Újraélesztés

Ma kötelező továbbképzés lesz újraélesztésből. Ez annyit jelent, hogy kötelezően meg kell jelenjek a munkahelyemen 13 órakkor, a továbbképzés 17 óráig tart, utána pedig éjszakás leszek. Megint sikerült nekem húznom a rövidebbet. 

Azt mondjuk nem egészen értem, hogy amennyiben ez kötelező, és lent lesz a tanácsteremben, akkor  a nappalos kolleginák hogyan fognak részt venni rajta? Mert, gondolom az osztályt nem lehet felügyelet nélkül hagyni. Viszont, ha nem jönnek le, akkor a "mindenkinek kötelező" kifejezést sem értem. Csupán egyetlen költői kérdésem lenne: nem lehetett volna ezt két részre bontani? És lehet, nekem sem kellene akkor elindulni éjszakára délelőtt 11-kor....

A másik dolog meg az, hogy minden egyes továbbképzés végébe be van építve az újraélesztés, amiből vizsgázni is kell. Nem értem, hogy akkor most külön minek is....

...gyanítom annak Doktor Úrnak, aki tartja nincs egyéb elfoglaltsága...a három gyereke és  amunkája mellett. Ha ennyi a szabadideje, lehet cserélnék vele ;)

Szombat minálunk

Ha egész nap dolgoztam volna, se fáradhattam volna el jobban. Vagyis, ha jobban meggondolom, akkor dolgoztam. Csak itthon. Mert ugye reggelit készíteni, elpakolni, mosást indítani, ebédet varázsolni, teregetni, közben a gyerekkel tanulni. Igen. Most, hogy ötödikes le kell ülni vele tanulni. Nehéz az ötödikes tananyag. Már nem elég, ha órán odafigyel meg elolvasgatja itthon. Nehezen fogadja el, hogy első a tanulás és bizony lesz olyan, amikor egész nap ezzel fog telni az idő.

Tavaly is oda kellett már figyelni, azt gondoltam beépült ez neki, de most kezdjük előről. Érdekes, mert pl a történelem az idén jött be nekik, azt gondoltam meggyűlik a bajunk vele, de nem. A tanár egy fiatal pasi. Vázlatot diktál nekik. Nagyon jó vázlatot. Sőt. Sokszor elég is. Persze, nyilván a könyvet hozzáolvastatom. Érdekli, szereti. Még. 

Az angollal viszont gondok lesznek, bár most elintézte magának, hogy átmenjen a másik csoportba, ott csak heti 3 angol van, szemben a mostani öttel. Hétfőn bemegyek a suliba, beszélni szeretnék a tanárnővel. Nem tudom ő hogyan tanít, a mostani az leginkább sehogy. Nekem legalábbis ez derül ki a füzetéből. Most pl, az volt a házi feladat, hogy kaptak egy fénymásolt lapot, amin 8 db óra volt különböző időpontokat mutatva. Én, aki nem sokat tudok angolul is azt gondoltam, nem nehéz a feladat. Majd kiderült, hogy csak épp nem vették az idő kifejezését. Egy sor, annyi nem volt a füzetükben leírva (egyébként semmiről nincs szinte, legalább íratná le, hogy a Simple Present-et mikor is kell használni, hogyan képezzük, stb). A könyvük (asszem első osztályos még mindig) angolul van írva, egy sor nincs benne magyarul. Az angol tanulás ezért úgy történik, hogy én kiokosodom belőle (ezeket még valamennyire értem is), majd elmagyarázom a gyereknek. Csak mondom, hogy a múltkor ötös dolgozatot írt belőle :)

Értem én, hogy nincsenek megfizetve a pedagógusok (se), meg nincs semmire idő. De könyörgöm, ne nekem kelljen már  a nyelvtant elmagyaráznom a gyereknek. Mert az más, hogy itthon gyakorolnia kell. Még külön tanárhoz is elviszem, de az alapokat kapja már meg ott, órai kereteken belül. 

Nos, nem a gyerek tanulásáról akartam nyígni, csak kijött.  És még ma olvasónaplót is kellett írni a Pál utcai fiúk első két fejezetéből. Igen, én is elolvastam. :)

Szóval ma elfáradtam, na :)

Szerda

Reggel letettük Bencét a sulinál, majd átgurultunk a háziorvoshoz. Nem voltak sokan (szerencsére), hamar túl is estünk rajta. Sejtettem, hogy megint a mandulája a ludas, most szerencsére nem vártunk sokáig, kapott is antibiotikumot. Az éjszaka amúgy láztalan volt, s bár azt gondoltam a délelőtt folyamán felszökik majd, de aztán mégsem.

Kicsit keresztbe húzta a napomat ezzel a betegséggel, de gyorsan újraterveztem. Jól elvolt itthon, játszott, mikor elfáradt nézett némi mesét/filmet s be nem állt a szája. 

Ebédidőben a nagyobb is hazaérkezett, miután kapott némi ennivalót, nekiült tanulni. Meg én is vele. Egyrészt már délelőtt nekifogtam, hogy az angolt némiképp megvilágítsam neki, másrészt meg leellenőriztem a matekját. Nem volt egyértelmű a számomra mi a feladat, s miután némi bizonytalanságot véltem felfedezni az állításában, miszerint csak össze kell adni a számokat, arra jutottam, hogy én ennek bizony utána kérdezek. No jól tettem, mert nem egészen az volt a feladat, amit mondott. Immáron magabiztosan ugrottunk neki, mikoris konstatáltam, hogy bizony vagy nem lehet megoldani ezt a feladatot vagy el van b@szva írva az egyik adat. na, ismét körbetelefonáltam, hogy most akkor a feladattal van a baj vagy velem. Mint kiderült a feladattal. 

Négy évig nem kellett leülnöm tanulni a gyerekkel, bár a kikérdezést igényelte. Nos, most oda kell figyelni, a szerencse talán az, hogy nem zokon veszi ezt, hanem örül neki. Nehéz az ötödik. Nem kicsit. Szerintem. 

Dilemma

Ahelyett, hogy nekifognék valaminek, itt ülök és post-ot írok róla, mert nem tudom eldönteni mihez is kezdjek. Jahh, kérem az úgy van, hogy a héten szabadságon vagyok - nem, nem magamtól, a közvetlen főnököm írta a beosztást és ezt dobta a gép alapon, nyilván nem haragszom érte - és a nyakamba szakadt fene nagy szabadidőmben nem tudom eldönteni, hogy  atakarításnak álljak neki vagy a tanulásnak.

Nagytakarítani kellene, úgy olyan alapos verzióban. A mellékhelyiség és a fürdőszoba pipa, azokon már túl vagyok. Most jönne a többi is szép sorban.
Viszont a tanulással is le vagyok maradva, az órai jegyzeteimet kellene átírni, kiegészíteni, rendbekapni és neki kellene esni a tételek kidolgozásának is, már amelyik tételsor ismert, legalább annak. Arról meg nem is beszélek, hogy holnap dolgozatot írunk, arra sem ártana készülni valamit.

Törhetem a fejem rendesen, na....

P.S.: most hallom, hogy egy kupac ruha kiabál: vasalj ki!