A nyaralás előtti esténk kissé kalandosra sikeresett. Én nappalos voltam, s úgy volt a srácok lemennek meccset nézni a ligetbe. Indulás előtt nem sokkal változott a terv, mert Gábor egyik barátjáért kellett menni, mint kiderült összeveszett a feleségével, aztán ez felülírta az esti programot. Kicsit el is húzódott az ügy, így jóval elmúlt éjfél mire ágyba kerültünk, persze összepakolva nem volt, így azt reggel oldottuk meg. lehet legközelebb is így kellene, mert egyrészt gyorsan sikerült összepakolni, másrészt idén először nem hangzott el a szokásos mondat: "Dia, ennyi minden nem fog beférni". Amúgy nyilván mindig, minden befért eddig is. 

Odafelé Bence vezetett, kényelmes tempóban mentünk, nem is nagyon volt fennakadás az úton. Megálltunk kajálni is, majd 4 után értünk a szállodába. Ilyenkor mindig a parkolóhely vadászása  a legfőbb megoldandó feladat, mert soha, sehol nincs elég parkolóhely. Az egyik recepciós srác ajánlott egy ingyenes parkolót, a sok utcával arrébb - ettől Gábor hülyét is kapott volna, mert ő szeret rálátni az autóra, hogy minden rendben van-e vele. Szerencsére a csaj mutatott egy utolsó lehetőséget, s bár nyilván nem a legjobb hely volt, de legalább szem előtt volt az autó, s másnap talált egy kényelmes helyet is a családfő. Ilyenkor ha nem muszáj nem is szeret autóval kimozdulni, de nem is nagyon terveztük. 

Bejelentkezés után elfoglaltuk a szobát. Külön szobánk volt a srácokkal, de az összeköző ajtót azt kinyitották nekünk, így kényelmesen tudtunk átjárni egymáshoz. Kipakoltunk, körülnéztünk, majd este menentünk vacsorázni. A választék bőséges volt, nagyon finom volt minden. Háromféle leves, sokféle második, de ha valaki szendvicset szeretett volna enni, az is volt. Desszertnek különböző mini sütik, fagyi, gyümölcs. Vacsora után leültünk játszani a társalgóban lévő interaktív asztalhoz, kicsit később kiültünk a kertbe, ittunk egy pohár bort.

 Egyelőre locsolgatjuk a betont, mikor épp ki megy arra, az locsolja, igyekszünk sűrűn tenni. Gábor bekérte az árajánlatokat, több helyről is, van egy olcsóbb és egy drágább változat, a többi kb forintra megegyezik, így abból választottunk egy nevesebb céget. Talán ma sikerült is megrendelnie, 5-6 hét mire szállítják és szerelik. A színben is megegyeztünk, már csak várni kell meg a végén fizetni. 1.6 mFt-ba lesz benne, kb ennyivel is számoltunk. Ezzel idénre ki is maxoltuk a felújítási keretünket, újra kezdhetjük a gyűjtögetést a következő projechez, ami a terasz fölé a tető és a terasz burkolása lesz. 

Csütörtökön este nem tudom mi lelete Mexet, de annyira kopogott az ajtón, hogy ki kellett menjek hozzá. Először azt gondoltam a vacsoráját kéri, meg is kapta, mindig 2 részletben adom neki oda, mert egy pillanat alatt befalja, utána rohangál a szomszéd kutyákkal még, aztán meg kihányja. Így próbálom neki minél később adni s nem egyszerre. Most is megkapta, de utána csak jelzett. Még a leengedett redőnyön keresztül is, s mikor kinyitottam az ajtót akkor már bent is volt, pedig ilkyet csak akkor csinál, ha megijed. De most semmi olyat nem tapasztaltunk, ami erre engedett volna következtetni. Gáborral együtt kiültünk a teraszra, Mex meg odafeküdt hozzánk. Később Bence is csatlakozott hozzánk. Meg is jegyeztem, hogy olyan jó lenne inni egy laza fröccsöt, mire Gábor azt mondta: na hozzál....így esett, hogy bár másnap korán keltem, de este 10-kor még fröccsöt ittunk a teraszon. Áron is csatlakozott, de ő nem ivott. Nagyon jó volt így együtt kint ücsörögni, beszélgetni. 

