Gábor szerencsésen megjárta az utat. Azzal kezdődött, hogy bement, úgy volt 23 órára kell kiállnia. Na, volt a felsőbb körökben aki nem tudott róla, így stoppot mondtak. Haza is jött fél 12-kor, hogy mégsem kell mennie. Miután magába döntött némi energiaitalt, nem volt fáradt én viszont alig vártam, hogy alhassak.
Na nem sikerült bealudnom, Áron közben megébredt, de az apja rendezte. Fél egykor viszont megcsörrent a telefonja, mennie kellett. Kiderült, hogy nem volt légbőlkapott infó a 23 órási indulás, csak éppen az illetékes vezért nem érték el, aki lefele továbbította volna az infót.
Áron szemei kipattantak, így átvándorolt mellém, innentől a nyugodt alvásnak integethettem. Fél 7-kor már kukorékolt. Akkor ránéztem a telefonra, 6-kor jött egy sms, hogy mindjárt indulnak...
Haza is ért, fél 10-kor hívott, hogy a városban van, de fertőtlenítenie kell a buszt meg takarítani meg stb, majd jön.
Addig én futottam a szokásos köreimet, úgy mint mosás, főzés, rendrakás....
Hazaérve mesélte, hogy nem volt nagy gond az úton, két rendőr is kísérte a buszon. Odaérve volt valami kisebb nézetletérés a menekültek között, de hamar rendeződött a dolog. Mikor elindult verték a busz oldalát.....
A buszon a menekültek között egy, azaz egy nő és egy gyermek utazott, a többi mind férfi volt......inkább nem kommentelem ezt az információt. És inkább magamban tartom a véleményemet ezzel az egész menekültkérdéssel kapcsolatban, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy sajnálja-e őket (nyilván, valamilyen szinten én is, de mindennek van határa).
Srácokat kivittem anyukámhoz, hogy az apjuk tudjon pihenni. Én be voltam esve a konyhába. Csináltam tiramisut, amit sikerült jól megbonyolítanom....nem is én lennék, ha nem.... Este szomszédolni megyünk, tavaly költözött egy fiatal pár a szomszédunkba és már egy jó ideje beszélgetjük, hogy összebandázhatnánk. Hát most jött el a napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése