Időpont módosítás

Újra. Mert miért menne nekünk minden simán. Decemberben kellett volna a kardiológiára menni kontrollra Bencével, de akkor visszamondta a klinika az időpontunkat és kaptunk helyette mára. Leszerveztük Áron elhelyezését, szóltam az oviban is, hogy B. nem megy csütörtök-péntek. Gondoltam, hogy akkor már kapja meg a gyerek a 6 éves korral járó oltást is, s mivel G. itthon van, nem egyedül küzdök ezek elintézésével.

Tegnap reggel Bence panaszkodott, hogy fáj a feje, a torka, fáradt. Mindezt betudtam annak, hogy éjszaka rosszul aludt (Scoobydoo-t nézett este) s elvittem az oviba. A biztonság kedvéért jeleztem az ovónőnek, hogy ha esetleg úgy alakul akkor hívjon és valaki jön a gyerekért.

Nem sokáig kellett várni a hívásra. Belázasodott. Öcsémet ugrasztottam, szaladjon el a gyerkért vagy jöjjön fel vigyázni a kisebbre. Előbbi lehetőséggel élt. Délután anyukám jött váltani míg elvittem Bencét a Drnőhöz. Le kellett pecsételtetnem a beutalót is. A gyerek alig nyitotta ki a száját, már állt is a diagnózis. Elég Bencének megszólalnia meg picit oldalra fordítania a fejét és Drnő már mondta is: torokgyulladás. Ilyekor lehet hallani a hangján és a füle alatt meg van duzzadva a nyirokcsomó is.

Még ekkor is bizakodtam, hogy el tudunk menni ma a kontrollra. Mostanában nem szokott ennyire beteg lenni, lázas nem is tudom mikor volt utoljára a gyerek. Éjszaka velem aludt. Illetve nem aludt. Be-be lázasodott, hajnalban rókázott is szegényke. Reggel 6-ra felment a láza 39.5-re, így az utat lefújtuk.

Reggel első dolgom volt telefonálni. Persze, hogy nem vették fel a telefont. Harmadszori nekifutásra azért sikerrel jártam és azzal az asszisztensel beszéltem akivel decemberben is. Mielőbbi jobbulást kívánt - meg is jegyezte, hogy már másodszor toljuk el az időpontot (nem volt benne rosszindulat) - és kaptunk új időpontot is: február 24.

Remélem ténylegesen el is jutunk...

Bence egyébként lázas volt ma is. Lenyomtuk neki, de visszakúszott. Egész nap ágynyugalomra van ítélve, amit egy kicsit nehezen visel.

Nagyonbelehúzottezagyerek

Nem győzök rácsodálkozni a gyerekemre. Tegnap délután épp készülődtem, Bencéért kellett induljunk az oviba. Áront letettem a földre a játszóhelyére. Azon már meg sem lepődtem, hogy hipp-hopp a hátáról hasra vágta magát. Még azon sem csodálkoztam, hogy elkúszott hátrafelé, mert igen jól műveli már ezt a tevékenységet is a gyermek. :D

Azonban készülődés közben furcsa hangra lettem figyelmes. Benézek a szobába és mit látok??? Az én majdnem félévesem elkúszott előrefelé a fotelig. (kb 2 méter) Kúszás közben megnyaldosta a parkettát (még jó, hogy állandóan takarítok) úgy nézett ki, mintha egy csigabiga kúszott volna végig a nappaliban :DDD Gyorsan felkaptam a fényképezőgépet, hogy elindítsam a felvételt, de akkor már nem volt hova kúsznia és indulni is kellett.

Miután hazaértünk, G. is itthon volt. Áron az apjának is megmutatta mit tud, igaz nem minden motiváció nélkül: kitettem neki A CUMIT.

A CUMI nagyon jó motiváló erő, hihetelen gyorsan tud érte elslisszolni:

Négykézláb

Röpke két hét alatt annyi mindent produkál az 5 hónapos (na jó, majdnem fél éves). Nem győzöm rögzíteni a tudományát. Nem mondom, hogy aggódtam, de valahol azért csak piszkált, hogy a nála fiatalabbak (nem hasonlítjuk a gyerekeket!) már ide-oda forognak, Ő meg fekszik kényelmesen - akár háton, akár hanyat - és max oldalra fordul el.

Miután megtörtént az áttörés és forog hasról - hátra és vissza is, azóta nincs megállás és nem lehet őt akárhol otthagyni. Mondjuk eddig sem hagytuk az ágyon felügyelet nélkül, de most már arra is figyelni kell, mi van körülötte a földön.

Január 13-án, (Bence szülinapján) 4kézlábra állt és rázta a seggét. (miután nem hasonlítjuk a gyerekeket össze itt jegyezném meg, hogy Bence ezt 7 hónaposan produkálta) Akkor nem sikerült jól rögzíteni, de ma elkaptam a pillanatot/percet. :D

Íme:

6 éves státusz

Tegnap megejtettük a 6 éves státuszvizsgálatot a védőnőnél.

21 kg, igaz, hogy egy bazinehéz bakancs volt a lábán :D

120 cm magas

Látása, hallása, színhasználata kitűnő. Minden egyébb is rendben van, egyedül a mellkasdeformitás az amit kezelni kell.

Beszéltem is már az egyik ismerősömmel aki gyógytornász (is). Ő ajánlott egy másik valakit, mert jelenleg babát vár, de tervezi, hogy nyáron úszóleckéket ad a "gyerekeinek" és akkor vihetem Bencét is. :)

Panaszkodós

Ugyan nem tudom miért, de tegnap előtt este nagyon panaszosan mondta a magáét. A pocakja tele volt, a pelusa tiszta, álmos nem volt, szóval nem tudom miért, de panaszkodott. Mikor meglátta, hogy veszem, elgondolkozott, hogy érdemes e folytatnia, majd úgy döntött igen....:DD

A kanál, mint közellenség....

A videón látni milyen szépen eszik Áron. Jó, kicsit elfogult vagyok, de szerintem szépen eszik.:) De nem volt ez ám mindig így.

Mikor először kapta az alma levét kanállal akkor ugyan fintorgott, de szépen nyelte. Gondoltam, hogy menni fog ez hipp-hopp. Aha.....Meg ahogyan azt Móricka elképzelte....

Másnap mikor meglátta a kanalat, összezárta a száját. Kínkeservesen próbáltam nyitásra bírni, de nem ment. Gondoltam várok még akkor ezzel a lépéssel, biztosan nem elég érett még a kanálra.

Persze csak nem bírtam magammal, másnap újra próbálkoztam. Azért voltame nnyire elszánt, mert a tej mennyisége amit elő tudtam neki állítani csökkenő tendenciát mutatott.

Kitartóan próbálkoztam A KANÁLLAL. Kicsi, nagy, még a színeket is váltogattam, műanyag, szilikon. Bevetettem a cumis trükköt is. Ha a cumit meglátja örömmel nyitja a száját, majd' el repül örömében. Na gondoltam kitolok vele. Egyik kezemben a cumi, másikban a kanál - kellett volna még egy harmadik kéz is ami a poharat tartja amiben a kaja van - közelítettem a cumival, száj nagyra tát én meg cselesen a kanálban lévő almát zsuppoltam bele. Volt némi fintorgás meg meglepődés, de evett. Nem sokat, egy pár kanállal, de sikerült.

Végül egy pár nap után a szilikon nyert. Azóta szépen, ügyesen eszik. Nem válogatós egyelőre, remélem a továbbiakban is marad ez így.

Amit már eszik: alma, banán, barack, krumpli, répa, és ezek bármilyen kombinációja....

Áron eszik....

Szülinapos

Bence 2005 Január 13-án, 22.53-kor született. Immár 6 éves.

Csak tudnám hova repült el ez a 6 év....

Akkor.....

.

....és most:

Úgy terveztük csak szűk (értsd anya, apa, Áron meg az ünnepelt) családi körben tartjuk a szülinapot a napján. A nagyszülős-keresztszülős köszöntést vasárnapra terveztük. Sógorom is januárban tölti a sokadik szülinapját és miután ők nem a városban laknak, össze szoktuk vonni a kettőt.

