Vagy mégsem

Olyan jól elterveztem, hogy mit fogok csinálni ezalatt a három nap alatt míg itthon vagyok. Mára kilőttem az edzőtermet, mert már tegnap du világosan láttam, hogy át kell toljam szerdára. Ma a bevásárlás napja volt, ami alaphangon 3 üzletet jelentett és még csak nem is nagybevásárlást tartottam. Na volt negyed 10 mire hazaértem. De kaja is kellett, mert nem volt főzve és egy -egy nap csak elvagyok főtt étel nélkül, de a hosszú évek során hozzászoktam, hogy ebédelek rendesen. Na a csirkemelles rakottésztára esett a választásom. Miután nekiláttam megvilágosodtam, hogy csak épp a főzőtejszín mennyisége nem elég és tészta sincs itthon annyi, így újra le kellett mennem az üzletbe, tiszta szerencse, hogy itt van a sarkon.

De előtte.....bekészítettem már reggele gy adag mosnivalót a gépbe, így mire hazaértem e is járt. Kiteregettem, összepakoltam és...és.....nem tudom mikor és nem tudom hogyan de faszán meghúztam a derekam, alig kaptam levegőt, a mozgásról meg ne beszéljünk. A zoknimat és cipőmet tartott annyi ideig felvenni míg le- és visszaértem a boltból. 

Kaját összedobtam. Most úgy csináltam, ahogy írták, a tésztát nyersen tettem a tepsibe. Jelentem legközelebb megfőzöm előtte, mert így van benne olyan ami csak megkeményedett a sütőben.

Nem szoktam harc nélkül feladni semmit, ezért derékfájás ide vagy oda én bizony nekiálltam takarítani. Kicsit lassabban ment, de megoldottam. Régen takarítottam ki így mint most. Mindig csak takarítottam valamit. Hol port töröltem, hol porszívóztam, hol felsöpörtem, felmostam. Na de most. Most mindent. Látszik is. Affelől nincs kétségem, hogy mindez kb este 6-ig tart, amikoris majd mindannyian hazaérünk.

Már csak a vasalás meg a papírok közötti rendrakás van hátra. Viszont ilyen derékkal nem tudom holnap tudom-e abszolváni az edzőtermet.....