Továbbra sem szakadok meg a munkában, pénteken volt egy PVN szülés, de műszakkezdésre már megszületett a baba, aztán délelőtt volt egy sectio, az egyik újszülöttes kolléganőnek, szerencsére minden rendben zajlott, a baba felsírt, szépen, gond nélkül adaptálódott, így sok teendőnk nem volt. Emelett még 3 baba volt az osztályon, ebből egyet végre hazaadhattunk (10 napos volt), a többi pedig rendesen viselkedett, így folytattam a bölcsiseknél való rendrakást, a ruhák válogatását. Újabb nagy szatyor ruhától szabadultam meg hazafelé, de van még. Vettem még tárolódobozt, holnap, ha nem lesz sok teendő, akkor folytatom a pakolást. Aztán bízom benne, hogy  a kollégák nem fognak mindent össze-vissza pakolni (bár gyanítom, hogy de). 

Ma főznöm nem kellett, s még holnapra is maradt kaja, hétfőn meg úgyis nyaralni megyünk. Kimostam mindent, a betont locsolgattam, beugrottam a városba, vasaltam, porszívóztam, s kilakkoztam a lábamon a körmeimet. Előtte természetesen leápoltam, remélem kitart a nyaralás végéig. Kacérkodok a kezemen lévő körmök lakkozásával is, majd meglátom holnap este mennyire lesz kedvem hozzá. Egy bajom van, hogy naponta át kell lakkozni, bár az egyik blogban Milonka ajánlott egy lakkot, ami neki tartós, de nálunk csak pár színben volt a DM-ben, s azok meg pont nem is tetszettek. Ha tényleg annyira tartós, még áldoznék is rá, bár elég húzós ára van, de amennyit én lakkozok, szerintem kitartana 80 éves koromig is. Amúgy sem lehetne lakkozni a körmöket munkába - nyilván mindenkinek van műkörme - viszont nekem csak ilyen időszakos fellángolásaim vannak. No, majd meglátjuk. A nyaralás alatt éppen lesz időm körmöt festeni, mert most először all inclusive ellátásba megyünk, így nem kell semmi házimunkát végeznem, ez most tényleg a pihenésről fog szólni, attól függetlenül, hogy nem esik nehezemre egy egyszerű kaját összedobni  a nyaralás alatt sem. 

Most pedig megpróbálok haladni a MP-vel, mert április második vagy harmadik heténél tartok....

 Kedden végre eljutottunk a betonozáshoz. Az idő végül meleg volt, de mégsem 40 fok, igaz így is izzadtak a srácok. Reggel 8-ra érkezett a csapat, mire idért a srác a betonnal, addig megreggeliztek és kávéztak, s neki is ugrottak a munkának. Gyorsan elhúzták az első réteget, kicsit tudtak is pihenni mire ideért a következő fuvar. Ez már nagyobb meló volt, ezt a réteget már át kellett keverni, de voltak bőven, így még váltani is tudták egymást, majd pihentek is kicsit. Nem lett elég a megrendelt anyag, de nem volt gond, Gábor szólt telefonon a srácnak (így voltak megegyezve), s már hozta is a kellő mennyiséget. Míg vártak az anyagra, addig megebédeltek, ittak ismét egy kávét. A fuvarost is kínáltuk, de csak innivalót fogadott el, kicsit leült beszélgetni is. Délután 2-re pedig végeztek is. Nagyon gyorsan és jól haladtak, Gábornak ez sok napjába és még több káromkodásába került volna. Délután még rendet raktam, takarítottam. Részemről sok energiabefektetést nem igényelt a munka, mert anyukám vállalta a főzést, így én csak tálaltam meg elpakoltam, ilyenkor hálás vagyok a mosogatógépnek. 

Majdnem lett egy új háziállatunk is, csak aztán meggondolta magát és megfordult, bement a szomszédhoz. Egy teknősbéka akart beslisszanni a kapu résén, de valószínűleg elijesztettük. Nem tudom honnan kóricált el, kitette-e valaki, mert víz az nincs a közelben. Napok óta a szomszédnál húzta meg magát, de hogy oda is honnan vándorolt, azt senki nem tudja. Mex nem vágyott társaságra, így nálunk biztosan nem maradhatott volna. 

Most a locsolás következik, közben Gábor megkéri újra az árajánlatokat, aztán majd megbeszéljük melyik legyen. 

Közben én minden másnap dologozok a héten. Hétfőn nyugodt napunk volt, nem kellett megszakadni, szerdán viszont brutál napom volt. Na nem a munka mennyisége volt sok, mert újszülött baba nem volt, egy kisbaba van még bent, nem úgy hízik ahogy kellene, meg az anyukájának nem jó a laborja. Ödödik gyerek, de én nem tudom a többi hogyan maradt életben, de most nagyon béna. A kislány kicsit korán jött, kicsi a súlya, nyilván nincs ereje szopizni, de sírni sem, inkább kicsit aluszékonyabb. Tegnap már kézbe vettem a dolgokat, s 2-3 óránként megetettem tápszerrel, mert a hét végére elfogyna csórikám. Anyuka teljes lelki nyugalommal közölte, hogy eszik ő, de szerintem a 10 ml az rohadtul nem elég 3-4 óránként. Este ráparancsoltam, hogy szigorúan 3 óránként 40-60 ml tápszert meg kell ennie. Nem érdekel, hogy a szoptatást magasztaljuk, ennek a gyereknek az nem elég. Nincs hozzá ereje, javasoltam anyuka fejje le a tejet, adja oda neki és ki lehet pótolni tápszerrel. Kíváncsi vagyok holnap mire megyek be.

Hétfőn át kellett vinnem egy babát a szemészetre is egy vizsgálatra. A doktornő majdnem lenyelt keresztbe, teljesen kiakadt, hogy neki egy újszülöttet kell megnéznie, de mondtam neki én értem, csak nekem hiába mondja, én csak az R1-es munkatárs vagyok (eredj erre - eredj arra). Nyilván utána szó nélkül megcsinálta a vizsgálatot és nem is volt egyszerű dolga. valószínűleg így könnyebb neki, ha kiventillálja magát. Hát tegye, rólam az ilyenek leperegnek. 

Nekiálltam a bölcsisek szobájában rendet rakni, mert van egy csomó ruha zsákokban, szatyrokban, s ezek be vannak zsúfolva a kád alatti szekrénybe. nekiálltam kiválogatni, méret szerint rendszerezni. Lassan haladok vele, még ki kell találnom a tárolásukat is, de ma vettem a Pepcoban ilyen anyag dobozokat (2 db 1400 ft), a használatban lévő méreteket abban fogom tárolni, a többit dobozban felcímkézve meg a szekrénybe fogom betenni. találtam benne olyat is, amit nyugodt szívvel küldtem meg a ruhagyűjtő konténernek. Augusztus végéig csak végzek vele....

Tegnap reggel már ébredéskor éreztem, hogy ez egy fejfájós nap lesz, s miután beértem vettem is be egy gyógyszert, de nemhogy jobb nem lett, de még rosszabb is. Megfájdult a gyomrom is, s nem tudom, hogy a gyógysezrtől vagy valamit még összeszedtem mellé. Egész délelőtt kínlódtam, már írtam a családnak, valaki hozzon egy kis üveg colát, mert még a büfébe sem bírtam lemenni érte. Mire megkaptam addigra túl voltam egy hányáson, ami kicsit segített rajtam, a fejfájásom legalább majdnem elmúlt. A gyomrom viszont továbbra is forgott, délutánra már az ájulás környékezett, ha fel kellett állnom. Az volt  a szerencse, hogy a kórházi védőnő is ott volt, s később is jött, ilyankor estig marad, amúgy is mindig sokat segít a bölcsisek körül, de tegnap meg rengeteget tett értük. Addig voltam jól, míg nem kellett megmozdulnom. Egy kicsit ücsörögtem a fotelben, borogatással a fejemen, s valahogy átment rajtam, a legkisebb babát végül meg tudtam fürdetni, meg is tudtam etetni anélkül, hogy rosszul legyek. Még Gábornak is szóltam, hogy hozassa le magát a gyerekekkel mielőtt edzésre mennek, hogy hazavigyen, mert így vezetni sem merek, de végül nem kellett jönnie. Itthon aztán már majdnem éhen haltam, úgyhogy némi pirítós kenyeret sikerült ennem. Nem kívánom ezt még az ellenségemnek se....irtó szar így dolgozni. ha itthon vagyok rosszul, annyira nem zavar, mert max elmarad az itthoni teendő, de bent azért az más. A főnővér is volt fent, mondta is, hogy nagyon sápadt vagyok, látszik, hogy nem vagyok jól. De nagyon rendesek amúgy a kollégák, mert segítettek mindenben. 

