Bence elutazott (azóta haza is ért) Manchesterbe

- Áron indult egy Kata versenyen Muzslán

- elsőáldozásban voltunk

- a szemészeti kontrollon mindent rendben találtak

- Áron edzőtáborban volt

- életemben először sütöttem töltött zsemlét (nem mintha bonyolult lenne)

- Bence megkapta a Jó tanuló, jó sportoló díjat idén is

-Áron indult az EB-n Lengyelországban, s 2 tized ponttal maradt le a továbbjutástól

- kipróbáltam egy szilvás-körtés sütireceptet és a srácoknak nagyon bejött.

Éleslátás

 Bencének hétfőn megműtötték a szemét. Erre készül mióta szemüveget kapott általános kisiskolás korában. Én éjszakából érkeztem, nem voltam éppen kipihent, elég jól bírtam a várakozást. Cirka 2-2,5 órát voltunk ott, ebből maga a műtét 20 perc volt és kb 50 percet volt bent, előtte pedig mindenféle mérésen és vizsgálaton átesett. Műtét előtt be kellett vennie egy Xanaxot, de mindenki kapott nem csak ő. Míg mindenki más úgy jött ki, hogy nem érzett semmit, addig Bence arról számolt be, hogy azért kicsit kellemetlen volt és egy pici fájdalmat is érzett, de nyilván simán túlélte és ha előről kellene kezdenie ugyanúgy a lézer alá feküdne. Mikor kijött szép szürke színe volt, rosszul érezte magát, így az egyik vizsgálóban lefektették, kapott vizet, müzliszeletet és még a légkondit is bekapcsolták neki. Pár perc elteltével aztán jobban lett, így el is tudtunk indulni. Gábor bejött értünk a szigetre, mert az árvíz miatt le volt zárva és csak engedéllyel tudtunk bemenni, de meg sem próbálkoztunk az autóval (pedig lehetett volna, de csak egy kísérővel, mi meg ketten voltunk). A műtét napján negyed óránként kellett a műkönnyet cseppenteni, óránként pedig a Tobradexet, másnap pedig óránként a műkönny, napi 5x a Tobradex volt. Kedden visszamentünk kontrollra, de busszal, hogy Gábor meg itthon tudjon haladni a fürdőszoba legózásával. Jó kis utunk volt. A másfél órás út 2,5 óráig tartott, mert Váctól lezárták a régi 2-es utat az árvíz miatt, így az M2-re terelődött a forgalom és ez meg is fogta rendesen. Szerencsére gyorsan végeztünk a kontrollon és hazafelé nem volt fennakadás, így időben itthon is voltunk. 

A műtét jól sikerült, a látása szuper, majd szépen lassan tökéletes is lesz neki, de már azt hallgatjuk tőle, hogy "ezt is látja" meg "azt is látja" és meg kb az orromig nem látok szemüveg nélkül. 

Áronnak pedig elkészült a szemüvege, de a büdöskölök iskolában nem hordja.