Áronnak is megvolt a ballagása Június 21-én. Reggel negyed 9-re kellett vinni, utána nemsokkal mi is mentünk. Szegény apukám már nem élte meg, anyukám meg nem bírta volna végigállni, bár akár ülhetett is volna, de ő addig a húst sütötte ki. Na meg tesóméknál is ballagott Ádám, pont ugyanakkor, ketté osztódni meg nem tudott volna. Nyilván én nem sértődtem volna meg, ha oda megy.
Anyósom jött el egyedül, mert értelemszerűen tesómék sem tudtak jönni, sógoromék meg nem értek ide. Mondjuk ők előtte való nap jól felbosszantottak, mert felhívták Gábort, hogy akkor ők ráérnek 11 után jönni, ugye?! Na én meg ezen kiakadtam, mert egyrészt ha már meghívtuk őket, akkor igazán odatolhatták volna a képüket 9-re, mert amikor az elsőáldozás volt a gyerekeknek, akkor mi sem csak az ebédre mentünk. Mindegy, lenyeltem, de az fix, hogy ezután nem fogom magam törni amikor esemény van náluk és meg kell jelenni.
A ballagás, bár tartottam tőle, nem volt végtelenül hosszú. Nem tudom mennyire köszönhető ez Áron osztálytársának, aki odaállt az igazgatónő elé az utolsó héten, hogy ő azt szeretné kérni, hogy ne legyen hosszú, ne tartson órákig :))
Kb egy 2 óra hossza volt, de ebben már az is benne volt, hogy megkapták az osztályokban a bizonyítványt és a fotózás is megtörtént. Nekem tetszett az egész műsor, az hogy végül az udvar annyira árnyékos volt, hogy nem dőltek ki sorban a gyerekek és mozgott a levegő is. Áron átadta a zászlót a hetedikeseknek.
Az ünnepség után tesómékkal ünnepeltünk. Béreltünk egy helyet, a kaja egy részét rendeltük, a többit anyukám csinálta, a sütit meg mindenki hozott, rendeltünk tortát is. Gyorsan eltelt a délután, jó volt így a buli is, nem feszült rá senki.