De az egy dolog, hogy mi mit tervezünk, és egy másik, hogy hogyan is alakul. Első körben tesóm jelezte, hogy felugrik. Később anyukám is telefonált, jönnének ők is. Mindezek után azon gondolkoztam, szólok Gábor szüleinek is, de anyósom telefonált mielőtt végére értem volna eme gondolatmenetnek, hogy talán felszaladnának megköszönteni a 6 évest.

Így esett, hogy szépen összegyűltünk.

Délután nekiálltam felfújni a lufikat, G. besegített, mert nem haladtam :), kihúzkodtam a díszítő elemeket is, majd elszaladtam az oviba az ünnepeltért. Volt is meglepetés meg csillogó szem mikor meglátta a nappalit. :D Hazafelé sajnálkozott még a kocsiban, hogy nem maradt torta itthonra. Én meg alig bírtam megállni, hogy eláruljam neki a jófej anyja bepróbálkozott egy tortafélével :DD

Mielőtt a vendéek ideértek volna, megkapta az egyik ajándékot: tűzoltósisakot némi kellékkel együtt.

Mikor a nagyszülők is ideértek, megleptem a tortával. Volt ám meghatódás :D S kapott még egy szerszámkészletet...

Összességében asszem jól sikerült a 6. szülinapja :D

P.S.: a vasárnapi össznépi szülinapos party elmarad, mert a keresztgyerek nem mást bírt összeszedni, mint egy jóképű tüdőgyulladást, ami még fetőz is, s a legkisebbem meg taknyos is, így majd pótoljuk, ha mindenki egészséges lesz, mint a makk.....

Torta

Khmmm.....hát izé.....szóval sütöttem egy tortát. Az úgy kezdődött, hogy Bencének holnap lesz a 6. születésnapja. Az meg tudnivaló, hogy nem vagyok egy cukrászmester. De nem ám. A pogácsámmal pölö dobálkozni lehetne.....Hát evvan...

Azért mostanában javítottam ám a technikámon - ha egyáltalán van nekem olyan - nyugodtan büszkélkedhetek a barna-fehéremmel (régen nagymamám sütött ilyet, nem tudta a nevét és tesóm ráragsztotta ezt) nagy sikert arat, igaz ez a süti is csak második nekifutásra sikeredett olyanra amilyenre kellett volna.

De, hogy visszatérjek a torta esetére: sógornőmmel megbeszéltük, hogy ő süt tortát a hétvégi ünneplésre (sógoromnak is most volt a szülinapja, együtt szoktuk tartani a gyerekével), az oviba bevinni rendelni szoktam (most egy kedves ismerős süti meg aki nem mellesleg cukrász). Igen ám, de a napján megköszöntjük itthon is csak mi szülők, na meg most már Áron is (amennyire egy majd' féléves gyerek köszönteni tud :D).

Kiötlöttem, hogy biztosan örülne, ha az anyja is meglepné egy eská tortával. Piskótát megsütöttem (ez jó lett), krémet megkutyultam (ízre ez is tuti) aztán már csak össze kellett rakni. Bújtam én a netet, ilyen torta - olyan torta.....de úgy gondoltam, jobb ha valami legegyszerűbbel próbálkozok, így esett, hogy ez lett és Bencénél amúgy is a csokitorta a favorit, így sokat nem gondolkoztam rajta milyet is készítsek.

Valószínűsítem, hogy az egyik olvasóm (Bné Betti) most a szívéhez kap :DDD Hát igen, Ő nagyon tuti formatortákat süt, pedig nem is szakmája, sok cukrász jelenthetne neki.

Kicsit ferde, kicsit csálé, de az én kezem munkája. Gyanítom, hogy a gyermekem nagyon fog neki örülni. Igazi meglepetés lesz neki holnap.:D

Úgy tessék ránézni, hogy életem első tortája....:DDD

Áronnak is....

....kint van a két fogacskája. Látni még nem nagyon lehet, de az ujjammal határozottan érzem mind a kettőt. :D