Közben begyűjtöttem az anyagot a Cerny-s újraélesztős tanfolyamhoz, már csak ki kell nyomtatni, lefűzni. Az a baj vele, hogy ez egy beszkennelt változat, s próbáltam anyagrészenként a word-be átírni, de nagyon sok. Lehet csak a záróteszteket fogom átszerkeszteni, legalább az rendezett legyen. 

Ma meg semmitcsinálós napom van, bár lehetne takarítani, de délelőtt fodrásznál voltam, utána üzletben, délután meg nem volt kedvem belefogni semmibe, úgyis megvár. Azért lehet gyorsan felporszívózok....

 Ezek a szabadnapok pont arra elegendőek, hogy a házimunkában valamelyest utólérjem magamat, nagyon plusz dolgot nem tudok mellé tenni. Nem mintha a munkában meg kellene szakadni odabent, s ez is az egyik legnagyobb bajom amúgy. Érdekes meg jó ez az újszülött osztály, de na....én egy kicsit átalakítanám a rendszert, mert szerintem ez így minden csak nem hatékony. 

Az összes nem hazaadható babát leköltöztetném a gyerekosztályra - tudom Vácon meg pont ez volt a bajom, hogy ott vannak, mondjuk nem értek vele egyet itt sem, mert szerintem a gyerekvédelemben kellene sürgősen rendet tenni - s lent 3 nővér dolgozna egy műszakban, amennyiben megoldható 2 szakápoló és egy segédápoló, s utóbbinak lehetne feladata ezeknek a babáknak az ellátása, természetesen a szakápolók segítségével, s mellette mehetne  a betegellátás is. 

Az újszülött osztályon pedig így elég lenne egy nővér egy műszakban, mert a születésszám alacsony, nyilván itt is van amikor egyszerre több baba születik, de ha rendben vannak, akkor az anyukáknál vannak kint, s az első 24 órában kell őket 3 óránként paraméterezni, majd emelett hazaadás előtt hallásvizsgálatot készíteni, levveni a PKU szűrést. Ezek egy emberes feladatok amúgy. 

Feleslegesen vagyunk fent ketten, oké, a bölcsisek ellátásához az jó, de a többi teendő elvégzéséhez meg sokan vagyunk. Mint én is, itt is szereti mindenki maga végezni a dolgát, nem jó, hogy az egyik dokumentációt én csinálom, a másikat meg a másik, ebből vannak az elmaradások is. 

Ami még nagyon zavaró az a látogatási rend. Elvileg délután van látogatás és 12 éven aluli nem jöhet be az osztályra. gyakorlatban meg akkor jönnek a látogatók, amikor akarnak, egyszerre többen is és a kisebbek is simán bejönnek. Tegnap konkrétan a földre verte magát a gyerek, mert valamit nem akart.....legszívesebben kitettem volna az ajtó elé. Ezt fel is fogom vetni az osztályvezetőnek. 

Nem panaszkodhatok a kollégákra, mert amúgy mindegyik kedves, aranyos, de nyilván van, akivel jobban együtt tudok dolgozni, van aki el-el tűnik (az osztáylon van, csak beszélget, cigiszünetet tart), de én meg elvagyok magamnak, csinálom a dolgom, ha meg üresjárat van, akkor olvasok. 

A gyerekosztályos kollégák is nagyon kedvesek, lent szoktam öltözni, mindig megállok beszélgetni velük is, mindig kérdezik mi újság, nem is érek haza időben. Gábor már szóvá is tenne, hogy lassan akkor fogok hazajárni, mint Vácról :))

Megjelent egy osztályt bemutató cikk a Facebookon, ami számomra nagyon vicces. vagyis csak az a része, ahol azt fejtik ki, hogy a nem hazaadható babáknál van segítségünk az egyik középiskola diákjainak személyében, akik délutánonkénz 2 órán keresztül önkénteskednek. Aham....ez így nem fedi a valóságot. Valóban vannak önkéntesek, akik kb 1-1.5 órát vannak bent, de igazából nem tudunk rájuk bízni semmit, mert nem értenek hozzá, s ha valami történik a gyerekkel, az mindig az adott nővér felelőssége. Abban az időpontban meg amikor jönnek, általában alszanak vagy játszanak a kiságyban. Sokan meg sem tudják fogni a gyerekeket rendesen. Amúgy meg ezeknek a babáknak egyáltalán nem jó, ha ők bejönnek, kiveszik őket, megdajkálják, aztán mennek tovább, mert nekünk a dajkálásra nincs időnk és lehetőségünk. éjjel egy nővér van az osztályon, nem ér rá dajkálni, ők meg ott sírnának, mert senki nem foglalkozik velük. Vácon éppen ezért nem is engedik az önkénteseket. S nem mellesleg nem bazári majmok, hogy nézegessék őket és bizony behurcolnak mindenféle bacit, s lebetegszenek a gyerekek. Nekik minél előbb nevelő vagy örökbefogadó szülőkhöz kellene kerülniük.  

Itthon készülünk a jövő heti betonozásra, ami kedden lesz elvileg, remélem az idő is megfelelő lesz, s nem kell megint elnapolni. Pénteken volt némi időm, s lefestettem a fugát a szalonnasütőn. Nem mondom, hogy szép lett, mert nem, igaz nem is tudtam normálisan lefesteni, mert a fugázás sem tökéletes. Nem is sima fuga van benne, hanem nem tudom mi....Gábor szerint jó, mert ha nagyon tökéletes lenne, akkor az olyan mű lenne, nekem meg majd megszokja a szemem. Lehet dobna rajta, ha még egyszer át lenne festve. 

Mex a múltkor nagyon sokat vakaródzott, fel is fedeztem rajta kivakart sebeket, el is vittem az állatorvoshoz, mert találtunk egy csomószerűséget a hasán. kapott Béres cseppet meg C vitamint, kiiktattam az étrendjéből mindent ami allergizálhat, s elmúlt neki a csomó is, a kivakart sebeknek is nyoma veszett, talán nem is vakaródzik annyit. 

Vasárnap újra nappalos voltam, hajnalban született egy baba, azért kellett felmennem a szülőszobára, de már el volt látva, az éjszakás kolléganő ellátta, csak az aranyórát töltötte még fent. Később anyukáját is lehozták és kérte is a babát, így nem sokat volt bent a megfigyelőben. 3 óránként paramétereztem, mellett elláttam a bölcsiseket, de sok dolgom nem volt, ki is fárasztott a semmittevés. nem is bírom ezt. Inkább meg nem állok, de ezt a láblógatást nem nekem találták ki. 

Azért valahogy csak végigkínlódtuk a napot, közben én Gáborral voltam kapcsolatban - ő is dolgozott - mert a srácoknak vizsga volt 10-14-ig és 16-18-ig. Gondoltam is rájuk, hogy mire végzek a munkával, addigra ők is túl lesznek rajta. Azért egy-egy üzenetet váltottunk velük is, elfáradtak a délelőtti vizsga után, aludtak is egyet.

Itthon aztán már nagyon ideges voltam, hogy mikor jelentkeznek. Azt mondták nehéz volt nagyon, Áron azt mondta az volt a legrosszabb, amikor látta, hogy Bencét verik. Nyilván egy vizsgaküzdelem erről szól, nem véletlenül nem engedik a szülőknek, hogy bent legyenek egy ilyen eseményen. Este 8-kor volt eredményhirdetés, Áron jelentkezett, hogy mind a kettőjüknek sikerült! Az öröm határtalan, mind a két gyerek feketeöves lett. vagyis Bence már a második DAN-t szerezte meg, Áron pedig az elsőt. Így Áron a legfiatalabb feketeöves Kyokushin karatés az országban. Nagyon büszkék vagyunk rájuk! Rengeteget küzdöttek, edzettek, energiát fektettek bele, megérdemlik, hogy elérték a kitűzött célt. Nyilván lehet menni tovább és mennek is, de már ezt sosem vehetik el tőlük. 

Tegnap jöttek haza kora délután. Alig vonszolták magukat, nagyon elfáradtak és kék-zöld foltokkal, véraláfutásokkal vannak tele, de azért délután lementek az edzésre, igaz, csak a fényképezős résznél maradtak ott. Hivatalos övet majd ősszel kapnak, akkor küldik Japánból mind a kettőnek a névreszóló övet, a diplomát, addig Áron Bence övét fogja hordani, Bence pedig az edzője övét kapja meg. 

Ma a srácok pihentek, Gábor a szalonnasütő befejezésén dolgozott, kifugázta, majd le is festette a téglákat, Mex pedig felügyelte a dolgokat.Én meg főztem, mostam és takarítottam is. Most pedig majd 2 nap munka fog következni, aztán minden másnap megyek majd.....borzasztó ez a beosztás...

 Ma végre eljutottam Mexel sétálni is. A nagy kánikulában megmozdulni sem volt kedvem, este meg, mire elviselhető lett a hőmérséklet már nem éreztem magamban erőt a sétához, de Bence itthon volt, ő elvitte egy rövidebb körre. 

Bár ma is meleg volt napközben, de kora estére már nem vakított a nap, fújt a szél is, így felkerekedtünk, mentünk is 5 km-t. 

Indulás előtt épp készülődtem, Mex szundikált a kertben, de mire az előszobába értem, már ott állt az ajtóban, pedig semmivel nem csörögtem, amiből megsejthette mire készülök. Hogy honnan tudja, mikor megyünk sétálni, nem tudom. Annyira ugrált örömében, eltartott egy pár percig mire eljutottunk a kapuig. Természetesen nagyon élvezte a sétát, szaladgált is egy sort, valamit elkezdett kergetni is, de nem láttam, hogy mit, igaz nem szaladt el messzire. 

 Azt gondoltam majd menni fog a mindenapi bejegyzés megírása, de megint úgy elszaladtak a napok. 

A vasárnap nappal egészen nyugis volt. Kevés baba volt az osztályon. Egy fiatal csajszival voltam, aki mást sem csinált egész nap, mint a nőgyógyászatos kolléganővel beszélgetett meg cigizett a kis teraszon. Én haladtam volna a teendőkkel, de mindenre az volt a válasz, hogy majd. Ezt egészen délutánig bírtam, aztán fogtam magam és megcsináltam a hallásvizsgálatot, levettem a PKU-t, megetettem, megfürdettem a bölcsiseket. Délután aztán mire nekifogott volna, vagyis ki akarta adni a feladatot, akkor sorra közöletm vele, hogy már ez is készen van, az is készen van....nem szeretem, amikor halogatjuk a dolgokat. Előbb a munka, utána lehet lábat lógatni, ha marad idő. 

Hétfőn Pesten voltunk. Bence laptopja már hetek óta készen van, csak nem volt aki hazahozza (mármint akinél vettük az intézte), így jobbnak láttuk elufógrani érte, mert kellene neki. Úgyis akartam volna egy - két dolgot vásárolni, így összekötöttük a dolgokat. Még a múltkor elromlott a porszívóm, kijelezte az elakadást, de hiába tisztítottam meg, nem oldódott meg a probléma, aztán már be sem tudtam kapcsolni, így felvettem a kapcsolatot a szervízzel, azt javasolták vigyem be. Első utunk oda vezetett, le is adtuk, mondták kb egy hét, majd jelentkeznek. 

Ezután elmentünk a laptopért, míg Gábor meg Bence bement, addig mi kint maradtunk Áronnal, de majdnem hőgutát kaptunk a kánikulában. Én már ideges voltam, hogy mi tart ennyi ideig, mikor végre kijöttek az üzletből, de laptop nélkül. Frissítés közben felmerült még valami probléma, amit nem tudtak megoldani, így otthagyták, a srác pedig megígérte, szól amikor készen van. 

El is indultun  hazafelé, de megálltunk Dunakeszin, mert kellett egy pár dolgo. Persze, amit akartam azt nem kaptam, de a srácoknak sikerült venni ezt-azt. Közben telefonált a srác, hogy készen van a laptop, így Gábor visszament Bencével, mi meg Áronnal bementünk az Auchanba körülnézni, majd kicsit később csatlakozott a család többi tagja is. 

Időben hazaértünk, így a srácok mehettek az edzésre is. 

Miután sokat megyek nappal, hol dupla műszakban, hol minden másnap, eléggé elfáradok estére. Kedden egy másik kolléganővel voltam, aki szintén szeret beszélgetni meg cigizni járni, de azért többet segített a bölcsisek körül. Haza is engedtük a két újszülöttet, így kiürült az osztály. Délutánra Áron belázasodott, a nem tudom mitől, így neki szigorú ágynyugalmat rendeltem el. nem fáj semmilye, picit folyik az orra, de ennyi. 

Szerdán viszonylag nyugodtság volt, bár az összes gyerel lázas volt, vagy legalábbis hőemelkedése lett, úgyhogy nem győztük őket itatni, hőt mérni nekik.  Viszont akivel voltam, a legjobb kolléganő az újszülöttön. Mindent együtt csináltunk, rengeteget beszélgettünk, nem hagyott magamra. Iszonyatosan meleg volt az osztályon, a gyerekek szobájában is 30 fokot mutatott a hőmérő, se sötétíteni nem tudtunk rendesen, se szellőztetni. Szegények egy szál pelenkában voltak egész nap és elég sokat aludtak is.  

Áronnak meg semmi baja nem volt, nem engedtem edzésre, bár jól érezte magát, de nem hiányzik, hogy péntekre visszaessen. 

kaptam egy sms-t, hogy kész a porszívóm.

Csütörtökön a házimunkában próbáltam utólérni magam, főztem, mostam, vasaltam na meg takarítottam is, mert a srácoknak pénteken indult a tábor, így nem lógathattam a lábamat. 

Tegnap aztán Gábor elvitte a srácokat Velencére a táborba, hazafelé pedig beugrott a szervízbe a porszívómért. 

Újszülött nem volt és szülés sem, így csak a bölcsisekkel kellett foglalkozni, akik szerencsére sokkal jobban voltak és az idő is elviselhetőbb lett az osztályon. Kaptam tananyagot a Cernys újraélesztős tanfolyamhoz, azt olvasgattam napközben. Nekem gépen nem jó olvasni, így lementettem magamnak, majd kinyomtatom. 

Napközben lementem a főnővérhez, mert még mindig nem egyértelmű  aszámomra, hogy akkor mi lesz pontosan a feladatom. Szeptemberől visszaáll minden a rendes kerékvágásba, visszamehetek a gyerekosztályra, de pár alkalommal lehet be kell majd ugranom az újszülöttre - ezzel így nincs is problémám, nagyon szívesen megteszem - és éjszakázhatok is majd, persze, ha szeretnék. Naná...egyrészt megdobja a fizetést, másrészt meg én szeretem az éjszakát.  

A mai napot láblógatásra (is) hazsnáltam. Bementem a városba délelőtt, kinyomtattam a tananyagot meg elugrottam üzletbe is, aztán, hogy hasznos is legyek, kivasaltam, csináltam zabkorpás kenyeretés sorozatot néztem. Most épp a Doki című filmet nézem az HBO-n. Gábor dolgozik, de csak nappal, este jön haza, viszont holnap mind a ketten dolgozunk. A srácok nyomják az edzéseket a táborban. 

 Az egyetlen szabadnapomon mi mást csinálhattam volna, mint hogy főztem és mostam, na meg takarítottam....Még jó, hogy olyan meleg van, hogy pillanatok alatt megszáradnak a ruhák. Viszont ezzel az a baj, hogy vasalni is kellene, ahhoz meg nem érzek most erőt magamban.

Úgy volt, hogy hétfőn betonozás lesz nálunk, de olyan iszonyatos meleget mond, és ma is 36 fok volt, hogy el kell halasztani, mert a beton így szétreped, arról nem is beszélve, hogy a sok segítő meg rosszul lesz a melegben. Bár mentős mindegyik :)) Szóval keresni kell egy másik időpontot, ami igen nehéz lesz. 

Be kellett kapcsolni a klímát, mert már a levegővételben is leizzadtunk. 

A gyerekek fáradtak, amit meg is értek. Mex egész nap a pincében hűsöl, de este Bence elvitte kicsit sétálni. Gábor meg egész nap dolgozik, meg sem állnak. 

Anyósom sütött lángost még tegnap, de azt inkább nem eszek, mert tele van liszttel, olajjal, így kerestem valami egészségesebb megoldást. Találtam is egy receptet, hamar el is készült. Nyilván köszönő viszonyban sincs az eredetivel, de azért hozza az érzést, vacsiötletnek pedig egyenesen kiváló. Ennek túró és zabkorpa az alapja, majd megpróbálkozok egy teljeskiőrlésű változattal is, hátha jobban hasonlít rá.