Pakolni kellene.....

....mert holnap indulunk nyaralni, de olyan szarul vagyok, hogy fekve is szédülök. Nem beszélve arról, hogy semmi nem marad bennem. Részletekben mosok és vasalok meg némi takarítást is beiktattam - csak porszívózok, felsöprök, felmosok - de üzletbe is menni kellene még. Még jó, hogy anyósomék elvitték a srácokat, így van időm kínlódni.
Pakolni meg holnap fogok.

Dolgozni jó

Most voltam először két nap egymás után dolgozni. Mit mondjak? Fárasztó volt korán kelni, de jó volt.
A munka eleje döcögősen indult, mármint az elején, de amióta saját betegeket kapok sokkal könnyebb. Nekem kell végig vinni az aznapi folyamatot, elvégezni az előírt vizsgálatokat, gyógyszerelést és a dokumentálást is. Sokkal jobban betanulható így, mint amíg "csak" részfeladatokat kaptam.
Nem, nem tudok még nagyon sok mindent és kérdezek is, ha nem vagyok valamiben biztos vagy még nem csináltam esetleg nem értem. Kérdezem a kollégát, a főnővért vagy épp az orvosokat. És segítenek, szívesen. Bár van olyan, akinek nem vagyok a szíve csücske, de ezzel nem vagyok egyedül, igen nehéz vele kijönni. Reggelről nem kell hozzászólni, amikor ő nyit felém, akkor onnantól már jó. Egyetlen bajom van vele, hogy vannak beszólásai. Persze két fülem van és egyiken be a másikon meg ki, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem zavar.....

A mai napom aztán nem volt egyszerű. A nagyobb gyerekekkel nem volt semmi gondom, megkapták a gyógyszerüket és kész, nem nyűglődtek, nem panaszkodtak. Volt viszont három picibaba. Egy ikerpár a folyosó egyik végén, egy másik kisfiú pedig a másik végén. Három hetesek voltak mind. Az ikrek azért kerültek be, mert az egyiknek nem gyarapodott a súlya, a tesó meg ugye jött vele, a másik kisfiú pedig születésétől volt bent, mert összeszedett egy igen komoly fertőzést és antibiotikumos kezelést kapott......

Az ikerek anyukájának abban kellettt segítenem, hogy megfelelően tudja táplálni a gyerekeit - tápszeres babák, mert nincs tej, de a problémásat nem tudta üvegből sem etetni - a folyosó másik végén lévőre pedig fokozottabban kellett figyelnem, mert az anyukát a nődoki hazakülte egy pár órára, hogy legyen a családjával, mert már kezdett maga alá esni. Naná, hogy a mai napot választotta  a fiatalember a randalírozásra arra, hogy igényelje a társaságomat, mert kézbe véve nagyon jól érezte magát, de amint letettem nekifogott a sírásnak.

A nap végére nem volt kilométerhiányom, de azért nem panaszkodom, mert örömmel végeztem a dolgomat. Most meg úgyis egy hét szabadságon leszek, mert nyaralni megyünk, majd jól kipihenem magam.

Rév vs. Vám

Nahh, amit nyertem a  réven, azt vitte a vám.......avagy az történt, hogy a múltkor annyira nagyon örültem annak, hogy egyszer szúrtak meg a laborban, majd a bőrgyógyászatról meg jól áttelefonáltak, ugyan tegyenek már a kérőlapra még két ikszet, ne legyek már tűpárna, ha nem muszáj. Ühüm.....vagy nem ikszeltek vagy elkeverték az eredmény egy részét, ezt már sosem tudjuk meg, a lényeg, hogy nincs meg. Az üzemorvos meg nagyon alapos enné meg a fene így futhatok még egy kört. Igen ám, de ahhoz laborkérő kell a házidokitól. Ez ugye egyik nap. Másik nap mikor elballagok megszúratni magam. Majd harmadik nap mikoris hozzámvágják az eredményt. Na már most, én a múlt héten vagy vizsgáztam vagy dolgoztam. Ez a két opció létezett és semmi más, így nem volt időm elintézni. Ezen a héten meg mikor itthon voltam, hétfőn az egészségügyi dolgozóknak volt pirosbetűs ünnepük így megint esélytelen volt a dolog. Tegnap meg dolgoztam meg csütörtökön és pénteken is fogok. Ma éppenséggel elmehettem volna  a háziorvosomhoz beutalóért, de ennyi. Jövő héten meg nyaralok.....

Kedden egyik szabad pillanatomban feldobtam az osztályon dolgozó gyerekorvosoknak, hogy ugyan segítsenek már nekem egy labort elintézni. Hozom, hogy milyen vizsgálat kell, valaki meg szúrjon meg oszt jónapot. Azt mondták szívesen megcsinálják, meg is oldható, eredmény is hamar meglesz. Az üzemorvos meg örülhet, bár lógok neki még egy Weber-széklet mintával, merthogy alacsony a hemoglobinom meg a hematokritom is. Igaz, hogy éppenhogycsak van alatta a normálnak, de  belekötött, hogy anémiám van és lehet rejtett vérzésem......nem akartam neki mondani, hogy a majd' 37 év alatt abba azért illett volna belehalni.......de most vettem vasat, gyorsan kapkodok be belőle, hátha helyrerántja az értékeimet, oszt egy évre elfelejtjük egymást. Az üzemorvos meg én.

Tudnám értékelni

Azt mindenképpen, ha így a vizsga után majd' egy héttel meglennének a vizsga eredmények. Értem én, hogy nem az oktatósdi a fő állása egyik oktatónak sem, de azért tíz darab dolgozatot talán nem annyira nehéz kijavítani.......

Olvasótábor

Életében először ment táborba. Igaz, ovis korában szó sem volt ilyesmiről. Most se nagyon kombináltuk túl a dolgot. Nekem speciel eszembe sem jutott volna. Már csak azért sem,mert az én gyerekem csípőből utasít el minden ilyen és ehhez hasonló kezdeményezést.  Az egyik anyuka szólt az osztályból, hogy az ő gyereke megy, nem lenne-e kedve az enyémnek is, ha már úgyis haverok meg egy osztályba járnak....

Megkérdeztem. A válasz: ha D. megy, akkor ő is. Jó, D. is ment. Így esett, hogy még akkor este lezongoráztam a jelentkezést. Az utolsó két helyet töltötték be velük.
Egy hétig tartott. Ebédet kaptak, egyszer mentek kirándulni az egyik közeli faluba, meg egyik délelőtt a Vadasparkba vitték őket. Reggel 8-tól, délután 4-ig tartotta a foglalkozás. Minden nap valamilyen mesét olvastak és dolgoztak fel, kézműveskedtek, rajzoltak, stb. Annyira jól érezte magát, hogy szívesen ment volna egész nyáron.....

Szülinapos Ádi

Péntek

Pénteken meg érdekes napom volt. Kaptam megint három beteget, plusz felvettem egyet - az egyiknek a tesóját - viszont egyiket meg hazaengedük, így a létszám változatlan maradt.
Én csak azt nem értem, miért kell mindig minden sz*ron morogni. Történt az, hogy a sz egyik kolléga felhúzta magát a jövő havi beosztáson és ennek hangot is adott, de csak úgy, hogy a másik kolléga meg én hallottam. Értem én, hogy jelen pillanatban nem leszek egyiknek sem - tisztelet a kivételnek - a szíve csücske, mert szívni fognak, de akkor kérem szépen úgy morogni, hogy én ne halljam, mert egy, nem érdekel, kettő, ne tessenek engem fusztrálni.
Szívás lesz tudom, hogy én leszek a második ember, mert oda kell rám figyelni, mert állandóan kérdezek, mert igenis álljon felettem, ha olyat csinálok és javítson ki, mert itt nincs másik, hogy majd újra kezdem.
És szívás lesz nekem is, mert elég sokmindent nem tudok még, mert senki ne mondja azt, hogy ennyi idő alatt tipp-toppra be lehet tanulni, mert nem igaz.
Mondjuk a  többségével nincs bajom, kettő kolléga az akivel nehezebb lesz kijönnöm a gyakorlatlanságom miatt. De basszus ők is kezdték valahogy.....

....a hab pedig az lesz a tortán, hogy a csoporttársamat is felveszik........

Vizsga - második rész

A másik modulzáró az ma volt esedékes. Tegnap bementem dolgozni, mondván, úgysem fogok tanulni, így viszont a hétvégém szabad.
Délelőtt olvastam át egyszer az anyagot, de úgy kellett erőszakkal kényszerítenem magam az olvasásra is, mert minden más fontosabb volt, mint a készülés.
Nem volt nehéz, mert az utolsó négy alkalommal számonkérőt írtunk belőle, de így is több, mint egy órán át írtam, volt az talán másfél óra is és szokásommal ellentétben csak a lényegre szorítkoztam. Nem gondolom, hogy rosszul sikerült, négyesnél semmiképp nem rosszabb. Majd meglátjuk.

A lezáró jegyeim kivétel nélkül ötösek, így azt gondolom a még nem tudott dolgozatok jegyei is ötösek lettek. Örülök neki.

Remélem hamarosan eredményhirdetés is lesz.

Annyira bírom......

.....hogy olyanok jelölnek be a  facebookon, akik egyszer láttak az utcán. Talán.

Vizsga

Ma volt egy szóbeli és egy írásbeli vizsgám. Az írásbelit 12 perc alatt abszolváltuk Nikivel. Ki is mentünk a teremből, ne ott vihorásszunk.
Szóbelire viszont utoljára mentünk be. Nem azért, mert nem tudtuk, hanem fordítva. Azért mert tudtuk az anyagot. Jól sejtettük, hogy mire mi sorra kerültünk addigra hallot már szegény oktató elég zagyvaságot. Míg írásban készültem, én is hallottam.......de a lényeg, hogy ötös lett. A másiknak még várom az eredményét....