Laza napunk volt, hamar elkészültek az orvosok a kisvizittel és az a halálom, hogy amikor alig van gyerek és flottul megy minden, akkor a nagyvizittel csúszunk el, mert a Főorvos még bogarászik az irodájában. Most is úgy hagyott ott minket, ha készen vagyunk csörögjünk be neki. Na hát rajtam aztán nem múlt. Minden orvos - 3 - és mi nővérek - 3 - plusz a főnővér is a pultnál álltunk és még volt vagy 4 tanuló mikor megemeltem a telefont: (közeben mondták, hogy 10-kor még úgyis korai -11-kor szokott lenni, elvileg - de megjegyeztem, úgyis lesz 11 mire kiér)
- P.K., tessék
- Dia vagyok Főorvos Úr, készen vagyunk a kisvizittel, mehetünk
- Máris megyek, 2-3 percet kérek még, elintézek egy telefont
- Rendben, várjuk, mérem az időt - Főorvos röhög (ismer már, na)
Az idő telik-múlik, Főorvos úr nem jön...eltelt vagy negyed óra...közben visszajött egy visszarendelt beteg a Főorvos Úrhoz. Na ekkor megint megemeltem a telefont, hogy szóljak neki, várják.
-P.K., tessék
-Főorvos Úr Dia vagyok...
- Ó Dia...igen, tudom, a 3 percből letelt másfél, máris megyek (közben vigyorgós a hangja)
- Hát igen, épp szólni akartam, de most azért hívom, mert megérkezett a beteg, akit a Drnő rendelt vissza
-Máris megyek.
És tényleg jött.
Majd úgy gondolta előbb megnézik a beteget a rezidensekkel, de ismerjük már mennyire szeret oktatni, ami tök szuper, csak akkor meg mi nem haladunk és volt két olyan beteg aki már fél lábbal kint volt, szóval ekkor azt mondtam:
-Öööö...előbb nem vizitelnénk le azt a 4 gyereket és utána nézik meg? úgy gyorsabb lesz :)
És úgy is volt. Szerencsére olyan főnökünk van aki érti a viccet, tréfát és partner is benne, így előfordul, hogy vizitelés közben is elsüt egy-egy poént a Főnök :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése