Hardcore

Iszonyú volt a szerdai napunk. Pedig egy kis odafigyeléssel szerintem nem is lett volna rossz, de.....Nemrégen még alig egy-két gyerek lézengett az osztályon, most meg...elérkeztünk a "hova tegyük a gyereket" dilemmához. Ha ez így marad, akkor a szülők csücsülni fognak a gyerekeik mellett, mert nem fogunk tudni helyet biztosítani*.

Elég sok gyereket vettünk át reggel. Ez önmagában még nem indikálja a zűrös napot. Mindehhez volt 4 Dr előjellel rendelkező egyén plusz a Főorvos. A Dr-ből kettő most kezdte a rezidens-képzését, tehát újak, tapasztalatlanok - bár meg kell jegyeznem, hogy elég hamar belerázódnak a dolgokba és nagyon ügyesek. 
Azt utálom nem szeretem mikor az X számú gyerekem Y számú Dr-hoz/hez/höz tartozik. Akkor nem tudok menni vizitelni, mert vagy egyikkel, vagy másikkal....fontossági sorrend van, azzal megyek amelyik gyerek betegebb, egyébként nem nagyon igénylik a jelenlétünket a kisviziten, mert előtte is és utána is átbeszéljük, tehát nem feltétlenül kell felette álljak....

Egész nap mentünk, de nem haladtunk. Lázasodtak, nem ittak, infúzió kellett, de  a branül nem vezetett, újra kellett szúrni, ami nem sikerült...mire sikerült betenni, utána para ment.....az osztályos munkával sem végeztünk, de az ambulánsok már hőbörögtek odakint, fel kellett venni egy-két-há-négy gyereket...vissza kellett fektetni az állományost**....vegyek astrupot, de nem egynek, háromnak, örültek sz SBO-n***........számoljak pulzust 2 óránként, nézzek vérnyomást (gyerek üvölt...vajon van-e értelme?)...Dia főzzél kávét****......állandóan pakoltunk az orvosok után, csésze itt, pohár ott, a tányér amott......ebédelni ebédeltem, de azt is úgy, hogy a Főnővér szólt rám: akkor most leülsz...fel akartam tenni egy gyógyszert, de azt mondta 10 percen nem múlik. Naná, hogy Anyuka jött és szólt, hogy gyógyszer...Na Főnővér beszélt vele, mondta, hogy egy kis türelmet.....a kávéra nem jutott időm....iszonyatosan szar nap volt, mert fejetlenség volt. Az orvosok persze 4-kor leléptek, mi meg nem győztük utólérni magunkat, hogy  a váltásra mindennel meglegyünk. el sem tudtam jönni, mert félbehagyott osztályt nem hagyok ott, hétköznap úgyis  a későbbit érem csak el....Az éjszakások így is örültek nekünk, mert mindjárt a  munkába cseppentek ők is....

* erről már akartam írni, mert a Facebookon nagyon terjengenek  a különböző cikkek, hogy milyen körülmények vannak az osztályokon és a hozzátartozók maradhatnak-e vagy sem. Nos nálunk 12 éves korig maradhat bent a szülő a gyerekkel, van olyan eset, amikor a nagyobbakkal is. Ha hely van, akkor biztosítunk, de előfordult olyan, hogy annyira tele voltunk, hogy a szülőnek a fotel vagy szék jutott, jobbik esetben a gyerekkel osztozott az ágyon. Napi háromszori étkezést kapnak a szülők is, a kaja minőségébe viszont ne menjünk bele. És ige, Apukák is maradhatnak, amíg meg tudjuk oldani, hogy külön legyenek az Anyukás szobáktól. És nem a gyerekkel vagy szülővel akarunk kitolni, hanem volt már probléma a koedukált szobákból...viszont nálunk maradhat nagyszülő, nagynéni, felnőttkorú tesó is....nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra. És itt kell megjegyeznem azt is, hogy bizony van olyan szülő, aki simán benthagyja a gyerekét és látogatni sem mindig ér oda.....

** volt egy kislány akit megcsípett a lábán valami és iszonyatosan feldagadt neki, ezért került osztályra. Javulni látszott mikor hazaengedtük, de papíron még bent tartottuk. Jöttek vissza kontrollra és bizony csúnyább lett a csípés, be is gennyesedett neki, így a sebésznek kellett megnyitnia. A fertőzés miatt vénás antibiotikumot indítottunk, ezért vissza kellett feküdjenek, mert branüllel senkit nem engedünk haza. Na, pl ő az apukájával maradt bent, mert otthon a kistesóval anya volt...

***az astrup elemzéséhez szükséges gépünk lent van az intenzív osztályon. Mi a sürgősségire szoktuk lehordani. Azért örülnek nekünk odalent, mert mindig feltartjuk őket a munkában. Nekem rossz az aurám, ha a géphez nyúlok tuti elfogy a papír, kalibrál, beszívja a vérmintát, de nem elemzi, stb...ezért én nem nyúlok hozzá, mindig megvárom mikor odafárad valaki és megcsinálja. Már többen is próbálkoztak, hogy megmutatják hogyan kell, mindig el is mondom, hogy meg tudom csinálni, nem nagy kunszt, nem vagyok én hülye, csak.....na most ismerős volt lent a sürin, dolguk is volt, én siettem is, így nem vártam rájuk, de azért a csaj ott volt velem dumálni.

****: én vagyok az ügyeletes kávés-kisasszony, ha dolgozom, mert állítólag olyan pont jó kávét szoktam csinálni. Fogalmam sincs miért, csak összedobálom mindig. Mondjuk az orvosokat odaengedni nem szabad, mert a múltkor is úgy tették fel, hogy mind mellé ment, így mondtam nekik, hogy akinek DR előjele van, az csak megnyomhatja a piros gombot. Szoktak is szempillát rebegtetni reggelente, már olvasok a tekintetükből, kérdés feltevése nélkül szoktam szólni: "nyomj egy piros gombot". 

A tegnap éjjelünk sokkal nyugisabb volt, mint az előtte való nappal, pedig sok gyerek volt és vettem is fel egyet, és pulzust is néztem 2 óránként, és lázasodott is az egyik...mégsem volt annyira fárasztó, mint  a nappal. Igaz, egy ügyeletes doki volt csak.