Azért mostanában javítottam ám a technikámon - ha egyáltalán van nekem olyan - nyugodtan büszkélkedhetek a barna-fehéremmel (régen nagymamám sütött ilyet, nem tudta a nevét és tesóm ráragsztotta ezt) nagy sikert arat, igaz ez a süti is csak második nekifutásra sikeredett olyanra amilyenre kellett volna.
De, hogy visszatérjek a torta esetére: sógornőmmel megbeszéltük, hogy ő süt tortát a hétvégi ünneplésre (sógoromnak is most volt a szülinapja, együtt szoktuk tartani a gyerekével), az oviba bevinni rendelni szoktam (most egy kedves ismerős süti meg aki nem mellesleg cukrász). Igen ám, de a napján megköszöntjük itthon is csak mi szülők, na meg most már Áron is (amennyire egy majd' féléves gyerek köszönteni tud :D).
Kiötlöttem, hogy biztosan örülne, ha az anyja is meglepné egy eská tortával. Piskótát megsütöttem (ez jó lett), krémet megkutyultam (ízre ez is tuti) aztán már csak össze kellett rakni. Bújtam én a netet, ilyen torta - olyan torta.....de úgy gondoltam, jobb ha valami legegyszerűbbel próbálkozok, így esett, hogy ez lett és Bencénél amúgy is a csokitorta a favorit, így sokat nem gondolkoztam rajta milyet is készítsek.
Valószínűsítem, hogy az egyik olvasóm (Bné Betti) most a szívéhez kap :DDD Hát igen, Ő nagyon tuti formatortákat süt, pedig nem is szakmája, sok cukrász jelenthetne neki.
Kicsit ferde, kicsit csálé, de az én kezem munkája. Gyanítom, hogy a gyermekem nagyon fog neki örülni. Igazi meglepetés lesz neki holnap.:D
Úgy tessék ránézni, hogy életem első tortája....:DDD
2 megjegyzés:
Nem tudom, Dia, nekem mindig összefut a nyál a számban, ha házilag készült tortát látok... ilyenkor biztosra veszem, hogy naagyon finom (volt). Szóval inkább legyen ferde a felirat (amúgy nem az, max egy picit), mint ilyen megkreált tökéletes külsővel rendelkező valami, ami vagy finom, vagy sem...
Jó kis torta ez,és biztosan finom is,milyen krémet tettél?
Isten éltesse Bencét!
Megjegyzés küldése