Alakul...

... a gyerekosztály kinézete. Kreatív doktornénik ügyesen rajzolgatnak meg festegetnek, így szépülnek a csupasz falak. Igaz, tavaly óta folyamatosan újulunk megfele. Kaptunk az üvegablakokra szép disney mintás plakátokat, a három különítőt mot rakták rendbe, úgy, mint festés, oda is lett feltéve poszter, és minden szobába bekötetett a tv. Kis, monitor nagyságú Lcd tv-k, szóval feltörtünk, mint a talajvíz (mégis volt az egyik apukának egy megjegyzése, hogy hogy néznek már ki a szobák (majd fotózok egyet, hogy azért annyira nem gáz). 

A folyosón is mesefigurákkal van tele a fal, igyekszünk minél színesebbé és barátságosabbá tenni az osztályt, elvégre nem börtönben vagyunk. 

A felvételi melletti fal már elkészült (múltkor félkész állapotban mutattam).

Már megint szőke voltam

Kimostam az Mp3 lejátszómat. Vajon fog-e még működni?

Hétfőn elmentem tekerni és futni, zsebre vágtam, de végül a telefonon hallgattam a zenét, bennemaradt, kimostam. Már megint kinyírtam egy kütyüt. Hogy fog a zuram ennek örülni :)

A legújabb szerzemény

Roller. Ez a legújabb a srácok körében. Nyilván a mieink is megőrültek érte. Nem ám csak a Nagy. Ónem. A Kicsi is. Alkut kötöttünk. A felét kifizetik a zsebpénzükből. 

Tegnap meg is érkezett, csak épp az időjárás miatt esélyük sem volt kipróbálni. A terv az volt, hogy ma reggel ezzel mennek oviba, suliba, de az időjárás most sem kedvezett nekik. Rollereket bepakoltuk a kocsiba, Bence bevitte a suliba, Áron pedig az autótól berollerezhetett az oviba (messzebb parkoltam). Egész ügyesen közlekedik vele. 

Zsófi karkötője

Zsófi az egyik nagyon kedves doktornénink. Akinek most lesz a szülinapja és a névnapja is. És elmegy tőlünk másik kórházba dolgozni. Amit nagyon sajnálunk többen is, de én meg pláne. Tavaly is kapott ajándékot a szülinapjára, ő is meglepett engem. Mindenképpen szerettem volna adni neki valamit. Fűztem nemrégen egy karkötőt, de mint kiderült, a rózsaszín a kedvenc színe, a lilát annyira nem kedveli, de ez már csak akkor derült ki mikor kész volt a karkötő. Épp valamit fűzőcskéztem mikor kiválogatta a színeket, hogy neki ez mennyire tetszik...nosza volt 2 napom összedobni egy karkötőt neki. 

Volt öröm. Majdnem sírás is :)

Anyák napja - iskolás

Szépek voltak. Ügyesek voltak. Verset mondtak. Énekeltek. Meghatódtunk egytől egyig. Cserepes virággal, sk pillangóval és egy jellemzéssel leptek meg minket. 

A nagyon bátrak

Anyósom keltetett ki kiscsibéket. A srácok izgatottan várták, majd mikor meglettek alig merték megfogni őket. Jó, én sem vagyok nagy barátságban az állatokkal. csak messziről. Egyedül a kutya az amelyik közel jöhet hozzám. A macskáktól rosszul vagyok (elnézést kérek a cica imádóktól). 
Áron sem mer a tyúkok közelébe menni.  Hosszas rábeszélés után merte csak a kezébe venni a csibéket, de akkor is figyelni kellett nehogy véletlenül megreptesse őket, s azok agyrázkódást szenvedjenek...

Újítások

Május elsejével új időszámítás kezdődik a munkahelyen. vagy legalábbis szeretnénk ezt gondolni, hogy lesznek újítások, méghozzá pozitív irányú újítások.

Január elsejétől lógtunk a levegőben, tekintve, hogy az osztályvezető főorvosunk elhagyott minket. Aztán mégis maradt, de csak 4 órában, megbízottként. Semmi bajom vele, mint emberrel, bár a csalódásom mérhetetlen volt. 
A kialakult helyzet azért nem volt jó, mert borult minden. Délután ért oda, délután volt a nagyviztit, ha beállítottak egy terápiát délelőtt, azt ő délután megvétózta, stb....Idegörlő volt a helyzet.

Május elsejével viszont új osztályvezetőnk lett. Osztályvezető Főorvosnő méghozzá. Kíváncsian vártam az első találkozást. Tegnap nappalos voltam, ekkor nyílt alkalmam megismerni. Egy szolid, csinos, negyvenes nő. Férj, gyerek, pasi nincs. Ceglédről jött át. Határozott, erős volt a kézfogása, ez mindenképpen pozitív. Humora van, jókat mosolygott a hülyeségeinken. Úgy vettem észre, egyelőre csendesen megfigyel. 

Nincs állományoztatás (a gyerek papíron bent fekszik, de hazaengedjük és másnap visszajön záróért plusz megejtünk egy kontrollt).

Nincs ambulálás. Vagy hazangedjük vagy felvesszük. Nem lesz olyan, hogy bekötünk egy infúziót és ha megtáltosodott, akkor mehet haza. Ez mondjuk nem rossz, mert akkor is dolgozunk vele. Igaz a papírmunka megnő és ha hazamegy másnap akkor is pluszmunkát jelent, de majdmegszokjuk. 

Aki betéved és felvételre kerül, annak szükségeltetik egy alap labor, függetlenül attól, hogy milyen betegsége van (értsd: agyrázkódottat is meg kell szúrni)

Nagyjából ennyi.  A többi menetközben alakul. 

A Főorvos úr is nálunk van még, 4 órában, de arra még nem sikerült rájönnöm, hogy vajon mit profitálunk mi ebből. tegnap pl kijött du 1-kor és 3-kor már ment is. Gyereket nem látott el, nagyviziten nem volt ott...szóval ezt a részért még nem értem, de lehet nem is nekem kell érteni. :)

És most rohanok, mert éjszakás leszek, de ha lekésem a buszt a nappalosok nem fognak röhögőgörcsöt kapni :)

Dia sportol

Újra és újra nekiszaladok a sportolásnak. Tavaly igen határozottan lecsörtettem az edzőterembe, hogy akkorénmostnekiállok. Igen. Csak épp mindig közbejött valami. Tudom, gyenge kifogás, ha valaki valamit nagyon akar, akkor semmi nem állhat útjába. 

Nincs különösebb napirendem, de év közben, amíg tart a suli meg az ovi szeretem úgy intézni a dolgaimat, hogy miután lepakoltam a srácokat megejtem a bevásárlást, majd itthon nekiállok a teendőimnek. Jobb szeretem délelőtt megcsinálni amit kell. A szokásos menetrend van: főzök, ha kell, ki- és elpakolok, mosok egy adagot, vasalom az előzőt, felsöprök, porszívózok, felmosok. ehhez szokott még társulni a fürdőszoba takarítás, portörlés, itt-ott rendrakás a szekrényben, stb. Aki háztartást és családot navigál az tudja....

Na ebbe kellett még beillesztenem az edzést. Jobban szeretek délutánonként edzeni csak akkor a srácokat le kell pattintani. Az azért nem jó, mert szegények így is mindig hol itt-hol ott vannak, a munkabeosztásunk miatt. Így ezt is a délelőttbe kellett beiktatnom. Az elmúlt évben annyira fáradékony voltam, hogy szinte minden nehezemre esett, ráadásul ha lementem a terembe, a második alkalom után fix, hogy közbejött valami ami miatt aztán ki kellett hagynom egy-egy edzést. Később pedig kifogásokat kerestem most épp miért nem jó.

A fáradékonyságom okára aztán fény derült, ami nem volt meglepetés, inkább az döbbentett meg, hogy ennyire. Mióta vasat szedek sokkal energikusabb vagyok. Nem igénylem a napközbeni szundikálást, simán végignyomom a napot, igaz délután egy tejeskávéval rásegítek.

Gábor nagyon belehúzott az edzésbe. Nemcsak edzőterembe jár lassan olyan, mint egy kétajtós szekrény, hanem futni is elkezdett. Lazán nyomja az 5-10-20 és 25 km-es távot. Hogy ne nézzek ki túl szarul roszul mellette, így elővettem a bicajomat és a hullahopp karikámat is. S vettem a bátorságot a futáshoz is. Na, azt tudni kell, hogy utálok futni. Mert nem bírok. A füleimen szedem a levegőt már az első méterek után.
 A mottóm: 

"Ha futni látsz, legyél biztos benne, hogy kergetnek."

Az első alkalommal pár méter híján egy kilométert sikerült futnom kocognom. Rém büszke voltam magamra, bár levegőt alig kaptam. Nem akartam elárulni senkinek, mert milyen ciki már, hogy mindenki 5-10 kilométereket nyom én meg alig egyet, azon is majd meghaltam. Nyilván nem posztoltam ki egy közösségi oldalra sem, amúgy is ritkán teszek ki bármit is.

Ma miután lerendeztem a dolgaimat reggelről és délelőtt 10-re mindennel készen voltam, fogtam a biciklimet és útnak eredtem. Kitekertem a Nyírjesbe (majdnem 6 km), majd ott futottam kocogtam 1,1 km-t, mindenféle fuldoklás nélkül, s utána hazatekertem (újabb 6 km). 

Hihetetlenül jól esett. Egészen addig fogok egy kilométereket szaladgálni, míg mindenféle meghalás nélkül sikerül végigkocognom. Majd esetleg utána emelem a távot. De egy biztos: Maratonra nem készülök ;) 

És készen van

Fűztem egy újabb karkötőt. A technika ugyanaz, mint itt csak a színvilág más. 

Anyák napja

A nagymamáknak készített ajándék: 

 És amit én kaptam: